Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

Tisimap, 1968. december 8. 5 SOMOGYI NÉPLAF SIÓFOK RÖVID TÖRTÉNETE (l.) A második város A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 20/1968-as számú határozata elrendelte Siófok község járási jogú vá­rossá való átszervezését és Balatonkilitivel történő köz- igazgatási egyesítését. A várossá szervezés határideje az idei év utolsó napja. Az új esztendőtől kezdve a hajdani várostalan, később pedig egyvárosú Somogybán új város kezdi meg törvényes funkcióját. A következő hetekben Siófok és Kiliti rövid történe­tével foglalkozunk lapunk hasábjain olyan jelentős ku­tatási eredményeket egybefogó forrásra támaszkodva, mint a Veszprém megyei helytörténeti lexikon (Bp. 1964.) vagy a népszerűbb kiadványok közül Szaplonczay Manó: A somogyi Balaton-part községei mint nyaraló és fürdő­helyek (Kvár, 1896.), Lukács Károly: A Balaton (Bp. 1941.) és Darány Béla—Lipták Gábor—Zákonyi Ferenc: Siófok (Siófok, 1957.) valamint e sorok írójának: A bala­toni fürdökultúra történeti fejlődése c. írásai.- Ismeretes, hogy a községre vonatkozó levéltári források zöme a veszprémi, s csak kisebb részben található a somogyi le­véltárban, ez utóbbiban főként a polgári kori önkor­mányzati iratok lelhetők fel. A régészeti korszakok idején... A település története nem­■sak az Írott források tükrében rdekes a számunkra, hanem íz íratlan források, a feltárt égészeti leletek tanúblzony- ága szerint is. E cikksorozat ;«reteí között a történész-le- éltáros aligha vállalkozhat a ó melletti hajdani település nintegy másfél százezer esz- endős történelmének a bemu- atására, aligha vállalkozhat- ta még az őskortól itt élő tép fa jók: a kelták, a rómaiak, t hunok, az avarok, a frankok, i tónak nevet is adó szlávok örténetének az ismertetésére: t honfoglalás és az államala- >ítás korszakára is csak ma- iártávlatból tekinthet vissza, legföljebb csak azt sommáz- latja, hogy ez volt az a nagy dő — ha geológiai értelemben íem is olyan nagy, — amely ilatt a földkéregmozgások kö- etkeztében képződött a haj­lani Pannon-tenger maradvá- lyaként az a tektonikus me- lence, a mai tó, amelyből a Sión keresztül szívta le fölös­egét a Duna. Közben hátra iagyta az értéket, a »százszo- os Édent", mint mikor kidob- a magából minden fölöslegét íz aszú, így maradván hátra Régészeti leletek egy nemzet számára, melyet mindenkor szívesen és büsz­kén •►kóstoltat« meg idegen vendégeivel és hazai barátai­val a nemzet-házigazda. Egyszóval Siófok már a legrégibb időkben is lakott település volt Közismert a kelták, méginkább a rómaiak e tájbeli tevékenysége, akik elsőként gondoltak a Balaton vidék ingoványos mocsarai­nak a hadiét szempontjából fontos szabályozására és a tavat a Dunával összekötő csatorna kiépítésére. A régé­szek által megtalált római eredetű falazat- ás asilipma- radványok egybehangzóan azt bizonyítják, hogy e helyütt, a tó legmélyebb pontján, tehát a mai Siófok helyén akarták a Balatont elsőként lecsapolni a rómaiak. A tóból kifolyó Sió választotta el évszázado­kon keresztül Somogyot Vesz­prém megyétől, amelyen a közlekedést Jut és Siómaros között még a múlt száznd má­sodik felében is csigás komp segítségével bonyolították le. A középkorban... A tihanyi alapítólevélben 1055-ben először említett helységnév: Fok (Fűk) jelen­tése a valamiből való kisza­kadásra, kiválásra utal. Való­ban itt van a Balaton vizé­nek a lefolyása a Sió csator­náján. Sok Árpád-kori adat utal arra, hogy a Balatonból kifolyó vizet Foknak nevezték. Ügy tudjuk, hogy az okleve­lek a XIII. század közepéig mindenütt Fok néven emlí­tették a települést. Talán er­re az időszakra tehető a »Si« s a -Sijó* a mai Sió név