Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. november X. Egy forradalmár életműve UITZ BÉLA KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN E gy zseniális te­hetség elindult Ma­gyarországról, végig­járta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenve­dését és dicsőségét, s fél év­század múltán újra itthon van: Uitz Béla — kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyar- országon. Műveit bécsi, moszk­vai, londoni és pekingi mú­zeumok őrzik, táxTatait látta Stockholm és Firenze, New York és San Francisco, fres­kói fővárosok palotáit díszí­tik, de itthon még mindig ke­vesen ismerik a hazalátoga­tott nyolcvanegy esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Nem egyszerűen Magyar- ország, az első magyar for­radalmak indították útnak. Az 1887-ben született bácskai parasztgyermek, aki Temes- várott volt esztergályos, mi­előtt Budapesten művész­növendék lett, első alkotói lépéseit a társadalmi lázadás, a változtatni akaró elégedet­lenség irányába tette. 1916- ban már aranyérmet nyert rajzával a San Francisco-i nemzetközi kiállításon, nevét a legtehetségesebbek között emlegették idehaza. A for­radalmi mozgalomba már egy esztendővel korábban be­kapcsolódott, háborúellenes folyóiratot alapított és szer­kesztett az első világháború éveiben, vezetője volt a mind­inkább forradalmárrá váló művészcsoportnak, követte és egyengette az útját a szocia­lizmusnak, amelyet a Tanács- köztársaság idején nagysze­rűen szolgált. A híres vörös- katona-plakát alkotójának, a művészeti direktórium egyik vezetőjének, a proletártehet­ségek művésziskolája igaz­gatójának tehát a bukáskor menekülnie kellett. Eddigi életét és munkás­ságát ismertük leginkább, ide­haza készített műveit láttuk albumokban és kiállításokon. A most megnyitott hatalmas tárlat azt mutatja, amit eddig jóformán senki nem ismert Uitz Béla életéből alaposain: a külföldön eltöltött félszáz esztendőt. B ecsbe menekült ELŐSZÖR. Szoros kap csolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett. Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák főváros­ban került közönség elé Em­beriség című hatalmas kom­pozíciója, a proletárdiktatúra idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be elő- . szőr a magyar közönségnek, milyen látomásba fogta ösz- sze az életet egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek be­szélik most már a mester életrajzát a galéria terem­sorában. Kövér kupolás orosz templomokról készült kemény rézkarcok, moszkvai város­részeket ábrázoló, izgatottan modem vízfestmények jelzik, hogy 1920 végén a szovjet fővárosban járt. a KMP kül­dötteként a Kammintem III. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pedig a Ludd Tá­bornok című sorozata bizo­nyítja. Az angol lázadó prole­tárok legendássá vált vezér­alakja, Generál Ludd minden elkeseredett íendületében a - magyar forradalom bukását bosszulja, s harcosainak min­den izmosSága az eljövendő forradalmak erejével fenyeget. A kiállításon most a vázlato­kat is látni s a vázlatok alap-, ján készült rézkarcokat, ezt Uitz Béla: Önarckép. (MTI-fotp — Szebeltódy Géza felvétele.) kijról készített erős portré- vázlatát, vagy az 56-os magyar ellenforradalomról készítőit falképtervet? Talán mégis portréinak sora a legváltoza­tosabb, ezek a nagy lendület­tel újságpapírra festett fres­kószerű arcképek,- amelyek Csap>á j évtől névtelen kirgiz emberekig, Krupszkajától éneklő lányokig variálják a szilárd világnézet és a hatal­mas művészi jellemzőerő lehetőségeit. EHÉZ BEFEJEZNI, DE N NEM IS KELL: az életmű sincs még be­fejezve. Nyolvanegy. esztendő­sen, itthoni vendégségben is új terveket forgat a mester. További munkájáról beszél az alkotó, akit úgy adott Magyar- ország az egyetemes művé­szettörténetnek és a n-emzet- . közi .forradalmi m.ozg lomnak, hogy közben mindvégig meg­őrizte magáinak is. BODÓ BÉLA: X Csúnya a edves-édes, élénk szem, hamiskás ne­vetés, báj — az ilyen jelzők szép nőt akarnak szavakkal fo,og- rafáini. Cicaarcú, ez nem tár­gyilagos megállapítás, már joglalatos, benne van: szere­lem. Eszembe juttatta az én his­tóriámat, elmondom. Réges- régen történt: gyanússá vál­tam. Azt írtam egyszer: van­nak demokratikus dolgok, amelyeket nem lehet sikkasz­tani. A születésnap, például. Van születésnapja Rotschild- nak és van a munkanélküli­nek Mindenkinek van, aki megszületik. Csak az akkori élet festéséhez mondom: ko­moly figyelmeztetőt kaptam, ne játszunk a szavakkal, hagyjam a demokrácia emlí­tését. Aztán írtam a Gondolat című lapba. Ez is baj volt, hiszen ebbe a lapba nagyon baloldaliak írtak ... Egy esős őszi napon m. kir. dedektív csöngetett be laká­somra. Hajnalodott, nemrég feküdtem le — a régi hírlap­írói szokás szerint. Apró ember volt a detek­tív, ő is álmos még. Egy ko­rán nyitó trafikban cigaret­tát vettünk, szótlanul füstöl­tünk, amíg a főkapitányság Zrínyi utcai épületébe értünk. Leültetett — ő a hátam mögé ült —, együtt várjuk a főtanácsost, az fog kihallgat­ni. De miről? írtam? Írtam. Kávéházba jártam? Jártam. Beszélgettem barátaimmal? Beszélgettem. Egy ilyen rend­őri kihallgatás olyan volt, mint a végítélet végrehajtását várni. Gyorsan átgondoltam az életemet. A paragrafuso­kat sehol sem lehetett belém döfni! Másfél órát vártunk, míg megérkezett a főtanácsos. Ismét mérleget csináltam. Frissen borotvált az arca, az enyémen tüskék. Szemmel láthatóan jól kialudta magát,, én úgyszólván semmit sem pihentem. Rajta aramigallé- ros, csillagos uniformis, én sebtében öltöztem. /1 kkor a f—-44- elérkeze L- az időt, a megrendítő grafikai soroza­tot, amely Derkovits Dózsájá­nak elődjeként vált a forra­dalmi grafika klasszikus pél­dájává, de nemcsak itthon hanem az egyetemes művé­szettörténetben is. A LUDD SIKERE ALAP­JÁN hívták meg Ang­liába, s miután oda nem juthatott, »útközben«, Franciaországban szolgálta az eszmét három esztendeig. B. U. Martell álnéven az illega­litás veszélyében dolgozik, kommunista lap>okba ír, raj­zol, munkásokat művel, az FKP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Bécsben — végzi művészi munkáját és sikere­sen kiállít. Ekkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos tusrajz-socpzata, amely a Párizsi gótika címet viseli, és a középkor áhftatos művészetét dolgozza fel a mo- dem forradalmi művészet erős-okos vonalaival. Ekkor készíti el második sorozatát, amelynek címe és témája Az imperialista háború ellen, s amelyhez Marcel Cachin, ^ párt vezetője ír előszót. Ugyancsak ekkor készülnek monumentális színpadtervei, amelyek forradalmi színházak előadásán mutatják, hogy al­kotójuk a modern művészet elvont formáit • is robbanó társadalmi mondanivaló szol­gálatába állítja. B. U. Martell 1926:ban Ismét Uitz Bélává válik és szovjet állampolgárrá. Nemzetközi hí­rű mesterpek járó tisztelettel fogadják új hazájában. Luna- csarszkij ír róla cikkeket, és kitüntetéssel méltatják mun­káját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művészjelölte­ket nevel, és nemzetközi for­radalmi képzőművész-szerve­zetet irányít. Hatalmas fres­kókon dolgozik éveiken át, falképeket fest Frunzében és Moszkvában, könyvet ír és művészkollektívákat vezet, pályája csúcsára ér. A szovjetunióbeli, negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás vár ismer­tetésre. A krími tusrajzokat említsük-e, amelyek a meg­komponált szépség remekmű­vei, vagy a Tőletek függ című újabb sorozatának modern, tömören agitáló lapjait, Gor­Iróasztal, mögötte a főta­nácsos, az íróasztal elölt én, mögöttem a detektív — így kezdődött. ^ Nézett rám. Hallgatott. Értettem: ez a fokozás. Haj­nali bekísérés, várakozás, most: fenyegető hallgatás, .h falióra ketyegett, a főtanácsos aktákat lapozgatott, hallga­tott. De hát ez mind politikai háttér az akkori idők modo­rában, én pedig szép nőről akartam mesélni. Mert szép volt, akakkor szerettem. Nem így: szép, ezer jelzővel szép, százezer jelzővel szép. Mondtam ezzel valamit? Nem. Talán annyit: akkor még lobogott a hajam, a kis­lány szőke volt, boldogtala­nul szorongattuk egymás ke­zét, ha elváltunk, és rögtön üres lelt minden, ha nem láttuk egymást. kkor a főtanácsos elérkezettnek látta hogy abba­hagyja az inkvizí- ciós hallgatást, rám dörrent: — Neve? Türelmesen mondtam sze­mélyi adataimat. Következett a friss kérdés: — Kik a barátai? Ezt is gyorsan elintéztem: — Nincsenek barátaim. Sok embert ismerek, de kit ne­vezhet az ember barátjának? A hangsúlytalan válaszom­mal nem törődött. Tapasztalt ember volt, sokféle válaszhoz szokott. Becsukta az aktákat — úgyis tudtam: nem az én aktáim, mert nem is lehetnek azok. Végignézett rajtam, if­júságomon, az éjszakáktól gyűrött arcomon, a hirtelené- ben rosszul elválasztott frizu­rámon. Enyhült hangon kér­dezte: — De barátnője csak van? Lehetett ezt tagadni? Akik informálták, ezt pláne tud­hatták. — Van... Hátradőlt, cigarettára gyúj­tott. Én is füstölhettem. — Tehát van. Még enyhébb lett a hangja, negyedhivalalos, háromne­gyed rész magánkérdezőskö- dés — láttam ezt az elnyo­mott mosolyon: — És milyen? üvés a levegőben. Tehát most valla­nom kellene ennek a főtanácsosnak a szerelmemről. Milyen a kis­lány? Sohasem voltam — ak­kor különösen nem — ura a jelzőknek. Azonkívül vallo­másba tenni azt, akit szere­tek!? Azt is tudtam, nem áll meg a kérdezésben. Szemüve­ge mögött csillant a szeme, így csillan a férfiaké, ha nőkről, kalandokról hallanak. Éreztem: csak el kell kezde­nem, kedvteli magánfagga­tás kezdődik, s esetleg leltári leírást kell adnám szerelmem termetéről, ujjal formájáról, szeme sugárzásáról, .keble domborulatáról. Beszéltem volna én mind­erről versben mindenkinek de ott? Nézett rám várakozva, mint akinek rögtön csemegét tálalnak: — Na! Szép? Akkor nagyot nyeltem, megmozdult ádámcsutkám, s hirtelen kivágtam: — Csúnya! Szeme nagyot nőtt a szóra, én pedig hozzátettem: — Csúf. Nem volt könnyű. Magam­ban mindjárt esdekelve kér­tem bocsánatot szőkémtől, ha él még valahol, most is par­dont kérek. Magamban. De a főtanácsosnak hangosan fe­leltem: — Nagyon csúnya ... Szép nő? Jelzők? Csúf. Ennyi volt az én kis bosszúm. Ennyi tellett tőlem. Nem sok, tudom. Akkor nagyon jól­esett. Elengedtek. Ahogy kifelé mentem, éreztem a hátamon az apró detektív szúrós tekin­tetét. Patkányarrca volt, sűrű fekete bajusza, ha szabad most ennyi jelzőt használ­nom. ÚJDONSÁGOK TitiHMJAi i$mí unt* í hingtonban tották. árusí­HÍREK Káfay Antal: A LT AT ÖT! A csend-mesét már hiába duruzsolnád. Polcon pihen, mint annyi régi lom. Tündérkert, sárkány, bűbájos varázslat mütyürként- függ a tépett hangfalon. Egy altatót. Anyám! Egy régi dalt még, Hazudj akár, csak pihentető legyen, Korán kelünk, mama, s futunk az álmainkkal, de mindig innen a szép üveghegyen. Egy altatót. Anyám! Meséid távlatát villantsd fel újra. Ígérem: hallgatom, Cipö-leoldó futásra ösztönözz, hogy utolérhessem még — kamaszkorom. Szocialista művé­szetünk két alkotá­sának bemutatásá­val köszönti a Ma­gyar Posta a Kom­munisták Magyar- országi Pártjának megalakulásának 50. évfordulóját. Az egy forint névértékű bé­lyeg» Pór Bertalan »Világ proletárjai, egyesüljetek!« című plakátját ábrázolja. A két forint névér- i tékü bélyegen a Munkásmozgalmi mártír emlékművé­nek három fő alak­ja látható, Olcsai- Kiss Zoltán szob­rászművész alkotá­sa. A Szépművészeti Múzeum olasz gyűj­teményéből hét festményt mutat be a közeljövőben Tiziano mesterek alkották. A 40 fil­léres értéken Santi: Esterházy Madon­na, a 60 filléresen Strozzi: Angyali üd­vözlet című alkotá­sát láthatjuk. Mito­lógiai tárgyú Naldi- ni: A három grácia és Bronzino: Vé­nusz, Ámor és a féltékenység című remekműve. OLIMPIA, 1972 A fílatelisták már az 1972. évi mün­cheni verseny bélye­geit gyűjthetik. A rendező NSZK most adta ki első propagandasoroza­tát, amelyen sporto­lók: Freiher von Lange tornász, Ru­dolf Harbig futó, Helene Mayer vívó­nő arcképe látható. A sorozatot Carl sokat Az ENSZ bé- ^ztórsasá'g ugyanúgy 80 000 íé­Dien német sport- iyegének előállítá- kétértékű sorozatán, t 1943—1968 amely az Egészségügyi sához több nemzet világszervezet jubiieu­munkája járult hoz- ^^“‘antwéíem pagálja azt a hatal­mas akciót, amely­nek keretében az időjárás tudósai az egész világot átölelő tudományos hálóza­tot építenek ki. Moszkvában, Was­hingtonban és Mel- bourne-ben kutató- központot állítanak fel, ahol a legkor­szerűbb számítógé­pekkel, Jugoszlávia öt érték­ből álló tájkép fest­ményeket ábrázoló so­rozatát a bécsi állami nyomdában készítet­ték. — A Német Szö­vetségi Köztársaság 1969. január 1. után ki­adott bélyegeit bármi­kor fel lehet használni bérmentesítésre. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség jubileumát távközlési ötértékű sorozattal és távközlési emlékbloWcal köszön­berendezések segít- tette a szovjetunió. — , , , Imhotep és Avicenna, ségevel vizsgálják az arat, orvostudo­az időjárásváltozá- mány első neves mű­velői láthatók az Egye­bélyeg, azóta több mint 160 000 féle bélyegét adtak ki. Európa csaknem 60 000 félével vezet, Óceánia 9000 körül jár, míg a többi vi­lágrész kiadásainak száma átlépte a 30 000 félét. A má­sodik világháborút követő években szembetűnő a ki­adások számának rendkívüli emelke­dése. Az első 75 év­ben jelent meg a bélyegek fele. megjelenő Három portré ezeket Santi, sorozat, bé'yegen szerepel, Raffaello Piombo <• vezető és Pierre Coubertin, az újko­ri olimpia szerve­zőjének képe fejezi be. METEOROLÓ­GIA Az Egyesült Nem­zetek bélyeggel pro­zá. Kanadai rajzoló tervét japán nyom­dászok készítették el. A megjelenés napján a szervezet két székhelyén, Géniben és Was­állatkert akváriumá­nak legritkább halíaj- táit négyértékű soro­zat mutatja be. BÉLYEGEK 2000-BEN 1840 májusában jelent meg az első között most már 25 év alatt. A jelenle­gi átlag napi négy sorozattal szemben századunk utolsó évében naponta 25 új bélyeg megjele­nésével számolha­tunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom