Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

Szombat, 1969. január 25. 3 SOMOGY! NEPE.AF A látszat csal — a mezőgazdaságnak még mindig kevés a csapadék Fiatalok a szövetkezetükről Néhány nappal ezelőtt ter­melőszövetkezeti szakemberek egy csoportjával beszélget­tem a tavalyi esztendőről és az idei tervekről. A múlt évi termelési eredmények említé­sénél már megszokottan, hoz­zátesszük, hogy az aszályos időjárás miatt nem lehettek magasabbak. Különösen vo­natkozik ez a megye északi részére, ahol rendkívül kevés volt az 1967. őszi és a múlt évi tavaszi csapadék, s a közbe­eső tél hóval is csak szegé­nyesen terítette be a határt. Az idén biztatóbbak a ki­látások — hallottam ezen a beszélgetésen. Volt hó is, eső is, a talaj bőséges víztarta­lékkal rendelkezik ahhoz, hogy tavasszal szárba szök­kentse á magvakat, megnö­vessze az őszi vetéseket. Va­lóban, azt hihetné bárki, hogy sokkal jobbak a kilátá­sok, mint tavaly ilyenkor yoltak. A látszat azonban csal, a talaj felszínén össze- gyülemlett víz nem takar nedvességben gazdag termő­földet ... A Magyar Távirati Iroda közli az Orszáogs Vízügyi Hivatal szakembereinek tá­jékoztatóját, akik az elmúlt hónapok összesített csapadék­statisztikájára hivatkozva nem sok jóval biztatják a mezőgazdasági üzemeket a talaj nedvességtartalmát ille­tően. Jóllehet a múlt év au­gusztusában és szeptemberé­ben megközelítően az év­szaknak megfelelő csapadék hullott, az októberi és no­vemberi mennyiség azonban már jóval elmaradt az átlag­tól, decemberben pedig csak a szokásos csapadéknak a felét kapta a talaj. Nem so­kat javult a helyzet január­ban. Az eddigi esőzések és havazások »segítsége« oly­annyira kevésnek bizonyult, hogy ez idő szerint a téli csapadékszintnek csak mint­egy felét kapták meg a föl­dek. Emlékszünk még, mi­lyen csikorgó hideggel kö­szöntött be a tél, s ha utána enyhült is az idő, azok a hi­deg napok nem múltak el nyomtalanul. A talajnak csak a felső, néhány centis rétege »vette magába« a nedvessé­get. Mélyebbre nem szivárog­hatott, mert 30—35 centimé­ter mélységben fagyott a ta­laj. Országosan még mintegy 40—50 milliméter csapadék hiányzik a földből. Az MTI jelentése szűk­szavúan bár, de arra figyel­meztet, hogy még korántsem elegendő a mezőgazdaságnak az ősszel és a tél eddigi idő­szakában leesett eső és hó. Ha ehhez hozzátesszük, hogy megyénk termelőszövetkezetei az őszi mélyszántással nem jeleskedtek, túlságosan sok húzódott át erre az évre eb­ből a munkából (például csu­pán a marcali járásban mint­egy 5000 hold az elmaradás), (még nehezebbé válik a hely­zet, mert az ősszel föl nem szántott föld még kevesebb csapadékot szívhat magába. Ezekből a tényekből adódik a tennivaló, ilyen alapról kiin­dulva szabad a kilátásokat mérlegelni, ezek szerint kell gondoskodni az agrotechnikai feladatok, a szükséges mun­kálatok elvégzéséről. (Hernesz) Néhány nappal ezelőtt a megye első zárszámadó köz­gyűlésen, Tótújfalun, a gyű­lés szünetében beszélgettem három fiatallal. Horváth Ma­rika Lakócsáról, Kráner Ma­rika Potonyból érkezett, Bu- nyevácz Ági a helybeli KISZ- szervezet tagja. — Hogy érzitek magatokat a szövetkezetben? — kérdez­tem a lányoktól. — Mi nem vágyódunk el a tsz-ből, szeretünk itt dolgozni. A kereseti lehetőségekkel is elégedettek vagyunk — kezd­te a potonyi Marika. — Hallottam, hogy más községekben — a falubeliek mondják így — csak azok maradnak otthon, akik másutt nem tudnak elhelyezkedni — mondja Ági. — Nálatok nem így van? — Nekünk is mondtak ha­sonlókat, de mi nem törődünk vele. Munkánkkal bebizonyít­juk, hogy tudunk és akarunk dolgozni, így egy-kettőre el­oszlatjuk a tévhitet. — Ági most saját magát nyugtatja, mert ő meg női fodrász szeretett volna lenni — kapcsolódik a beszélgetés­be Horváth Marika. Ági fülig pirul, de őszintén válaszol: — Még most is azt mon­dom, ha szüléim elengedné­nek, szívesen kitanulnám a szakmát, de akkor is vissza­jönnék a faluba. Persze, azért mennék ám a* többiekkel dol­gozni, mert megszoktam és megszerettem a mezei mun­kát, s nem tudnék tőle telje­sen elszakadni. Horváth Marika is saját példáját említi. Irmapusztán a fűztelepen dolgozott, de még túl fiatal volt ehhez a munkához, hiszen ez nagy erőt igényelt. — örömmel jöttem vissza, és már semmi pénzért nem mennék el innen. Ágiék most ifjúsági brigád létrehozásán fáradoznak, s ha sikerül a lányok közötti apró ellentéteket megszüntetni, szép eredményekre számíthat­nak. — Feltűnt, hogy senki sem jelentkezett a közgyűlésen problémával, amikor erre lehetőség volt. Valóban any- nyira rendben mennek a dol­gok? — Nekünk csak egy gon­dunk van, hogy minél több munkát kapjunk, mert egy­részt nem szeretjük a tétlen­séget, másrészt ha kevés a munkaóra, nem kapunk ház­táji földet. — Sokan azt hiszik, hogv vidéken nincs megfelelő szó­rakozási lehetőség, és ezért vágyódnak el a faluból — jegyzem meg. — Ez is csak szervezés kérdése. Megfelelő irányítás­sal olyan gazdag programot állíthatunk össze a fiatalok­nak, hogy senki sem kíván­kozik el közülünk. Sőt, akik bejárnak a járási székhelyre dolgozni, azok is egyre több­ször keresnek föl bennünket szabad idejükben. — Sajnos, most felbomlott a tánccsoportunk, pedig jó lenne folytatni a verőcei (Ju­goszlávia) fiatalokkal kiala­kított kultúrkapcsolatot — mondja búsan Ági. — Sok áldozatot vállaltunk a fellépések sikeréért, mivel a környező községek KISZ- eseiből álló közös kultúrcso- porttal szerepeltünk. A pró­bákra sokszor gyalog, kerék­párral jutottunk csak el. Égj-kettő a halsz közül HA VALAKI VÁSÁROLNI MEGY — legyen egyszerű há­ziasszony vagy vállalati be­szerző —, és a listára feljegy­zett húsz cikk közül akár csak egyet-kettőt nem talál meg, a hiány miatt érzett bosszúsága százszor nagyobb, mint elege ■ dettsége, hogy csaknem min­den szükségeshez hozzájutott Ez egészen természetes, arról nem is szólva, hogy a hiány sem, ha-olyan pénzbőséggel pá­rosul, amilyent a vállalatok — a kezdeti biztonság érdekében — tavaly élvezhettek. Ilyen értelemben szoktuk magyarázni egyes apróbb fo­gyasztási cikkek, tömegáruk krónikus hiányát, mondván: rossz áruk van, ezért nem ér­demes vei üli a gyáraknak fog- j lalkozniuk. Csakhogy ez az okoskodás részben tévesnek az egyensúlyt, semmi eset­re sem lebecsülhető eredmény. Hát még ha a felsorolt — és fel nem sorolt — tényezők, eszközök is erőteljesebben ér­vényesülnek majd, akkor fog csak igazán kibontakozni szo­cialista gazdaságunk igazi ereje, életrevalósága. — Mi nemcsak szüléinktől, hanem a vezetőség tagjaitól is példát veszünk. Nyári Pa­li bácsinak, a tsz-elnöknek a fiai is velünk dolgoznak, szorgalmas tagjai szövetke­zetünknek — mondja bú­csúzóul Horváth Marika. A fiatalok minden felada­tot szívesen és örömmel vál­lalnak, munkájukat elisme­rik, megbecsülik. A közel­múltban kihirdetett zárszám­adás eredményeiben számot­tevő részük van. Fehér Éva esetleg a megszerzett áruk jó felhasználását is kérdésessé teheti. Ezeket azért bocsátjuk előre, nehogy bárki is túlzott­nak ítélje, amit a szükségletek szerinti termelésről, a vállala­tok úgynevezett piacérzékeny­ségéről, ma, egy esztendővel a reform bevezetése után, el­mondhatunk. Tagadhatatlan, hogy akár a fogyasztási cikkek, akár a termelőeszközök, beruházási áruk kínálata jelenleg lénye­gesen közelebb áll a kereslet­hez, mint az elmúlt években. A reform tehát, amint vártuk, miközben megszüntette a kö­telező vállalati tervszámokat, jóval arányosabb, tervszerűbb népgazdasági fejlődést indított el, mint amilyet a gazdaság, irányítás korábbi rendszere le­hetővé tett A cél azonban nyilvánva­lóan az, hogy az említett »húsz« közül az az »egy-két« hiány is mielőbb megszűnjön, és a vállalati termelés a leg­messzebbmenőkig a mindenko ri kereslethez alkalmazkodjék. A piac tökéletes hatását a vál­lalati termelőmunkára számo- tényező, körülmény korlátoz­hatja. Itt csupán néhányra té­rünk ki a legfontosabbak kö­zül A LEGTÖBB NEHÉZSÉ­GET a múlt esztendőben e ta­rén egynémely termelői ár okozta. Ezekbe a kezdeti ter­melői árakba ugyanis igen so.» esetben annyi nyereséget kai kuláltak bele — vagy le§" pz derült ki utó'^g ami már érdektelenné tette a vállalatokat, hogy újabb, ke­resettebb cikkek gyártásába fogjanak, s általában tüzete­sebben kutassák, mi iránt no vekszik különösebben a keres lét. F-z a laza árkalkuláció na­gyon is alkalmas ' arra, hogy eltompítsa a termelők piac Iránti érzékenységét, különo­bizonyult, az új ármechaniz­mus sem szüntette meg egy sor ilyen cikk hiányát. Egyszerűen azért nem, mert az ár önma­gában még nem teszi vonzóvá egy új cikk gyártását az üzem számára, ha adottságai egyéb­ként nem teszik erre alkal­massá; mert esetleg amit nyel a réven, elveszíti a vámon Ahogy azonban majd az új mechanizmus mind teljesebb érvényesülésével rugalmasab­bá lesz az egész termelő appa­rátus, mindegyre kiválnak majd azok a termelői egységek, amelyek a legalkalmasabbak egy-egy valóban keresett új, vagy nem is új termék gyártá­sára. AZ EMLÍTETT ÉRZÉ­KENYSÉG a piac, a fogyasz­tó viselkedésére a gazdasági ösztönzők kifogástalan műkö­dése mellett sem teljesen spon­tán folyamat eredménye; mint sok egyébre, erre is föl keli készülni, meg kell teremteni hozzá a szükséges szervezeti és személyi feltételeket. A piac szüntelenül változó jellegzetes ségei nem olvashatók ki a me­teorológiai jelentésekből — bár nem érdektelen azokat sem ta­nulmányozni —, a szükségei piacismeret megszerzése ma már igen fejlett, sok ágú tu­domány és gyakorlat, amelyet el kell sajátítani, majd helye­sen alkalmazni. És ez még csak az egyik fele a dolognak, Hiszen nem kevésbé fontos a piac befolyása, amelynek korszerű eszközei éppúgy bo­nyolultak és változatosak Mindez nélkülözhetetlen a kor szerű szocialista vállalat hatá -r«s fegyverzetéhez, amely hoz záértő, alkalmazással fokoza­osan még teljesebb egyensúly teremthet a népgazdaság vala mennyi szektorában. Az a körülmény, hogy a re form már az első esztendőben számos terület«» ®övelte ezt NAPIRENDEN fiz értelmiség közéleti tevékenysége Kutason (Tudósítónktól.) Kutason az elmúlt hetekben alakult meg Kutas, Beleg és Kisbajom községek közös ta­nácsa és végrehajtó bizott­sága. A vb első ülésén egyet­len napirendi pont szerepelt: az értelmiség helyzete, szere­pe a község gazdasági és kul­turális életében. A beszámoló is leszö­gezte: »Eltűnt a régi falu, ahol a pap, a taní­tó, a jegyző, és csak elvétve egy-egy orvos jelentette az ér­telmiséget. Többszörösére nőtt az értelmiségiek száma.« Ku­tason, ahol a felszabadulás előtt alig tíz volt, jelenleg több mint ötven ez a szám. 40 százalékuk pedagógus és csaknem ennyi az agrárértel­miségi is. A beszámoló és a hozzászó­lók is hangoztatták, társadal­munk gyors iramú fejlődésé­ben az értelmiségiektől azt várja a falu lakossága, hogy aktívabban vegyenek részt a társadalom alakításában, a község előtt álló gazdasági, kulturális és politikai felada­tok megvalósításában. Mind­ehhez alapos helyismeret szükséges minden területen. Kutason az értelmiségiek nagy része azonban nem is­meri a község gazdasági éle­tét, nem is érdeklődik iránta. Felmerül viszont az is, hogy vajon a község vezetői meg­felelően közeledtek-e hozzá­juk? Beszélgettek-e velük a falu gondjairól? A közeledés, a találkozás kétoldalú folya­mat Szó esett arról a helytelen felfogásról, hogy a kulturális munka csak a pedagógusok dolga. Ez a vélemény, ha nem szó szerint így, de elhangzott ezen az ülésen is. Pedig már senki sem vár­hatja, csak a pedagógusoktól azt, hogy a tudatformálás fel­adatát egyedül oldják meg; ebben a község valamennyi értelmiségének részt kell vál­lalnia. A beszámolót megelőző felmérés szerint a községben az értelmiségieknek csupán mintegy 30 százaléka kapcso­lódik be aktívan a közéletbe, a gazdasági, kulturális és po­litikai munkákba, ök sem egyformán. 15—20 százalékuk sokat vállal magára; szinte minden szervezet munkájá­ban, megmozdulásában részt vesz, túlterhelt. Ezen köny- nyen lehetne segíteni, ha na­gyobb részük egyformán vál­lalna a feladatokból, ha va­lamennyien egyenlő mérték­ben szívügyüknek tekintenék a község előrehaladását. Tennivaló jócskán akad, ezt bizonyították a felszólalók is. A művelődési terv végrehaj­tásában való aktív közremű­ködést; a nagy hírű népi együttes újjászervezését, a tö­megszervezetek munkájában való tevékenységet; a szabad idő hasznos eltöltésének biz­tosítását, segítését igénylik, várják a falu lakói. Egyöntetű vélemény alakult ki: meg kell alakítani a köz­ségben a TIT-csoportot; meg kell teremteni az értelmiségi 1 klubot A beteg televíziók és rádiók orvosai Megnövekedett a forgalom ß GELKA kaposvári kiren­deltségén. A múlt év utolsó negyedében nyolcezer készü­léket (háromezerrel többet, mint 1967 azonos időszaká­ban) javítottak ki, ennek 65—70 százalékát a televíziók és a tranzisztoros rádiók tet­ték ki. Ezenkívül magnókat, háztartási gépeket, autórádió­kat javítottak. A nagy forga­lomra való tekintettel a Ka- linyin lakótelepen szervizál­lomást hoznak létre. Az In­gatlankezelő Vállalat már gondoskodott helyről. Vasár­nap délelőtt telefonügyeletet tartanak és délután javítják a rossz készülékeket. A javí­tásokat átlag 3—4 nap alatt végzik el a szervizben. Na­gyon sok baj van az olyan géppel, amelyhez a tulajdo­nos nyúl hozzá, otthon szét­szedi, össze-vissza 1 zgeti és végül a javítóba adja. Jobb, ha rögtön szerelőt hív, mert olcsóbban és gyorsab­ban készül el a televízió és a rádió. Huszonhat szakem­berrel dolgozik a GELKA, s a létszámot még növelik, ha elkészül az új központi szer­vizkirendeltség. Okos Ferenc műszerész a televíziók garanciális javítását végzi. A tranzisztoros készülékek orvosa Papp András műsze­rész. Tóth Mária átvevő megjavítod táskarádiót ad ki. FIGYELEM! RS TRAKTORHOZ KÉSZÍTÜNK 600-AS SZALAGFŰRÉSZT, fafeldolgozáshoz különböző típusú GATTERFÜRÉSZEKET. KÖRFŰRÉSZT, 800-AS SZALAGFŰRÉSZT fix árakon. Kérjen árajánlatot. Zöldmező Termelőszövetkezet, Nagybajom. I (7982) ________________________________________________________-________

Next

/
Oldalképek
Tartalom