Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-13 / 215. szám

Péntek, 1968. szeptember 13, 3 SOMOGYI NÉPLAP VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS ELŐTT „Egy évvel ezelőtt a saját lábunkra álltunk... // vezetöségvAlasztAs1­RA KÉSZÜL a segesdi Űj Élet Termelőszövetkezet párt- szervezete is Mérlegre teszik a kommunisták az elmúlt két év munkáját. S természete­sen azt is elemzik majd a vezetőségválasztó taggyűlé­sen, milyen hajtóerőt jelen­tett a párttagoknak, hogy egy évvel ezelőt megalakult a tsz-pártszervezet. Nagy László anyagkönyvelő négy éve párttitkár Sege&den A rokonszenves középkorú férfi három évig a községi pártszervezet élén állt. Első­sorban arról beszélgettünk, mit eredményezett a tsz-párt­szervezet megalakulása. — Nézze, mi jól láttuk, hogy a községi pártszervezet tagjainak többsége nem ér­deklődött a termelőszövetke­zeti témák iránt. A taggyűlé­sen ott voltak a nevelők, a tanács vezetői, s a tsz egysze­rűbb kommunistái nem szí­vesen kéi-tek szót, mert az járt a fejükben, én nem tudok olyan szépen fogalmazni, hát­ha megmosolyognak... — S most? — AZ ÖNÁLLÓ PARTSZER­VEZETBEN a munkatársai között van, kötetlenebb a be­szélgetés, oldottabb a légkör, mindenki szívesen elmondja a véleményét. Hiszen éppen ez volt a célunk, amikor egy évvel ezelőtt elhatároztuk az önállósulást. Ügy gondoltuk, vagyunk húszán kommunis­ták, miért ne álljunk a saját lábunkra. Sokkal összeforrot- tabban, az addiginál jobban válthatjuk aprópénzre a párt politikáját. — Minden területen talál­hatók kommunisták a tsz­ben? ’ A párttitkár már akkor bó­lint, amikor a kérdést félig mondom el. Felkészültek a kukorica fogadására CSAKNEM 2600 VAGONOS SZÁRÍTÓKAPACITÁS Közeledik a 'kukoricatörés (kétszer tízórás) üzemeltetésre ideje, s a Somogy megyei Ga­bonafelvásárló es Feldolgozó Vállalat készül a csereként és egyéb úton hozzájuk kerülő abrak fogadására. Noha találni termelőszövetkezeti szárítóbe­rendezéseket is — a barcsi Vö­rös Csillag Tsz például két Farmer,típusú szárítójával szá­rította meg tavaly az összes kukoricáját, és az idén is sa­ját berendezéseivel szárít —, ez a munika csaknem teljesen a vállalatra vár. A megyében az idén 22 Farmer és 5 egyéb típusú szárítóval végzi a válla­lat ezt a munkát Barcson. Csurgón, Nagyatádon, Kapos­váron, Memyén, SiófolM. Bonnyán, Balatonszemesen. Tapsonyban, Marcaliban és Fonóban. A meglevő szárítógé­pek az előzetes számítások sze­rint kielégíthetik az igényeket, hiszen Barcson, Csurgón, Ka­posváron és Tapsonyban há­rom műszakos, a többi helyen pedig nyújtott kétműszakqs rendezkednek be. 3500 vagon kukorica átvéte­lére számít a vállalat, ennek egy részét saját és termelőszö­vetkezeti tárolóhelyeken he­lyezheti el, s 2590 vagon szárí­tását . tervezik. A december 31-ig terjedő időszakban hat­van munkanapnyi üzemeléssel számolnak s az október köze­pén induló szárítás során 40— 45 vagon kukoricával végez­hetnek naponta a megyében. A barcsi üzem például az év végéig 600 vagon kukorica szá­rítására képes. Előzetes megál­lapodásokat kötnek a termelő- szövetkezetekkel, hogy bizto­síthassák a gépek folyamatos üzemeltetését, és négy-öt va- gonnyi állandó tartalékuk is legyen. Mivel a szárítókapaci­tás korlátozott, a megállapodás­kor arra kérik a gazdaságok vezetőit, hogy a cserére, tör­lesztésre és egyéb célra történő szállításokkal egyidőben tölt­sék fel saját tárolótereiket is. H. F. MEGSÉRTIK A SZABÁLYT A túlórázásról tárgyalt az ÉDOSZ megyebizottsága Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Somogy megyei Bizottsága nemrég fog­lalkozott a 'túlórázással. Meg­állapította, hogy az első félév­ben a múlt év azonos idősza­kához képest a Nagyatádi Konzervágyárban 363, a So­mogy megyei Húsipari Válla­latnál 210,4 százalékkal volt magasabb a túlórák száma. A túlóráztatásra azért volt szük­ség, hogy a kényes nyers- és félkész anyagokat megóvják a romlástól, biztosítsák az ellá­tást. Több helyen munkaerő és gépkocsi hiánya is okozott túl­órát. Az is előfordult, hogy szervezetlenség miatt került sor a dolgozók műszak utáni foglalkoztatására. A vállalatok többsége meg­tartotta a kollektív szerződés­ben lefektetett, a túlórára vo­natkozó szabályokat. Néhány helyen azonban megszegték a megállapodást. A cukorgyár­ban például egy csoportot a havi engedélyezett kereten túl is túlóráztatták a szakszerve­zeti bizottságok egyetértése nélkül. Fontos, hogy az üzemek a túlórázást mielőbb megszün­tessék, illetve (ahol ez nem le­hetséges) csökken fisék, hiszen ez a negyvennégy órás munka­hét bevezetésének fontos elő­feltétele. Ezt kívánja továbbá a munkások egészségvédelme is Különösen a gépkocsivezetők fokozottabb igénybevétele nö­veli a balesetveszélyt. Már a jövő évi íaharmányeiláíásra is gondolnak Pántlikon Miközben lázas ütemben folynak a vetési előkészületek, a jövő évi takarmányellátást is szem előtt tartják a pamukiak. Szövetkezetük viszonylag kis területen, mintegy 1200 holdon gazdálkodik, s ebből 700 hold a szántó. Mivel szarvasmarha- állományuk számottevő, a ta­karmányellátás náluk is gon­dot okoz. Ám annak ellenére, hogy a korai vetésű takarmá­nyok nem sikerültek, nem fél­nek az állatállomány áttelelte- tésétől. A rétek második ka­szálása várakozáson felüli jó termést hozott. A takarmány ­keverék a július végi esőzése!' hatására szintén olyan bő ho­zamot ígér, hogy silójából .hu­szonnégy vagonnal a jövő évre szeretnének eltenni — bizton­sági tartalékként. Ugyancsak a jövő évi ellátás érdekében 30 hold új vetésű vöröshere és 20 hold lucerna került a földbe. Az őszi takarmánykeverék ve­tését pedig már a hónap ele­jén elkezdték. Mivel jövőre továbbfejlődik a szarvasmarha-állomány, úgy tervezik, hogy 100 holddal bő­vítik a takarmány termő terü­letet, amelyen elsősorban pil­langósokat és takarmánykeve­réket termesztenek majd. Tervbe vették a műtrágyá­zás kiterjesztését a pillangós növényekre és a rétekre is hol- ranként 120—150 kilogrammal Egyik fő céljuk: biztosítani a zöldetetést a kátav«s»odástól (tót — Először is az Üj Baráz­da vezetésében. Párttag az el­nök, az agronómus, az állat­orvos, a főkönyvelő, az üzem­gazdász és a főállattenyésztő. Vannak kommunistáink az ál­lattenyésztésben és a nö­vénytermesztésben. A zömük traktoros és szerelő. Egy biz­tos, még mindig kevés a párt­tag a mezőn dolgozók között. Éppen ezért a pártépítésben ide összpontosítjuk a figyel­münket és az erőnket. — Élénkebbek lettek-e a taggyűlések? — Természetesen. Elmon­dok egy példát. Kurucz Péter traktoros nemrégen jött ha­za a háromhónapos pártisko­láról. Felállt a taggyűlésen, s azt javasolta, hogy beszél­jünk a földtörvényről a kom­munisták fórumán. A követ­kező- alkalommál Szalai József tsz-elnök tájékoztatót tartott. Kibővített taggyűlést is tar­tottunk már, ahova meghív­tuk a brigádvezetőket. Most éppen arra készülünk, hogy az árbevételek alakulását ismer­tetjük a tagokkal. Ez az egy év meghozta nekünk, hogy erősödött a vezetés, a politd­l/o í zvpon le S MINDEHHEZ RÖGTÖN HOZZA KELL TENNI, hogy a termelőszövetkezet eredmé­nyeiben az emberek gondol­kodásában is kimutatható a pártszervezet jobb és haté­konyabb tevékenysége. Erről is beszámol maid a vezetőség az újjáválasztó taggyűlésen meg arról is, hogy a járási párt-vb egy hónappal ez előtt megtárgyalta az Üj Élet kommunistáinak a mun­káját, s elismerte a fejlődést. Lajos Géza Ass-zonyjogok — asszonygondok (2.) Pusztába kiáltott szó? Mikor elégedettek és mikor nem Nemcsak a határban, hanem a ház körül is találtunk Nagy­berkiben asszonyokat. , — Bele is betegedtem, job­ban, mint a munkába — mond­ja Varga Józsefné, aki beteg­állományban van. — Azt hallottam, nem fo­gadta el a nyúgdijazási javas­latot, igaz? — Hát így volt. Nem kell. Nem tudok lemondani a mun­káról. A fiam orvos, de még ő sem tudott rászedni. Meggyó­gyulok, és megyek dolgozni. A határ az én éltetőm. A falak között végem van. — Kapja a táppénzt rende­sen? — Igen. Tudja, én nagyon szeretek dolgozni. Kétszáz ren­det, három asszonyra való részi kértem kapálni az ősszel Én mindig meg voltam eléged­ve. De naég betegen is elvégez­tem az elvállalt porciót, ne­hogy azt mondják az asszo­nyok, hogy a Vargánénak csak a szája jár. Most meg nyugdí­jazni akartak a vesém miatt. Nem megyek még, tudom, hogy meggyógyulok . . . . Egy szép új házba is benéz­tünk, Rózsa Mihálynéhoz. — Itthon vagyok most egy napot Mindig otthon marad valaki, ha nincs elég manna azon a területen, ahol éppen dolgozunk. — Kitűnő munkaerő, ezt mondják magáról a tsz-ben. Elégedett? — Én? Igen. Az uram is. Az. biztos, hogy nehéz kiadni a pénzt, ha már egyszer meg­kaptuk, meg hozzá voltunk már szokva ahhoz a régihez. Én júliusban tisztán 1200 fo­rintot kerestem. — Meghallgatják-e»a maguk véleményét? — Meghallgatni meghallgat­ják. El is mondhatjuk ... Az idén például szerettük volna, ha több borsót vetnek, de va­lami vegyszerezés miatt mégse lett belőle valóság. A tsz-iroda felé tartva Frech Józseffel, a község és az üzemegység párt titkárával beszélgettünk. Mivel politizálnak az asszonyok? — Én egészségesnek tartom a vitákat, a munkával kapcso­latos problémák fölvetését Azt azonban már kevésbé, hogy éppen a fiatalok elége­detlenek. Pont őket nem lehet aktivizálni. — Bekapcsolódnak egyáltalán az asszonyok a tsz-vezetőség munkájába, a falu társadalmi politikai életébe? — Az asszonyok azzal poli­tizálnak, hogy csaknem tízezer holdas tsz nehéz fizikai mun­káját becsületesen, pontosan elvégzik. Lassan ott tartunk, hogy a fiatalabbakat íurfang- gal lehet csak bevonni valami­be. A részközgyűléseken ott vannak az asszonyok, el is mondják a véleményüket, a problémáikat. — Ad-e a tsz vezetősége az asszonyok szavára? — Hadd említsek erre egy szomorú adatot. A tizenhét ta­Megkezdődött a cukorgyártás Új vízmű — A répa nem hagyta magát — Több nőt foglalkoztatnak Tegnap reggel 6 órakor a kaposvári cukor­gyárban megkezdődött a cukorgyártás. Meg­szokott kép, ez, mégis minden évben van va­lami új látvány. A vízkivételi mű, a szenny- vizűm, az új turbina, a széntüzelésről olaj­tüzelésre átalakított kazán, a megemelt tető jelzik többek között, hogy a »szintet tartó- beruházás az idén sem maradt el. Az az ősz- szeg, amelyet a szokásos karbantartásra és a beruházására együttesen fordítottak, ha a ka­pacitást nem növelte is jelentősen, mégis megkönnyíti a munkát. Szinte sorsfordulót je­lent a gyár életében — a városéban is —, hogy nem szorulnak rá a Malomárok szeny- nyes vizére. A város most már megszüntet­heti ezt a kellemetlen csatornát. A beruházással és a karbantartással kellő időben elkészültek. Hogy a tervezettnél mégis később indultak annak csupán a kedvezőtlen időjárás az oka. Most azonban már jó a répa cukortartalma. A cukorgyár az indulás napján is »jól vi­selte magát«. Az éjszakát átvurasztó Tóth Lajos igazgató szerint nem volt semmilyen műszaki probléma. A gyárnak pillanatnyilag a munkaerő- hiány okozza a legnagyobb gondot. Még gú tsz-vezetőségben mindössze egy nő van. Én harcolok is azért, hogy nagyobb szerepet kapjanak, hiszen ez az arány teljesen indokolatlan. — Mivel kopogtatnak be leggyakrabban a párttitkár aj­taján? — A betegsegélyekkel, a nyugdíjjal, a háztájival kap­csolatban. Ezekkel még sok baj van. Sajnos gyakran az üzem egységvezetők is tájéko­zatlanok. Néhány adat még: a faluban negyvennyolc párttag van. Nyolc nő, s ebből három a tsz- tag. A három tsz-párttag kö­zül egy végezne fizikai mun­kát, ha nem volna beteg, öt­venegy ember vett részt politi­kai oktatáson Nagyberkiben. Ebből hét nő. de közülük csu­pán egy tagja a tsz-nek. — Ismeri ezeket a számada­tokat Takács Lajosné, a nőta­nács titkára? — Igen. Itt bezárkóznak az asszonyok. Amikor van mun­ka, elégedettek, amikor 'nincs, nem. Dolgozni kitűnően dol­goznak, de utána bezárül a kapu. — S a nőtanács mit tett, mit tesz ez ellen? — Nehéz, nagyon nehéz. Az asszonyok fáradtak, otthon is millió munka vár rájuk. Nehe­zen szánják rá magukat egy- egy hozzászólásra. Tanfolya­mokat indítottunk tavaly, sü- tő-fözőt, kézimunkát. Ezekre összejönnek, akkor beszélge­tünk aktuális problémákról is. Követeljenek maguknak szerepet a közéletben is Megkezdődött... Az első éjszaka »jól selte magát« az üzem. tagonszám érkeaik a répa a gyárba. mintegy har­mincöt munkás hiányzik. En­nek az is oka, hogy hetven nővel többet foglalkoztat­nak, mint ta­valy. A létszá­mot azért nö­velték, hogy bővíthessék a választékot. Az idén ugyanis megkezdték az egykilós nor­mál- és finom­kristály cukor előre csomago­lását. Remélik, hogy a hiány­zók megérkez­nek, s a gyár az idén is tel­jesíti feladatát: gazdaságosan feldolgozza a huszonnégy- ezer-kétszáz vagon répát. Sz. N. (Toto: Gábner.) Igen. Pro és kontra. Sok a kérdés, a megbeszélnivaló. De bizony az asszonyok sincsenek mindenhol ott. Nem kérnek funkciókat, nem hallatják a határból hazatérve a faluban is a szavukat. S ebben hibásak még akkor is, ha úgy vé1!’;, hogy csak pusztába ... . szó egy-egy gyűlésen elmon- dbtt kérésük, javaslatuk. De sokkal nagyobb gondot kellene fordítani az asszonyok, a nők szakmai, politikai továbbkép­zésére is. Hogy kellő ismere­tek birtokában, megalapozott tudással ne érezzék azt, hogy »Nem való vagyok én oda, mit keressek én ott?" A tsz veze­tőségében pedig a tsz gerincét alkotó, dolgos kezű asszonyok­nak több beleszólási jogot kel­lene adni és jobban bevonni őket a vezetésbe. A tsz asszo­nyai megbecsülésének azonban nemcsak abban kell tükröződ­nie, hogy hányán vannak a tsz-vezetőség tagjai között, ha­nem abban is, hogy hányán ül­nek a tanácsülések, a pártve­zetőségi értekezletek asztalá­nál stb. Be kell vonni őket a közéletbe, a község társadalmi életébe is. S ez nemcsak nagy­berki probléma még napjaink­ban. A nagyberki Egyesült Ka- posvölgye Termelőszövetkezet­be 1968. január 1-től 229 tsz- tag részesült betegsegélyben. 167 tsz-lag kap nyugdrjat, 297 . i pedig öregségi vagy munka- vl' képtelenségi járadékot. Négyen kértek szülési segélyt. Beszé­des számok ezek. S amint ki- kristályosodnak majd az újból, a szokatlanból szerzett tapasz­talatok, úgy kerülnek a szá­mok, az eredmények is a kar­totékokból a köztudatba meg­győző érvekként. Bán Zsuzsa {Vége.) Tanácsi brigád a község fejlesztéséért Az idei évre két és fél millió forint értékű építőmunkát ter­vezett a Nagybajomi Községi Tanács saját rezsis brigádja, átalakították, bővítették a pe­dagóguslakást, a kollégiumot és átadták a pálmaj őri cigány­óvodát. Elkészítették a nagy­bajomi fogyasztási szövetkezet új vas-műszaki boltját, ők építették két és fél millió fo­rintért a ruhagyár konfekció­üzemét is. A harminctagú brigád ma­gas- és mélyépítő részlege már most, hónapokkal az év vége előtt teljesítette egész évi épí­tési tervét

Next

/
Oldalképek
Tartalom