Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

Tizenkét miniatűr a Pécsi Balett előadásában VENDÉGNEK IS, művészi élménynek is ritka Kaposvá­ron a Pécsi Balett. Az Eck Im­re művészi irányításával fém­jelzett táncegyüttes csupán néhány éves múltra tekinthet vissza. Országos elismerésre, Európa-hírre tetteik szert e néhány év alatt. Új hangot szólaltattak meg a magyar táncművészetben, a ma embe­rének érzéseit fogalmazták meg korszerű formában, kor­szerű zenei és kompoziciós ke­retekben, sajátos egyéni for­mán yelven. Ezt szűrhettük le korábbi találkozásainkból, amelyeknél jobbára hosszabb lélegzetű alkotásokban vetet­ték föl az élet, mai világunk valamilyen általános emberi mondanivalóját, kérdését, gon­dolatát. (Pókháló, A parancs, A csodálatos mandarin stb.) Ezért talán sokan meghökken- ten fogadták legutóbbi vál­lalkozásukat, melyet 12 mi­niatűr Bachtól Brubeckig cím­mel láthattunk csütörtökön es­te a Latinka Művelődési Ház­ban mániákus (Bach-, Couprin- Liszt-), de főképpen dzsesszfei- dolgozásokra, átiratokra ko- reograiált miniatűrökben egy gondolat sokféle árnya'ata é tematikája fogalmazódott meg »a tánc, az ifjúság művésze'e« Öröm. szerelem, elmúlás, bol­dogság, találkozások, csalódá­sok — örök, időtlen részei a életünknek. Különösen emlé­kezetes volt az őszi hangulato árasztó Bach G-dür szvitr 'sz let; a szimbolikus Liszt Me- fiszto keringő; a Blues Django Reinhart emlékére; Brubeck bájos Taps Foxa és az utolsó előtti Bach-Largo, amit Uhrik Dóra megjelenítő erejű szóló já.val láthattunk. A MŰSOR ELŐADÓI a Pé esi Balett szólistái: Händel Edit, Lakos Hóna, Stimá-z Gabriella, Csifó Ferenc, Heté- nyi János, Gallovits Attila és Uhrik Dóra Voltak: Gosztonyi János kitűnő szövegét Holl István közvetlen előadásában hallottuk. W. % Rajztanárok heti alkotónapi a Pedagógus képzőművészeti stúdió a lönyódi járásban (Tudósítónktól.) Két ér.- .. eziék mg s fonyódi járásban a rajztaná­rok képzőművészeti stúdióját. Azzal a céllal hogy rendsze­ressé tegyék szakmai to­vábbképzésüket, emeljék az iskolai rajzoktatás színvona­lát'; s egyúttal művészein al­kotó ‘ írjunk,, t . is -• á eze-e Ez alatt az idő alatt Balaton- bogláron és Kaposváron ren­deztek. munkáikból önálló ki­állítást Hogy a rajztanárok megfe­lelően részt vehessenek a munkában, új alapokra kel­lett helyezni a stúdió műkö­dését. A művelődésügyi Osz­tály kérésére az iskolaigaz­gatók hétfőre alkotói sza­badnapot biztosítottak a stú­dió tagjainak. Ezentúl egész napos szakköri foglalkozást tarthatnak a bogiári művelő­dési házban. Terveikben a technikai gyakorlatokon és az alkotói munkán kívül műte­rem- és tárlatfoglalkozás is szerepel. Az Iskolai rajztaní­tást a művészettörténet-taní­tás módszertanának kidolgo­zásával segítik. Foglalkozá­saikra' elméleti előadást, mű­elemzést is terveztek, e cél­ból neves festőművészeket hívnak meg. MAGYAR RENDEZŐ SIKERE LIPCSÉBEN Jelentős magyar siker született az NDK híres vásárváro­sában: a XI. lipcsei nemzetközi dokumentumfiim-feszti- vál Egon Erwin Kisch-díjjal jutalmazta Wiedermann Ká- rolynak, a Magyar Televízió rendezőjének Aranyvasárnap című filmjét. Képünkön: Átadják a díjat. (Fotó: ADN—MTI—KS) 8UB@f£Bop%aE« Elaludt az áldozat — Megosztoztak a zsákmányon A fizetés után az első útja az italboltba vezetett szeptem­ber 13-án Kaposváron a nagy­bajomi Bogdán Györgynek. Egymás után nézegetett a po­hár fenekére, de az ital is job­ban esik, ha nem egymaga töltöget — gondolta. Összeta­lálkozott a kaposvári Kalányos Ignáccál, s őt ugyancsak nem kellett biztatni, hogy felhajt­A két Kalányos ezután test­vériesen megosztozott a zsák­mányon. Bogdán csak másnap vette észre, hogy üres a zsebe, panaszával azonnal a réndőr- séghez fordult. Kalányos Ignácban volt annyi becsület, hogy az ő »ré­szét-« mindjárt visszafizette, Kalányos György azonban el­szórakozta a lopott pénzt. A Kaposvári Járásbíróság Kalányos Ignácot háromhóna­E TIZENKÉT MINIATUR — mint alcíme is jelzi — in­terjú hét táncosról és két ken reográfusról. (Eck Imre és Tóth Sándor). Kedves, közvet­len hangú vallomás önmaguk­ról, küzdelmeikről, művésze­tük születéséről. A keret mind­össze ennyi és szerencsére nem is akar többet Ebbe ágyazta be a szerkesztés a táncok anyagát, a tizeinkét miniatűrt Kiinduló- és visszatérési pont­juk a próbaterem, ahol meg­kezdődik a mindennapos mun­ka, ahol a koreográfus alkotói elképzelése megvalósul. A láncokban, a klasszikus, ro­f áldozol az illetékes Minden esetben cl kel Lapunk november 6-i szá­mában megírtuk, hogy Sió­fokon az Utasellátó elárusí­tójában három vásárlótól nem fogadták el a húszfillé­reseket írásunkra Szabó La­jos, az Utasellátó Vállalat siófoki kirendeltségének ve­zetője a következőket vála­szolta ' A cikkben, megjelölt há­rom' vendég a délelőtti csúcsforgalom idején akart vásárolni. A pénztárosnő azért nem fogadta el az öt­fogadni az aprópénzt ven húszfillérest, mert a pénztár előtt többen vásárol­tak és nem volt biztos ab­ban, hogy helyesen rolnizták be a húszfilléreseket. Atszá- molásra a várakozó vendégek miatt ne-m volt ideje. Egyéb­ként valamennyi pénztárost figyelmeztettem, hogy g jö­vőben nem tagadhatják meg vendégeink kiszolgálását, az­zal, hogy kisebb címletű ap­rópénz atszamolasdra nincs idejük«. son egy-két pohárral. Az italozás után Kalányos lakására mentek, de Bogdán ekkor már alig állt a lábán, egy széken elnyomta az alom. Kalányos, jó házigazdá­hoz illően, barátját az ágyra fektette. Ekkor vette észre, hogy vendégének nadrágzse­bében még jócskán van pénz. Ezt mindjárt közölte a laká­sán tartózkodó talányos Györggyel, s ő azonnal tudta, mit kell tennie: a magáról mit sem tudó Bogdán zsebéből kiemelte a 840 forintot tartal­mazó pénztárcát. „MÉLYVÍZBEN" Arról beszélek a mérnöknek, hogy milyen egyöntetű elismerés fogadta al­kotását. Aligha van még egy épület Kaposváron, amelyet ilyen tetszéssel fogadott volna a város közvéleménye, mint a megyei pártbizottság új szék­házát. A véleményeket lehajtott fejjel, a. pipáját babrálva hallgatja végig a tervező: Egyed Tibor. Először ő is az utcán hallotta a megjegyzéseket. »Ha elmúlt egy nap, hogy nem mentem el arra, hiányérzetem volt. Már állt a ház, amikor megtudtam, hogy tetszik az em­bereknek. Ott sétáltam a park mellett, s néztem a csupasz falakat. A járóke­lők mondogatták egymásnak: ez igen, ez szép. Azt hiszem, nekem ez volt a legtöbb, amit kaphattam a munká­mért. Nagy élmény volt hallgatni a di­cséretet.-« Rutin helyett lelkesedés — A bemutatkozás jól sikerült — jegyzem meg. — Bedobtak a »mélyvízbe«. S én tu­dom, hogy ez próbatétel is volt, hiszen ha nem sikerül, egy fiatalember sok mindent elszúr vele. Utána a mi szak­mánkban egy ideig körülnézheti magát a mérnök. Tudom, hogy amikor először jött szóba a pártszékház építése, sok hita folyt, arról, hogy ki tervezze. So­kan azt mondták, vigyék föl Pestre, s adják oda a »neveknek«. A pártbizott­ság azt mondta, csinálják meg a somo­gyiak, hiszen ők is azon az egyetemen végeztek, ahol a pestiek.« Ezzel az épülettel Egyed Tibor is név lett a szakmában. Tudom — s céloz is rá —, hogy-sok munka, éjfélekig tartó töprengés van a világos vonalú, kecses épület rajzai mögött. Egész sor olyan variáció készült, amely ki sem jutott az intézetből. A munkába vetett hit végül Is '.érvvé érlelte az elképzelése­ket A rutint — azt kis*«»* Iahet mv fogalmazni — a lelkesedés pótolta. Hi­szen sokszor született merész elképze­lés, s jött utána mindjárt a kérdés is: vajon a gyakorlatban meg lehet-e ezt valósítani? »Sokat köszönhetek Schiller Palinak. Ö volt a statikus, és mindig biztatott: Gondolod, hogy nem megy? Járjunk utána, talán sikerül.« Fújjuk a füstöt a faburkolatú irodá­ban. »Én mindig komolyan vettem az. egyetemet. De ott tervezni egészen mást jelentett. Az ember szabadjára enged­hette fantáziáját, nem azt kellett első­sorban számításba vennie, hogy milyen anyagok vannak, miket tervezhet. A gyakorlat más-« Újabb feladatok r— Lendület van abban az épületben — mondom. »Hiszem, hogy nem az anyag és a pénz teszi elsősorban széppé az épüle­tet, hanem a tervező. Ez előre gyártott elemekből és vasbetonból készült. Val­lom, hogy a beton nagy lehetőségeket rejt magában. Kívülről a kőburkolat, az alumínium és az üvegborítás teszi elegánssá az épületet.« Nézem a szemét. Piros az álmatlan­ságtól. Megkérdem, mikor feküdt le? Mondja, hogy elmúlt már éjfél is. Dol­gozott. Űjabb munka előtt áll. Siófokra terrvez egy irodaházat. Ez már könnyebb lesz. Sok tapasztalatot adott az első nagy feladat. »Mi az egyetemen tanul­tuk meg, hogy milyen, méretei vannak egy irodaháznak. Itt eltértem tőle, mert különben nem lett volna jó a szabvány­úi, s ez megdrágította volna az építke­zési költségeket. Amikor készült, min­dig azt néztem, nem lesz-e kicsit ala­csony. Láttam, hogy a három■ méter szintenként elég. Máskor bátrabban al- IsoUmzom majd aLm Gyakran elhangzik a beszélgetés köz­ben két szó: a forma és a funkció. Ezt a kettőt ötvözte egységes egésszé, s mel­lé tette a merészséget is. És nyert. »Addig nem tudtam megnyugodni, amig nem éreztem a tervben valami pluszt — magamból. És amit elképzeltem, ahhoz ragaszkodtam is. Itt a tervező­asztal mellett magam előtt láttam az egész környezetet, s amikor a kivitele­zők valamit másként akartak csinál­ni, szóltam. Mondták, hogy hobby, én azt válaszoltam erre, ragaszkodom a tervhez. Nem bántam meg.« A célnak megfelelően És azt sem bánta meg, hogy vissza­tért Somogyba. Alig egy évtizede Iha- rosberényböl indult el a középiskolába, majd az egyetemre. Aztán ösztöndíjasa lett a megyei tanácsok. Itt kezdte a munkát még egyetemistaként. Nyaran­ta a tervezőirodában dolgozott. S az élerajza ezzel a néhány mondattal majdnem teljes is. Azt teszi még hoz­zá, hogy amit itt megcsinált, nem va­lószínű, hogy másutt sikerült volna. Az építész a mának dolgozik, de a jövő is véleményt mond majd, róla. »Nem az a jó épület, amelyik bonyolult, hanem az, amelyik a célt szolgálja, s ezt csak úgy csinálhatja meg az ember, ha szá­mára a szakma mindennél fontosabb. Mert munka közben tanul is. Amikor készültek a tervek, de sokszor jöttek a kollégák, hogy ezt is meg azt is figye­lembe kell még venni. Együtt dolgoz­tunk Bíró Zoltánnal, a fűtés-, Pusztai Istvánnéval, a viz- és Kiss Jánossal, az elektromos tervezővel. S a legközelebbi épületnél már jobban tudom, hogyan kell az ö területükkel számolni. Hiszen az épület végül is kollektív munka gyü- mölcse.« K*s©» Imre pi szabadságvesztésre és há­romszáz forint pénzbüntetésre ítélte, Kalányos György bün­tetése pedig öthónapi szabad­ságvesztés és 400 forint pénz- büntetés. Mindkettőjük sza­badságvesztésének végrehajtá­sát a bíróság háromévi próba­időre felfüggesztette. P. D. POSTÁNKBÓL Még nevelnek is Simon Lajosné, Siófok, Fenyves sor 10. sz. alatt lakó olvasónk elgondolkoztató je­lenségről számol be szerkesz­tőségünknek írott levelében;-Siófokán a Fenyves sor la­kói és az arra járó iskolások félelemmel járnak az utcán, mivel a gépkocsik többsége az amúgy is keskeny és elhanya­golt úton nagy sebességgel ha­lad. Sokan közülük látva a megrettent arcokat, még ki is hajolnak az autóból és nevet­ve nyugtázzák a besározott járókelők hossza okod asát. Ezt tette a K. L. 27-00 rendszámú gépkocsi vezetője is, aki kél kisgyermeket és két felnőttet sározott be.­Véleményünk szerint olva­sónk panaszát a következő­képpen lehetne orvosolni: ja­vítsák meg az utat, és addig is helyezzenek ki sebességkor­látozó táblát. S természetesen az arra érdemes gépkocsive­zetők is kapják meg a bünte­tésüket ... Mennyi Kína lakossága? A hongkongi statisztikusok tavaly 786 millióra becsülték Kína lakosságát. Ezek sze­rint a kínai népességnek az idén át kellett volna lépnie a 800 milliós határt. A cél­hoz tehát, amelyet valaha Mao Ce-tung tűzött ki, tud­niillik, hogy 1980-ig egymil- liárd főre növeljék az ország lakosságát, közelednek már. A kínai vezetőség azonban 1965-ben csak 650 millió la­kosról beszélt. Viszont 1966- ban ez az adat egyszerre hét­százmillióra., majd néhány hónap múlva 750 millióra emelkedett,. Alig tették azon­ban közzé, újra hétszázmil­lióra redukálták. Figyelmeztetés — Figyelmeztetlek, Fe­renc, hogy egy óra múlva meglátogat a vőlegényem. — Tudom, Éviké, de nincs mitől tartanom, hiszen semmi rosszat nem teszek veled. * — Azt látom. Csak azért figyelmeztetlek, hogy ha esetleg valamit terveznél, akkor tudd, meddig tehe­ted. Skót mese Autószerencsétlenség kö­vetkeztében súlyos sérü­lést szenvedett egy angol úriember. Vérátömlesztés­re volt szüksége, és vér­adóként egy skót ember jelentkezett. Az angol pá­ciens az első esetben tíz fontsterlinget adott a skótnak, a második eset­ben már csak egyet, har­madszorra már csak meg­köszönte. Akkora ugyanis már elég sok skót vér folyt benne. Táncosnő Egy táncosnő megbeteg­szik be kell oltani. Az or­vos megkérdi: — A karján oltsam be? — Az istenért.. . Olyan helyen tessék beoltani, ahol nem látják. Az orvos gondolkodik egy kicsit, aztán így szól: — Édes művésznő, leg­jobb lesz, ha beveszi az oltóanyagot. Az albérlet A jogász albérleti szo­bát néz. Egy szép 17—18 éves lány vezeti be, rnejd megjelenik a mama ’S. Megalkusznak és a ma­ma így szól: — Csak egy ildkötésem van, nőszemély, nem láto­gathatja. — Miért? — Mert itt van a lá­nyom, A hét rosszmájú vicce — Drágám, gratulálok! fordult lelkesedve felesé­géhez a férj. ■— Mióta a feleségem lettél, egyszer sem fejezted be ilyen hamar a telefo­nálást. »Mindössze« IS percig beszélgettél a ba­rátnőddel. — De hiszen nem is a barátnőmmel beszélget­tem. hanem egy idegen nővel. Téves kapcsolás volt! Tárgyaláson A bíró: — Beismeri, hogy ezt az embert pofon ütötte? Az alperes: — Nem ismerem be, bíró úr! A felperes: — Hazudik. Az alperes: — Fogja be a száját, mert kaphat még egyet. Somaggi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511. é Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-51A Felelős kiadó: Szabó Gábor« Beküldött kéziratot nem őrzünlc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. i'elelős vezető: Mautner József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom