Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

I ló AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCSIAPJA XXV. évfolyam, 266. szám. Szerda, 1968. november 13. Megérkeztek a gyümölcsfacsemeték Három állandó, tizenhat ideiglenes lerakat van a megyében (Tudósítónktól.) Megyénk fogyasztási szövet­kezetei nagy gondot fordíta­nak arra, hogy a gyümölcsö­sök, házikertek tulajdonosai jó minőségű, féregmentes gyü- rr ölcsöt. termeljenek. Érthető ez, hisz így nagyobb mennyi­séget tudnak felvásárolni. So­kan igyekeznek a régi, kor­hadt gyümölcsfákat kivágni, helyettük újat telepíteni. A szövetkezetek gondos felmé­rést végeztek a háztáji gazda­ságokban, és azután hozatták meg a mintegy 30 000 darab törzses gyümölcsfaosemetét a jó hírű Sasad Tsz-töl. Megyénkben három állandó gyümölcsfalerakat működik: Kaposváron, Marcaliban és Tabon. Most az őszi időszak­ban 16 ideiglenes lerakatot is létesítenek, ahonnan az igé­nyeknek megfelelően a köz­ségekbe is elszállítják a gyü­mölcsfákat. A legnagyobb mennyiségeket almából, körté­ből, barackból és meggyből kérték a háztáji gazdaságok. Ezekben a napokban érkezett meg a szállítmány mindhárom állandó lerakathoz, és az ide­iglenes elárusító helyekre is megkezdték a szállításokat. A lengyeltóti szövetkezet körze­tébe pl. 1200, a csurgói kör­zetbe több mint ezer, a mar­cali körzetbe 1900 csemetét kértek. A lerakatok nagy választék­iján hozattak rózsa- és dísz- oserjetöveket, valamint több ezer gyökeres szőlőoltványt is. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Gondosk ódnak a rendről és tisztaságról Október 13-án — Ludast ol- vastaik, beszélgettek — vonat alá kerültek című írásunkban bíráltuk a kaposvári állomás várótermében és az Utasellátó büféje előtt levő állapotokat, azt, hogy a váróterem gyakran inkább füstös italboltra hason­lít. írásunkra Szabó Lajos, az Utasellátó Vállalat Somogy— Zala megyei kirendeltségének vezetője a következőket vála­szolta: »•Ismeretes előttünk:, hogy a ka­posvári állomás várótermében a reaid és tisztaság nem megfelelő, noha naponta több alkalommal is takaríttatjuk és fel mosatjuk a he­lyiséget. Sajnos az utasok közül sokan itt étkeznek, s a hulladé­kot eldobálják. Tapasztalataink szerint a váróteremben olyanok is tartózkodnak, akik nem utaznak, csupán időtöltés végett vannak ott. Eltávolításuk a MÁV és más illetékes szervek feladata volna. Kaposvári üzemünk borkészlete a helytelen ütemezésű szállítás miatt erősen megnőtt, ezért kérték az üzem vezetői az állomási rendőr­séget, hogy átmenetileg engedé­lyezze a ©öntésben a bor decin­ként! árusításit. Nem volt s a jövőben sincs szándékunkban a jelenlegi italválasztékot tovább nö­velni. A jövőben is azon leszünk, hogy az általunk bérelt eladási helyeken elfogadható rendet és tisztaságot tartsunk.« Irattárba került az igénylés Október 26-i lapunkban Hiába kérik címmel ismertet­tük a segesdi Űj Élet Tsz pa­naszát, hogy többszöri sürgetés ellenére sem kapta meg a me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól az öregségi- munkakóptelenségi járadék igényléséhez szükséges nyom­tatványokat. Cikkünkre az alábbi válasz érkezett Várko- nyi József igazgatóhelyettes aláírásával: >*-A panaszügyben vizsgálatot ren­deltem el. Megállapítást nyert, hogy a segesdi Üj Élet Termelő- szövetkezet ez év augusztus 21-én többféle nyomtatványt, ezek kö­zött öregségi-munkaképtelenségi járadék igényléséhez szükséges bejelentő lapot is kért tőlünk. A kért nyomtatványokat — ez utóbbi kivételével — augusztus 23-án, il­letve augusztus 28-án postára ad­tuk, majd kérelmük irattárba ke­rült, vagyis az igénybejelentő la­pok megküldése elmaradt. Annak nyomát nem találjuk, hogy a szö­vetkezet a kérdéses nyomtatványt több alkalommal kérte volna. A panaszt így is jogosnak tartjuk, mulasztásunkért a szövetkezet szí­ves elnézését kéri ük. Egyidejűleg címűkre húsz darab igénybejelen­tő lapot feladtunk.« AKI SZALAD — TOVABBLTAZHAT! A kényelem elpuhit, a testedzés pedig kedvező ha­tással van a szervezetre — bizonyára erre gondolhattak azok, akik átszervezték a bálatonmáriai és a balaton- keresztúri vasútállomáson a Budapestre, illetve a Mar­caliba továbbutazás rendjét. Azelőtt egységesen Bala- tonszentgyörgyön ’ volt az átszállás, és ez volt az ész­szerű, a kényelmes. Ám nem tudni, miért, változ­tattak ezen. Ha például va­laki Marcaliból utazik Bu­dapestre, azt Balatonke- keresztúron szállítják le, s szaladhat hatszáz métert, hogy Ba.latonmárián elérje a csatlakozást. Ha viszont Budapestről érkezik az utas. Balatonmárián kell leszállnia és rohannia a ba- latonkeresztúri állomásra. Elképzelhető, milyen épü­letes vélemények hangzanak el szakadó esőben — vagy majd a télen — azoknak a szájából, akik apró gyere­kekkel, csomagokkal felpa­kolva utaznak. Nem is szól­va arról, hogy az idősebb, beteg embereknek ekkora távolság megtételéhez nem is elegendő az átszállásra biztosított rövid idő. Ez mindennek nevezhető, csak kulturált utazásnak nem! Reméljük, sikerül megértetni az illetékesek­kel, hogy az átszállást, csat­lakozást úgy kell megszer­vezni, hogy az elsősorban az utasoknak legyen elő­nyös. Sz. L. Az IBUSZ és TIT Somogy megyei szerve­zetének közös rendezésében hétfőn délután kiállítás nyílott WUSZ-utak képekben cím­mel a TÍT- székház elő­adótermében . Az IBUSZ és TIT erre az al­kalomra meg­hívta a város és a megye társadalmi, ál­lami és gazda­sági vezetőit, és tájékoztatta őket a hazai és külföldi úti­programokról, különösen a TIT-tel közö­sen szervezett Ismerd meg ha­zádat! mozga­lomról. Meg­tudtuk, hogy nyolcvanhárom belföldi és nyolcvan külföldi útvonalon szervez turistautat, kirándulást az IBUSZ. A megyei és a városi veze­tők arra kérték az IBUSZ kép­viselőit, hogy Somogybái ne csak a Balaton-partot mutas­sák meg a hazai és a külföldi utazóknak, hanem hozzák el őket más szép tájainkra is. Délután Tóth János, a váro­si tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a színes és feke­te-fehér fényképekből álló ki­állítást. — A kiállítás a fantáziát fel­csigázza, egyelőre csak a kép­zeletet indítja meg, de hama­rosan valóra válhatnak a leg­szebb álmok is — mondta többek között. Majd ismertette az alig egy éve működő városi IBUSZ-iroda eddigi tevékeny­ségét. Ötmillió-ötszázezer fo­rint értékű forgalmat bonyolí­tottak le eddig. Külföldi vo­natjegyet csaknem ezerhárom­százán vásároltak náluk, bel­földi utazáson ötszázharmin- can vettek részt, külföldön hatszázkilencvenketten fordul­tak meg Somogyból eddig a városi iroda szervezésében. A kiállítást november 20-ig tekinthetik meg a látogatók. Kisiklott 097 teherkocsi Sosnogyszob és Beleg között (Tudósítónktól.) Hétfőn a kora hajnali órák­ban a Beleg felől Somogyszob felé haladó tehervonat egyik üres teherkocsija a nyílt pá­lyán kisiklott, s annyira ösz- szetört, hogy használhatatlan­ná vált. A kisiklás miatt egy időre mind a személy-, mind a teherforgalomban fennaka­dás volt, és a kora reggeli és a hét óra körüli vonatok csak jelentős késéssel érkeztek meg a megyeszékhelyre, illetve Gyékényesre. A Budapest felé közlekedő gyorsvonat pél­dául csaknem kétórás késéssel indult el Kaposvárról. A helyreállításban részt ve­vő vasúti dolgozók gyors mun­kájának eredményeként a dé­li vonatcsoportok már késés nélkül indulhattak el az érin­tett állomásokról. Emberélet­ben nem esett kár. Ä baleset körülményeinek tisztázására a vizsgálat folyik. Könyvterjesztő nőtanácstitkárok (Tudósítónkto.., A csaknem egy éve elindí­tott »Olvasó népért« mozga­lom egyik támogatója, segítő­je a nőtanács. Két rátermett könyvterjesztő községi nőta­nácstitkárral találkoztunk a barcsi járásban. Mindketten a könyvesbolt bizományosai. Talán nincs senki Homok- szentgyörgyön, aki ne ismerné Zákányt Istvánnét, a helyi nő­tanács titkárát és a művelő­dési ház gondnokát. Megis­mertek őt azért is, mert szin­te hetenként kopogtat a ho- mokszentgyörgyi házaknál, és hívja az embereket a kultúr- ház színházi előadásaira, más kulturális eseményeire. Ezt az alkalmat arra is fel hasz­nálja, hogy könyvet adjon az érdeklődők kezébe. Ebben az évben hétezer forint értékű könyvet adott el. Zákányinéhoz hasonlóan lel­kes könyvterjesztő a babócsai nőtanács titkára, Guth József- né is. Négyezer dolláros trófea A SZERÉNYTELEN UTAS Egy fiatalember andalog az országúton. Magányosan, szerencsére várva. De nem sokáig, mert egy Trabant közeledik. Néhány karlendítés, fékcsikorgás, s máris nyílik az ajtó. — Lenne szíves elvinni Siófokig, ott lakik az egyik ismerősöm — lép közelebb. A vezető készségesen fel­ajánlja kocsiját és máris elindulnak. A kis Trabant úgy 70—80 között erőlködik. A motor időnként föl-fölpereg, nem bírja a sebességet. — Jé, Mercedes —- lel­kendezik a fiatalember egy elsuhanó kocsi után. — Az ám az igazi! — teszi hozzá gúnyosan. Ez csak arra jő, hogy az ember védve le­gyen az esőtől. Na meg négy keréken biztosabb. A vezető hallgat. Bizonyí­tani akar, a gázra tapos, de hiába, a sebesség nem fo­kozódik. Viszont a feszült­ség a kocsiban... az igen. Oda nézzen, egy Citroen — mutat egy másik kocsira, amely rakétaként hagyja ott őket. — Na, mit szól hozzá? — fordul a vezető­höz. Szegény már-már igen mérgesen, hirtelen leblokkol a jobb oldalra, pillanatok alatt kitessékeli utasát, s az mire magához tér, már csak a Trabant eltűnő kör­vonalait bámulhatja bam­bán és csalódottan. (K, V. 3.) SZART ASBÖGÉS. Ügy gondolom, valamennyi ter­mészetimádó és vadász szíve megdobban e szó hallatán. Ma már az egyik legirigyeltebb programok közé tartozik — elsősorban a városi ember számára —, ha szeptemberben tanúja lehet a szerelmes szarvasok nászának és a bikák torokszorító vetélkedésének. Az egész évi vadászatok csú­csa a bőgés. Bár varrnak, akik a vaddisznólesre, -hajtásra es­küsznek, mások a vadkacsá­sást részesítik előnyben, a szarvasbőgés azonban szent, sérthetetlen, a legnagysze­rűbb, s egyben a legdrágább eseménye a vadászidénynek. Szeptember óta egyre több nyugati rendszámú gépkocsi közlekedik megyénkben; sá­rosán, piszkosan érkeznek meg a városba, az erdőből jöttek. Bennük nyugatnémet, osztrák, olasz, belga vadászok, akik ná­lunk hódolnak szenvedélyük­nek. Az eredményekkel álta­lában elégedettek, de van, akire itt adta áldását Diána és Hubertus, a vadászat két istene. Közéjük tartozik Ernst Joachim Schausberger osztrák vadász is, aki szeptember he­tedikén Gamáson, a Tuskósá Vadásztársaság területén vi­lágrekorder agancsot »cipelő« szarvasbikát ejtett el. Az Országos Trófeavázsgráló Bizottság budapesti irodájá­ban Lehota Kálmán büszkén veszi elő a nyilvántartóköny­vet, és részletes tájékoztatást ad a nazar trófeáról: — Szeptember 23-án hozták be hozzánk elbírálásra. A pá­ros tizennégyes (mindkét szá­ron hét-hét ág) agancs súlya 14,03 kg volt, és első látásra is aranyérmesnek tippeltük. A pontozás Nadler Herbertnek, az Állatként volt igazgatójának nemzetközileg is elfogadott rendszere alapján történt, amely a méretek, valamint a szépség alapján minősíti a trófeát. — Mi 236.29 pontra értékel­tük és a nemzetközi pontozási rendszer alapján a középág, a korona és a terpesztés értéke­lésével együtt 251,26 Inter pontot kapott. A Nemzetközi Trófeabíráló Bizottság a ti­zenhárom éves agancsot 251,16_ponitban részesítette, s ez világrekord! A KÉT HELYISÉGBEN AGANCSOK, vaddisznó­agyarak, mufloncsigák vár­nak értékelésre, a falakon táb­lázatok az 1958 óta elejtett érmes agancsokról. 1966-ban 55 arany-, 72 ezüst- és 140 bronzérmes bikát lőttek, s hogy megyénk milyen előkelő helyen szerepel ezen a táblá­zaton, azt a legjobban az il­lusztrálja, hogy tavaly Lábú­don Hans Aulock osztrák va­dász egy tizennégy éves, pá­ros húszas agancsú bikát ej­tett el, amely 248,38 pontjá­val egészein ez év szeptember 23-ig világrekord volt. — Mit jelent a népgazda­ságnak az őszi szarvasbőgés? — tettem föl a kérdést Kani­zsai Katalinnak, a MAVAD vadászati osztálya vezetőjé­nek: — Ez a szórakozás vagy szenvedély — «evezhetem mindkettőnek — évente na­gyon jelentős valutához jut­tatja országunkat. Egy-egy érmes agancsért 3000—5000 dollár körüli összeget fizet az idegen vadász. (A Gaimáson lőtt világrekorder agancs két Mercedes ára!) Évente majd kétezer »jágier« fordul meg nálunk. A franciák és az ola­szok elsősorban apróvadra jönnek (kacsa, nyúl, fácán, fogoly), a belgákat a vaddisz­nóvadászat csábítja, a nyugat­németek és az osztrákok szep­temberben, a szarvasbőgésre érkeznek. A népgazdaságnak a legnagyobb bevételt a szarvasbőgés hozza. (Zárójel­ben jegyzem meg, hogy a két világrekorder agancsot nem vihette haza elejtője, mind­kettő a Mezőgazdasági Mú­zeum vadászati kiállításának ékessége, ahol már jó pár vi­lágrekorder agancs gyűlt ösz- sze. Kárpótlásul mindketten lőttek egy-egy másik bikát.) GRATULÁLUNK a két sze­rencsés vadásznak, s biztosak vagyunk benne, hogy a me­gyei kiváló minőségű vadállo­mány egyre több idegent csá­bit a somogyi erdőkbe. SaJy Géza Forgolódás Az író szerelmét rendre visszautasították válasz­tottjai, végül könyvet írt kudarcairól. Azóta a sze­relem tudósaként emlege­tik. Hogy ká a felelős a hi­bákért, azt nem tudjuk, csak egyet tudunk — mi sosem vagyunk felelősek. — Mi az oka, hogy egy­szer tudod a leckét, más­kor meg nem? — Fejlődés és visszafej­lődés, tanár úr! Ahol az egyik, ott kell lennie a másiknak is. — Magas a vérnyomása — mondja az orvos B.- nek. — Még szerencse, így el­lensúlyozná tudom a főnö­köm kívülről rám nehe­zedő nyomását A csók átalakulása Régen a férfi epedve ha­jolt a női kacsó fölé, csak egy csókot szeretett volna rálehelni, de a nő elhúzta. Ma ugyanaz a férfi ugyanaz a finom női ka­csó — kézfogás, csók nuku. De azért nem hált ki teljesen a csók, átalakult formában itt is, ott is lát­hatjuk. A gól szerzője ösz- szeroskad a pályán a csó­kok súlya alatt. A néző­téren vadidegen férfiak csókolóznak örömükben. A repülőtéren a klub vezetői könnyes csókkal búcsúz­nak a fiúktól. Látni vélem a jövőt: az őrmester forró csókot osztogat a bevonuló újoncoknak. Az ítélet-vég­rehajtó csókkal válik meg az elítélttől. Milyen jól fog hangzani, ha két férfi ta­lálkozik és rekedten dör- mögi: »Puszillak, csókolom a kezedet.« G. P. A túlbuzgó adófizető ©veken át egyszerű, de zseniális módon növelte vagyonát buzgó adófizetés­sel Howard Hughes ame­rikai multimilliomos. Hug­hes lényegesen több adót fizetett be, mint amennyi kötelessége lett volna. Az adóügyi előírások értelmé­ben a túlfizetést tízszáza­lékos kamattal jutalmaz­ták —, ez pedig olyan nagy kamat, amelyet egyetlen pénzintézettől sem kapott volna. Időköziben azután Hughes nagy bánatára be­szüntették a tőkebefekte­tésnek ezt a lehetőségét és nem fizetnek kamatot a túlfizetésekért Fürdetés — Jam, mevtürösztötte már a gyereket? — Igenis, uram! — Na és hol van? — Olyan forró a víz, uram, hogy nem bírom kivenni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-515. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknel. Előfizetési díj egy hónapra Í8 P4. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 6. Felelős vezetői Mautner

Next

/
Oldalképek
Tartalom