Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

Dél-dunántúli képzőművészek XXV. évfolyam. 283. szám. KciJ'1, 1968. december 3. GYILKOSSÁG KADARKUTON Mem 1 Első ránézésre alig tudom elhinni, hogy ő az, aki kegyet­len tettével fölháborítottta az embereket, pénzt remélve ki­oltotta egy 76 éves magányos özvegyasszony életét. Két keze fejét térdei közé szorítja, fejét a melle közepé­re ejti. Csak néha néz föl, jó lenne a szeme közé nézni, s kiolvasni, most mire gondol. Középmagas, szabályos ter­metű; arca még inkább gyer­mek. mint felnőtt arc. Ko- nokságnak, dacnak nyoma sincs rajta, arcizmai meg-meg- rándulnak, ilyenkor egy fél­szeg mozdulattal láthatatlan verejtéket töröl le a homloká­ról. Három-négy mondatot be­szélgethetünk, amikor megre­meg a szája széle, s orra tövé­nél gyorsan utat keres egy tompán fénylő könny­csepp. Nem játssza magát, nem vár megnyugtató szava­kat. Egyszerűen: sír. Pár mon­dat után ismét. Látszik, így könnyebben beszél. Néhány hónapos kora óta nevelőszülőknél élt Kadarkú- tor). Ahogy mondani szokták, mindene megvolt, ezt maga is elismeri. »•Mielőtt bevonulnék, gon­doltam. meglátogatom édes­anyámat Pesten, apám nem is érdekel annyira, de édes­anyámhoz nagyon készül­tem. Kopogok, bemegyek, de az az asszony, aki fo­gadott nem az anyám volt. Egy anya nem fogadja így a gyermekét, nem. Pedig azért mentem hozzá, hogy végleg elbúcsúzzam tőle. Tu­dom, bogy nem kellettem neki soha, hát nem is akar­tam többpt eléje kerülni. Nem haragudott rám, ezt nem mutatta. Csak olyan közönyös volt, s ez rosszabb, mintha gyűlölne ...« Az általános iskola befeje­zése után ipari iskolába irat­kozott, a tetőfedő szakmát ta­nulta ki. Munkahelyén, a Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál együtt dolgozott nevelőapjá­val. Áprilisban múlt tizennyolc éves, katonaköteles lett. No­vember 22-én öltötte volna magára az egyenruhát. Már a hónap eleje óta készülődött a bevonuláshoz, esténként nem­egyszer megesett, hogy csak későn vetődött haza Kadar- kútrá, fogyott a pénz a szóra­kozóhelyeken. November 21- én is hajnali vonattal ment. haza. »Féltem, hogy nevelőszü­lőim felelősségre vonnak: merre jártam ilyen sokáig, s megszidnak, ami pedig rosszabbul esik a pofonnál. Ügy döntöttem, nem megyek haza, a napot egy elhagyott istállóban töltöm, majd csak később kopogtatok be, hogy kevés idő maradjon a fele- lősségrevonásra. A következő nap meg úgysem érdekes, hiszen be kell vonulnom, Minden úgy kezdődött, ahogy elterveztem. Egész nap az is­tállóban voltam, nem járt arra senki, nem zavartak. Cigarettáztam meg üldögél­tem, de nagyon kínzott már az éhség. Ahogy besötéte­dett, útnak indultam, befelé a faluba. A zsebembe e"V tégladarabot is tettem, arra az úton harapós kutya van.« Már bent járt a faluban, •tókor látta, hogy az egyik házból kifelé tart a' 76 éves özvegy Papp Jánosné. Eszébe jutott a fiúnak, hogy az öreg Béni nemegyszer kisebb-na- gyobb összegeket szokott köl­csönözni, biztosan most is van jpéjtae. Gondolta, másnap be­vonul, kell a pénz, úgysem tudja meg senki hogyan sze­rezte. Majd csendben belopa­kodik, aztán felkutatja a pénzt, úgy, hogy az öregasz- szon'y sem veszi észre. A ház hátánál az udvarrá ment., álldogált egy fél órát, alkalmas időpontra várva. Az ajtóhbz ment. óvatosan benyi-' tott. Az apró zajoktól néni tartott, tudta, hogy az idős asszony rosszul hall már egy kicsit. Becsukta maga mögött az ajtót, s látta, hogy Pappné egymagában vacsorázik. A folyosón a szobaajtó felé nyúlt, de éppen hogy egy kis rést nyitott rajta, amikor az idős asszony váratlanul fölkelt az asztaltól, s valamiért kife­lé jött. Ekkor vette észre az ott álló fiút, aikit jól ismert, hiszen igen távolról még roko­nok is voltak. Visszahőkölve kérdezte: “Pali, mit keresel itt?