Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-04 / 207. szám
Szerda, 1968. szeptember 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP őszi nap NAGYKORPÁDON Felszáll a korai köd, mind erősebben árasztja melegét a, nap, s egyre több gyereket, felnőttet csábít az utcára. Nagykorpád főútvonalán, a Petőfi utca járdáján egy idős bácsika egy bájos apróságot tologat modem gyermekkocsiban. Két nemzedék: egy hetven év körüli, sokat megért ember, s egy tízhónapos apróság, aki érdeklődő szemmel nézelődik, mintha arra lenne kíváncsi: mi történik a világban, falujában... — Ha nem történik is sok minden községünkben, az örvendetes, hogy mindinkább eltűnnek az apró, egészségtelen ablakok, nagyobbat, több fényt, levegőt árasztókat épíKét nemzedék az utcán. (Grábner Gyula felvételei) Valamikor olajat kerestek a falu közelében, s meleg vizet találtak. Ennek köszönhetik a korpádiak, hogy ma — ha nem is éppen nagy — meleg vizes fürdőjük van. — Arról volt szó, hogy lebontják a kutat, s akkor a Petőfi Tsz-szel együtt azt kértük, adják át nekünk, fürdőt építünk. Pénzünk ugyan nem volt, mert elment minden a járdaépítésre, ám a község lakói vállalták, hogy elkészítik társadalmi munkával, a hozzávaló anyagra pedig pénzt adnak. Össze is gyűlt majd 10 000 forint, s a medence kiásásánál, a betonmedence készítésénél senki sem hiányzott — mondja Kígyósi János vb-tit- kár. — Aztán dicséri az emberek lelkesedését, külön megemlíti Simonka Sándor tsz-elnököt, Borcsai Istvánt, Iványos Jánost, Harmath Istvánt. Harmath az állami gazdaság ácsa, öltözőket készített s készít még, jövőre pedig építenek egy nagyobb medencét, hogy a fiatalok úszkálhassanak is. A fürdőre — pénzzel és társadalmi munkában — több mint 20 000 forintot költött a lakosság. Két évvel ezelőtt szerepelt utoljára, s hamarosan ismét a tanácsülés napirendjére kerül a takarékosság helyzete. 1966- ban is megelégedéssel állapíthatták meg — egymillió forint volt akkor a postai betétben —, hogy a nagykorpádiak észszerűen gazdálkodnak jövedelmükkel. Erre utal a faluban a sok szép új ház, a rengeteg rádió, televízió. Pintér Ferenc például most kért a községbe és környékére rádió—televízió szerelő-javító iparengedélyt, látva a község gyarapodását. Az idén is hasonló eredményekről számolhat be Keresztes Istvánné postahivatal-vezető. A meglevő 114 betét- könyvtulajdonos száma ötveneggyel emelkedett, s az így kezelt pénz összege máris meghaladja a két évvel ezelőttit. Sok munkája van tehát a postahivatal vezetőjének. A csomagok, levelek, táviratok, a előtt. A község elején, a Szabadság utca 7. számú ház előtt gyerekek labdázgatnak. A kétszobás szép új téglaépületbe nemrégen költöztek szüleikkel a Piszker gyerekek, Jancsi és Józsi. Szüleik az állami gazdaságban dolgoznak. Vettek televíziót is, s hamarosan fölszerelik a drótkerítést, az oszlopok már a földben vannak. S Piszkerék háza mellett meg a túloldalon is tetszetős új téglaházak vallanak Nagykorpád gazdagodásáról, fejlődéséről ... Szalai László telefon kezelése, hírlapok árusítása stb. rengeteg munkát jelent, de szívesen végzi. — Ha a télen is olyan körülmények között kell dolgoznom, mint az elmúlt tíz éven át, akkor inkább beteget jelentek — panaszkodik Keresztesné. Elkeseredése jogos. A posta- hivatal inkább egy düledező, romos épületnek tűnik — bármikor összeomolhat —, mint egy fontos közhivatalnak. Beázik a tető, a küldemények gyakran átnedvesednek, doh, penész átható szaga fogadja az ügyfeleket, akik ha többen jönnek, az utcán ácsoroghat- nak, olyan kicsi a várótér. Fűteni. sem lehet, a szimpla ablak nem ői’zi télen a meleget. Évek ótf harcolnak a falu vezetői egy új postáért. Előbb arról volt szó, hogy építenek, de a felajánlott telket nem fogadták el. Most a tsz — megértve ennek fontosságát — klubját adta át posta céljára. Itt nagyszerű, a 947 lakosú községnek megfelelő postát lehetne kialakítani. Közeleg az esős ősz, a tél, építkezésnek azonban még nyoma sincs. Mire vár a postaigazgatóság? NAGYBAJOMBAN MEGNYÍLT az új meleg vizű tisztasági fürdő NYITVA: naponta délelőtt 8—12 óráig, délután 13—19 óráig. Minél előbb keresse fel fürdőnket, ahova szeretetted hívja és várja valamennyi kedves vendégét a NAGYBAJOMI KÖZSÉGI TANACS V. B. (7518) A Piszker gyerekek új házuk tettnek a helyükbe... Innen nem messze lakik Simonka István, e munkával náluk nemrég végeztek ... Földi György, Kovács Sándor és mások is kértek a takarékszövetkezettől kölcsönt, s ők is erre szánják pénzüket. Többen építkeznek, öt házhelyet adtunk, s máris jelentkezett egy újabb építkező, Horváth Károly, aki ugyancsak házhelyet kért. Orsós Györgynek viszont ingyen adtunk házhelyet, hogy OTT1-kölcsönnel házat építhessen a faluban... Az építkezési kedvre jellemző, hogy héber György most váltott kőműves iparengedélyt, s annyi a munkája, hogy nem győz eleget termi az igényeknek — válaszol érdeklődésünkre Kovács János tanácselnök. Útban a világszínvonal felé Tart már a délutáni műszak a Kaposvári Híradástechnikai Vállalat tranzisztorállvány- műhelyében. A lányok a kis alkatrészeket az előttük levő vágószerszám nyílásába helyezik, majd meghúzzák a kart. A művelet néhány másodpercig tart. Automata születik Tőlük alig egy-két méterre egy asztallkán forgótárcsa beszerelésével foglalatoskodik Mészáros Lajos technikus művezető. Amikor a korongot ráteszi a tengelyre, elkér egykét tranzisztorállványt a lányoktól, hogy belehelyezze azokat a tárcsán látható lyukakba. Aztán elindítja a motort. Kis idő múlva az alkatrészeket kiveszi a lyukakból, s mutatja, hogy átestek a szükséges műveleteken. — Csak levegőt kell még a masinába vezetni — jegyzi meg —, ugyanis az emeli ki majd a lyukakból az állványokat. Kézi munkára alig lesz szükség. Egy új eszköz, az automatikus állványcsípő születésének vagyunk a tanúi. Az újítás, amely a technikus és Máthé József szerszámkészítő nevéhez fűződik, része annak a programnak, amely a tranzisztorgyártás világszínvonalra való emelését célozza. Nagy Lajos igazgató, akivel együtt szemléljük a technikus mozdulatait, fél órával korábban szólt erről a programról. Ezt mondta többek közölt: A m mm rr A JOYO a tranzisztoré — Mi látjuk, hogy a jövő a híradástechnikában a tranzisztoré. Több területen ki fogja szorítani hamarosan a rádió- és képcsövet. Ennek tudatában tettünk meg mindent azért, hogy az Egyesült Izzóval karöltve Kaposváron is nagyarányú, a világpiaci követelményeknek megfelelő tranzisztorgyártás alapjait megvessük. Nemrég olyan tervvel rukkoltunk elő, amely a feletteá szervek tetszését is megnyerte. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy Gyöngyös helyett Kaposváron állítjuk majd elő e fontos gyártmányt. 1970-ben már teljesen új csarnokban, világszínvonalon készül a tranzisztor. Ennek előfeltétele természetesen az önköltség csökkentése és a műszaki színvonal emelése. A jelek biztatóak, jó úton haladnak. Például a külföldön is jó hírű Egyesült1 Izzó által korábban készített technológiát egy-két vonatkozásban korszerűbbé tették a kaposváriak. Aztán elkészítettek egy nagyfeszültségű minőségvizsgáló berendezést, amely itt helyben méri a gyártmányokat. Ebben kétségkívül nagy szerepe volt annak, hogy a Híradástechnikai Vállalat két főmérnökös rendszerében egyik főmérnök kizárólag fejlesztéssel foglalkozhat. Ám a jobbra, korszerűbbre való törekvés nem szűkül le egy kis műszaki csoportra. Ezt mutatja az újítás is. Kevésbé fáradnak a muukásnők — Ez nagymértékben növeli a termelékenységet — így az igazgató. Javítja a minőséget is, főként azáltal, hogy kiküszöböli a szubjektív elemeket. Kevesebbet fáradnak az emberek, azelőtt a kézi húzö- gatós megoldásnál már jelentősen érzetette hatását a fáradtság, a munkásnők karja bizonyos idő után elernyedt. Az igazgató megígéri a technikusnak, hogy a levegőt is hamar bekapcsoltatja a helyiségbe. Így hát rövidesen elkészül a tranzLsztorállvány- csípő gép — jelezve, hogy a nemrég még iparban oly szegény Kaposváron is vannak olyan közösségek, amelyek az új mechanizmus adta lehetőséget kihasználva képesek a világszínvonal eléréséért hathatósan cselekedni. Szegedi Nándor „frtiink miniszterek harcoltak...“ ÖRijM, BÜSZKESÉG ÉS GONDTERHELTSÉG váltakozott Tímár István tanácselnök arcán. Harmincnégy éves, tíz éve tanácselnök. Amíg a szobában beszélgettünk, nem is érezte jól magát, feszengett, érezte, hogy amit mond, az úgy a legigazibb, ha meg is mutatja. Mielőtt sétálni indultunk, bevezetett a házasságkötő terembe, hiszen itt zajlanak a hivatali élet legszebb pillanatai. — Ha járt volna itt néhány évvel ezelőtt is, akkor lepődne meg most igazán — mutatott a tanácsház előtti kis térre, ahol a padok és az emlékmű körül valóságos. virágerdő díszük —, akkor itt egy vízlevezető árok húzódott, csupa hepehupa volt a környék. Nekiláttak a ►►szépítkezésnek« a gyókényesiek. Társadalmi munkában 'kiegyengették a terepet, felszórták kaviccsal — bőven van Gyékényesen —, virágágyakat csináltak, dolgozott az egész falu fiatalok, öregek egyaránt. A betervezett hatvan órának sokan a tízszeresét teljesítették, és az értékét is érdemes megemlíteni: 1965-ben 233 500 forint, 1966-ban 253 913 forint volt — A járásban itt végezték a legtöbb társadalmi munkát Kaptunk jutalomképpen ötvenezer forintot. A múlt évben »tartalékoltuk az erőnket«, hiszen most jön a java. Készen vannak a tervek, megkezdjük a törpe vízmű építését. No ez sem ment simán . .. MINT EGY KELLEMES ANEKDOTÁT, úgy adta elő annak a hatalmas agitációs munkának a történetét, amelyet ketten végeztek dr. Hud- vager Tamással, a község orvosával, sokáig eredménytelenül. Csillogó szemmel mesélt a vitákról és a gáncsoskodások és a húzódozások feletti győzelemről, míg végül a falu maga kérte a vízmüvet Sok ilyen emléke van Tímár Istvánnak. Most a Hunyadi utca okozza a legtöbb gondot. Az egyik részén régi kavicsbánya állt. Sokat szidták a grófot, amiért »valamiféle« vadászengedélyért megengedte itt a kitermelést. Küldöttséget választottak, az elnök és két társa háromszor »kopogtatott« a miniszternél, akárcsak a mesében. A Földművelésügyi Minisztérium a meddő bánya fel- töltéséről tárgyalt az építésügyivel, a tárgyalásokból viták lettek, a vitákból veszekedések, és végül megoldódott a kérdés. Nyugatnémet gépeket kapott a kavicsbánya, és megkezdhették a meddő rész feltöltését. — Bizony, értünk a miniszterek harcoltak, de mi is igyekeztünk. Most a járdát javítVetés előtt talajjavítás Kétezer holdon vetnek kenyérgabonát Szentgáloskéren Serény munka folyik a szentgálösikéri IX. Pártkongresszus Termelőszövetkezet határában. A múlt évihez hasonlóan csaknem kétezer holdba búzát, 270 holdba őszi ár- ' pát, 300 holdba pedig takarmánykeveréket vetnek. A talaj-előkészítő munkálatok még lassan haladnak, mert több mint kétszáz holdnyi területen talajja /ítást végeznek. A mészhiányos földeket a Talaj- védelmi és Talajjavító Vállalat balatonboglári kirendeltségének irányításával mesze- zik. Több mint hatszáz holdnyi területen csak az elővete- mények betakarítása után kezdődhetnek meg a talaj- munkák. Nagy gondot fordítanak az altalaj-lazítására. A felszántott területeket azonnal lezárják — simitózzák. A legutóbbi évek eredményei azt mutatják, hogy a helyi talaj- viszonyoknak legjobban megfelelő Fertődi és Bezosztája búza hozta a legnagyobb termést. Ezért az idén is elsősorban e két fajtából vetnek. Jelentős területen termesztenek francia és olasz búzát is. A vetéshez teljes egészében saját magot használnak fel. A vetőmag fertőtlenítésére is alaposan felkészültek. Az árpa csávázásihoz máris hozzáláttak. tatjuk. Tudja, van egy kis »háztáji« kavicsbányája a községnek, igaz, nem sok belőle a pénzjövedelem, de adunk kavicsot a KPM-nek, és ennek fejében elvállalták a javítást. Magunk gazdálkodunk, felkutatunk rokont, ismerőst, adunk, veszünk, aztán valahogy csak mennek a dolgok. — TEHAT MINDEN RENDBEN VAN GYÉKÉNYESEN? — No azért annyira nem vagyunk gazdagok. Egyelőre megoldhatatlan problémának látszik az, hogy a nótanácsnak, az MHSZ-nek és a KlSZ-fiata- loknak megfelelő helyiséget biztosítsunk. A megyei tanács illetékesei közölték, hogy anyagiak hiánya miatt nincs lehetőség új rendőrlakás építésére, s így a pártházban lakó családokat nem tudjuk elhelyezni. — A fiatalok sokat panaszkodnak, hogy a tűzoltókkal közös helység nekik nem felel meg. — Megértem őket, ám ők is többet kezdeményezhetnének, és amit eddig kaptak, jobban becsüljék meg. Én a DISZ-ben kezdtem, és nagyon sokat könyörögtünk az akkori tanácsnak néhány zsák cementért, hogy legyen egy kis hely, ahol táncolhatunk. Nem ment. Most építettünk egy nagy táncteret, hétezer forintért reflektorokat szereltettünk fel, csak nem használják ki a fiatalok. Bizony elég sivár a tánctér környéke, és nem válik dicséretére a gyékényesi KISZ- szervezetnek. Az elnök mentegette őket: — Fiatal gárda még, s ha vannak is hibák, nagyon lelkesein dolgoznak. Főleg a strand építéséből vették ki a részüket. Ez is társadalmi munkában készül. Én büszke vagyok erre a falura. Arra is, ami adatokban fejezhető ki, például hogy 84 tv van, és arra, amit nehéz így szavakban elmondani, ami az emberek érzéseiben, a falu hangulatában van. Magukénak érzik Gyékényest, ezért jönnek szívesen dolgozni a törpe vízmű építéséhez, ezért számítunk munkájukra a kis- áruház építésénél. Mi úgy látjuk, hogy jó az emberek ítélőképessége, ezért mindig szavazásra bocsátjuk a dolgot, mint legutóbb is. Mi kell előbb, buszváró vagy a villamosítás végleges befejezése a sürgősebb? Az utóbbit választották, és úgy érzem, helyesen. MOST KEVESEBB UGYAN A TANÁCSTAG, de akiket megválasztottak, azok képviselik is a falut. Úgy érzem, bíznak bennünk. Tröszt Tibor