elő­fordulása is. amely pedig lé­nyegében folyást, folyóvizet vagy vízfolyót jelentett. A két szó együttes kapcsolatáról, a Siófok névről 1790 óta van tudomásunk. A település ne­vében levő két név tehát két­ségtelenül településtörténeti és vízrajzi helymeghatározást jelent, ámbár a nép nemcsak a múlt században, hanem még a maiban is, Siófok és Sióma­ros helyett, szívesebben hasz­nálja a Fok és a Maros el­nevezéseket A tihanyi alapítólevél bír fcokhatár-leírásai óta sokszor olvashattunk az oklevelek­ben e településről, ahol »gáz­lón kellett átkelni a népnek«, ahol a rév egyben vámszedő hely is volt (1137). Az egyik oklevélből (1211) megtudhat­juk azt is, hogy Fokon keresz­tül vezetett a »via antiqua«, a hadak útja, amelyen 1091-ben I. László vonult Horvátország elfoglalására. Közismert hogy a Balaton nagyon sokszor ke­rült a magyar hadszínterek térképére, és magának a tó­nak, csakúgy, mint a mellette futó útnak, történelmünk fo­lyamán mindig nagy volt a stratégiai jelentősége. Közis­mert tehát a »via exertitus« jelentősége, amely e tájon fu­tott végig a Balaton déli part­ján, Gamásza, Szemes és Marcali irányában, ahol egyesülve az északi part mel­lett futó másik római útvo­nallal, s rajta Segesden át a Drávához lehetett jutni tatár­nak, töröknek egyaránt A török hódoltság lén... Fok faluról ok.eveles említés történik a XVI. szá­zadban is. A tötök hódoltság koráig a tihanyi apátság bir­toka volt, vámjának a jöve­delme azonban a pannonhal­mi főapátot illette. A helység tehát a középkorban Somogy megyéhez tartozott. Ismere­tes az a forrás, amely szerint 1536-ban Somogy megyei dik­tátorok (ad óki vetők) írták össze. A XVII. század végétől azonban már Veszprém me­gyéhez tartozott, bár határá­nak a Sión túl fekvő '"sze és szőlőhegye Somogy megyé­ben terül el. Ez a helyzet '.•églegesen csak a szabadság­harc után; az 1850-es években szűnt meg, amikor a település Somogy megyei területeit is Veszprém megyéhez csatolták. A helység földesura — a ti­hanyi apátság után — a veszprémi káptalan volt, aki­nek vámszedési jogát VI. Ká­roly a XVIII. század első fe­lében újította fel. Siófok a feudális korban soha sem tudott a mezőváro­sok sorába emelkedni, noha Korabdnsky — tévesen — 1785-ben annak nevezte lexi­konjaiban. Fölemelkedését részben a tö­rök hódoltság akadályozta meg, amely magát a tele­pülést és kör­nyékét is ha­talmába kerít­ve, erős erő­döt építettben ne a túlsó par­ti magyar végvárak ellen. Kikötőjének kiépítésére cé­loz Tóti Lengyel Gáspár 1647- ből származó levele is, amely­ben Zala és Somogy egyesí­tett megyéktől kárt segítsé­get: » ... A törökök az elmúlt neten is három öreg (nagy!) sajkát vittek Fokba, aholmír előbb is volt három sajkájuk, így most az apró hajókkal együtt lehet ott vagy ezer emberre való hajójuk ... « A későbbi török végvár Buda felszabadítása után — a XVII. század végén — teljesen el­hagyott állapotban maradi vissza. A török útjába eső te­lepülés fejlődéséinek a földes­úri hatalom volt a másik visszahúzó tényezője. Alig­hogy felszabadult a török hó­doltság alól a település, 1688­ban rögvest bejelentette jog­igényét fSoldesuraságára a veszprémi káptalan, s a la­kosságot az örökös jobbágyi terhek viselésére kötél :zte. A földesurával való küzdelem­ben hiába hivatkozott Siófok népe a hódoltságkori státusá­ra, a XVIII. század kő epén kiélesedő úrbéri harcokban szerződésben kellett vá'lal- nia az örökös jobbágyok ter­heit: a kilenced és a tized dézsma szolgáltatását. Az 1770. évi szerződésbe csak az a kedvezést tudták rögzíteni, hogy robottal nem tartoztak a földesúmak. Megmaradtak te­hát szabadon költözködhető árendásoknak, házaikat és földjeiket azonban csak a földesúr előzetes tudtával hozhatták forgalomba Kurucok a Sió-torok sáncai között... A fentiek ismeretében nem ____ c sodálható, hogy a föld népe kész örömmel ragadta meg az kot Granárium u egykori törlik *• kuniékor! erőd helyé«. alkalmat, amikor Rákóczi sza­badságharcának a híre meg­érkezett hozzájuk, hogy leráz­zák a Habsburg-ház támoga­tásával berendezkedett földes­uraknak és a császár katonái­nak egyre terhesebb a népet egyre jobban terhelő és kizsák­mányoló uralmát. A falvak la­kossága, különösen a Balaton mentén a veszprémi püspök és káptalan kíméletlen dézs- maszedései miatt, már titokban gyűléseket tartottak a XVIII. század fordulóján. A várak őr­ségei — köztük a sümegi Is — éber szemmel figyeltek a nép minden mozdulására, s a dúlásokkal felérő adóssedésre kivezényelt végrehajtókat erős csapatokkal biztosították a nép bosszúja és haragja ellen. Amikor Rákóczi élére állt a szabadságharcnak, s Károly Sándornak, a kurucok közé álló hajdúi már Ozorára csap­tak, s onnan győztesen végig­száguldozták a Balaton déli partját, Kiliti, Szólád, Szemes és a többi falu népe örömmel fogadta őket. A kuruc vezérek csapatai sokszor húzódtak meg a Sió medrének bozótjai­ban, amikor pedig a dunán­túli hadjárat legendás hfrű vezére, Bottyán János megkap­ta megbízását a vezérlő feje­delemtől, kitűnő stratégiai érzékkel látott hozzá a siófoki .égi török földvár megerősí­téséhez, amely egy ideig szi­lárd erődvonalnak is bizonyult a császári seregek ellen. A Labanc túlerő azonban nem­sokára a megye határának el­hagyására kényszerítette a kurucokat. Béri Balogh Adám győztes nótái még felhangzot­tak utoljára a foki erődítések környékén, a dicső harcok emlékét még évtizedek múltán is hirdették azoknak az erődít- >méayakoek a nyomai, «malv«­I769-es Müller-féle térkép is a Sió-torok somogyi oldalán »sáncoknak« nevezett Ma már a földvár helyét a ré­gi temetők és a Granórium foglalták al. Bél Mátyás leírása Siófokról... A XVIII. század első évti­zedében mindössze 22 adózó háztartást írtak össze Siófo­kon. Az össznépesség még 1720-ban is bizonytalan volt, míg a József-kori 1785-ös ösz- szeirás szerint 974 lakosa volt a. falunak. A korszakról és a településről érzékletes leírást adott a század legjelentéke­nyebb földrajztudósa, Bél Mátyás: »Fokot hajdan, I. András oklevelében Fuknak nevezték és a Sión való gáz­lója s átkelőhelye volt neve­zetes. A Balaton déli partján fekszik, ahol ez már a me­dence vége felé közeledvén a nevezett Sióba önti vizét, majdnem 2 mérföldnyire Ke­netétől, stk mezőségben, olyan helyen, amely az el­lenségnek való ellenálásra al­kalmas. Ezt látva a török, ágy vélte, hogy ezt a part­részt csak akkor tarthatja meg magának, ha a többi környékbeli erősségek, End­réd, Koppány és Kapos mellé itt is megerősített, körülár- kolt védőművet létesít az egész vidék biztosítására. Ezért a Sió folyó szöge (foka) előtt, ott, ahol a tóból kiöm­lik, sáncokkal, árkokkal is állandó karbantartással egy védőmüvet létesített, s azt mindaddig őriztette, amíg Bécs alóli visszaszorítása nyo­mában ezeket a részeket is kiüríteni nem kényszerült. Kivonulásukkal miután az egész vidéket megtisztították a törők zűrzavaros és mocs­kos uralmától, újra számosán sereglenek ide magyarok és maguk dönthettek, hogy itt msmmmiiiwk. Azok tehát, akik e helyen é. i bérért lakhelyet foglaltak, t, falut ét kis templomukat c veszprémi oldalon epítMék föl, de földjeiket nagyoöbáru J a rétjeiket meg szőlőiket i a somogyi részen választották ki maguknak, Így mi.dké megyének egyformán vann k alávetve, Somogynak csak a. adót és cenzust fizetik, Vesz­prémnek azonban a cenzu másik részén kívül a haton k téli-nyári beszállásolása kö­telezettségével is és mindan­nak pontos beszolgáltatásával tartoznak, amit ez a megye reájuk kivet És mivel a hely­ség a Sión túl a tisztelendő veszprémi káptalan birtoka, ide is rendes évi jogváltság- gal adósnak. Bizony elé nyomorúságos és szorongat ot sorsuk »an. Egyébként ma­gyarok is részben katríik - sok, kiknek templomuk ét plébánosuk van, részben re formátusok, akik Kili i fal­ba járnak isten'i^zt^letr«.« Kanyar József Amiről beszélni kell; a teraázetválelei A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége mellett mű­ködő község- és váró politi­kai társadalmi bizottság ala­kuló ülésén szó esett a mű­emlék- és természetvédelem­ről is, A műemlékvédelem­mel kap so1 atos teendőkről már beszéltünk, de a termé­g az elhanyagolt terít etek kö­zé tartozott. Megyénk mind műemlékekben, mind védett területekben szegény, hiszen a Kis-Balaton egy részén és - a Baláta-tavon kívül nem­igen hallani ritkaságszámba menő természeti kincsekről. Pedig van, sőt vannak — mint ahogy erről Szőllősi József, a. megyei tanács me­zőgazda sági és élelmezésügyi osztályénak munkatársa, er­dészeti és vadászati felügyelő tájékoztatott. Fellapozta a természetvé­delmi törzskönyvel, s beszél­getésünk mindjárt azzal in­dult., hogy felolvasott két le­velet. Az egyik a Dél-so- mogyi Állami Erdőgazdaság területén lévő. fonyódi két fáról szólt, egy százötven éves kocsányos tölgyről és egy százéves gyertyánról. A másik Csurgóról érkezett és a Csokonai Gimnázium park­jában levő nyolcvanéves mammut feryőről, valamint az Attila utca kettő szám alatt lakó dr. Mosonyi Ist­vánná kertjében élő két, körülbelül százéves som'áről adott. hírt, és a községi taná­csok azt is közölték, hogy valamennyi fát »védett fa* feliratú táblával látták el. Ezt az öt fát joggal sorol­hatjuk természeti emlékeink közé. Kevesen tudják, hogy í Fonyódon, a sportpályát öve­ző erdő, valamint a Béla- I telep felé vezető út fölötti \ partoldal is termesz tvédelrni [ terület s különösen a hegy- | oldal nyaranta ki van téve j * nyaralók kéfiye-kedvének. i Kivágtak már fákat, szétszór- i ják a szemetet, s a büntetés , vajmi keveset ér. Talán ha j tudatában lennének, hogy I mit rongálnak, esetleg meg- \ mozdulna a lelkiismeretük, ■ de ismerve a parkok, szob­rok rongálóinak közömbössé­gét, ez csupán szerény jóslat A megyei tanács tavaly bekeríttette a zalai Zichy Mihály-kast ily pa,kjáf, amely szintén védett terület volt, s a kerítés most már biztosít­ja, hogy az is marad. Sorolhatnánk még a rit­kaságokat, a kaszópusztai három »öreget*, a három kétszázötven éves kocsányos tölgyet, a középrigóci rétet, erdőt és Patkó Bandi betyár tölgyfáját, a lant alakú erdei fenyősort, valamint a húsz- holdnyi boróka-, éger- és nyírállományt. Ezeket a természeti érde­kességeket az emberek'öl, állatoktól míg meg lehet vé­deni, de jön egy hatalmas vihar, s a védett terűiéiből jóformán semmi sem marad, az öreg fák elpusztulnak a villámcsapásoktól, a szél ki­tépi a bokrokat, virágokat. Tavaly kés-itették el a ladi kastélypark növény kát észte­rét és lista szerint rzázhet- venkét növCnyri kaságot ta­láltak a szakemberek. Talán ezzel a felsorolással teljes is a lista. Nem sok de amink var, arra vigyázzunk mindannyian. S. G. Tehergépjármű-vezető (dömperes) tanfolyamét indít vállalatunk 1968. decemberében. A tanfolyam idejére (12 hét) munkabért, szállást, étke­zést biztosítunk. A felvételnél élőn., oen u-szeéuinc, azok, akik a tanfolyam kezdése előtt vállalatunkhoz belép­nek, es ott kubikos vagy segédmunkát végeznek. Jelentkezés személyesen vagy ajánlott levélben FÖLDGÉP VÁLLALAT, Mohácsi László, Budapest, V., Vigyázó Ferenc u. 3. — ■ ________________ (978)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom