Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

▼asárnap, 1968. december 8. 3 SOMOGY* NfPLAF Erősítjük kapcsolatainkat Nagykanizsán jártak a kaposvári párt- és tanácsvezetők Bizonyára még sokan em­lékeznek Vándor Lászlónak, a Zala megyei Fárt-végrehaj- tóbizottság tagjának a Nagy- kanizsai Városi Pártbizottság első titkárának a nyáron Ka­posváron tett látogatására. Az első titkárnak és vezetőtár­sainak ez a találkozása a ka­posváriakkal mintegy a kez­detét jelentette a két város szorosabb kapcsolatának. A látogatást most viszo­nozta a kaposvári párt- és ta­nácsi vezetőkből álló kül­döttség. Tagjai voltak: Somo­gyi József, a megyei párt-vb tagja, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára, Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára, Rostás Ká­roly, a városi tanács vb-elnö- ke és dr. Balogh János, a vá­rosi tanács vb-titkára. Somogyi József elvtárssal, a küldöttség vezetőjével a ta­pasztalatokról beszélgettünk. — Nagykanizsa és Kapos­vár sokban hasonlít egymás­ra — kezdte Somogyi elvtárs. — Mindkettő vidéki város, szinte azonosak a gondjaik. Elég csaik utalná a kommuná­lis vagy a munkaerő-prob­lémákra. Am szorosabb kap­csolatainkat nemcsak ez in­dokolja, hanem az is, hogy közös vállalataink vannak, így többek között a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat meg a So­mogy—Zala megyei MÉH. — Milyen volt a program? — kérdeztük Somogyi elv­társtól. — A kétnapos látogatás a nagykanizsai pártszékházban megrendezett fogadással kez­dődött. Ezen Vándor László elvtárs, a városi elsőtitkár és Pagonyi Gyula elvtárs, a Nagykanizsai Városi Tanács vb-elnökhelyettese, s a város más vezetői tájékoztattak bennünket Na.gykanizsa tör­ténetéről, mai politikai, gaz­dasági, kulturális, szociális, kommunális helyzetéről, vala­mint a városfejlesztési ter­vekről. Ezután megtekintet­tük a Sütőipari Vállalat os­tyaüzemét, az Egyesült Izzó gyárát, továbbá a sörgyárat, valamint a bútorgyárban ren­dezett bútorkiállítást. Másnap délelőtt a városi tanács szo­ciális foglalkoztatójában, az öregek napközi otthonában, a Fábik Károly Űttörőházban s az üveggyárban jártunk. Délután az új városrészbe, az Adrejka utcai általános isko­lába és a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyárba látogattunk el. Velünk tartott Baranyai János elvtárs, a Zala megyei Pártbizottság titkára is. — Mit tapasztaltak Nagy­kanizsán? — Kellemes emlékeink vannak Kanizsáról. Meggyő­ződtünk arról, hogy a városi pártbizottság jó szervezője, vezetője a munkának és eredményesen dolgozik. Eh­hez nagyban hozzájárul az is, hogy a pártbizottság és a ta­nács között igen gyümölcsöző az együttműködés. A vezető szerveknek jó a kapcsolata az üzemekkel, vállalatokkal. Hogy a helyes várospolitika milyen nagy visszhangra ta­lált az emberek között, azt mutatja az is, hogy a város lakossága jelentős társadalmi munkával járul hozzá a ter­vek megvalósításához. E mun­ka nagyra értékelését bizo­nyítja az, hogy a tanács a vá­ros fejlesztéséiben kiugró teljesítményt nyújtott dolgo­zók munkájának elismerésére plakettet alapított. — Tapasztaltuk, hogy az üzemek igen rendezettek, a munkások igyekeznek őket második otthonukká tenni Otthonos hangulatot teremt az is, hogy a szociális, kul­turális létesítményeket kellő színvonalon tartják az üze­mekben. Ezek mind-mind a törzsgárda kialakítását moz­dítják elő, és gátolják a fluk­tuációt. — A rend, a gondosság a város külső képén is látszik. Rendezettek az utak, a par­kok, a terek. Amint mód nyí­lik rá, szanálják a régi, kor­szerűtlen épületeket a város központjában, s helyettük újakat építenek. Szép az új lakótelep. Mindjobban áttér­nek a még magasabb házak építésére. Ez lehetővé teszi, hogy kis telken , sok lakást helyezzenek el, csökkentsék a kommunális költségeket. — Különösen kedvező be­nyomást tett ránk a gáznak mint fűtőanyagnak a város életére gyakorolt hatása. Ez csak még jobban megerősí­tett bennünket abban az el­határozásban, hogv Kaposvá­ron tovább szorgalmazzuk en­nek az értékes energiahordo­zónak mind szélesebb körű felhasin álását. — Hogyan hasznosítják a látottakat ? — Nagykanizsai utunk meg­győzött bennünket arról, hogy a szomszédoktól is sokat le­het és érdemes is tanulni. Ezért fontosnak tartjuk a jö­vőt illetően is az egjbittmű- ködést. Szeretnénk, ha ka­posvári és nagykanizsai üze­mek, vállalatok is kialakíta­nának egymással ilyen köz­vetlen kapcsolatot. — Tapasztalatainkat most rendszerezzük. Gondosan meg­vizsgáljuk, hogy mi használ­ható fel mindabból Kaposvá­ron, amit Kanizsán láttunk. Jelentésünket a végrehajtó bizottságok elé terjesztjük, s amit azok jóváhagynak, igyekszünk mielőbb valóra váltani itthon. Sz. N. Társadalmi aktívákat jutalmaztak meg A megyei ' pártbizottság párt- és tömegszervezeti osz­tályán tegnap délelőtt jutal­makat adtak át azoknak a tár­sadalmi aktíváknak, pártépí- tésd munkabizottsági tagaknak, akik kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak a taglétszám fejlesztéséhez, a káderpoliti­ka helyes megvalósításához, a pártiskolázáshoz, az állami és személyzeti munka színvo­nalának emeléséihez, a párt­vezetőségek újraválasztásának sikeréhez. A megjutalmazottakat Szik- szai László, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszerve­zeti osztályának vezetője kö­szöntötte. Többek között el­mondotta, hogy a társadalmi aktívák, pártépítósi munkabi­zottsági tagok milyen jelentős feladatot vállaltak az új gaz­dasági irányítás bevezetéséne- megvalósításából, és helyesek voltak azok az ajánlások, ame­lyeket az aktivisták készítet­tek elő. Szikszai elvtárs ezután ju­talmat adott át Suri Sándor­nak, a 13. sz. AKÖV igazgató­jának, Németh Józsefnek, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztálya vezetőjének, Jege- nyés Mihály alezredesnek, dr. Németi Lászlónak, a megyei tanács igazgatási osztálya ve­zetőjének, Szűcs Miklósnak, az Építőipari Vállalat főköny­velőjének, valamint Venczel Lászlónak, a megyei tanács személyzeti osztálya munka­társának. A kitüntetett társadalmi aktívák, nevében dr. Németi László mondott köszönetét ÉLEN AZ ÉPÍTŐ-, A VILLAMOSIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁG Megnyílt a pályaválasztási kiállítás Tegnap az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben Tóth János, a városi tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a Somogy megyei pálya- választási kiállítást — Külön öröm, hogy a pá­lyaválasztási kiállítást az új, korszerű Ipari Szakmunkás- képző Intézetben rendezhették meg — mondta. Rámutatott arra, hogy a kiállítás segít a fiataloknak a szakma kivá­lasztásában. Hangsúlyozta, jó volna, ha nemcsak a divatos szakmák iránt érdeklődnének. Népgazdasági és egyéni érdek, hogy az olyan szakmákban, mint az építőipar, legyen kel­lő számú jelentkező. A lakás­építési program megvalósítása ezt szükségessé teszi. A kiállítás építőipari rész­lege nagyszerűen érzékelteti, hogy ez a szakma is nagyon szép és mindinkább korszerű szerelőiparrá válik. Kitettek magukért a villamosipari és a mezőgazdasági szakmunkásta­nulók is. De érdemes megte­kinteni valamennyi kis re­meket. A működő fagylaltpult­tól a Wartburg hűtőköpenyig sok _ minden látható itt A kiállítás a tanács, a KISZ, a nőtanács, a szövetkezetek, üzemek köz­reműködésével született meg. A munka oroszlánrészét az 503. sz. Ipa­ri Szakmun­kásképző In­tézet végezte el. December 20-ig, vasár­nap kivételével mindennap reggel 9-től es­te 6-ig tekint­hetők meg a kiállított tár- %ak. A MAGYAR SAjTÓ NAPJÁN Koszorúzás Gábor Andor szobránál Úttörők köszöntötték a sajtó munkatársait A Vörös Újság megjelené­sének ötvenedik évfor­dulóján, a magyar saj- .ó napján Gábor Andor szob­ra előtt tisztelegtek a Somo­gyi Néplap munkatársai, a Lapkiadó Vállalat dolgozói a harcos kommunista író és új­ságíró emlékének. A szobor két oldalán egy- egy úttörő és ifjúgárdista állt díszőrséget. A somogyi újság­írók nevében Wirth Lajos főszerkesztő mondott beszé­det: — ötven évvel ezelőtt je­lent meg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának első le­gális lapja, a Vörös Újság, hir­detve a magyar proletariátus forradalmi harcának szüksé­gességét, a magyar kommu­nisták célkitűzéseit. A lap el­ső száma az akkor leglényege­sebbre, a tőkés kizsákmányoló úri világ elleni forradalmi osztályharcra szólította a ma­gyar dolgozó népet. S ezután is mindvégig következetesen és bátran harcolt a proletariátus érdekeiért. a proletárdiktatúra erősítésére fordította. Írásaiban dühvei fordult a kizsákmányolok és a hazaárulók ellen. A nép iránti hűség és szeretet sugárzik min­den írásából. A Tanácsköztár­saság leverése után emigrá­cióba kényszerült. De az emig­rációban is derekasan harcolt a szocialista eszmékért. Első­sorban a haladó polgári Bécsi Magyar Újságnak dolgozott, bár számos írása jelent meg a kommunista emigráriós sajtó­ban és Magyarországon is. Hazájától távol is mindenütt ott találjuk, ahol a kommu­nizmus ügyéért, a magyar munkásosztály érdekeiért har­colni kell. A felszabadulás után Gábor Andor hazatért és teljes erő­vel belevetette magát a politi­kai és kulturális életbe. Kü­lönböző funkciókat látott el. majd a Ludas Matyi főszer­kesztője lett. Fölnevelt egy új, igen tehetséges szatirikus gár-' dát, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Darvas Szi­vigyük azt a zászlót, am 'Ivet ő egész életében magadra emelt. Ezután Wirth Lajos, a So­mogyi Néplap főszerke .ztője, Szabó Gábor, a Somogy me­gyei Lapkiadó Vállalat igazga­tója és Szálát László párttitkár megkoszorúzta Gábor Andor szobrát. * Tegnap délelőtt a Vörös Új­ság megjelenésének 50. é f: in­dulója alkalmából Kap ;vax KISZ-istáiinak, úttörőinek kép­viselői látogattak el a Somo­gyi Néplap szérkesz'őségébe, Varga Teréznek, a KISZ me­gyei bizottsága titkárának ve­zetésével. — Szeretettel köszöntjük a sajtó munkásait, a szerkesztő­ség és a kiadóhivatal dolgo­zóit, s kívánjuk, hogy mint ed­dig, a jövőben is silteresen munkálkodjanak közös ügyün­kért, a szocializmus teljes föl­építéséért — hangoztat'a. m~jd a diákok okleveleket. em~é r- plakettet adtak át a szerkesz­A bátor han­gú, osztályhar­cos újságírók egyik legki­emelkedőbb alakja volt Gábor Andor, akinek a szob­ránál most összegyűltünk. Gábor Andor somogyi szár­mazású, R i- nyaújnép köz­ségben szüle­tett, talán ezért is érez­zük hozzánk még közelebb állónak. A ma­gyar sajtó nap­ján mi, somo­gyi újságírók, tisztelettel adózunk Gá­bor Andor em­lékének. Gábor Andor fiatal korában kezdett el írni, s mint újság­író roppant erős egyéniség volt. írása jellegzetesen sajá­tos, egyéni, ha nem volt alá­írva, akkor is meg lehetett is­merni, hogy ő írta. Újságírói működését több szakaszra oszthatjuk. De fejlődésének minden szakaszára egyértel­műen elmondhatjuk, hogy osz­tályharcos volt, bátor és hatá­rozott a proletariátus ügyéért. Gábor Andor nagy egyénisé­gekkel dolgozott együtt. Mol­nár Ferenccel, Heltai Jenővel, Karinthy Frigyessel, de közü­lük ő jutott el legtovább a szo­cialista eszmék fölismerésében, Gábor Andor már gz első vi­lágháború idején kimondta, hogy a tőkés társadalmat meg kell dönteni, helyébe újat, kommunista társadalmat kell fölépíteni. Gábor Andor a Tanácsköz­társaság idején teljes tudását lárd, Gádor Béla és Tabi Lász­ló. Műveinek többsége csak halála után jelent meg soro­zatban. Gábor Andort a mai ma­gyar újságíró-társadalom pél­daképének tekinti. Emlékét megőrizzük és szent felada­tunknak tartjuk, hogy tovább tőség és a kiadóhivatal veze­tőinek. A Közgazdasági Technikum KISZ-istái, a Tóth Lajos és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörői ezután baráti beszélgetésen vettek részt a szerkesztőség és a kiadóhivatal dolgozóival. Koszorúzási ünnepség a Visegrádi utcában A magyar sajtó napja és a Vörös Újság megjelenésének 50. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnep­séget rendeztek Budapesten, a Visegrádi utcában, annál a háznál, amely először adott otthont az első legálisan meg­jelenő kommunista lap szer­kesztőségének. Az ünnepséger megjelentek a magyar újság- irótarsadalom, a magyar sajtó vezető személyiségei, a szer­kesztőségek, a tájékoztatási és hírközlő szervek küldöttsé­gei. A Vörös Újság megje­lenésének évfordulóját Komját Irén, a Magyar Újságírók O*» szágos Szövetségének alelnöMsd méltatta. Ezután a Központ» Bizottság, a Népszabadság, a MUOSZ és a szakszervezet ne­vében helyeztek el koszorút

Next

/
Oldalképek
Tartalom