Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

SOMOGYI Síd AP 4 Vasárnap, 1308. október IS. A BARCSI MŰANYAGÜZEMBEN tr Útmutatás esik az eső és felázik az út, nem könnyű kijutni Szilonicfebe, a műanyag- üzemhez. An» dolgozókat szállító autó március óta, #. próbaüzem megkezdése óta mégis min­dig pontosan érkezik. A barcsi Vö­rös Csillag Tsz műanyag- feldolgozó üse- me három mű- szakbaut ter­mel. — parmtac- hanTüincöt. ts»* tagot foglal­koztatunk minden nap — mondja Varga László technikus, az üzem vezetője. — Nagyobbrészt olyanokat, akik nem bírják a mezei mun­kát, itt viszont rendes kere­sethez jutnak. Félautomata gépeket kezelnek, fröccsöntő­ket, extrudereket A szakmát, a műanyagfeldolgozást egyi­kük sem tanulta. Az év végéig hárommilliós termelési tervet kell teljesíte­niük, de e* nem okoz gondot, mert alapanyag is, megrende­lés is van. — A többi pedig a mi dol­gunk — mondják ax asszo­nyok az üzemiben. — Kik a megrendelők? — A sellyei ktsz, a FERfiö- KÉMIA, • TÉRMOPLASZTI- KA meg a lenti tsz. Főként csomagolóeszközöket készí­tünk. A különböző méretű, formájú műanyag flakonoktól a polietilén zacskóig széles a skála. A színes állatfigurákat például édességgel töltik meg és exportra SEáifftják. A ^ra­gasztós tubusok, műszerolajos dobozok is a szokásostól elté­rő fej-mákban készülnek. A fiókokból előkerülnek az eddig gyártott termékek min­tadarabjai, Gazdag, színes kollekció. Az üzemijen végigkísérhető a tabletta formában érkező alapanyag útja a válogatóig, a csomagolásig. A hevített, fo­lyósított műanyagot olyan présekbe helyezik, amelyekből hűtés után már a kész flako­nok kerülnek ki. Kovács Sándomé gyakorlott mozdulatai mit sem árulnak el arról, hogy alig több mint fél éve ül csak a gép mel­lett. Ügy Jár a kéz», olyan szinkronban a géppel, hogy egy fölöslegles mozdulatot sem tesz. — A gyakorlat alakította ki ezt a tempót — mondja Ma- eaga GyŐrgyrté, a szemben le­vő gép mellől. A forró mű­anyag könnyen megdermed, nem lehet vele lassan dolgoz­ni. Ek diktálja a munka üte­mét. Beszélgettünk a keresetről Is. — A hat-hét forintos óra­bér nem rossz kereset — vé­lik az asszonyok —, és ami a legfontosabb, télen-nyáron szükség van a munká jukra. A folyosón nem hallatszik a gépzaj. Az Üzem vezetője üres sziotoába vezet tovább benőn­ket.-— Ide jönnek az új gépek, a három új fröccsöntő, a fél­Esrével készülnek a színes műanyag dobozok, gépeken. ragasztótubusok a prés­automata hegesztők. Most még kis teljesítményű aszta­lokon készül a polietilén zacs­kó. Felszabják és kettesével ragasztják. Az igényeket így már nem tudjuk sokág kielé­gíteni. — Nemrégiben tizennégy- millíó cukorkás csomagot ren­deltek nálunk — mondja az üzem vezetője, majd hozzáte­szi: — Pedig még nem is igen ismerik az üzemünket. A műanyag-feldolgozót to­vábbfejlesztik, az év végéig már százhúsz dolgozónak ad­nak itt műnké* A »-legfőbb bázis« azonban — ahogy az üzemvezető mondja — a dol­gozók szorgalma, igyekezete. — Márciusban úgy kezd­tünk, hogy meg lesz a három­millió és azt, hogy ez sike­rült, az itt dolgozó asszonyok­nak köszönhetjük. Sorjázta után csomagolják a kész árut. Jsvsfassa pótkocsiját csere­alapon! Fix platós típusok. Mű­szaki vizsgára előkészít­ve. Üzemkiesést takarít r. eg cserealapos javítás­sal. Kaposvárt Gépjavító Vállalat 8. srz. Gépjavító Állomása, Tapsony. (7677) Arany — aurum. Ezüst — argentum. Mennyi lehet az atomsúlyuk? Már nem em­lékszem. Vajon melyikből van az az ék alakú tömés a koponyájában? Talán a vál­lába is valarpXlyen nemesfé­met rakatott? Mégis lóg a bal válla, mint az ósdi kabát a vállfán .. — Tele vagyunk. Nálunk, odakint dugig van mindenki mindennel. Kell egy levezető csatorna. Kell már egy ha­bom! Hamuszínü folt világít a koponya tetején. Körülötte ősz haj csillog az olajtól, va­lahányszor a jobb kar gesz­tikulálva fölemelkedik, ma­gával lendítené a balt is. De ez mindannyiszor tehetetle­nül visszaesik. Szárnyasze- gett veréb vagy varjú. De egyre károg. — Nincs más megoldás, csak a háború. — Ne hülyéskedj! Idős, ötven körüli vézna emberke mondja ezt a két szót. És méltatlankodva néz a tömött koponyájára. Egy pillanatra összeviílan a te­kintetük. Egykorúak lehet­nek. Átélték, túlélték a há­borút, pedig akkor ők lehet­tek a színe-java korosztály. Ez a kis vézna talán nem is volt katona, akkor is ilyen kis csenevész lehetett. Mégis hogy fél a háborútól! A má­sik? Beleeshetett a szórásba. Esetleg akkor lyukasztotta ki valami a fejét és Toppantotta össze a vállát. A koponya­csontot beforrasztották vala­mi nem rozsdásodó fémmel. Most meg károg ... A kis emberke izgatottan magyaráz, egyre jobban be­gurul. Pedig nem illene, mert ó a vendéglátó. A másik, a háborúval operáló a vendég. Onnan jött ahol mindenki mindennel dugig van, az életszínvonal tovább már nem is emelkedhet, és ha meglenne az a levezető csa­torna, akkor minden jobb lenne. És ez a csatorna ugyan mi más lehetne mint a há­ború? fSafloéfittPrtk • kereske­Néhány sor arról, hogy egye­lőre semmi hír, de ... És jöt­tek ezek az üzenetek egymás után, csak ő nem jött, akit kerestettünk. Évek múlva delmi megkötöttségek, a gyár- nyilvánították és a , . családban aztan mar hármán ÜZENET matok sorra elvesznek, jöjjön tehát egy kis bum-bum ... A kisöreg nem akar csatát veszteni. Indulatait vissza- folytva, rekedten mondja: — Tudod te, hogy a család­ból csak én magam maradtam életben akkor? Tudod? És azt, hogy a fiam most annyi idős, mint amennyi én vol­tam akkor, és unokám is van? Az őszhajú nevet. Nem hangosan, de széles szájjal. — Uo és? A kis sovány szemüveget kotor elő a zsebéből. Resz­kető ujjakkal illeszti a helyé­re, és úgy mered az előtte ülőre. Tényleg ember ül előtte? Ezt meg kell nézni... Fülem már nem közvetíti az agyhoz a két ember sza­vait. Egyszerre olyan sok minden jut az eszembe hogy képtelen vagyok rájuk figyel­ni. Az elemi iskola padjaiban szorongtunk. Annyi idős le­hettem, mint most a lányom. Már megszoktuk, hogy időn­ként idegen arcokat látunk körülöttünk. Háború alatt a menekültek, utána meg a ki­bombázott városi családok gyerekei ültek közénk. A hó­nunk alatt hoztuk a fát, ami­vel a tanterem kályháját etettük egész nap. A padok­nak savanykás szaga volt, a beszállásolt katonák hagyaté­ka. Ez a szag nagyon sokáig megmaradt. Akkor hallottam először ezt a szót: hadiárva. Azóta sem tudtam megbarátkozni vele. Igaz, kezdetben nem ezt a szót írták be a nevem mel­lé, mert az én apámról nem jött halotti értesítés. Eltűnt. Valószínű él, gondoltuk. Kerestettük a Vöröskereszt­tel, és időnként értesítettek bennünket a keresés ered­ménytelenségéről. Nyomtatott levelezőlapon közölt üzenitek voltak ezek. viseltünk valamilyen háborús -titulust«. Nagyapám az első világháború hadirokkantja, anyám hadiözvegy, én hadi­árva ... Mindez régen volt, már több mint húsz éve. A szomszéd asztalnál koc­cintanak. Az ősz hajú, lékelt koponyacsontú ember nagy kortyokban nyeli az italt, az­tán réveteg tekintettel bámul maga elé. A kis vézna csak belenyal a pohárba, és fész- kelődik. Már menne, de a vendég szemmel láthatóan jól érzi magát. Hát nem sürgeti. Pedig fölidegesítette a beszél­getés. Igen, együtt hallottuk az üzenetet, amit ez az idegen hozott és kimondott itt az asztalnál. A háború üzenete volt ez, savanykás levegőjű fuvallat onnan, ahol az em­berek minden lélegzetvétellel ezt a levegőt szívják maguk­ba. .. Kísért a múlt. A nemes­fémmel betapasztott kopo- nyájú szerint a háború a leg­jobb csatorna. A kis vézna szerint nincs borzasztóbb a háborúnál. Hallgatnak. Az italból kevés­ke az asztalra csurgóit. Az ősz hajú, csapott vállú a po­hár aljával alaktalan valamit formál a szürke léből, aztán a tenyerével szétkeni. A so­vány, szemüveges az ujjával egy emberfigurát rajzol, és hosszasan nézi. Odakint esik. Az esernyők alatt fiatalok sietnek. Egy lány és egy fiú meg egy fiatal házaspár most közelebb hú­zódik egymáshoz. Tartják az ernyőt, és kezük egymásra si múl. Boldogak. ■ernesz Ferenc-Nem volt elég aktív a tag­gyűlésünk, s ezt az elmúlt két év csaknem valamennyi párt­taggyűlésére el lehet monda­ni. Pedig ezek a tanácskozá­sok arra is hivatottak, hogy — a hiányosságok feltárásával — javítsák a munkát. Talán ha a pártcsoportok jobban te­vékenykednek, akkor a mun­kára is több észrevétel hang­zik el a taggyűlésen«. Köszönet a pártvezetőségnek A vita összegezésekor mondta ezt el Horváth Ist­vánná, a Pamu tfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára C- műszakjának párttitkára. S a véleményével a taggyűlés egyetértett A vezetőség be­számolóját is kiegészítve a negyventagú alapszervezet kommunistái elmondtak né­hány értékes javaslatot, véle­ményt. A munkáról s a fel­adatokról beszéltek. Naponta nyolc óra hosszat ez a mű­szak termel a gyárban. Nagy felelősséget ríj ez rájuk, s a feladatoknak csak együttesen tehetnek eleget. Felállt a tag­gyűlésen Szarvas Rózsa, s ezt mondta: »Köszönetét sze­retnék mondani a pártvezető­ségnek azért a munkáért, amellyel a szocialista brigá­dokat segítette. A pártvezetö- ség ösztönzése: a biztatás az útkeresésre mindig nagyon kellett. Nem éppen könnyű ebben a gyárban a munka. A pártve­zetőség beszámolója erre is ki­tért. A műszakokban a nyá­ron sokszor hiányzott a mun­káslétszám tíz százaléka A 98,96 százalékos félévi terv­teljesítés viszont azt mutatja, hogy az emberek megálltak a helyüket. Igaz, a korábbinál könnyebb volt a munka, hi­szen a körülmények javultak. Az új légkondicionáló beren­dezés lehetővé tette, hogy a kánikulában sem kellett min­denütt negyven fok körüli hő­ségben dolgozni. Szó esett a taggyűlésen olyan dolgokról is, mint a hüvelyhiány, hiszen emiatt 180—200 órát álltak műsza­konként a gépek. A gyár ki- lencszázezer forintot költött ennek a gondnak a megoldá­sára. És még egy bizonyíték a jó munkára: ebben a mű­szakban tavaly tíz dolgozó kapta meg a Kiváló dolgozó címet, ketten pedig a Köny- nyűivar kiváló dolgozója ok­levelet. Közvéleményt teremtenek A beszámoló a feladatait jól ismerő, tettre kész közösség eredményeit összegezte. De azt is megállapította, hogy ja­vítani kell a pártmunkát is. Akaidnak még bélycghiányos tagkönyvek; akik szülési sza­badságon vannak vagy éppen a gyermekgondozási segély adta lehetőségeket használ­ják ki, egy kicsit elszakadva élnek az alap szervezettől: ha bejönnek a gyárba, nem biz­tos, hogy fölkeresik a műsza­kot, s az sem gyakori, hogy íz alapszervezetből valaki ott­hon meglátogatná őket. Az alapok azonban minden­képpen megvannak a jobb munkára: az elmúlt két év alatt már rendszeresen mű­ködtek a pártcsoportok, távol- létében valam ennyi bizalmit ■ás vezetőségi tagot helyettesí­teni tudtak. Az a folyamat, amely elindult, csak tovább fejlődhet, ha az új vezetőség — Bállá Lajos párttitkór és a pártvezetőségi tagok: Badics Jánosné, Horváth Istvánné, Jakab Zoltán és Csontos Lász­ló — támaszkolva az eddigi eredményekre, a helyes, jó módszereket továbbfejlesztik. Hiszen — a hozzászólók is utaltak erre — a negyven kommunista közvéleményt tud teremteni minden kérdés el­döntésében. A feladatok kö­zött felsorolták azt is, hogy segíteni kell a gazdasági ve­zetőknek a fluktuáció megaka­dályozásában, hiszen ez az alapszervezet erősödésével is jár. Az utóbbi két év alatt fölvettek ugyan tizenkét új párttagot, de tizenhármán más alapszervezetbe — s nagyrészt más üzembe is — kerültek. Ezzel szemben mind­össze. négy új tag jött hozzá­juk a városból. A munkakö­rülmények javulása kétségkí» vül segít ebben is, hiszen a szociális éllátás, amelyet ez a gyár kínál, magasan a városi átlag felett áll. S az alapszer­vezet is megtette a szükséges intézkedéseket: tárgyaltak a munkásokkal, hozzanak új dolgozókat a gyárba. Sőt azt is elintézték, hogy ha valaki új embert hoz. azt vele egy mű­szakba osztják be. Újabb lépcsőfok Az eddigi eredmények ösz- szegezése útmutatást is adott az új vezetőségnek. A meg­választott párttitkár még a beszámoló fölötti vitában mondta: »A pártszervezet éle­tét folyamatában kell vizsgál­ni, s ez a mai tanácskozás egy lépcsőfok ebben, a szerve­zettebb, jobb munka egyik lépcsőfoka«. Kercza Imre Kétszáz szórótranszformátort rendelt pótlólag az Irodagépipari Vállalat a Somogy megyei Fi­nommechanikai Vállalattól a fénymásoló gépekhez. A pót­rendelésre a korábbi szerződés lejárta után került sor. A rendelés mind az IGV-nek, mind a Finommechanikai Vál­lalatnak hasznos. Többek között áthidalja az új munkákra való áttérés miatt támadt kezdeti nehézségeket. TOVALL Balatonkiliti Jól felszerelt, gépesített asztalo&műhelyünk van. A profilunkba vágó min­dennemű asztalosipari munkát vállalunk. Kér­jük az érdeklődő válla­latokat, szerveket, hogy megbízásaikat, ajánlatai­kat közvetlenül fenti cí­münkre küldjék meg. (42215) A Somogy megyei Taná­csi Építőipari Vállalat felvesz építőipari technikusokat Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés: Kapos­vár, Május 1. u. 52. sz. alatt a személyzeti ve­zetőnél. (706411 Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat fölvesz a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Átlagkeresetek: kőműves 1800 Ft-tól 3000 Ft-lg. segédmunkás 1450 Ft-tól 2100 Ft-ig Vidékieknek küicnélési pótlékot fizetünk. Üzemi konyha van, vidékieknek munkásszállót térítés ellenében biztosítunk. Indokolt esetben — megfelelő lét­szám esetén — a kaposvári építkezésekről 60 km távol­ságon belül a dolgozókat naponta «»őpkpesival hazaszál­lítjuk. Jelentkezés helye: Kaposvár, 48-as ifjúság útja 5., főépítésvezetőség, Siófok, Fő u. 200., építésvezetőség, Nagyatád, Ács u. 1—3. (70538)

Next

/
Oldalképek
Tartalom