Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
MMOGTI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. szeptember 1. „Ez az a község ?ff * Takarmánygondokról A hagyományos koppány- völgyi napon történt Török- koppányban. Sokan voltak együtt párt-, tanácsi és termelőszövetkezeti vezetők. Dr. Soós Gábort, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesét várták. Odakint esett az eső, s ugyan miről beszélhetnének ilyenkor a mezőgazdaságban dolgozó emberek, mint arról, hogyan befolyásolja az idei időjárás a termés- kilátásokat A miklósi párttitkár ült mellettem, vele is erről váltottunk szót, amikor megérkezett a miniszterhelyettes. Miután mindenkivel kezet — egy kérdés nyomán tást, a megfelelő mennyiségű :'s minőségű takarmány biztosítását. Akár a törökkoppányi pillára gondolok, »akár pedig a íonyódi tsz brigádveze‘őjének aggodalmát idézem — aki még a fiatal nád lesilózását is latolgatta. mint végső eshetőséget a mérleg egyensúlyba hozására — elismerésre méltónak tarthatja bárki ezt a lelkiismeretes törődést. S amikor a minap azt láttam, hogy szorgalmasan kaszálják az útmenti füvet, tudtam, hogy ezzel a takarmányszerzési lehetőséggel nem éltek mindenütt. Nem Reggel nehezen szakadozott fel a köd. Mint gomolygó fehér füst, a délelőtti órákban, is ott bújkált a völgy zúgai- ban, s alig bukott le a Nap, nyomban indult fölfelé. — Furcsa egy idő! Egészen ősz lett... A határban egyre több a fakósárga szín, és jólesik a szemnek megpihenni egy-egy üdén zöldellő, másodnövény- nyel bevetett táblán. Az út mentén a nemrég még fehéren virágzó bodzabokrok most sötét, tintakék bogyókat érlelnek. És benn a majorban — mintha egy külön kis település volna — széna- és szal- makazal-házak sorakoznak. — Az ember végzi a dolgát, és szinte észre sem '"eszi, hogv lassan megint elszalad egy év... persze azt a területet, ahol kukorica után kerül földbe a máig. Legyen ideje a földnek ülepedni, érni. — Az biztos, hogy jó talaja lesz itt a gabonának. — Mondjak valamit? Sajnálom is, hogy kiszántjuk ezt a 'fényért. A tábla szélén ül a négy traktoros, Balázs Gyula, Hekeli László, Szokoli Gyula, Varga Ferenc. Csak Bóza Kálmán gépe járja rendületlenül a hosszú táblát. Valahol benn a faluban delet harangoznak. A kockás szalvétából előkerül a fehér házikenyér, az ebéd. És közben beszélgetnek. Az időről, a földről, a taA tárcsák repítik, szórják a műtrágyát. fogott megkérdezte: »Ugye, ez az a község, ahol régebben a gazdák saját silógödröket készítettek az udvarokon, hogy az állataikat jó takarmánnyal teleltethessék át?« ... Igen, a beton silógödrök, a néhány köbméteres tárolók még ma is megtalálhatók sok törökkoppányi gazda udvarában. És a gödrök most is megtelnek silótakarmánnyal. Több mint félszáz vagonnyi silókukorica kerül ki a tagokhoz — vetés után kapták meg a területet —, maguk ápolták és takarítják be. A termelőszövetkezet gépe szállitja a házakhoz, és a szövetkezet gépével töltik meg a háztáji silógöd- röket. Sok helyütt akkor is éppen csak hogy elég lett volna a szálas takarmány a közös jószágnak, ha az idei esztendő kedvezőbb időjárású. Mert egyre fejlődik az állatállomány a közösben, különösen a szarvasmarha-tenyésztés lendül előre. Az istállók építéséhez adott kedvezmény, az árak alakulása az utóbbi években jelentősen fokozta a tenyésztési kedvet — természetesen ezzel párhuzamosan kellett növelni a takarmánybázist is. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a háztáji gazdaság, amely a közösből származó jövedelem kiegészítésre hivatott, ugyancsak igényli a támogakaszálták le a füvet sok erdei tisztásról, s ott maradt a takarmánynak való nem egy halastó és vasútvonal töltésén, árok partján. Kinek kellett volna lekaszálnia? Ütőrnek, vasutasnak, tsz-tagnak? Tény, hogy ebből a fűből nem lett széna, nem kerül a jószág elé... Közeleg a tavaszi kapások betakarításának időszaka, maholnap fejelik, tisztítják a cukorrépát, és törik a kukoricát a földeken. Most ismét arra gondolok, amit a múlt években helyenként látni lehetett a határban: a répalevelek nagy halma ott rothadt el a táblán, s a kukoricaszár ott hajbókolt a téli szélben. Az idén ezt a luxust egyik szövetkezet sem engedheti meg magának, mert ha a közös jószág elesége úgy- ahogy biztosítva van is, gondolni kell azzal az igénnyel, amellyel a háztáji előáll. Senkinek sem lehet közömbös a gazdák istállójában álló jószág sorsa, hiszen abból is pénzt vár a tsz-tag, s a népgazdaságnak is szüksége van a háztájiból kikerülő árura, ezen belül a vágó- és tenyészállatra. A miniszterhelyettes emlékezetében Törökkoppány a takarmányról való gondoskodás jó példájaként maradt meg. Vajon elképzelhetetlen, hogy ez a törekvés általánossá váljon a megyében? Hernesz Ferenc Az idén is bővült a városi vízvezeték-hálózat 1960-tól az elmúlt év végéig harminc kilométerrel bővült Kaposvár vízvezeték-hálózata. Az 52 ezer lakosú városban hozzávetőleg negyvenegyezren kapnak vízvezetékből ivóvizet. Az idén hat kilométerrel növeli meg a vízművek két szerelőbrigádja a már meglevő hálózatot. Az idén készültek el a bekötéssel a Daniké Pista, a Pázmány Péter és a Hegyi utcában. Most kezdik meg a Szigetvári utca egy szakaszának közművesítését. A bővítés során még a Jutái út menti rövid utcák kapnak az idén vizet, és kisebb mértékű közművesítésre kerül sor a cseri városrészben. Az idei hálózatbővítési munkáknál a lakosság is segített: eddig negyvenezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a vízvezeték-hálózat építéséhez. Caküvők, névadók, bankettek és különféle rendezvények megrendezését vállaljuk az újonan megnyílt marcali BAGLAS-HOTEL különtermében snmiun Éttermünk konyhája minden igényt kielégít A kész munkáért fizetnek Október 31-ig térítik meg a téli alma viharkárait A Kaposvári Közúti Építő Vállalatnál az év első hat hónapjában 36 millió forintot tett ki a terven felül befejezett építkezés. Az első félévre — a munka jellege miatt — mintegy hárommillió forint veszteséget terveztek. Ám, mivel gyorsan átadták az utakat, ennyi nyereségre tettek szert A hatmillió forintos eredményjavulás lehetőséget adott 454 000 forint részesedési alap képzésére. Ez ötnapi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést jelent De nemcsak az év végén érzik majd a dolgozók zsebükön a változást, hanem már most. év közben is. Ezekben a napokban határozta el a vállalat vezetősége, hogy — élve a rendelet adta lehetőséggel — a nyereségből 120 000 forintot bérfejlesztésre fordít Ha ilyen nagyszerű dolog a koncentrált építkezés, a befejezési határidők ' rövidítése, miért nem dolgoztak ennek megfelelően a vállalatok akkor is, amikor még nem kényszerítették rá őket gazdasági eszközökkel. A válasz egyszerű: gzért, mert ennek az elvnek a valóra váltása a munka magas fokú szervezettségét minden dolgozó odaadó munkáját és a szemlélet megváltozását követeli meg. A munka ilyen alapos átszervezésére — amíg nem volt szükséges — nemigen vállalkoztak. Az Özeinek, vál- I lalatok a könnyebb ellenállás felé haladtak. Az idén azonban másképp kellett gondolkozni. A vállalat vezetői mindjárt év elején, a pártszervezetre, a szakszervezetre és az építés- vezetőkre támaszkodva igyekeztek az embereknek megmagyarázni, hogy miért van szükség erre a munkára, s kinek mit kell tennie ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjék. E felkészülésnek az eredménye lett többek között az, hogy nagymértékben megjavult az előkészítés, a minőség, és idejében sor került az apróbb, kisebb szaktudást igénylő, de az átadást korábban erősen hátráltató padkamunkák stb elvégzésére, egy sor munkafolyamat gépesítésére. E tanácskozásoknak, vállalati bér szélgetéseknek köszönhető az is, hogy a munkaverseny célja a mielőbbi befejezés és a minőség javítása lett. Akkoriban döntöttek arról is, hogy célprémiummal ösztönzik a dolgozókat a feladatok végrehajtására. A félévi mérleg bizonyára mindenkit meggyőzött arról, hogy a munka gyors befejezése hasznos a népgazdaságnak, a vállalatnak és az egyénnek egyaránt. Ezen az úton járva a második félévben sem csalódnak. tt. N. A termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak — az ez évben bevezetett új vagyonbiztosítás értelmében — az Állami Biztosító augusztus 15-e és október 31-e között megtéríti a téli alma viharkárait. Arról, hogy mi indokolja ezeket a dátumokat, az Állami Biztosító Somogy megyei Igazgatóságának vezető kárszakértőjét kérdeztük meg. Elmondta, hogy az almáskertek akkor a legérzékenyebbek a szélviharokra, amikor a gyümölcs fejlődni kezd. Ilyenkor az alma súlya megnő, s Váróterem — Nagyatádon a főtéren, a legforgalmasabb helyen van az autóbusz-váróterem. Erre az épületre sem a 13. sz. AKÖV, sem az utasak, de még a községi tanács sem lehetnek büszkék. Nehéz ugyanis rá megfelelő jelzőt találni, annyira elhanyagolt állapotban van. Piszkos, talán évekkel ezelőtt meszelt falai egy használaton kívül helyezett istállóra emlékeztetnek. Padlózatát sem moshatták fel az utóbbi években, s a rengeteg szemét, cigarettavég, papír- és ételhulladék stb. arra utal, hogy kevésbé tud ellenállni a viharos erejű széllökéseknek. A gyümölcsöt tartó, viszonylag vékony kocsány terhelése érés idején a legnagyobb, így sok lehullhat, kárbaveszhet a termésből. A biztosítási feltételek szerint a 15 m/mp sebességű szél okozta kár tekinthető viharkárnak. A szél sebességének megállapításában a Meteorológiai Intézet közlései az irányadók. A viharkárok rendezésének végső időpontjául azért jelölték október 31-ét, mert a téli almafajták betakarításának ez a határideje. gazda nélküli asak nagy ritkán takarítanak. Az ablakok egy része kitörve, a meglevők piszkosan, pókhálósán hívják fel a figyelmet: a váróteremnek nincs gazdája. Érthető, hogy az utasok még esőben is szívesebben várakoznak a közeli fák alatt, mint ebben az áporodott levegőjű, elhanyagolt helyiségben. Mindez pedig azt jelzi, hogy Nagyatádon a kulturált autóbuszutazás feltételeinek biztosításával az arra illetékesek nem törődnek. Pedig ez a legkevesebb, amit az utasok elv•'-hatnak! Sz. L. nap. De a fénye gyenge, sápadt. . Néhány táblával arrább Balogh Ferenc és Szabó Gyula műtrágyát szórnak. — Van még egy gép, az másutt csinálja. Így a napi ötvon hold megvan. És holnap már elindulnak* vetőgépek. Először jön a baltacím, majd a repce, aztán a keverék. Ezek kezdik a sort, hogy aztán kövesse őket a kenyérgabona. Megállás már nemigen lesz. Az asszonyoknak most a kertészet ad munkáit Zörögnek a vödrök, szedik az uborkát — Bizony ki kell egyengetni az ember derekát estére. — De megszoktuk mi már ezt... Telnek a vödrök, szaporodnak a megrakott ládák. — Ez a másodvetésű uborka jól bejött! . — Nem olyan régóta szedjük, de mennyi is? Legalább három vagonnal már • elment A fiatalabbak itt kinn a földön, az idősebbek benn osztályozzák, válogatják a termést. — Nem lenne itt semmi baj, csak a ládákat nehéz már emelgetni. — Hiába! Nemcsak az idő fordul őszre. Az életünk is... Alig bukik le a nap, máris kilopakodik a köd a völgyből. Itt is, ott is lehullik egy-egy sárga levél. Egy nap ismét eltelt, egy napi munkával ismét fogyott a tennivaló. És az emberele készülődnek, várják a szüretet Vörös Márta Az asszonyok most az uborkát szedik. Négy traktor kapaszkodik a dombon felfelé. Négy traktor kapaszkodik a dombon fölfelé. Látványnak is szép. Az ötödik tőlük távolabb rója a táblát, gyűrűshen- gerezi a friss szántást Hegyhát. Így hívják a balatonend- rédi határnak ezt a részét. Szép munkát végeznek. Mondják, most arra összpontosítják az erőt, hogy szeptember '6-ra készen legvenek a vetőszántásokkal. Kivéve karmányról. Ami bizony kevés, és most ez a legnagyobb gond. —. A múltkor nézegettem a majorban. Bizony nem dúskálunk benne — De hát miit lehet tenni, ha egyszer a mi fejünk fölött nincs födél. Különös egy év ez az idei. — Tegnap is, itt egy szem eső sem volt, p őrzik az eke, a határ másik felén me« ahol a kertészet van, talán még mindig áll a víz. Aztán összehajtják a kockás ruhákat. — Hát akkor gyerünk... Az ekevason megcsillan a
