Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 1, 3 SOMOGYI NÉPLAP Számvetés — útközben Az első léi év nyeit, a reform indulásának tapasztalatait számba vév.e aligha lehet okunk a, pesszimizmusra. A magyar népgazdaság mozgásának »njomjelző« mutatói túlnyomórészt eredményes és meglehetősen gyors gazdasági fejlődést tükröznek. Vonatkozik ez a megállapítás az ipari termelésre (amely ■ átlagosan 6 százalékkal nőtt), a lakosság bevételeinek alakulására (amely 9 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor) és a belkereskedelmi forgalomra (amely 7 — változatlan áron számítva 8 százalékkal növekedett) egyaránt. De jól alakult — az időszakhoz képest — a külkereskedelmi forgalom is. Sikerült valamelyest törlesztenünk külkereskedelmi adósságainkból. Változatlanul szilárd a bizalom a forintban, amit a takarékbetétállomány rekord színvonalú, több mint 3 milliárd forinttal való növekedése is jelez. A betétállomány ilyen gyors ütemű növekedése általában nemcsak pozitív, hanem bizonyos értelemben negatív jelenségeket is tükröz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakosság nem mindig találja meg azokat az áruféleségeket, amelyekre pénzét szívesen elköltené. Nos, az idén a takarékosság fokozódó üteme elsősorban nem erre a negatívumra utal, Az árszínvonalnak ez a stabilitása az új gazdasági irányítási rendszer egyik fontos próbája is volt. Köztudott dolog ugyanis, hogy a közvélemény a reformmal kapcsolatban talán leginkább éppen az áremelkedéstől tartott. Nagyon sokan »fából vaskarikának« tartották a szabad árak bevezetése mellett az árstabilitás hangoztatását. A féléves tapasztalatok meggyőzően bizonyították, hogy — megfelelő piaci egyensúly esetén — az árak stabilizálhatok akkor is, ha bizonyos cikkek ármegállapítását a termelő-forgalmazo szervekre bízzák. Az áralakulással SZ p aszta la tok ma már szinte közhellyé teszik' annak az állításnak az igazságát is, hogy a tervgazdaságban sem kell minden gazdasági intézkedést adminisztratív utasításokba foglalni. Érvényesülhetnek a gazdaság belső törvényei, hogy ezek szabályozzák a gazdasági részfolyamatokat, így meghatározott körben az árak alakulását is. Az első félév kedvező tapasztalatai, a javuló, bővülő áruellátás egyébként választ adott azokra a kimondott, ki nem mondott aggályokra is: vajon lehetséges-e szocialista tervgazdálkodást folytatni kötelező tervutasítások nélkül? lan tetszést sem a vállalatok, sem az egyes dolgozók körében. Ez az intézkedés mégis szükségesnek bizonyult, mert az áru-pénz egyensúly fenntartása csak így volt "biztosítható. Sajnos, ez a piaci egyensúly nem minden területen volt meg. Ha elvétve is, de hiány volt egyes anyagféleségekben. Az építőipar és a beruházási javak piaca pedig még távolról sem a bőség piaca. A kereslet itt — gyakran — még lényegesen meghaladja a kínálatot. Persze ez nyilvánvalóan nem az új irányítási rendszír hibája, hanem annak a beruházás- politikának »mmadványa«, amikor rendszeresen »többet markoltunk, mint amennyit meg tudtunk fogni«. A beruházási javak piacán való egyensúlyhiányon azonban — bármi legyen is annak forrása — kétségkívül változtatnunk kell, mert zavarja munkánkat, zavarja a reform kibontakozásának sikerét. Az első félév negatív tapasztalataként értékelhető, hegy a létszám az üzemekben valamelyest gyorsabban nőtt, mint ahogy azt eredetileg számítottuk. Nem érvényesült még eléggé az a »gazdasági kényszer«, amely a vállalatokat a munkaerővel való takarékosságra ösztönözné. választ adott az első félév gyakorlata kissé még meggyőzőbben, mint szerettük volna. Éppen ezért a foglalkoztatottság színvonalának növekedése és az ebben rejlő kedvező hangulati hatások mellett is fő feladatunk, hogy tovább javítsuk azokat az ösztönzőket, amelyek a vállalatoknál a termelékenység növekedését eredményezik, hiszen a reform egyik legfontosabb célja a termelés hatékonyságának növekedése, vagyis az, hogy azonos mennyiségű munkával egyre több, használhatóbb, korszerűbb terméket tudjunk a népgazdaság, a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. ÍÍs?7PrP7VP tehát a reform UvuIu^umC alső féleves po-itiv és negatív tapasztalatait, minden túlzott optimizmus vagy elfogultság nélkül is megállapítható, hogy a kedvező jelenségek számban, súlyban és arányban lényegesen meghaladják azokat a problémákat, amelyeket a reform eddig nem tudott — és az idő rövidsége miatt nem is tudhatott — megoldani. i Dr. Garam József Szeptember 9-én 1918 — 1919. A Somogy megyei Levéltár összeállította az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az 1919-es proletárforradalom eseménynaptárát az 50. évforduló alkalmából. Ügy gondoljuk, hogy a történeti események krónikája nemcsak azoknak nyújt segítséget, akik a közelgő évfordulók alkalmából helytörténeti kutatásokat végeznek, hanem mindazoknak, akik akár honismereti, akár diáikszakköri tevékenységet fejtenek ki, vagy tanulmányi versenyeken és különféle pályázatokon vesznek részt. Segítséget nyújt bármilyen népművelői munkához, beleértve megemlékezések elkészítését is, hiszen e krónikás adatok az ünnepi beszédek készítőinek biztos menetrendet és egyben átfogó képet nyúj- * tanak a két forradalom korszakáról. A szerkesztőség a krónika közlésével — amely tizenkét hónapon keresztül a megye forradalmi múltjára emlékeztet — időben fel kívánja hívni az 1918-as és az 1919-es eseményekre az üzemek és a községek figyelmét. Ebből a gazdag eseménytárból bőven meríthetnek a forradalmi hagyományokat ápoló fiatalok is. 1918. Szeptember 8. A miniszterelnök számjeles táviratban tiltotta meg az újságoknak, hogy a katonai bíróságok előtt folyó perekről (dr. Hamburger Jenő főorvos pere, a Galilei Kör pere) tudósításokat lcö- zöljenek. 19. A Szociáldemokrata Párt kaposvári szervezetének Népszava agitációs gyűlését a rendőrség betiltotta. 29. A belügyminiszter a főispánokat a különböző radikális központokból kiinduló izgatok elleni szigorú fellépésére utasítja. 29. Az 1918 januárjában bezárt Galilei Kör letartóztatott tagjai elleni pert szeptember végén fejezték be. hiszen köztudott dolog, hogy a belföldi áruellátás és a kereskedelem árukínálata jobb volt, mint a korábbi években bármikor. Érezhetően bővült a kínált áruk választéka, s a lakosság keresletét általában valamennyi fontosabb cikkből sikerült kielégíteni. Különösen javult az ellátás, illetve a választék élelmiszer-cikkekből (ezen beiül is húsból és tejtermékekből), valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekből. A takarékbetét-állomány növekedéséhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az árszívonal a félév végén is mintegy 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben. (S most már az is biztosnak látszik, hogy az árak az év végére sem haladják meg azt a színvonalat, amelyet a reform bevezetésekor elképzeltünk. S ez nem kis dolog, hiszen olyan váratlan tényező zavarja e »kalkulációt«, mint a nagy szárazság.) Ismeretes, hogy az idén a nép- gazdasági tervet már »nem bontották le« a vállalatokra, gazdálkodásunk mégis jobban alkalmazkodott a központi terv célkitűzéseihez, a népgazdaság igényeihez, mint korábban bármikor. A reform bevezetésének első éveiben az a legfőbb gazdaságpolitikai cél, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott piaci viszonyokat teremtsünk. Olyan gazdasági szituációt, amikor az árukereslet és kínálat nagyjából összhangban van. E cél érdekében a reform 1970-ig érvényes szabályozói a későbbieknél viszonylag kisebb önállóságot adtak a vállalatoknak. Szerényebben állapították meg a vállalatok saját beruházási forrásait, és alacsonyabban állapították meg azokat az összegeket is, amelyeket jó munka esetén a bérek növelésére lehet fordítani. A beruházási és fejlesztési alapok viszonylag alacsonyabb szinten tartása nem váltott ki osztatMintegy 2000 hízott sertést értékesít évenként a babócsai Űj Világ Termelőszövetkezet. Az állandóan korszerűsödő állattenyésztési telepen a közelmúltban új létesítményeket adtak át rendeltetésüknek. A hizlaldák és a tenyészállatok épületeinek értéke már mintegy nyolcmillió forintot tesz ki. A létszámnak mintegy 20 ezer fővel való növekedése semmiképpen sem jelenti azt, hogy a reform alapvető elvein gyökeres változtatást kellene eszközölni. Inkább arra figyelmeztet bennünket, hogy a munkatermelékenység növekedése terén még korántsem sikerült olyan változtatást elérni, amikor már megpihenhetünk babéraiokon. Amikor azonban kevesell- jük, hogy a termelékenység az első fél évben csak 3 százalékkal növekedett, amikor hibaként említjük meg a létszámnak a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedését, azt is látnunk kell, hogy amennyire ez a jelenség gazdasági tekintetben problémát jelent, annyira nem gond politikai, hangulati vonatkozásban. Az áremelkedés miatti aggodalmon kívül a reform bevezetése sok embernek azért okozott problémát, mert tartottak a munkanélküliségtől. Nos, erre az aggályra megérkezik a gáz Kaposvárra Ütemterv a bekapcsolásra — 6500 méter vezeték Bányásznapi ajándék — Igényelhetnek az intézmények is Kilépett a kútból, s százhatvan atmoszféra nyomással megjelent a mezőcsokonyai gyűjtőállomáson a földgáz. Az égő fáklya azt jelenti, hogy a jövő héten elindul ez áz új fűtőanyag Kaposvárra. A vezeték már mindenütt készen áll a szállításra. A Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat dolgozói teljesítették bányásznapi felajánlásukat: a határidőnél korábban, már szeptember 9-én megérkezik az első kaposvári háztartásokba a gáz. Hol kapnak először? — A bekapcsolást folyamatosan végezzük — tájékoztat Horváth Róbert, a vállalat főmérnöke. — Ebben az évben összesen 1255 fogyasztóhoz juttatjuk el a gázt. Az első ütemben szeptember 21-ig a Kanizsai utcában 51, a Berzsenyi utcában 160, a Rippl-Ró- nai utcában 8, a Latinka Sánrenc utcában pedig hat lakást kötünk be a hálózatba. Szeptember 21-én helyezzük gáz alá a Kalinyin lakótelep ötös tömbjének elosztóhálózatát. Az ütemtervnek megfelelően december közepéig mindenütt elvégezzük a bekötést. A központi fűtéssel ellátott lakások kapnak legkésőbb gázt. A munkák elvégzésére a zalaegerszegi és a nagykanizsai kirendeltségünktől is küldünk szakembereket Kaposvárra. Természetesen több lakást is beköthettünk volna ebben az évben. Néhány helyen azonban a lakóbizottságok nem tudtak közös nevezőre jutni a lakókkal a költségek viselésében. Ml ezerötszáz lakás bekötésére készültünk fel anyaggal is, munkásokkal is. Igaz, hátráltatta a megrendeléseket az is, hogy sokan féltek a gáztól, pedig az országos statisztikák ismeretében elmondhatom: semmivel sem veszélyesebb, A SEBESSÉG A z alsó faluból gyalo- gosan igyekeztem az állomásra. Kristálytisztán rezgett a levegő, s a domboldalt elárasztotta az édes gyümölcsillat. — Üljön fel lányom, be- belé tartok én is. Hóó, na! — nyikordult a hintó és megállt. Vékony, hajlott hátú bácsi mosolygott le a bakról. Felszálltam. — Hát aztán hova lesz az út? — kérdi. — Az állomásra — mondom. — Külvidéki, látom a ruháján. A kendője igen tetszik, a feleségem is szerette az effajta selyem dolgokat a fején, fiatalabb korában. Közé csördített a lovaknak. Azok fölvetették fejüket, sörényük evezett a levegőben. Vágtáztunk a sárga dűlö- úton lefelé. / — Látja hogy megeredtek. Mindig szerettem a sebességet, mindig szerettem, ha vágtatnak a lovak. Nem mondom, ott az országúton nem versenyeznék egy »-vas- lóval« se... Tűzött a nap. Az aranysárga homok rátelepedett az arcunkra, a Páliunkra. — Nézze a tájat, a domboldalt meg a gyümölcsösöket itt szélről. Meg-megbakkarU a hintó még egy kavicson is, olyan lassqn gördültek pántjaidon a kerekek. Az öreg kitartotta az ostort az országút felé. — Vasparipák, így hívom azokat a fenegyors jármüveket. Mire odanézek, már a porfelhőt is felszippantotta maga után. Mondja lelkem, maga él amikor azokban utazik? Ne higgye! Látja tán milyen színű a körte a lombok között vagy eső után, ha felszökik a sok disznóparéj a fák közötti keskeny úton? Tán még a szatyorjában is elfelejti megnézni, milyen a háinvas szilva, ha cipeli hazafelé. No ugye? T? Ihallgatott. A vála- szom várta. En meg rajta felejtettem szemem egy barackfán és számolgatni kezdtem, hány csonthéjas dudorodik a hajlékony ágakon. — Tavasszal — vágta el a beszélegtés előbbi fonalát — ide hallom a bakra a, rügypattogást, mert engem az ősz is meg a tavasz is itt ér a bakon, idestova negyvenöt éve szorítom a gyeplőt, és szeretem a vágtát. Gyí te! Meglódultunk. — Figyelje csak, ha ért a határhoz. Itt jobbra a kései krumpli most virít. Ennek tett ám jót a várva várt dór utcában 72, a Rózsa Fe- | mint a villany, ha az előírásoknak megfelelően kezelik a készülékeket. Jól vizsgázott a mezőcsoKonyai mező A munka természetesen nem fejeződik be az idén. Jövőre tovább épül a gázvezeték. Egy- egy utcába azonban a vállalat csak akkor juttatja el ezt a fűtőanyagot, ha a lakóknak legalább hatvan százaléka igényli. Csak így lehet ugyanis gazdaságosam üzemeltetni a szállítóvezetékeket. Ebben az évben — jórészt a legutóbbi két hónapban — a város területén 6500 méter vezetéket építettek. Ez körülbelül tízmillió forintba került. Ahhoz, hogy jövőre is eljuttathassák a gázt ezerötszáz családhoz, újabb tizenhét kilométer hosszú vezetéket kell építem. Ezzel tulajdonképpen a Kanizsai utcától a Mező Imre utcáig jut el a gáz. Azt Is elmondta a főmérnök, hogy az eredeti nyomvonal mentén levő intézményeknek is tudnak adni. A most kiépített fővezetéktől távolabb levő intézmények, vállalatok azonban csak akkor kaphatnak, ha vállalják a vezeték- építés költségeit is. Mindezt az tette lehetővé, hogy a most elvégzett mérések szerint a mezőcsokonyai mező készlete jóval nagyobb annál, mint amennyire eredetileg számítottak: évekre kielégíti a város egyre növekvő igényét. Számítanak arra is, hogy a város kezelésében levő lakások gázellátásával egy időben . elvégezhetik a szereléseket olyan épületekben is, ahol a lakosság társul a bevezetésre. A szövetkezeti lakásokon kívül a családi házas beépítésnél is van mód erre. Állandó ügyelet a bekapcsolás után A jövő évi szereléssel tulajdonképpen elkészül a város földgázellátásának első üteme. A második ütem részletes programját jövőre készítik el. A vállalat számol azzal, hogy a bevezetés után kisebb hibákat kell majd a háztartásokban még kijavítani. Ezért állandó ügyeletet tart a kaposvári kirendeltség: mindezért viszont azt kérik a fogyasztóktól, hogy ha rendellenességet tapasztalnak, akkor ne akarják megjavítani, hanem hívják ki a szerelőket. Kercza Imre eső. Ez alatt jócskán lesz gumó... Lassan úszott velünk szemben a táj. A kukorica levelei fáradtan tartották hátukon a forró agyagszefhesé- ket. Az öreg csak úgy, szinte magának mondta tovább. — Kérdem a tavaszon ' az unokám. Mihez hasonlít, lelkem, a barackfavirág. Azt mondja, nem tudja, különben sem tanulták az iskolában. Valami rakétás könyvet bújik, naphosszat. Végigcsúsztatta tenyerében az ostor nyelét. — No már csak néhány pere, lányom, az állomás. Tudja, meggyőztem én magam, hogy kell a magasság, gyorsaság, kell minden. De a pipacs az árok szélén, meg a búzavirág a gabonaföldeken. A rigó meg a madár- ijesztők. Nem is tudom én. előtt megáll- Elengedte tesuhanó autók A műút tunk, kintetét a után. — Szaladj, Csillag! — rándította meg a gyeplőt. Egész testemmel éreztem a földet, a négy kerék érzékenyen közvetítette a kocsik vájta huppanásokat. Igazán sebesen kiértünk. Es sajnáltam, hogy már elénk toppant az állomás komor téglaépülete. Bán Zsuzsa
