Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

Redd, 1969. Január 81. 3 SOMOGYI NÉPLAP tének ötven évével, a katársa, Varga Teréz, a me­Villa Egris útja mai Magyaregresig Pusztít himlő Kaposvártól 15 kilométerre, igy kis völgykatlanban fék­eik az 1225-ös föl jegyzések­en még Villa Egris néven zerepelt község, Magyareg- es. A hajdani Villa Egris te­rületén, a jelenlegi községtől 'szakra, mintegy három kilo- néterre még most is talál­tatok lakóházak. A krónika izeriht a XIV. század elején íúzódtak az emberek a mai őrületre, mert a termékeny 'öld, a gazdag rétek jobb megélhetést kínáltak. Ezt a ;elepülést 1332-ben már Ma­gyaregresként emlegetik a korabeli följegyzések. A község ne­vének erede­téről szájha­gyományok is élnek az emberek között. Azt vall­ják, hogy Magyaregres a határában termő egresről kapta a nevét. Sokáig Sza­badegres néven emlegették, mivel a község távol esett a forgalomtól, így megkímélték az évszázadok viharai. Rá­kóczi szabadságharca idején, amikor a rácok Aszalóban, Gesztiben és más környező községekben öltek, raboltak, gyújtogattak, Magyaregrest nem bántották. A község éle­tében már ekkor tapasztalha­tó némi fejlődés. Különösen az állattenyésztésük virág­zott. Jó termőföldje, rétjei és legelői mellett azonban min­dig gondot okozott a vízellá­tás. Még ebből az időből származik az a mondás, me­lyet ma is gyakran emleget­nek: »-Ha jó vizet akarsz in­ni, menj fel Kisegresre, ahol egy kis patak csörgedez, for­rásának tiszta vizéből bármi­kor meríthetsz.-“ A község leggyászosabb esztendeje 1808 volt. Akkor olyan súlyos himlőjárvány pusztított, hogy alig volt csa­lád, amelyet ne ért volna veszteség. liek azonban úgy látszik el­felejtették, mert 1968 decem­berében a községi italbolt forgalma meghaladta a 15 000 forintot.) Magyaregres Hol tartanak ma ? A tiltott tivornya Egres hosz- szú időn ke­resztül re­formátus község, a fa­lu vezető egyénisége pedig a református lelkész volt. Egy hiteles feljegyzés szerint 1804 szilveszterén az akkori lel­kész szigorú rendelkezést kö­zölt híveivel: »A mai napon eltörtök minden tivornyát és dorbézolást. A rendelet meg­tartását szigorúan fogom el­lenőrizni“. (A rendelkezés ha­tálytalanításáról nincs tudo­másuk az egresieknek, s ez annyit jelent, hogy még ma is érvényben van. A falube­lakossága 1846-ban már 561 fő volt. A külvilág­tól hosszú ideig elzárt község gyors fejlődése azonban csak a felszabadulás után, de kü­lönösen a kisvasút megépíté­sével indult meg. A falu leg­öregebb lakója, a 89 éves öz­vegy Csima Jánosné szerint azelőtt hatalmas vékákba pa­kolták portékáikat az asszo­nyok és fejükön vitték a ka­posvári piacra. Az utak any- nyira rosszak voltak, hogy a lovas kocsi is gyakran el­akadt. Ez a népesedésre is kedvezőtlenül hatott. Áz 1963—64-ben megépült bekötő út azonban »felszín­re« hozta a falut, és egyre több család tért vissza Ma­gyaregresre. A termelőszövet­kezet is lábraállt, megnőtt a gazdaság iránti bizalom. Fő bevételi forrása most is az állattenyésztés. Volt olyan kiállítás Budapesten, melyre az egész országból csak egyetlen község, Magyaregres vitt föl egynél több tenyész­állatot. Büszkék is erre az egresiek. A kulturális életet a falu­ban Molnár Gyuláné tanítónő irányítja: télen szakköröket szerveznék. előadásokat tar­tanak politikai, társadalmi kérdésekről. Ő szervezte meg a felnőttek esti tanfolyamát is, mely 1961 óta működik. Tíz évvel ezelőtt mindössze 17 újság járt a faluba, ma már 156 család olvas rend­szeresen napi- vagy hetilapot. Minden házban szól a rádió, és csaknem minden második ház tetején ott a tv-antenna. Miként a múltban, most is komoly gondot okoz az ivó­vízhiány Egresen. Mindössze két artézi kútjuk van — egyik a főtéren, másik a ma­lomnál —, amelynek' a vize nem fertőzött. Ez kevés azon­ban a falu ellátásához. Ezért határozták el, hogy a lakos­ság segítségével vízmüvet építenek. * Az egresiek re­ménykednek, hogy ha a járá­si tanácstól is megkapják a szükséges támogatást, néhány éven belül megoldódik az immár több évszázados prob­léma. K. Varga József Az Iszkra Lipcsében a főagronámusok továbbképzése Száznyolcvanon tanultak Balatonßldväron Mint annak idején hírül ad­tuk, megyénk termelőszövetke­zeti főagronómusai két héttel ezelőtt tíznapos bentlakásos tanfolyamra érkeztek a bala- tonföldvári MSZMP-üdülőbe. A kényelmesen berendezett lé­tesítmény a tsz-elnököik és párttitkárok téli tanfolyama után most a szakvezetők to­vábbképzésének színhelye volt; mintegy 180 főagronómus gya­rapította itt ismereteit. A tanfolyamon több hasz­nos előadást hallhattak _ a szakemberek. Így alaposan át­vehették ismét az új termelő­szövetkezeti és föld jogi tör­vényt, a vetőmagvak termesz­tésével és forgalmazásával kapcsolatos rendelkezéseket, és megvitattak számos üzem- szervezési, valamint szakmai kérdést. Megyei szakemberek, felsőfokú oktatási intézmények vezetői, kutatóintézetek mun­katársai tartottak előadásokat időszerű, a hallgatókat legin­kább érdeklő témákról. Dr. Guba Sándor, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum igazgatója például rész­letes tájékoztatót mondott ar­ról, milyen képzést kapnak intézményükben a tanulók. Gergő Sándor, a Dél-somo­gyi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének csoport- vezetője a szövetség munká­ját. a szerződéskötések hely­zetét ismertette, majd a terme­lőszövetkezetek és a termelte­tő vállalatok kapcsolatáról szólt. A balatonföldvári MSZMP- üdülőben szombaton ért véget az agroaiómusok tanfolyama. 43 éve halt meg Lenin. Halá­la évfordulójának alkalmából közöljük az Iszkra megjele­nésének történetét. Rendkívül érdekes, az orosz és a nemzetközi munkás- mozgalom szempontjából egyaránt fontos emlékhelyet ismertem meg Lipcse külvá­rosában, a Russen Strassen, amelyet az 1813-as orosz— német fegyverbarátság emlé­kére neveztek el. Örökzöld sövény mentén jutni el a la­pos tetejű, földszintes, a fák között szerényen meghúzódó épülethez. Előtte márvány­tömb Lenin emlékét idézi. Áz 1900-as években ebben a 48- as számú házban működött a szociáldemokrata Hermann Rauch nyomdája. Szerény kis nyomda volt ez, amelyet né­hány évvel ezelőtt rekons- ruáltak. Mindössze két helyi­ségből áll, az egyikben egy König és Bauer gyártmányú, kézi erővel hajtható gyors­sajtó, a másik teremben ■ há­rom szedő regális, tele betű­szekrényekkel. egy lehúzó, egy kézi hajtású tégelysajtó és a tulajdonos íróasztala áll. Mi teszi különösen érde­kessé ezt a kis vidéki nyom­dát? Itt nyomták 1900 de­cemberében az Iszkra első számát. Lenin politikai mun­kássága ebben az időszakban a szétszórt oroszországi szo­cialista szervezetek egységes forradalmi párttá való egye­sítésére koncentrálódott, s e cél eléréséhez a legfontosabb eszköz egy össz-oroszországi szociáldemokrata lap megte­remtése volt. Lenin 1900 nya­rán kezdte meg első emigrá­cióját. Egy ideig Svájcban tartózkodott, majd München­be utazott, ahol folytatta a lap kiadásának előkészítését. Nyomdát kellett találnia, ci-' rillbetűket előteremtenie, ami legális úton lehetetlen volt. Münchenből Lenin, Klara Zetkin tanácsára, december második felében Lipcsébe utazott, hogy az Iszkra első kiadását megszerkessze és nyomtatásba adja. Zetkin és mások ajánlották Leninnek Hermann Rauchot Rauch nyomdája azért tűnt alkal­masnak a feladat megoldásá­ra, mert a városon kívül fe­küdt és Rauchon, valamint társán, Hohlenen és egy ta- noncon kívül más munkaerőt nem alkalmazott. Nyomda most már volt, de a szüksé­ges cirillbetűk hiányoztak. A betűket végül is egy nagy nyomdaüzemben dolgozó" munkások szerezték, ahol orosz vallási műveket is nyomtattak. Az Iszkra első száma de­cember végén készült el, de csak 1901. január első nap­jaiban lehetett elszállítani. Kipattant a szikra, amelynek lángba kellett csapnia. Hatvan év távlatában a terjesztőket és a terjesztés módozatait feltárni szinte le­hetetlen. Bizonyos azonban, hogy a legfőbb németországi elosztóközpont Berlin volt Az ott élő orosz emigránsok és a német szociáldemokraták szoros együttműködése ered­ményeként sikerült raktárt berendezni a Vorwärts kiadó és könyvkereskedés pincéjé­ben. Berlinből Königsberg irányába, majd onnan illegá­lis utakon, azokban a bizo­nyos duplafedelű bőröndök­ben kerültek az Iszkra első számának példányai Orosz­A szedőterem egy részlete, petróleumlámpa világított. A szedőszekrény fölött még országba. Természetesen vol- j államügyész úr azt kérdezi: ' létezik-e szégyenteljesebb va­lami, mint az előttünk fekvő iratok? Én ismerek ennél sokkal szégyenletesebbet: az oroszországi állapotokat, ame­lyekre ezek az írások vonat­koznak ...“ Ma, halálának 45. évfor­dulóján Leninről nemcsak mint nagy tudósról, a szov­jet állam megalapítójáról, ha­nem e történettel a fáradha­tatlan organizátorról, az Iszkra első számának szer­kesztőjéről is megemléke­zünk. tak más útjai is a terjesztés­nek, különösen a későbbi idő­szakban. A német és orosz elvtársak szolidaritását sem a cári Ochrana, sem a po­rosz-német zsarnokság csend­őrsége nem tudta megtörni. 1904 júliusában Königsberg- ben perre került sor, a német szociáldemokratákat »titkos szervezkedéssel, hazaárulással és a cár megsértésével« vá­dolták. A königsbergi per egyik védője, Karl Liebk­necht, akinek 50 év előtti mártírhaláláról a napokban emlékezett meg a világ, vé­dőbeszédében így szólott: »Az Hősök nyomában Verseny—vesztes nélkül Kilenc csapat vetélkedett a továbbjutásért Negyvenöt diák és ifjúmun­kás mérte össze tudását vasár­nap délelőtt a Kilián György Ifjúsági és Üttörőházban a Hő­sök nyomában vetélkedő me­gyei elődöntőjén és döntőjén. A vetélkedő vasárnapi fordu­lóját már megelőzték a KISZ- szervezetek és a járások ver­senyei, amelyekre mintegy 250 csapat készült föl Somogy me­gyében. A párt, a KISZ és a Tanács- köztársaság hármas jubileum: évfordulóját összekapcsoló or­szágos vetélkedőt a KISZ köz­ponti bizottsága hirdette meg. A megyei elődöntőben a kilenc legjobb csoport bizonyította: a fiatalok jó ismerői és tiszte­lői a párt és a munkásmoz­galom történetének, kiemelke­dő alakjainak. A feleteket elbíráló zsűri el­nöke Andrássy Antal, a me­gyei pártarchívum vezetője volt, tagjai pedig: Pallag Ró­bert, a KISZ kb agitációs és propagandaosztályának mun­gyei KISZ-bizottság titkára, Újvári Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának fő­előadója, Kelemen Elemér, a Tanítóképző Intézet tanára és Tóth Ilona, a Palmiro Togliat­ti Megyei Könyvtár tudomá­nyos munkatársa voltak. A vetélkedőt Forró Pál, a Csiky Gergely Színház művésze ve­zette. A verseny részvevőinek: a kaposvári járás, a megyei ta­nács, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat ifjúmunkás fiataljai­nak és a kaposvári Munkácsy Gimnázium, a Közgazdasági Technikum, valamint a bar­csi, a csurgói, a fonyódi és a nagyatádi gimnázium diákjai­nak négy kérdéscsoportban kellett helyes választ adniuk ahhoz, hogy az elődöntőből a döntőbe jussanak. A kérdések a nemzetközi munkásmozga­lom és a párt történetével, a megye munkásmozgalmával, az ifjúsági mozgalom történe­köztársaság és napjaink mű­vészetével foglalkoztak. Az elődöntőből öt csapat: a csurgói, a Munkácsy, a fonyó­di és a nagyatádi gimnázium, valamint a megyei tanács csa­pata jutott tovább a döntőbe. Az első helyezést a kaposvári Munkácsy Gimnázium tanulói­ból álló csapat nyerte el, má­sodik a csurgói gimnázium lett. Az első két csapat Szek- szárdra, a területi döntőre uta­zik februárban, sikeres sze­replés esetén pedig március­ban a tv kamerái előtt vetél­kedhetnek a legjobb helyezé­sekért. Harmadik helyen a fo­nyódi gimnázium, negyediken a nagyatádi gimnázium, ötö­dik helyen pedig a megyei ta­nács csapata végzett. A döntő valamennyi részvevője értékes könyvjutalmat és oklevelet kapott. Ennyit a helyezettek­ről, akiknek szereplése nagy akaratot és szorgalmas tanu- . lást takart. A vasárnapi versenynek nem volt vesztese. Köszönet és dicséret jár minden fiatalnak, aki a vetélkedőn részt vett, de azoknak is, akik a fiatalokat fölkészítették e színvonalas versenyre. Amit hiányosság­ként említhetünk meg, az sző­kébb hazánk, Somogy történe­tének hézagos ismerete volt. Többet, és nagyobb szeretettel kellene foglalkozni megyénk helytörténetével, gazdag múlt­jával nemcsak egy-egy ilyen versenyen, hanem a tanórá­kon, esetleg a KISZ- vagy út­törőfoglalkozásokon is. B. Zs. A nézők is együtt »szorítottak« a versenyzőkkel. R KISZ nagyatádi járási bizottsága az 1963. évi akcióprogramról tanácskozott A megyei vetélkedő részvevőinek egy csoportja és a zsűri. (Tudósítónktól.) A KISZ nagyatádi járási bi­zottsága legutóbb megtartott kibővített ülésén, amelyen Stier Sándor, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Vidák Mihály, a megyei párt- bizottság munkatársa is részt Vett, megtárgyalták a KISZ 1968-as akcióprogramjának eredményeit, valamint a tag­összeírás tapasztalatait. A múlt évben több mint száz taggal nőtt a KISZ-hez tarto­zók száma a járásban. Az ülésen részletesen ele­mezték az új év feladatait is. Ugyancsak itt jelentették be. Hogy Bakai János elvtársat, a KISZ járási bizottságának ed­digi titkárát magasabb párt- megbízatás miatt, érdemei el­ismerése mellett, fölmenlették tisztsége alól és helyette Ta­más Dezsőt, az eddigi úttörő­titkárt választották meg a KISZ-bizottság titkárává. Az úttörőt,'t.kári tisztségre Hor- r'-r-acpf, s három fai út­tá-v s »at vezetőjét választot- I ták meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom