Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Vasárnap, 1963. október 13. 5 SOMOGYI NtPLAP MADE IN KTSZ 84 országba ötmiliiárd forint értékű terméket exportál a szövetkezeti ipar A szövetkzeti ipar évi 20 milliárd forint értékű terme­lésének ma már több mint 20 százaléka exportra kerül; az 1100 ktsz közül 420 exportálja cikkeit 84 országba, közöttük 74 tőkésállamba. Hosszú utat tettek meg a szövetkezetek: a »filléres-“ áruk, »senki sem gyártotta-“ hiánycikkek terme­lésétől a csaknem évi ötmilli- árd forint összegű exportig, amely a világpiacon is kere­sett gyártmányokból tevődik össze. Ma már nemcsak a bel­kereskedelmi áruellátásra, ha­nem a külkereskedelmi tevé­kenységre is igaz, hogy a szö­vetkezeti ipar nem csupán kiegészítője az állami iparnak — versenytársa is lett! Számos olyan termékét ex­portálnak a ktsz-ek — a kül­kereskedelmi vállalatok útján — amelyeket kizárólag a szö­vetkezeti ipar gyárt. Ilyenek például az ipari tv-kamerák, a Diesel-próbapadok, a váku­um formázógépek, a kemping- bútorok, stű bútorok, átvitel­technikai műszerek, tv- és rá­dió szervizműszerek, különbö­ző népművészeti és háziipari cikke: gobelinek, torontáli és perzsaszőnyegek stb. A textilruházati és kötszö- vőipari szövetkezetek 1700 millió, a vas- és fémipari szö­vetkezetek 1200-, a bőr-szőr­me és cipőipari szövetkezetek 750-, a faipari szövetkezetek 400-, a vegyi és műanyagipa­ri szövetkezetek 130 millió forint értékű exportot képvi­selnek. Gyapjúszőnyegből és szövetből 100 000 négyzetmé­tert, kötöttáruból 250 tonnát, cipőből 2,7 millió párat: ezen­kívül: 1200 millió forint érté­kű konfekcióterméket, 90 mil­lió forint érjékű bőröndöt és bőrdíszműt, 530 millió forint értékű fa- és fémbútort érté­kesített tavaly a szövetkezeti ipar. Figyelmet érdemel, hogy a túlnyomórészt könnyűipart képviselő termékek mellé év­ről évre nagyobb mennyiség­ben gyártanak exportra mű­szakilag igényes, egyedi vagy Idssorozatú, korszerű gépeket és műszereket. Tükröződik eb­ben az utóbbi évek gyors mű­szaki fejlődése, a gyártási fo­lyamatok kis- és középüzem szintű tökéletesítése, az önálló tervező és kutatómunka ered­ménye. A gazdasági reform szelle­mében a szövetkezetek kezde­ményezték: célszerű és hasz­nos lenne, ha a sajátos szö­vetkezeti termékek exportját egy szövetkezeti külkereske­delmi vállalat végezné. Így jött létre az idén az OKISZ és a SZÖVOSZ közös külke­reskedelmi vállalata: a HUN- GAROCOOP. Több exportér­tékesítési társulás is alakult, amelyekben egy szövetkezet áll közvetlen kapcsolatban az illetékes külkereskedelmi vál­lalattal. Jelenleg 10 ilyen tár­sulás működik mintegy 200 ktsz részvételével. A szövetkezeti ipar külke­reskedelmi kapcsolatainak to­vábbi bővülését hozta az idei Budapesti Nemzetközi Vásár Mint ismeretes, csaknem 500 millió forint értékű termék exportját kötötték le-, az évi 5 milliárdos export 10 száza­lékát! Műszer- és gépipari, valamint finommechanikai gyártmányokból 20 millió forint értékűt vásároltak kül­földi partnereink; bútorból 150, vegyi- és műanyagipari cikkekből 60, ruházati termé­kekből 35, vasipari árukból 20 millió forint értékben szület­tek megállapodások. Üj orszá­gok léptek a szövetkezeti ter­mékek vásárlói közé, így: Ja­pán, Irán és Brazília. A szövetkezeteknél ma már mindennapos, jól bevált mód­szer a piackutatás; mind kö­rültekintőbben és önállóbban tartják szem előtt az export­célokat, és mind hatékonyab­ban érvényesítik — termelé­sükben, gazdálkodásukban — a szövetkezeti mozgalomban rejlő sajátos előnyöket ALETTA ES ECSET ( / ) KELLENE. Ezt a ké- pet, ezt a hangulatot ' leginkább színekben lehetne visszaadni. Az útmen­ti fák egyikének-másikának levele citromsárga, másokét mélybarna rozsdásra érlelte az ősz, s ki tudja, milyen pa­rancsot követve itt is, ott is égő pirosra vált egy-egy lombkorcma. És az ezerszínű erdő úgy öleli körül itt a Be- rencsei tetőn a négyszáz hold szőlőt, mintha csak őrségben lenne, vigyázna mindarra, ami itt történik... Szüretelnek. Hangulata van ennek a szónak, sok mindent felidéz a képzeletben. De más jut az eszembe, ha magános présház környékén, tenyérnyi szőlőterületen történik a munka, és más. amikor egy ilyen nagyüzemben, mint ami­lyen a Halatonbog’ári Alllami Gazdaság. Ott a tréfák, a ki­fogyhatatlan szüreti élce'ődé- dések hozzák a romantikát. Itt az emberi munkát köny- nyítő elmés-ügyes gépek. Szinte minden évben van va­lami új, valami más, jobb, mint korábban. — Az ember szinte nem is tudja számon tartani. A verőfényben egy fehér oszlopnak támaszkodik Somo- dori Gyula, kezében jegyzet­füzet, írja, hány edény szőlőt emel a daru a pótkocsira. Gyorsan telnek a pótkocsitart ályok. Némelyik tőke roskadozik. Azt gondolná az ember, cso­da, hogy bírja ezt a súlyt. — Higgye el, öröm az ilyet szedni. — Meg — nézze, szo­morúság is. Ez utóbbi mondat, az idei évet jellemző nagy gondra utalt. A sok eső miatt, erősen rothad a szőlő. — Ezért sietünk annyira — szól oda Somodori Gyula. — Nem is tudom, mikor végez­■ A napfényben fürdő Berencsel tetőn háromszázan szüretelnek. — Tizenhárom év alatt megértem már itt egypár szti- . retet. Valahogy úgy érzem, hogy mindig áz a természe les, ahogy éppen csináljuk, és úgy tűnik, mindig így szüre­teltünk. A DARU KEZELŐ MO- —y-j- TYOG valamit a gé- L pén. Fejével felé int. — Mérges egy ki­csit, úgy jönnek a gépek, hogy annyi ideje sincs, hogy egy ci­garettát elszívjon. — Ami erőt csak tudtunk mozgósítani, mindenkit ide irányítottunk. Illés László területi brigád- vezető hol itt, hol ott tűnik fel — Legalább háromszázan vagyunk — jegyzi meg az egyik asszony —, ám ez csak addig tűnik soknak, míg beállunk a so­rokba. Utána már nem lehet úgy észrevenni ezt a sok em­bert, Aszódi József, Varga József, Sárái József, Sárái László és Garjeczki Imre. öten dolgoz­nak itt mellette. — Annál a másiknál heten voltunk, és két műszakban dolgoztunk. Most kevesebben vagyunk, és egy műszakban is ellátjuk a munkát. — És azt is mondd, hogy sokkal könnyebben. Mert itt nem kell átlapátolgatni a törkölyt. Szóval nincs annyi fizikai munka. — Meg lehet nézni, mint a fürészpor, olyan szárazán jön ki ebből az anyag. ALAN NÉHÁNY ORA­JA fönn a berencsei tetőn volt ez a szőlő, és most már cső-eken megy a must a pincébe. Még néhány nap, és befejeződik a nagy munka. De most még a sziporkázó októberi napsütés­ben, az ezerszínű tájon há­romszázan szüretelnek ... Szöveg: Vnrft1- Márta Totó: Grábner Gyula. mázsa volt a becsűit termés, de itt Berencsén, ahogy szá­molják, meglesz a holdankén- ti 44—45 mázsa. És mindjárt hozzáteszik: — Hátha még nem lett vol­na ez a sok eső! Benn a gazdaság központ­jában is szüreti nagyüzem van. A kívülállónak szinte labirin­tusnak tetszik a sokfelé ága­zó, sokfelé futó cső. Az egyi­ken a szőlő, a másikon a kü­lönböző minőségű must -mo­zog-. — Ez ám a nagyszerű ma­sina — mutat az új francia présgépre Sárái József. Itt a présházban egymás mellett sorakozik a régebbi, henger alakú, a valamivel modernebb és ez a legfrissebb francia gép. Így, egymás mel­lett minden szó nélkül egy kis darabka történelmet kép­viselnek. Most csak a francia gép dolgozik. Az előtte hasz­nált magyar gép három óra alatt préselt nyolcvan mázsát, ennék száz mázsa az óránkén­»Ez ám a nagyszerű masina.« Munkában a francia présgép. — Azaz észre lehet venni, csak közvetve. Hiszen a daru­nál sorban állnak a gépek, és alig győzik a pótkocsik hor­dani a sok szőlőt.,. tünk a szürettel ilyen korán, mint az idén. Mesélik, hogy a gazdaság irodai dolgozói is felajánlót ták a segítségüket. Egy szom­bat—vasárnap valamennyien kimentek. — Négy-öt évvel ezelőtt le­hetett — gondolkodik Soós Árpád párttitkár —, akkor volt ilyen cudar ősz, és akkor mozdult meg így mindenki. Ezt nem kellett kérni, ez a segítségadás jöft magától. Mert minden nap további veszteséget okoz. És ez a szó­lő, a gazdaság az övék. Mi­kor azt kérdem, hogy valami vidám szüreti történet szüle- tett-e mostanában, többen is legyintenek, elnevetik magu­kat. — Ahl Nincs itt arra idő! Nekünk a legvidámabb, leg­kedvesebb történet lesz, ha minél előbb elvégzünkl ÉLNÉK A POTKO- í ) CSIRA RAKOTT Ly TARTÁLYOK, sza­porodnak a terhűktől FIQYELMESSÉQ Először a rádió hangja ér el hozzám, s csak azután veszem észre az embert. Nem nehéz észrevenni, késő este kevesen járnak már az utcán. Hiába jön felém, nem látom nála a rádiót. A híreket már jól értem. Érdekel, mi újság a világban, s amikor megáll egy ki­rakat előtt, én is oda állok a másik kirakathoz. Fél szemmel az embert figyelem, s olyan érzésem támad, mintsa a hasából jönne a hang. Tovább figyelem, s próbálom megtalálni a rádióját. A kezében nincs, tás­kát nem hord. A zsebéből sem látom kikandikálni. Töprengek és hallgatom a műsort. Időjárásjelentés, sport eredményekkel és az esélyek latolgatásával. Az­tán megszólal a bemondó: — Kérjük kedves hallgatóinkat, gondoljanak azok­ra, akik pihenni tértek, halkítsák le a rádiókészülé­küket Pillanaitnyi csend, aztán ismét az előbbi hang: — Köszönjük. Aztán a bemondónő szólal meg: tánczenét konfe­rál, magyar sztárok nevét sorolja. Az emberem benyúl a belső zsebébe és felerősíti a készüléket. Még jó, hogy a rádió előre megköszönte a figyel­mességet — ki — A cukorgyár a répafeldolgozási üzem tartamára férfi dolgozókat felvesz Havi kereseti lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-tól — 3000 Ft-ig, Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és napi há­romszori étkezést — térítés ellenében — biztosít Utazási költséget térítünk. (7612)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom