Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-29 / 304. szám
EGYÜTT A LAKOSSÁGGAL f"' ' 1 1 1 1 ■—T —1 ■ A városi tanács elnökének tervei Először úgy gondoltam, hogy be kell mutatni Siófok es a megye lakóinak Jankó Ferencet, második városunk tanácsának elnökét. Nem mintha most érkezett volna Somogyba, nem mintha ismeretlen volna a név és hordozójának munkássága, de így volt szokás hosszú éveken át. Bátorkodom most szakítani ezzel a gyakorlattal, \ hisz legszívesebben őrá bízom a bemutatkozást. Nem életrajzi adatokkal és munkahelyek felsorolásával, nem az ősök és a gyermekkor körülményeinek bemutatásával. Elég, ha annyit mondok róla: fiatal, energikus, derűs életszemléletü ember, s a többit'mondja el az, ahogyan érez, gondolkodik és vallomást tesz új városáról, terveiről. — Talán azzal kezdeném: sok barátom, ismerősöm aggályoskodva fogadta a hírt, hogy Siófok tanácselnöke leszek. -Mondd, tudod te, hogy mit vállaltál?■» Igen, tudom — válaszoltam “féltőimnek-“, volt már néhány nehéz feladatom. Remélem, nem veszi szerénytelenségnek senki, ha azt mondom: semmi olyan feladattól nem ijedek meg, amit akarattal, munkával és szenvedéllyel meg lehet oldani. Tudom, hogy mi mindent kell tenni, de hogy elképzeléseinket hogyan fogjuk végrehajtani, az még nem egészen tisztázott. .. — Sokan elmondták már Pákám: szeretnék, ha mindig rend és tisztaság lenne Siófokon. Én meg azt szeretném, ha bontanák a város három-négy negyedét, ha építkezéseken, törmelékeiken bukdácsolnának az emberek, ha a város minden pontján toronydaruk emelkednének & magasba, ha »zsákutca-“ táblát tehetnék mindenhová, mert az esővíz csatornáit, a posta kálieleit fektetnék, árkot ásnának mindenütt, ahol ember lakik. Igen, három-négy évig ezt szeretném látni Siófokon (és teszünk is érte valamit). Azután beszélhetünk majd igazi városról. ... — Hadd mondjam el — nem én találtam ki —. hogy egy település létének, fejlesztésének alapja a közmű megteremtése. Villany, víz és csatorna (lehetőleg egy időben), azután út, csapadékvíz és járda; ez a sorrend, ez az én vágyam is. S ez nem lázálom. Elmondhatom, hogy az OVH-val folytatott tárgyalások eredményeként öt éven belül mégévülnek a város közművei. Elkészül az a felszíni vízmű is, amelyről már sokat írtak a lapok. Ezeken kívül természetesen sok tervünk megvalósítását reméljük és tevékenykedünk is érte. Szinte nincs olyan nao, és nem volt a várossá avatás előkészületeinek lazában sem, hogy oe tárgyaltunk volna egy-egy beruházás megindításáról, ne egyeztettük volna a különböző szervek elképzeléseit, feladatait. — 1963-ben nagy beruházások megindítását várjuk. A lakásépítkezések ugyan gondot okoznak, elsősorban a szanálás miatt, a fejlődés azonban nem várat magára. Középületeink már nem felelnek meg a városi követelményeknek. Jövőre megkezdjük a járási párt- és tanácsszékház, a művelődési ház, a napköziotthonos óvoda, az új piac építését. Mindez saját beruházásunk. Más forrásából folytatódik a vízmű, az ügyészség és bíróság székhazának építésé, az ipartelep kialakítása, s az OTP nagy ütemben folytatja a lakóház építést. — Ahhoz azonban, hogy városi szintű fejlődés valósuljon meg, nem elég megváltoztatni a település arculatát. Meg kell változtatni az életfelfogást is, hisz a konzervatív lokálpatriotizmus a maga önzésével nem szolgálja a fejlődést. A patriótáknak forradalmi szellemet kell képviselniük, hogy visz- szapillantás nélkül, gyors ütemben léphessünk előre. Ki kell kapcsolni gondolkodásunkból az egyéni önzést, a maradiságot, a belenyugvást, hisz ami nagyapáinknak jó volt, az már nem jó nekünk, s még kevésbbé lesz az unokáinknak. Ügy kell építenünk a jövőt, hogy a jelen igényeit is kielégítsük. De nincs értelme toldozni- foltozni a jelent. Hisz nemcsak a városkép, hanem a fejlesztés gondolata is megköveteli az elképzelések gazdaságos és korszerű megvalósítását. Az úi gazdasági mechanizmus fejlődő gondolkodást kíván, új követélményeket támaszt A tenyert tartó, állami támogatásra váró szemlélet helyett egy, a saját erőnket kiaknázó, a helyi lehetőségeket messzemenően kihasználó módszerre van szükség. Igényeljük ugyan az állam támogatását de saját forrásainkra akarunk támaszkodni elsősorban. Ki fogjuk használni a korszerű rendeletek adta lehetőségeket de meg akarjuk osztani a terheket a város más gazdálkodó szerveivel — Munkánkat, elképzeléseinket csak Siófok lakosságával együtt tudjuk maradéktalanul végrehajtani. Ezért azt kérem, hogy szeressék Siófokot szeressék úgy, mint egy fejlődő gyermeket aki akkor szerez: örömet, ha szépen, gyorsan, erőteljesen fejlődik. És munkálkodjanak mindannyian ezért a fejlődésért. Mi terveink valóraváltásahoz kéri jük, és támaszkodni akarunk a lakosság társadalmi összefogására, társadalmi munkájára, hisz minden tevékenységünk az ő érdeküket szoljai ja. — Hosszú évek nehéz munkája nyomán jutottunk el a fejlődés ®gy magasabb fokához, ahhoz, hogy Siófok Baiatonkilitivel csatlakozva városi rangra tehetett szert A korábbi aggáiyoskodók sem kétkednek már; mindenki előtt világossá vált: ezzel mindkét település fejlődésének gyorsulását alapoztuk meg. Megszűnt a területi elhatárolfság, s most nyílik igazán módunk arra, hogy korszerű, kertes házakkal övezett várost alakítsunk ki Siófokon. Meggyőződésem, hogy Siófokról, mint üdülövárosról is csak az őslakosság érdekeinek figyelembevételével lehet beszélni. A foglalkoztatottság nagy mérvű hullámzását az üdülők és szállodák téUesitésével akarjuk kiküszöbölni, s ehhez a gázprogram keretében lehetőségünk van. A téliesítés más oldalról — ha az üdülőhelyi díjakra gondolok — a város anyagi érdekeit is szolgálja. — Azt hiszem, a Balaton szerelmesei nemcsak a júniustól szeptemberig nyüzsgő, nyári fényben szí por“ kázó Balatont szeretik, hanem a festőién szép őszi, a sokszínű, vidám tavaszi Balatont is, mások meg arra esküsznek, hogy a Balaton igazi arcát csak télen lehet megismerni. Fontos lépések történtek már az • utőidény megnyújtására, A kurszalon- ra gondolok, amely rossz időben is szórakozási lehetőséget nyújt a vendégeknek: a művelődési házra, a szabadtéri fűtött strandra, ahol mínusz 5 fokig meleg vízben, infralámpák fűtötte meleg. levegős környezetben lehet fürödni-; a téli Balaton ezernyi lehetőségének kihasználására és sok más célszerű, a balatoni élet továbbfejlesztését célzó elképzelésre. — Sok gyötrődés, nehéz munka teremtette meg a varossá avatás feltételeit, az ünnepségsorozat előkészítését. Nem tudom, lehet-e köszönetét mondani azoknak az országos, megyei, járási és községi vezető szervek • nek. Siófok dolgozó népének azért az áldozatos tevékenységért, amelynek nyomán Siófok városi rangra emelkedett. Vagy pedig minden szónál nagyobb köszönet az, ha tanácsunk Siófok lakosságával együtt igen sok munka eredményeként eléri, hogy a városi rang nem cím csupán, hanem valóság lesz, s új városunkban gazdagodik, megszépül az emberek élete... J. B. „A mi öreg doktorunk* így mondják az emberek a faluban, ha tségig megy az utcán. így beszélnek róla akkor is, amikor nincs a közelükben. Alakja, egyénisége, derűje úgy hozzátartozik a faluhoz, mint történelmi emlékei. Most is kedélyes beszélgetés kézben szürcsölgeti teke- tejet, s látni az arcán: Nem lényének, nem külsejének szó! az »öreg« titulus, hanem annak a harminc évnek, amit itt töltött el munkával, gyógyítással, emberi szóval, közéleti nyüzsgéssel Balatonkilitiben. Nem, valóban nem öreg emberi. Igaz, hogy hatvankettedik évét tapdssa már. de a papaszem mögött úgy csillog a szeme, mint egy húslevese: tele rajongással, szeretettek szenvedéllyel. — Nem mondom, megdöbbentett, amikor először hallottam arról, hogy községünket Siófokhoz csatolják. A magyar ember — kiváltképp ha elmúlt húszéves —, nevehez, szokásaihoz, minden ragaszkodna, amit megszokott már. Töprengtem én is, és nem titkolom: a veaefcre változása, a régi megszűnése okozott gondot. Kilitiről sokat hallottak a megyeben is, hallhattak, mert olyan nagy fejlődés ment itt végbe, amilyenhez hasonlót alig lehet találni. Amióta a Feremczi Jóska Kilitibe jött és tanácselnökünk lett. szinte megváltozott körülöttünk minden. Többet tett a faluért, mint elődei együttvéve. S a legtöbbet azzal, hogy egyetlen nagy családdá kovácsolódott a falu. Az összefogás szép példái, sokezer' társadalmi munkaóra bizonyítja ezt. Van már villany, víz, út, járda és telefon a külterületen is... Nem könnyű hát kimondani, hogy Balatonkiliti nincs többé ... Mégis kimondta. — Igen. a harcot meg kell vívni önmagunkkal is. Ismeri es szereti az egész község. Az egyesítés hire először bizonytalanságot keltett, sok volt az aggályoskodó, sokan féltették a falu önállóságát, a fejlődés további lehetőségét. De a kétkedés már a múlté, s ebben igen nagy része van dr. Tiborez Istvánnak, a falu orvosának is. Amióta tanács van Magyarországon, azóta tanácstag a faluban. Felszólal. tervez, tanácsot ad, segít, vitatkozik. És most, amikor némi vívódás után először nyílt ajka egyetértő nyilatkozatra azt mondták az emberes: -A mi öreg doktorunk mondja, úgy lesz az jó, legyünk csak egyek Siófokkal...« — Látóm már, hogy ha egyedül maradnánk, nem fejleszthetnénk olyan intenzíven a falut, mint eddig. Ügy gondolom, hogy ha Siófokhoz tartozunk, nagyobb ütemben és többe; tudunk adni az embereknek. És nem titkolom, megnyugtatott az is, ahogy a város vezetői nyilatkoztak, El- mondTák. hogy nem leszünk mostohagyerekek, nem úgy kezeinek minket, mintha Siófok külterülete lennénk. Ugyanannyit, talán még többet is kaphatunk, mint eddig . . . — Rájöttem, jobb lesz így: És most már megn.v ugodtak a kedélyek Siófok déli városrészében is. (Milyen szokatlan ezt igy mondani!) Együtt akarunk fejlődni, egvütt akarunk dolgozni is Siófok felemelkedéséért yfluomns G yerekkoromban sohgsem jutottam el Siófokra, a Balaton mégis ismerős volt nekem. Nyári arcát láthattam csak a fonyódi hegy tövén: a napfényben csillogó víztükröt, a háborgó hullámokat, az esőcseppeket, ahogy buborékot csaltak a. tó. felszínére, a parázsló alkonyt, a páradús reggelt, s a kólómp hangjára emlékezem', ami ebédre hívogatott a gyerek- üdülőbe. Várat építettünk sárból és homokból, vizet csurgattunk rá pontosan úgy. ahogy ma késői utódaink. Es Örültünk, mert miénk volt a nagy tó, s oly emlékezetesen tudta visszaverni zsivajunkat. Azután a felnőtté érés évei következtek, Balaton nélkül, csendesen. Csak a név vonzott, csengett a fülembe néha, mert ize, zamala, patinája volt már akkor ts. s híre utolért, bármerre jártam... r- s lám, milyen kiszámíthatatlan az élet. Most j~ azt vallhatom: megismertem Siófokot, tizen- öt éve járom partjait. Azt hiszem, túl láttam táji szépségein. Siófok nemcsak a Balatont jelenti nekem. Megszámlálhatatlan sok reggelt és estét, nappalt és éjszakát töltöttem itt. de még egyszer sem pihenéssel, szórakozással, mint száz- és százezrek. Talár, éppen ezért több nekem ez a város. A megismerés vágya hajtott mindig. A patinás név mögött meglátni az embert., és nemcsak azt, akiért van, hanem azt is — talán, még jobban —, aki fáradhatatlanul formálja életét. Siófok kettős arcáról beszéltek nekem évek óta, van benne valami, nem titkolom. A nyári nyüzsgés és a téli csend között óriási ellentét volt mindig, v,jguöan ..oldva jct és rosszat. De amit másfél évtized alatt láttam, az felnyitja a szemet, emberközelbe hoz, s a mélyre pillantás öröme után szép vonalú ivet rajzol az ember elé, hogy értse és értékelje Siófok életét. Egy kicsit én is éltem a város szürke és fényesebb hétköznapjait. Kisétáltam a partra mindig, hogy felfrissülve hatoljak a mélyre; szokásokkal, gondokkal, termékenyítő és visszahúzó szemlélettel, emberekkel ismerkedtem meg. Lassan barátok vettek korúi cs átmeneti ellenségek, önmagukba néző és suta együgyüsé- giikbe nyugvó emberek — vitáink éjszakákba nyúltak. S az erjedés — bármily nehezen indult — jövőt sejtetett ... De miért vallók most és miért lelkendezem? Mert. beláthattam a fortyogó katlanba is, ahonnét kinőtt, ahonnét felnőtté érett ez a nagyon rokonszenves parti város ... Ha író volnék, kötetek •telnének meg az élmények sokaságával, min-mind ehhez a városhoz kötődik. Apró kis morzsák az élet forgatagában, aligha jegyzi őket a történelem. Mégis megérezni a legegyszerűbb mozzanat mögött is a vajúdás, a feltörekvés megejtő jeleit. Szürke kis események ezek. elejtett szavak, mindennapos próbálkozások és újrakezdések, kudarcok és ballépések, a jó szándék apró megnyilvánulásai — ezek formáltale új életet. F ényképezőgéppel jártam mindig Siófok utcátti de erőteljesebb, tónusosabb a kép, amit magamba zártam, ez nem sárgul meg soha. Iskola épült és utat szegélyeztek, csákány feszült a kövek közé, kisbaba tipegett életében először az óvoda mesevilágába, és gimnazisták csodálkoztak rá szépülő világunkra. Jártam a zsupteiös házak múltat idéző környezetét, az omlott falu emeletes ház fából ■ ácsolt lépcsősorát, megcsodáltam a G'tánáriumelsö palatctős házait, a vakolatlan falak mögött már csillog pit a, fény. Betoppantam otthonokba, ahonnét megszökött a nedves falak penészes levegője, a konyhában rádió szólt, s könyv volt a polcokon. Csapatnyi úttörővel-ünnepeltem együtt a Beloiannisz fedélzetén, s örültem örömükben, kipirult arcukat csodáltam. Ott voltam á parton, amikor először csapott fel a -szökőár-« s színes vízesés csobogott vissza a Balaton tükrére. Zene szólt a tó felett és zene a színpad lombkoronái alatt — ki tudná megmondani, hányszor ültem a padsorokban? Fényképeztem az első kapavágást, szálloda épült, az első. Es havonta megálltam az Európa akkor még csupasz, felhőket ostromló betonfalai alatt, és közéjük álmodtam az életet. Jött egy új hajó? Talán elsőnek ültem fedélzetére. Cukrászda nyílott? Ott voltam akkor is. Láttam az első emberkéket, ak:k önfeledten játszottak az új lakótelep homokjában, okos gépekkel ismerkedtem a gazdaságban, és kipróbáltam az első játékautomatát a turisták -székhelyén«. Láttam az autórengeteget a parton — kongresszus volt már az Európában, s ár égő piros autóbuszt, amely Becsből hozta első utasait egyenesen ide, a Balaton fővárosába. Évadot- nyitottunk évről évre és megcsodáltuk a sziporkázó tűzijátékot. De a csendről, a látványosságtól mentes hétköznapokról alig szólt a krónika, pedig akkor érlelődött minden, akkor formálódott az ember. Hallottam a gázprogram előkészítését, jártam ott, ahol felnői■ emberek szorgoskodtak az iskolapadban, a könyvtárban fiatalok, öregek bújták a könyveket. Ott voltam mindig és mindenütt, ahol történt valami, és Siófok a történések városa . .. De nem verte dobra senki hogy mi megy végbe az emberekben, nem mutatja műszer a szellem gazdagodását. Csak az alkotásokból tükröződik a változás S én tudom, tanúja vagyok, hogy az építő, gondolkodó, városát szerető ember nőtt a legnagyobbra... D icsekszem talán, hogy ott lehettem a fortyogó katlannál? Kérkedem azzal, hogy Siófok közel all hozzam? Nem. csak érveket .keresek, hogy önként vállalhassak szerepet magamnak: a tolmács. a közvetítő szerepét. Tizenöt éve járom már megyénk településeit, magamnál hordom az oltani építés-épülés legszebb gyöngyszemeit is. Hadd legyek hát a tolmács, hadd adjam át most Siófoknak és lakóinak a történelmi forduló ünnepi perceiben több százezer ember szeretetteljes üdvözletét. A megyehatáron belül Siófokra tekintett e hónapokban minden ember. Siófok a mi második városunk, valamennyiünké. Édes gyermeket lát benne a Zselic lankáin fáradozó paraszt, a Dráva mentének feltörekvő népe; példát adó testvért,az iparosodó Nagyatád; s a Kapos völgyében, Csurgó tájain, Marcali új ipartelepein épp oly büszkeséggel és várakozással tekintenek rá, mint Somogy eddig egyetlen városában. T áviratok, üdvözlő sorok százai érkeznek majd, de az ünnep örömteli mámora csakhamar dolgos hétköznapokba torkollik. Szép eiképzelé- sek megvalósítása, nagy felelősség, hallatlan munka vár új városunk vezető testületéire. Siófok népére. De az alkotás lázában sohasem lesznek egyedül. Minduntalan visszacsengnel: majd az édes testvérek sokaságának szeretetét, segitökészségét is kifejező, üdvözlő sorok: Köszöntünk téged Siöfoét, másoiBki újszülött városunk! SSivori Béla SIÖFOK xn.29
