Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

? VO VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ára: 1 forint az-m's-zmp megyei bizottsága és a Megyei tanács lápja XXV. évfolyam, 288. szám * 1968. december 8., vasárnap Magas rangú vendég Somogybán ‘, intézet -j ^Ő'uyvÍiW Cseterki Lajos látogatása Nagyatád jövője az érdeklődés középpontjában X hát végén kétnapos láto­gatásra Somogyba érkezett Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának titkára, állami éle­tűnk kiemelkedő személyisé­gét Szigeti István, a megyed pártbizottság titkára és Böhm József, a megyei tanács vb- elnöke fogadta a pártbizottság székhazában. Tájékoztatták vendégünket a megye helyze­téről, fejlesztésének aktuális problémáiról, és hosszabb be­szélgetést folytattak vele po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kérdésekről. Az eszmecsere után Cseterki elv­társ meglátogatta egyik hon­védségi alakulatunkat, ismer­kedett annak életével, majd aktívaülésen tájékoztatót adott bel- és külpolitikai kér­désekről. A pénteki program nagy­atádi látogatással folytató­dott. Vendégünket elkísérte útjára Böhm József és Ko­csis László, a megyei párt-vb tagjai és dr. Várkonyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese. A gyors ütemben fejlődő járási székhelyen Gé­mest Sándor, a járási pártbi­zottság titkára és Kovács Fe­renc, a járási tanács vb-elnö- ke fogadta a vendégeket, majd tartalmas eszmecserén vettek részt, amelyre meghív­ták a járás művelődési életé­nek irányítóit, kulturális' in­tézményeinek vezetőit. Bevezetésként Gémes! Sán­dor adott rövid áttekintés,! a művelődéspolitikai irányelvek végrehajtásáról, a kulturális élet fejlődéséről és gondjairól. Cseterki elvtárs nagy érdek­lődéssel figyelte a tájékozta­tót, s már közben több kér­dést tett föl. Érdeklődött az oktatási intézmények helyze­téről, a körzetesítés tapaszta­latairól, az oktatás és népmű­velés káderhelyzetéről és el­mondotta: a beszámoló pezs­gő, eleven művelődési élet­ről tanúskodik. De szívesen hallana a gondokról is, hisz természetes, hogy az igények egyre nőnek, tehát a szembe­tűnő eredmények láttán sem szabad megpihennünk. Hamvas Jánosnak, a járási tanács vb-elnökhelyettesének arra a megállapítására, hogy anyagi nehézségekkel küszkö­dik a művelődési apparátus, hogy az üzemek, vállalatok, tsz-ek támogatása még igen esetleges Cseterki elvtárs né­mi iróniával jegyezte meg: — Azelőtt, volt gazdag ál­lam és szegény üzem Magyar- országon. Az új mechanizmus bevezetésével változik a hely­zet: most lesznek gazdag üze­mek. Üj szövetségeseket kell hát megnyernünk az anyagi gondok megoldásához. — El­mondta, hogy az elvet sok helyütt még rosszul értelme­zik, pedig a kultúrát nem le­het jövedelmező vállalkozás­nak tekinteni. A szocialista államnak évről évre nagyobb áldozatokat kell vállalnia a szocialista kultúra megterem­téséért. Az elv jó: a művelő­désre fordított összegnek ugyanolyan arányban kell nő­nie, mint ahogy a nemzeti jö­vedelem növekszik. Az elvek azonban a végrehajtás során néha eltorzulnak. Márpedig a kulturális és szociális célra szánt költségvetési összegeket csak erre szabad felhasználni. Cseterki elvtárs felhívta a figyelmet egy országos jelen­ségre, a fehér folíokra. Sta­tisztikánk azt nem mutatja* ki, hogy — átkos örökség ma­radványaként — voltaképpen csak egy szűk réteghez jut­nak el a szocialista kultúra áldásai; minden rendezvényen ugyanazok jelennek meg, s a nagyobb, a szélesebb réteg még mindig kiesik a művelő­désből. Sok hát a tenniva­lónk a népművelésben csak­úgy, mint az oktatásban. Be­szélt az oktatási reformered­ményéiről és hibáiról, egyet­értett azzal a törekvéssel, hogy a járás iskoláinak szín­vonalát, felszereltségi fokát föl kell fejleszteni az orszá­gos átlagéra, s így együtt ha­ladhatnak tovább a megkez­dett úton. Hangsúlyozta a kulturális bizottság, a nép­művelési tanács tevékenysé­gének fontosságát és megál­lapította: csak akkor érhe­tünk el igazi eredményeket, ha minden faluban az egész értelmiség egységesen és ösz­tanács elnöke tájékoztatta vendégünket a nagy remé­nyekre jogosító haladásról, a közeli és távlati tervekről, a koncepciózus elképzelésekről. Elmondta, hogy 1962 óta igen előrelátó, tudományosan meg­alapozott tervezés nyomán in­dult meg a legnagyobb járá­si székhely fejlesztése. A terv az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, a kultúra, a szo­ciális és kommunális kérdések minden részletére kiterjed. Cseterki elvtárs megtekintette az új kórház és Nagyatád szinte már városképi igényű makettjét, majd egy rövid séta keretéiben az új létesít­ményekkel, a Park-szállóval, a Fegyveres Erők Klubjával, az iskolákkal és a kollégium­mal, az új építkezések környé­kével és a város- illetve falu­központtal ismerkedett. A Nagyatádi Konzervgyár­szefarrottan vállalja a műve­lődési élet irányítását... Hasznos beszélgetéssel, is­merkedéssel zárult a látoga­tás első napja, s vendégünk sok jó tanáccsal látta el a járás művelődési vezetőit. Szombaton Kocsis László, dr. Várkonyi Imre, Gémesi Sándor és Kovács Ferenc tár­saságiéban Nagyatád fejlődé­sével ismerkedett meg az El­nöki Tanács titkára, A járási ban Sasvári Ferenc igazgató, a párt- és KlSZ-szervezet képviselői, a műszaki gárda fogadta vendégünket. A tájé­koztató után Cseterki elvtárs az új mechanizmus első évé­nek tapasztalatairól beszélt és többek között megállapította: — Konzerviparunk termékei iránt külföldön nagy az érdek­lődés, a belföldi fogyasztókat azonban még ezután kell megnyerni. Ehhez nagyobb választékra, jobb minőségre és olcsóbb termelésre van szük­ség. A magyar ipar kinőtte régi ruháját, s most az új irá­•***[ nyitási rendszer bevezetésével új ruhát öltött, magasabb osz­tályba lépett. Az első tapasz­talatok jók, a reform hatását azonban csak ezután mérhet­jük le igazán. Jó tanácsként az üzem belső szervezettségé­nek fokozásáról, a termelé­kenység növelésének problé­máiról,. a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodásról és az új szabályozókról beszélt az Elnöki Tanács tátikára, majd megtekintette a gyárak — Jó helyzetben vannak önök, hisz,az új mechanizmus első évében rakják le ennek az új, korszerű üzemnek az alapjait. Sok sikert kívánok hozzá... Cseterki elvtárs a déli órák­ban vett búcsúi. Nagyatádtól, és somogyi programját a Ba- kdonboglári Állami Gazdaság látogatásával fejezte be i ft, Az 1969. évi népgazdasági terv A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala közli: A kormány megtárgyalta és jóváhagyta az 1969 évi nép­gazdasági tervet. Megállapí­totta, hogy 1968-ban a nép­gazdaság zavartalanul állt át az új mechanizmus viszonyai­ra. Az idei tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mai gazda­ságirányítási rendszerünk al­kalmas a központilag elhatá­rozott gazdaságpolitikai célok és a népgazdasági terv meg­valósítására, a helyi öntevé­kenység kibontakoztatásara, a szocialista tervgazdaság to­vábbfej lesztésére. A népgazdaság fejlődése 1968-ban általában megfelel a tervezettnek, a növekedés egyes területeken az előirány­zottnál valamivel gyorsabb ütemű. A társadalmi tennék és a nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, a fogyasztás kö­rülbelül 6 százalékkal, a fel­halmozás — a tervezett 1—2 százalék helyett — mintegy 4 százalékkal emelkedik. Az ipari termelés a tervnek megfelelően várhatóan 5—6 százalékkal nő. A termékek választéka a korábbinál job­ban megfelel ugyan a szük­ségleteknek, de korszerűség­ben, minőségben még sok ter­mékünk nem éri el a kívánt színvonalat. Az iparban fog­lalkoztatottak száma több mint 3 százalékkal nő, a termelé­kenység azonban nem emel­kedik olyan arányban, mint kívánatos lenne. A viszonylag jelentős létszámemelkedés mellett egyes területeken és szakmákban munkaerőhiány mutatkozik. Az építőipar ez évi teljesít­ménye kb. 8 százalékkal ha­ladja meg a tavalyit, ugyan­akkor a dolgozói létszám mint­egy 6 százalékkal bővült. Ez azonban még nem elégséges ahhoz, hogy az építőipar ki tudja elégíteni a növekvő épí­tési igényeket. A mezőgazdaság termelése a rendkívül kedvezőtlen időjá­rás ellenére is kis mértékben meghaladja a múlt évit. Ke­nyérgabonából több termett a tervezettnél, s jó a szemes ta­karmány-termés is. Szálas ta­karmányokból. burgonyából, s néhány zöldség- és gyü­mölcsféléből az előirányzott­nál alacsonyabb volt a termés» Az állattenyésztés termelésé­nek értéke meghaladja a terv­ben számítottat; a sertés- és szarvasmarha-áilomány azon­ban az év eleji kedvező fej­lődés után csökkent. Beruházásokra az év vé­géig várhatóan nagyobb ösös­szeg kerül felhasználásra a tervezettnél. Elkészült, illetve az év végéig átadásra kerül — többek között — a Hódme­zővásárhelyi Edénygyár, a lágymányosi telefonközpont, a Borsodi Vegyikómbinát nitro­génműtrágya-gyára, a siófoki 400 ágyas kórház és rendelő- intézet, Balatonarácson 750 személyes szálloda stb. A be­ruházási igények és a .kivitele­ző kapacitások között a több év óta fennálló feszültség nem csökkent a kívánt mértékben. A külkereskedelmi forgalom mintegy ,6—7 százalékkal meg­haladja a tavalyit, s a forga­lom egyenlege is kedvezőbb a múlt évinél. A lakosság pénzbevételei a számított 6—7 százalék he­lyett 8—9 százalékkal maga­sabbak a tavalyinál. A fo­gyasztói árszínt emelkedése alacsonyabb a számítottnál. A munkások és alkalmazot­tak reáljövödelme az előirány­zott 3—4 százalékkal szem­ben várhatóan 5—6 százalék­kal, a parasztságé ennél vala­mivel nagyobb mértékben nő. Az egy keresőre jutó reálbér a számított 1,5—2 százalékkal szintén nagyobb mértékben, mintegy 2—2,5 százalékkal emelkedik. Az 1969. évi népgazdasági terv a harmadik ötéves terv­ben kitűzött gazdaságpolitikai célok megvalósítását hivatott szolgálni. Ennek érdekében — a gazdaságirányítási rendszer reformjának erőteljesebb ki­bontakoztatása útján — biz­tosítani kell: — a fogyasztói piacra a jó árukínálat fenntartását, vá­laszték bővítését; — a beruházási tevékenység