« Ebben a pillanatban a fiú előkapta zsebéből a kutya- riasztónak szánt tégladaraböt, s teljes erejével Pappnéhoz vágta. “Ettől kezdve aztán már nem gondolkoztam, csak ütöttem, amivel értem. A spájzba be­ugrottam a sodrófáért, már az első ülésnél kettétört Papp néni fején. Estében a vizespadnak zuhant, leverte a vödröket. Mielőtt fölkel­hetett volna, egy hasábfával többször fejbe ütöttem. Majd a vödröket kaptam a ke­zembe, s csak ütöttem, ütöt­tem, nem láttam, csak ütöt­tem ...« Ezután a szobába ment, fel­forgatta a szekrényeket, de nem talált semmit. Majd a konyha következett, még a szalmazsákot is átkutatta, eredménytelenül. Végül is két gyüfaskaiulyát meg pár mé­ter cérnát, két tűvel tett zseb­re, Közbep rágyújtott., S mi­előtt elment völna; a tűzhe­lyen párolgó vízből öntött a lavórba. megmosta a kezét, meg lékefélte a ruháját. Már az ajtónál volt, amikor látta, hogy a szerencsétlen öregasz- szony megmozdítja a karját. Visszament a konyhakredenc- hez, s a rajta levő villanyvasa- lóval még egyszer rátámadt Pappnéva, aztán kilopakodoitt a házból. Másnap reggel özvegy Papp Jánosaié kis szomszédja, a hatéves Zolika kopogtatott, hogy szokás szerint segítsen etetni a csirkéket. özvegy Papp Jánosné azonban nem válaszolt a kopogtatásra, este óta holtan feküdt a köveze­ten. A rendőrség gyors és alapos nyomozással még aznap letar­tóztatta a tettest, Kiss Pált. Csak egyet akarok még megkérdezni tőle: milyenek az éjszakái? Jól számítottam: a kérdés elevenjébe hatolt... * * * A rendőrség Kiss Pál bűn­ügyét vádemelési javaslattal hamarosan átadja az ügyész­ségnek. Pintér Dezső VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Kivonlak a forgalomból az autóbuszt Lapunk november 7-i, Por­felhő az autóbuszon című írá­sunkban a Szentgáloskér— Kaposvár vonalon, közlekedő autóbusz utasterének egész­ségtelen, poros levegőjét, az ablakok állapotát és a kalauz­nak az utasokkal szemben ta­núsított .magatartását kifogá­soltuk. Írásunkra Nagy Lajos, a 13. sz. AKÖV személyzeti osztályának vezetője vála­szolt: “Az ügyben vizsgálatot folytattam, és megállapítot­tam, hogy a panaszolt autó­busz utastere nem felelt meg az előírt egészségügyi követel­ményeknek, és az ablakok sem voltak használható álla­potban. Ezért helyette másik kocsit állítottunk forgalomba. A kalauzt a megvigaszta- lásnak szánt megjegyzéséért felelősségre vontam, és a történteket ismertetjük érde­kelt dolgozóinkkal. Harmadízben lépnek közön­ség elé Dél-Dunántúl nagy vá­rosainak kiállítótermeiben a Jél-dunántúü képzőművészek. Ennél az évenkénti szereplés­nél többet nem is nagyon tu­dunk róluk, de ez is több az országos »átlagnál« .. . A dél-dunán'úli képzőművé­szek IIÍ. kiállításét Kaposvá­ron. a Rippl-Rónai Múzeum képtárában vasárnap délelőtt Gádor Emil festőművész nyi­totta meg. Bevezetőben a táj­egység képzőművészeti arcula­tának jellemzőiről beszélt, megái Tanította, hogy összevet­ve az Alföld képzőművészeté­vel — ez utóbbi majdnem egyeduralkodó a magyar kép­zőművészetben — nem marad el mögötte, csak más. Sajáto­san pannoni. Gyökere a római művészetben ered, de mindig szem előtt tartja a haladó európai művészeti törekvése­ket,. Mégis: keveset hallani a csoport, össztevékenységéről. Egyenként is szerényen, csend­ben, dolgoznak a képzőművé­szek,. Gádor Emil. a kiállítás ren­dezőin ezután a dél-dunántúli képzőművészet sokszínűségét elemezte, a csoport kétségkí­vül ■— már életművel bizonyí­tandó — legrangosabb alkotó­ját állítva középpontba, a Pé­csen dolgozó Martyn Ferencet. Martyn nem akart — s nem is akar — iskolát teremteni, de akaratlanul is vannak kö­vetői, akik a mester igényes­ségével állanak feladataikhoz. A termekben elhelyezett ké­pek a szakavatott rendezői ke­zek nyomán világosan meg­mutatják a már egyre inkább letisztult egyéni festői törek­véseket. Lantos Ferenc. Kelle Sándor. Ungvári Károly. Sze­keres Emil, Bizse Janót, Si­mon Béla — a festészeti anya­got sikerült egységesebb ér- tékszíntre hozni —-. folytatan­dó a sor Honti Mártával, Er­dős Jánossal. Haraszti Lajos­sal, Szabados Jánossal, a ke­ramikus Németh Józseffel. A szobrászati anyag marad csak cl a kívánt s a festők által iéterhozott szinttől, A dél-dunántúli képzőmű­vészek III. kiállítása eddig nem tapasztalt újjal s maga­sabb művészi értékkel ajándé­kozta meg a szűkebb vidéket, s ezen túlmenően a magyar képzőm ű vészetet. H. B. Üj aszalóüzem Kiskorpádon A rosszabb minőségű, közvetlen fogyasztásra nem alkal­mas gyümölcs hasznosítása eddig nagy gondot okozott a Ku tasi Állami Gazdaságnak. A gyümölcstermés mintegy 25—30 százalékát aszalt állapodban értékesítik. Az aszalást eddig a Daránypusztai Állami Gazdaság végezte, aimi tetemes többlet- költséget jelentett a kutasiaknak. Ezért a Bárdibükki Állami Gazdasággal közösen — hárommillió forintos beruházással új aszalóüzemet létesített Kiskorpádon. Az építési munkálatokat a kutasiak építőbrigádja végez­te. A modern, minden munkafolyamatot gépesítő új létesít­mény kétműszakos üzemeltetéssel naponta kétszáz mázsa nyersanyag feldolgozására is alkalmas lesz. KI MINEK MESTERE? Tizenhét fiatal vetélkedett Somogyjádon A szentgáloskéri. a göllei, a polányi, a nagybajomi és a vendéglátó somogyjádi tsz, valamint a Tátompusztai Ál­lami Gazdaság fiatal szakem­berei vetélkedtek szombaton a kitűntető címekért Somogy­jádon. A versenyt a RMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére hirdet­ték meg az autóvillamossági és gépszerelő, géplakatos és esztergályos szakmák fiatal­jainak. A részvevőket Horváth Ti­hamér, a KISZ kaposvári já­rási bizottságának munkatársa köszöntötte. Megemlékezett az évfordulóról, s szólt a verseny céljáról, hasznosságáról. Ez­után Vörös Ferenc, a somogy­jádi Augusztus 20. Termelőszö­vetkezet fiatal gépészmérnöke a zsűri elnöke ismertette a ve­télkedő szabályait. ORVOSLAKÁSOK ÉPÜLTEK MGYATÁDOIV Hamarosan átadják Nagyatádon az orvoslakásokat. A képen látható egyemeletes épület­ben nyolc orvos talál majd otthonra- Mindegyik lakáshoz az orvosi rendelő is hozzá­tartozik. A Ki minek mestere verse­nyen a rajtolók kérdéseket húztak, s felkészültek a vá­laszadásra. A fiatal szakmun­kások egyik csoportja a tsz gépműhelyébe vonult el, hogy gyakorlati felkészültségből vizsgázzon a bizottság előtt. A gyakorlati verseny felada­tait Bózsa László, a somogy­jádi tsz gépműhelyének veze­tője készítette elő, ő ellen­őrizte a feladatok végrehaj­tását is. Közben a teremben az első bátor jelentkező oda­lépett a zsűri elé, s elméletből »vizsgázott«. A kérdés így szólt: “Az elektromos kürt működése, a kondenzátor sze­repe a gyújtó áramkörben és az elektromos kürtben«. A zsűri elnöke belekérdez, mert nemcsak vizsga ez, hanem be­szélgetnek is a témáról, hiszen az a célja minden ilyen ver­senynek, hogy még nagyobb szaktudással, sok új ismerettel térjenek vissza munkahelyük­re a szakemberek. A déli órák­ban hirdették ki az eredmé­nyeket: Vörös Ferenc néhány mondatban ismertette-a zsűri véleményét: elégedettek a versenyzők felkészültségével, bár a fiatalabb szakemberek­re jellemző, hogy csupán fel­mondják a megtanult anyagot, gondolkodni már kevésbé sze­retnek. Á Ki minek mestere vetél­kedő kiemelkedő győztese Szabó Károly, a göllei termelőszövetkezet villamos- sági szerelője lett, aki ezenkívül még a gépszerelő szakma versenyében is indult. Mindkét területen a legmaga­sabb pontszámot érte el, gya­korlati felkészültsége is kitű­nő volt, pontos, hibátlan mun­kát végzett. A szakma ifjú mestere mozgalom arany fo­kozatú jelvényét kapta meg mindkét versenyszámban. Arany fokozatú jelvényt ka­pott még Tóth Zoltán gépsze­relő is. Ezüst fokozatú jel­vénnyel Szabó Józsefet, Pin- terics Józsefet, Puska Feren­cet, Puska Lajost és Csizma- diasz Józsefet jutalmazták. K. Sfe, TARUA OH Emberek vagyunk Kérdem X-ct, akinek csak ritkán teljes a do­hányzókészlete : — Van egy cigarettád? — Nincs — válaszolja és nyomban hozzáteszi: — De Y-nak van. — Honnan tudod? — Én is tőle kaptam. ... Egy értekezleten hallot­tam: — Az új mechanizmus hatására az ipar takaré­koskodik az anyaggal. En­nek köszönhető, hogy az azonos számú fehérneműk kisebbek lettek. Megnyugodtam. * * * Tolong a tömeg a Kos­suth téri konyvesbódé előtt. — Csak nem valami bestseller? — kérdi szen­vedélyes könyvgyűjtö is­merősöm. — Nézzük meg. Beállunk a sorba, de. egy perc múlva már vissza is fordul. — Van négy forintod? — Miért, annyiba kerül a könyv? — Nem a könyv hanem a borítékos sorsjegy. — ki — Kívánságlista Az előadó befejezte ha­tásos előadását.-A szoká­sos néhány perces szünet után, sorban jelentkeznek a hozzászólók. • — Az uszoda kell — mondta az egyik. — A műjégpálya is kell, a nap­közi otthon meg a fedett sportcsarnok is. De . .. — Mondja csak! — bá­torította az előadó. A felszólaló megvakarta feje búbját: — Ha még egy kevéske- készpénzt is lehetne hoz­zá .. . Horgolóverseny Heinrich Pasch nyugat­német tengerész horgoló- vcrsevyre jelentkezett, s a nők legnagyobb elkesere­désére ő nyerte az első di­jat. Rajta kívül 38 nő ne­vezett be. Válókereset Ingrid Meyer hamburgi asszony válókeresetet adott be férje ellen tapin­tatlansága miatt. A férj ugyanis állandóan gyanús vendégeket hívott. Egy al­kalommal 26 csavargóval együtt állított be vacso­rára. Alapkőletétel Dr. Annibale Becit, az olaszországi Cune város elnökét felkérték, hogy az összegyűlt vendégek je­lenlétében üssön csákány­nyal arra a helyre, ahová az új gimnázium alapkö­vét helyezik el. Dr. Bed az oktatásügyi minisztéri­um kiküldöttjének lábába vágta a csákányt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megj'ei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon; 11-510. 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknak és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft, Index: 25067. Készüli a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemébeni Kaposvár, Latinka S. a. 6. F’eielős vezető: Mautner Jóas«á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom