Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. szeptember IS. ísbren az éjszakában Nagyüzem a zákáaytelepi iyiml!csí8!dolgozol)an Az üzem udvarán magozógép dolgozik. A tartályokba kimagozott, zúzott gyümölcs kerül. Teljes kapacitással dolgozik a MÉK zákány- telepi gyümölcsfeldolgozója. A bodzavirág és a vöröshagyma szárítása után »lefutott« a sárgabarack is. Nagy mennyiségű sárgabarackot aszaltak, s a felvásárolt gyümölcs nagy részét pálinkának főzték ki. A zúzott barack mázsája a tervezett hat liter helyett 12 liter pálinkát adott. A szilva feldolgozása másfél hete kezdődött, azóta 90 vagonnal szállítottak a telepre. Egy- harmadát aszalják és csomagolás után exportra küldik Angliába, Svájcba. A napokban kezdték meg a Makóról kapott hagyma válogatását, ezt ugyancsak külföldre szállítják. A környező gazdaságok és a szomszédos falvak kertjei annyi gyümölcsöt adnak, különösen szilvából és őszibarackból, hogy 27 nagyméretű 30 000 literes tartályt töltöttek meg az egyéb tárolókon kívül. A háztáji gazdaságokból eddig kilenc vagon szilvát vásároltak fel. A szárításra alkalmatlan minőségű gyümölcsből naponta 8—900 liter szeszt főznek. KIRAKATNÉZŐBEN Olyan ez a késő este, mint a többi. A város utcáiról az ön- tözőautók most mossák el a napi port, a .higanygőzlámpák, neonreklámok színka valkád ja visszatükröződik a nedves aszfalton A szórakozóhelyek ajtaja tárva, emberek járkálnak ki-be. A szórakozásé, a pihentető nyugalomé az este. De nem mindenkinek. Az üzérnek gépei dolgoznak, zakatolnak, a fonónők igazgatják a szálrengetegek útját — és kinn a majorokban most kezdődik a munka az éjjeliőröknek. Elindulunk. Kiss János, a Bárdibükki Állami Gazdaság igazgatója, Józsa Béla, a gazdaság főagronómusa, Puskás Imre főállattenyésztő és jómagam. Az autó fénycsóvája nyalábnyi rést hasít az éjszakában ... 23 ÖRA 5 PERC A központi üzemegység majorja, Szend. Gyümölcstároló szín, kertészeti iroda, lóistálló. Pfeffer János éjjeliőr éppen kinn nézeget körül. Nyugodt az éjszaka, minden rendben. — Szoktak mások is jönni? — Hogyne! Rendőrség, tűzoltók meg a gazdaságtól. Mióta itt vagyok, nem volt baj... Az igazgató az ellenőrzőfüzetbe jegyez, közben a két szakvezető arról beszélget, hogy a szénát kintről be kellene hozni, hiszen itt az istállóban is van hely neki. 23 ÖRA 30 PERC Berreg az autó. Az országút menti fák mint sötét sátor hajolnak össze. Messziről csak a néhány lámpa jelzi a szentim- rei majort. A tehénistállóban, lóistállóban rend, a növendékek kinn a karámban éjszakáznak. Sárán Károly őr egy kicsit nehezen kerül elő. — Ez még nem fordult elő — szabadkozik. — Két évig voltam itt egyhuzamban, sosem találtak pihenve. öregember. Megható, ahogy restellkedik. Messziről bukdácsoló fény. Traktorzúgás. — A Kujbus Péter — mondja az öreg — hazament vacsorázni. de aztán visszajött. Eddig szántott. 24 ÖRA A kocsiban a Meteorológiai Intézet esti jelentéséről esik szó. — Nem jót jósolt holnapra a tévé. De ha úgy lesz, mint a nyáron, hogy épp az ellenkezője válik be, akkor jó lesz. — Szevasz, öreg fiú. — Szevasz. De megbocsáss... — Ahá! Memóriazavar, mi? Nem tudod, hová tegyél, ugye? — Az igazat megvallva ... — Emlékezz, zsurnaliszta, emlékezz! Topaiék, az Akáclevél utcában. No, nem mond ez semmit neked? Névnap, konyak, és belép Homokai. — Igen, névnap a Tompáinál. Ez rendben. De ... — Es jöttem én. Egy üveg konyakkal. — Á, a konyakos úr — — Igen, a konyakos ürge. Én volnék az, Homokai, az ötödikről. — Tiszta sor. ön tehát a Homokai. — Ne blamálj, öreg fiú. Tegezödtünk, megittuk a pertui. — Lehet. Erre viszont határozottan nem emlékszem. — Persze, hogy nem, hiszen nem is emlékezhetsz. — Aztán miért nem? — Mert el voltál foglalva az üggyel. — Mivel? — Az én ügyemmel. Ponto - sabban a témával, amivel traktáltalak két stampedli konyak között. Amit meg 'kellene írni. Szerintem rendkívüli sztori. — Szerinted. — Igen. De te is azt mon- tad, hogy van benne valami. — Lehet, hogy volt. — Van. ha mondom. Azóta megbeszéltem Vattaival, és ó is azt mondja. Zseniálisnak tartja. Csodálja, hogy Derültség. — Megnézzük, ez a Péter mennyit szántott. A keresőlámpa az útmenti táblára fordul. — Odanézz, de jól eldörgölte, majdnem a gyepűig elért. ■Jól van, Péter! Kujbus Péter talán éppen e percben hajtotta le fejét a hosszú műszak után .. . I) ÓRA 20 PERC Néhány perc a kadarkút, ménistállóban, aztán a hencsei üzemegység tehenészete. A lámpák sápadt fényében pihennek az állatok. Az etetőút szép tisztára söpörve, a takar- mányosban kocsira rakva a reggeli zöld egy része. Idősebb Gazdag Ferenc kezében villa. Hol itt, hol az elletőistállóban mindig akad valami munka. — Probléma? — Nincs serpmi, kérem. Az istálló mellett sötét halom. — De szépen megcsinálták ezt a silókazlat! Olyan ez, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Feltűnik előttem a kép. A két nappal ezelőtti pezsgő, nyüzsgő élet, a jövő-menő, megrakott traktorok, a kazlat építő emberek... Most éjszaka van — fölépült a silókazal. Itt végeztek ezzel. 0 ÓRA 43 PERC A tiltványi üzemegység sertéstelepe. Messziről mint parázsszemek világítottak a fiaz- taíó ablakai. Az infralámpák piros fénye alatt szemet gyönyörködtető ' rendetlenségben alszanak a kocák és a malacok. Hesterger Jánosnak jó néhány épületre kell felügyelnie. — A birkák? — Odalenn vannak. Negyed tízkor jött az utolsó csoport. — Nézzük meg. Ez a vezetőit együttes első szemrevételezése. Tegnap vásárolták őket. A lámpák fényében mint sugárzó gyöngy csillog a birkák szeme. — Szép nyugodtan vannak — jegyzi meg Gelencsér István 9rMár messze járunk, mikor még mindig ez az öreg forog a szóban. — Meg kéne fejelni. Igen rendes ember. Erre ha kell, nappal, ha kelj, éjjel, mindig lehet számítani. 1 ÖRA 50 PERC A telihold ismét felhőkbe bújik, ha feltámad, foga lesz nem harapsz rá. Szerinte ez jó téma. Különösen mostanában divatos. — És mondd, Homokai, az ötö... — Az én vagyok. Aki a konyakot hoztam. Meg a témát. • * — És kié volt a kutya? — Miféle kutya? — Melyik, melyik. Hát amelyik a virágcserépben ült, hátát a kaktusznak támasztotta, és csak akkor vakkan- tott, ha a tüske éppen a hátgerincének a közepét szúrta meg... — Egek! A kutya nem a Tompaiéknál volt, hanem az én témámban. Tehát mégiscsak emlékszel! — Ezek szerint. Szóval a te témádban van a kutya, a kaktusz meg a macska. Fekgte macska, amelyik távirányítással vezérli a kaktusz tüskéjét a kutya hátgerincébe. — Úgy van. És ettől vakkant. — A kutya. Igaz? — Tfinden stimmel. A folytatás: a fekete macska mindezt egy rühes komondor megbízásából teszi, mert az úristennek sem tud megbarátkozni azzal a tacskóval, amelyik időnként a virágcserépbe ül, a kaktusz mellé. A macska teljesíti a megbízási, mert a komondor célprémiumként egy galamb csontmaradékát ígérte neki. A macska apránként kapja a csontokat. Egy szúrás — egy lábszár, még egy seúrás — a szélnek. Még távol vagyunk a búvári üzemegység épületeitől, de már látni Takács György himbálódzó, pislákoló lámpáját. — Jó reggelt! — így fogad. — Nekem ilyenkor már reggelre fordul az idő. A másik távolabbi hízómarha-istállóban Ferenczi Imre. Üj ember, nincs még egy hete, hogy- itt van. — Leszedem a trágyát, elnézek a lovakhoz, körülnézek kinn is. Ez az én feladatom. Szépek a hízó marhák. Némelyik »öregurasan« horkolva alszik. i ÓRA 10 PERC Kinn most sötétebb az éjszaka, mint éjfélkor, de itt, a hencsei tehenészetben már javában folyik a? új nap munkája. Itt már vége a békés éjszakai nyugalomnak. A hat gondozó, Balat'incz Istvánná, Bognár Ferenc, Lőrinc István, Nagy Ferenc, Szélesi Erzsébet, Takó József szinte percre kiszámított pontossággal, fürgeséggel végzi sorban a munkákat. * — Feri, a Kedves nem akar enni — Gazdag Ferenc brigádvezető máris siet megnézni a jószágot. Mondják, olyanok ezek a gondozók, hogy tűzbe mennének a tehenekért. Pedig nap mint nap kettőkor kelnek, igen rövid számukra az éjszaka. És nem egyre közülük tizennégy- tizenöt éve; mint ma is, mindennap itt köszönt rá a hajnal. Percnyi pontosan fél ötkor felzúg a fejőgép motorja, és szuszogó-pisszegő hang kíséretében elkezdődik a fejés. 3 ÓRA 30 PERC Reggel van. Lassabban megy az autó, egy-egy mondatot hosszú csend követ. Tejeskocsi jön szembe, az úton munkába induló emberek. Az éjszaka őrei is hazafelé ballagnak. Mikor másnak a munka, nekik most kezdődik a nyugalom. Őrködtek a pihenő jószágok felett, vigyáztak a rendre, a nyugalomra. Valamennyien öregek, valamennyien fáradtak. De mint, annyiszor, ezen az éjszakán is helytálltak .. . 51 340 kilométert mutat az autó órája. Mikor elindultunk, 51 249 kilométert jelzett... szárnydarab. És így tovább. Elfogy a csont. Nincs több tüskeszúrás, abbamarad a vakkantás. És ekkor jön a konfliktus! — Az föltétien kell! — Világos! Tehát a kutya nem vakkant, mert hátulról nem szúrja a kaktusz. Csönd van. Szemközti ablak, függönnyel. Üveg nincs, csak függöny. A függöny lassan szétnyílik. Kis rés. Távcsöves puska csöve mered ki. Durr! A golyó kilyukasztja a kaktuszt és a tacskó egyik fülét! De a ravaszt nem a komondor húzta meg! Ez benne a pláne.. — Hanem? Biztosan a fekete macska, távirányítással. — A fenét! De nem mondom tovább, csak akkor, ha megígéred, legalább két kötetet összehozol belőle. Persze nem az Olcsó Könyvtárra gondolok, mert abba nem megy sok. bele. Nos, harapsz rá? — Máris csámcsogok rajta. Csak azt nem tudom, mihez kezdjek egy lyukas fülű kutyával, egy átlőtt érzékszerve tacskóval. — Szóval nem kell a téma? — Hát... — Ide figyelj! Azt hiszed, meséltem neked. Nem öregem, ez nem hamuka. Ide nézz! Mi van az aktatáskában? Ugye, egy kutya. És milyen a füle? Lyukas! — Úristen! Tedd már el ezt a dögöt, mindenki ide bámul. A varos utcáin sétálva a járókelő, — hacsak nem sietős a dolga — gyakran megáll, nézegeti a kirakatokat. Esetleg nem is vásárol, csak a szín, egy dekoráció keltette föl a figyelmét. de megáll, foglalkoztatja az üveg mögötti látnivaló. A felületes szemlélődő nem sokat törődik a kirakat esztétikájával, sót ha a pulton nem találja meg azt, amire szüksége van, holott a kirakatban látta, csak mérgeskedve emlékszik vissza az üzletre. Kevesen gondolják, hogy egy ízléses, változatos kirakat berendezése milyen alapos munkát igényel. — Elég a tárgyi bizonyíték? — Untig. — Lesz belőle valami? — Persze, persze ... — Rendben. Ha kész az első kötet, jössz és megmutatod. Tudod a címem, Homokai, az ötödiken. Akkor kapod a témát a folytatáshoz. No, viszlát. — Pincér! Jöjjön csak ide, kérem. Mondja, kértem én kutyát a konyakhoz, kísérőnek? Nem? Akkor miért volt itt az előbb egy kutya, aktatáskában? Hát kérem, ha önök nem garantálják a vendég biztonságát, akkor én el is mehetek! Nahát!... De várjon csak, hajoljon ide, mert bizalmas. Ha netán idejönne egy átlőtt fülű kutya, tudja egy tacskó, a komondorral, nem kell megijedni. A macska később jön, de a komondor nem tudja leke- nyerezni, mert már elfogyott a galambcsont. Meg aztán itt kaktuszt sem látok, így semmiképpen sem kerülhet sor távirányításra. Nyugi, lövés se lesz. Ha mégis, forduljanak Homokaihoz, tudja. Homokai, az ötödiken ... ő tudja a folytatást is. — Uram, én... — Csak semmi izgalom. A végén minden tisztázódik. De én nem várom meg. Tudja, az a kutya... Hernesz Ferenc Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat dekorációs műhelyében hatalmas tablók hirdetik a közelgő mexikói olimpiát. Azték és inika indiánok hivatottak felhívni a figyelmet az öt karika jegyében lezajló televi- zióvásárra. A festőállvány mögött barna, bajuszos fiatalember dolgozik, Szabados József grafikus, dekoratőr, kirakatrendező. Hozzá fordultam szakmai tanácsért, de az idegenvezető szerepét is vállalta, hogy közöse^ nézegessük^ meg Kaposvár kirakatait. — Yan-e divat a kirakatrendezésben? — Természetesen var \ jelenlegi irány a konstrr . iviz- mus, az egyenes vonalak, a tiszta elrendezés divatja. Tehát az áruit csoportosítva — »grup- pírozva« rendezzük el. Ez a darabárura és a konfekcióra egyaránt vonatkozik., — Mitől függ egy-egy kirakat berendezése? — Először is a kirakat nagyságától, vagy inkább a mélységétől. Van egy bizonyos op- timáis kirakatméret, de itt Kaposváron az egyik legnagyobb problémánk, hogy sok kirakat nem éri el a »százas«, egyméretes mélységet. Ezekben nemcsak dolgozni nehéz, tehát mozogni, áttekinteni azt, amit már elraktam, hanem az üzlet karakterének legmegfelelőbb árukat is gond kiállítani. Általános elv, hogy kéthetenként rendezzük át a kirakatokat '— főleg a ruházati boltokban —, de ha tudjuk, hogy évente négy nagy politikai ünnep, legalább három vásár, egy-két árleszállítás van — ami mind-mind legalább két hetet vesz igénybe — és azt is, hogy csak hét ki rakatrendező és két grafikus dolgozik a megye százötven kirakatán, akkor elképzelhető, milyen nehéz megtartani a kéthetes terminusokat. Közben kisétálunk az ytcára. Gyönyörű, veröfényes kora délelőtt, rengeteg járókelő, s két kirakatot is találunk, ahol őszre éppen dolgoznak. A 133. sz. iparcikkbolt női fehérnemű-kirakatában azonnal fölfigyelek a gruppírozott elrendezés rendszerére. A két uralkodó szín — a fehér és a rózsaszín — egymástól elválasztva kelleti magát a kirakatban. — Itt van, amit mondtam — mutat Szabados József a kész- ruha-szaküzlet kirakatára —, hatvan centiméter mély — nagyon nehéz berendezni. A leg- hálásabb kirakat a 112. sz. Vas- és Edénybolté, ötletes, érdekes elrendezés, sok a felfüggesztett cikk, árucsoportokra van bontva az üzlet valamennyi portékája. Ennél az utolsó három szónál álljunk meg egy pillanatra. Amikor a rendező elkészíti a kirakatot, arra törekszik, hogy az szellős, könnyen áttekinthető legyen, ne hasson zsúfoltnak. A boltvezetők viszont egyetlen centiméter helyet sem akarnak kihasználatlanul hagyni, oda is árut tesznek, ahová nem kellene. Így fordulhatott elő, hogy az egyik kirakatba svéd késeket és evőeszközkészletet is kitettek, ez pedig megbontja a rendezés egységét. A 136. sz. konfekciószaküz- letben találkozunk a kirakat- rendezők egyik segédeszközével, a próbababával, ötöt vásárolt belőle a vállalat, s bizony nem olcsó mulatság, hiszen csaknem ötezer forint darabja. A babákkal szemben is vannak követelmények. A kornak megfelelő ideált testesítsék meg, legyen természetes a póz, ámiben állnak, sőt a hajviseletük sem közömbös. A figurákon kívül sokat emel a kirakatok színvonalán a fénykép, a tabló és a képző- művészeti alkotás. Az Ady Endre utca elején a cipőbolt kirakatában csodálkozva látták a szemlélődök, hogy téglákkal variálták a miniatűr lépcsősorra felrakott cipőket, ötletes, ügyes elgondolás volt. mert az emberek megálltak előtte, megnézitek, s megjegyezték. Lehet, hogy sokak számára meghökkentő az ilyen ötlet, de a célját elérte. Alkalmam volt átnézegetni két német újság, a Neue Werbung (Üj Hirdetés) és a Das Schaufenster (A kirakat) néhány számát. Az itt közölt kirakatképek alatt tanulmányok is olvashatók az elrendezésről, a helylehetőségek kihasználásáról és a felhasznált »blickfang«-ok (tekintetfogók) szerepéről. A mi kirakatainkban is van jogalapjük a te- kinteffogóknak, de csak akkor, ha nem egyedül ezzel reklámozzák az éppen aktuális árucikket. Ez a kis séta bebizonyította, hogy a reklámnak e vállfája túllépett a szakma fogalmán és ízlésformáló szerepkört vállalt. A megyeszékhely kirakatai nem rosszak, de lehetnének jobbak is, hiszen régi közmondás, de igaz, hogy »a kirakat a legjobb eladó!« Saly Géz« Vörös Mária Homokeá az ötödikről