hatékonyságának fokozását, a beruházási kereslet és kínálat közötti összhang javítását; — a külföldi versenyképes­ség növelését, a külkereske­delmi áruforgalom egyenlegé­nek tervezett alakulását. Nemzeti jövedelem, beruházások A tervben megszabott kö­vetelményeknek — figyelembe véve a népgazdaság jelenlegi helyzetét — viszonylag mér­sékelt fejlődési ütem mellett lehet eleget tenni. Ezért az 1969. évi népgazdasági terv a tavalyihoz hasonlóan a társa­dalmi termék és a nemzeti jö­vedelem 5—6 százalékos emel­kedését irányozza elő. A beruházások a terv szerint az ideihez képest 6—7 száza­lékkal növekednek, várhatóan elérik a 73 milliárd forint ér­téket. Az építőipar tervezett fejlődése lehetővé teszi az elő­irányzott beruházások építési igényeinek kielégítését. Bizo­nyos építőipari munkáknál, il­letve az ország egyes körzetei­ben azonban a kereslet és a kínálat közötti feszültség — bár az eddginél kisebb mér­tékben — továbbra is fenn­marad. 1969-ben is jelentős — ál­lami döntés körbe tartozó — beruházások biztosítják a nép­gazdaság tervezett növekedé­sét. Sor kerül a Tiszavidéki Vegyikombinát nitrogénmű- trágya-gyár hatásfokának nö­velésére; üzembe lép — töb­bek között — Százhalombattán a 3 millió tonna évi kapacitá­sú kőolajfinomító; a beépített bútorokat gyártó lágymányosi üzem; a Győri Hűtőház stb. A további fejlődést szolgálja töb­bek között a Duna menti és a Kőbányai Hőerőmű; a Le­nin Kohászati Művek új ne­mesacél hengersora; Dunaúj­városban folyamatos öntőmű; Budafokon karton papi rgyártó gépsor; a borsodi új sör- és malátagyár, s a Győri Műbőr­gyár építésének, illetve bőví­tésének megkezdése. Fentiek mellett tovább nö­vekszik a vállalati beruházá­sok, s ennek megfelelően fi­nanszírozásában a vállalati pénzforrások részaránya. A beruházások ágazatok szerin­ti megoszlásában csökken az ipar és a szál-lítás-hírközlés részesedése, s növekszik a me­zőgazdaságé és a lakásépíté­sé. Ipar Az ipari termelés az 1968. évihez képest mintegy 6 szá­zalékkal nő, ezen belül az egyes iparágak fejlődévé elté­rő. A alapanyaggyártó ipar­ágak zömében a szükségletek kielégítése érdekében a terv az ipar átlagánál gyorsabb üte­mű fejlődéssel számol. A kőolaj- és földgázipar ter­melése emelkedik, ugyanakkor a szénbányászat termelése csökken. A villamosenergia­iparé 7, a kohászaté 6, a gép­iparé 7. az építőanyag-i pa‘-é 7.5. a vegyiparé 9, a könnyű­iparé 3 és az, élelmiszeriparé 5,5 százalékkal nő. A termelés viszonylag mér­sékelt bővítése feltehetően elő fogja segíteni az ipar belső arányainak javítását, a haté­konyság fokozását, a kereslet­hez való jobb alkalmazkodást. Az iparban foglalkoztatottak száma mintegy 35—40 ezerrel ’•övül Az egy fofflalkoztetottra jutó társadalmi termék értéke az ez évinél gyorsabban nő. Az építőipar teljesítménye 1969-ben 6—7 százalékkal le^z nagyobb, mint ez évben. Az ehhez szükséges 8—9 ezres lét­számnövekedés biztos iható. Az iparban és az építőipar­ban a kormány által meghatá­rozott feltételek érvénvo='téré­vel folytatni kell a munkaidő csőt- kentését. Mezőgazdaság A terv a mezőgazdasári tér' melésnek az ideihez viszonyí1 tott 2—3 százalékos növekedé- ével számol. Ez megfélél a harmadik ötéves tervben elő­irányzott ütemnek. (Folytatás * 2. oldakmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom