Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Vasárnap, 1988. szeptember 29. 5 SOMOGYI NÉPLAP Marx dédunokája Moszkvában Megy a gőzös, megy a gőzös a szobában — MOST VAGYOK MÁ­SODSZOR MOSZKVÁBAN, de remélem, hogy a közeljövőben ismét eljöhetek, hogy alapo­sabban megismerjem a Szov­jetuniót — mondotta Robert Jean Longuet párizsi ügyvéd és újságíró, Marx dédunokája. Longuet ez év áprilisában és májusában járt először a Szov­jetunióban, a Kari Marx szü­letésének 150. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsé­geken. Robert Longuet ismét a Szovjetunió vendége. Ezúttal azért érkezett, hogv megismer­kedjék Szovjet-Üzbegisztán- nal. — Kérésemre a moszkvai' Marxizmus-Leninizmus Inté­zet és a Marx-Engels Múzeum munkatársai szervezték meg ezt a kirándulást. Engem ugyanis rendkívül érdekel Üz­begisztán, a köztársaság, amely rövid idő alatt' óriási ugrást tett az analfabetizmustól és a nyomortól a kulturált ország­ig. Régóta foglalkoztatnak a fejlődő országok, nevezetesen Marokkó ' problémái, , hiszen évekig éltem ebben az állam­ban. Harminc éve foglalkozom enek az arab államnak a fej­lődésével, amely előtt vélemé­nyem szerint nagy távlatok állnak — bár a fejlődés iránya nem mindig helyes. Azért ér­dekel Üzbegisztán, mert pél­daként állhat a fejlődő arab országok előtt, hiszen az itt élő népek hagyományai és vallási tradíciói nagy mértékben ha­sonlítanak. Szeretném meg­tudni, hogyan képezik Üzbe­gisztánban a fiatal értelmisé­get, milyen problémáik van­nak a közép- és felsőfokú ok­tatásban, a szakszervezeti mozgalomban. LONGUET AJÁNDÉKOT IS HOZOTT a moszkvai Marxiz- mus-leninizmus Intézetnek, újabb dokumentumokat Lenin ÉLETMENTŐ SEGÍTSÉG Késó éjszaka volt, ami­kor a gépkocsi elhagyta a falut. Gerézdpuszta után, az árokparton egy eszmé­letlen férfit találtak. Az utasok egyike — Szöllősi Ilona szigorló orvostan­hallgató — megvizsgálta a beteg szívverését, és az ar­cába szagolt. — Még él — állapította meg. Elhelyezték a kocsiban, és Andocsra vitték az or­voshoz. Éjfél után egy óra lehe­tett, mikor odaértek. A lány izgatott és kissé re­megő hangon tájékoztatta az orvost a körülmények­ről. Az orvos tüzetes vizs­gálat után, mintegy bizo­nyításként szintén cu­korbetegséget állapított meg, majd megjegyezte, hogy a betegség végső stá­diumában van. Ha néhány órával később érkeznek, nem lehetett volna segíte­ni. A beadott injekció hatá­sára a férfi csakhamar kezdett magához térni, de nagyon megviseltnek lát­szott. Az orvos kérdéseire elmondta, hogy Lak Fe­rencnek hívják, s csak né­hány hónapja lakik Ge- rézdpusztán, éjjeliőr ott. Már évek óta cukorbeteg­ségben szenved, de hason­ló eset még nem történt vele. Az éjszakai szolgálat is úgy indult, mint más­kor, csak arra emlékszik, hogy hirtelen minden fo­rogni kezdett körülötte, és elvágódott. — Most már teljesen jól vagyok — mondta és meg­köszönte az életmentő se­gítséget. K. V. J. párizsi tevékenységéről és a jogász Leninről. — Apám is jogász volt. An­nak idején gyakran ellátogat­tak hozzánk orosz politikai emigránsok. Jól emlékszem Sztyeklovra, az orosz foradal- márra, aki különösen gyakran megfordult nálunk. Lenin ma- ga is két vagy három alkalom­mal volt apám vendége. Apám hagyatékában megtaláltam Lenin egyik beszédének máso­latát, amelyet egy perrel kap­csolatban készített. Apám vé­leménye az volt, hogy ha ő lenne az ügyvéd, ő is így be­szélne. Ismeretes, hogy Lenin­nek nagyon kevés ideje volt ügyvédi tevékenységre. Az ál­talam megtalált dokumentum világos, pontos kifejezései arra vallanak, hogy kitűnően is­merte a jogtudományt. Hosszú ideje gyűjtöm már Párizsban a Leninnel kapcsolatos doku­mentumokat. Lenin nemcsak kulturáltságával és értelmével ragadott meg, hanem minde­nekelőtt egyszerűségével, pe­dig ezek a tulajdonságok oly ritkán találhatók meg egyszer­re egyetlen emberben. Lenin ugyanaz az ember volt a Kremlben levő dolgozószobá­jában, mint a razlivi kuny- hónan! — SOKAT UTAZGATTAM a különböző országokban — mondja befejezésül Robert Longuet. — Voltam Algéri­ában, Tuniszban, Egyiptom­ban, Spanyolországban, Angli­ában, néhány évig az Egyesült Államokban is éltem. Ritkán találkozik azonban az ember olyan szívélyes vendégszere­tettel, mint itt, a Szovjetunió­ban. Különösen megragadott, hogy a szovjet emberek milyen féltő gonddal óvják a múlt kulturális emlékeit, mélysége­sen tisztelik dédapánkat és Hajsza a Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépségki- rálynő-választós Siófokon. A nagy vetélkedőre az ország minden tájáról szebbnél szebb lányok és asszonyok érkeztek, s a döntéseiben megfontolt, szigorú zsűri két királynőt koronázott meg, közöttük Lendvai Ferencnét, mint Siófok szépét. A választás után vagy tíz nappal keresni kezdtem a Balaton fővárosának legszebb asszonyát. A téma nagyon iz­gatott, idáig csak fényképe­ken vagy a filmhíradóban gyönyörködhettem világszép hölgyekben, érthető örömmel vágtam hát neki az útnak, jóllehet csak annyit tudtam róla, hogy siófoki lakos. Somogy megyei Idegenfor­galmi Hivatal: — Kérem, mi nem tudunk a hölgyről, de tessék átmen­ni a szemközti üzletbe, ott dolgozik egy asszony, az ő kislánya is részt vett a ve­télkedőn, az biztosan többet tud yóla mondani. Szemközti csemege: Igen, igen. Az édesanyja nincs itt, a kislánya gimnazista, tessék megkeresni ott. A gimnáziumiba nem mer­tem bemenni. Telefon a Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalat­nak: — Sajnos, most nem tud­juk megmondani, várjon a telefon mellett, visszahívom. Vártam, visszahívták. Tele­fonáltunk Budapestre — tájé­koztatott az igazgató, ott megvannak az összes adatok, keressen később. Apa és fia vasutat álmodott karácsonykor. Mindenki meg­kapta az ajándékot, égtek a gyertyák a fenyőin, amikor a főmérnök ifj. Molnár azt mondta: N— Be örülnék, ha az én fiamnak is lenne egy olyan villany vasút ja, mint nekem volt. Emlékszik, édesapám ar­ra a märklinre, amit kicsi ko­romban kaptam. .. — Nyisd ki, fiam, a bukszá­dat, s lesz vasút. S ettől a naptól mindig ké­sőig égett a lámpa Molnár Fe­renc nyugdíjas pedagógus író­asztalán. Egyre-másra készül­tek a tervek a majdani vasút­ról. Apa és fia hegyeket, uta­kat, hidakat tervezett, s auto- matikát. Elsőnek a vezérlő­pult készült el januárban, az­tán a hatalmas terepasztal, ké­sőbb a dombok, hegyek, alag­utak. fák, bokrok, sürgöinyosz- lopok. lámpák, sorompók, jel­zők és váltók, viaduktok és hidak kerültek rá. Van állo­más, megálló, gyalogos felüljá­ró, kőbánya kunyhókkal, tó, rendező pályaudvar gurító­dombbal és fordítókoronggal. S ezt a liliputi birodalmat ülve vezérli a fehér billen­tyűkkel Feri bácsi. Gombnyo­másra gyúlnak ki a fények az állomás épületében és a vágá­nyok között, gombnyomásra mutatnak szabadot és tilost a jelzők, állnak be a váltók, in­dulnak, gyorsítanak,- lassíta­nak és állnak meg a vonatok. Gombnyomásra automatiku­san megfordítja a mozdonyt a fordítókorong, gombnyomásra indul a mozdony a pályakocsi­val. A rászerelt lámpa mutat­ja, hol van és hol nincs áram a terepasztalon körbe és egy­más mellett, alatt és felett fu­tó harminc méter sínben. — Mennyi munka van ebben a vasúiban? — Sok ... nagyon sok. Na­ponta nyolc-tíz órát dolgozga­tok rajta. Folyamatosan to­vábbépítem. Van egy kis bar- kácsműhelyem, ott készül mindez. Kerestem. Nem voltak ada­tok. Járási tanács telefonköz­pontja: Nagyon kérem, segít­sen rajtam — könyörögtem —, már két órája keresek egy szépség-királynőt minden eredmény nélkül. Közben persze — szokás volt ez az idei nyáron — eleredt az eső, s a beborult idővel szinkronban borult az én témám is. A telefonközpontos forróra tárcsázta kedvemért a tele­font, de senki nem tudott felvilágosítást adni. Egyszer valaki azt mond­ta, hogy az autószerviz mel­lett kanyarodjunk le, azon a környéken sok Lendvai él, azok talán ismerik. Az eső zuhogott, gépkocsi- vezetőnk is redős homlokkal nyugtázta a kerekek alatt fröcskölő sarat, de megértet­te, hogy egy szépségkirály­nőért áldozatot Kell hozni. — Lendvai Ferencné? Ki lehet az? — szaladt össze a fél utca, amikor bekopogtunk az egyik ház ablakán. — Gyere csak, Gyuri — intettek oda egy eleven sze­mű kis srácot, mutasd meg az uraknak, hogy merre lak­nak Lendvaiék! — A hét végén lesz az es­küvőnk, eljöhetne a Néplap — invitált Lendvai Ferenc, akinek a menyasszonyáról feltételezték, hogy ő volt a szépségkirálynő. Vissza a kocsiba. Az eső már nem is esik, hanem öm­lik. Odamegy az íróasztalhoz, s megmutatja a most készített jelzőlámpákat és reléket. — Az a tervem, hogy újabb váltókat helyezek el a' pályán, az állomáson be- és kijárati jelzőket állítok fel. Teljesen kiépítem a rendező pályaud­vart Szeretnék venni kocsi­rendezéshez egy jó kis tolató­mozdonyt. Oda a hegyoldalra bokrok kerülnek még... A fiam azt mondta, hogy cserél­jem ki a korlátokat az út men­tén olyanra, mint amilyen a Balaton partján vám. A gyorsvonat a beszélgetés közben is rója a centimétere­ket. Közeledtére leereszkedik a sorompó, majd fölmegy, ha messze jár. A fénysorompó is automatikusan pirosra, majd zöldre vált. A pályaudvarról kijár néhány tehervagonnal a szovjet NOHAB-Diesel apró mása. Egymás mellett, majd alatt és felett suhannak a ko­Csinos fiatalasszony húz el mellettünk kerékpáron. M g állítom, őt is kikérdezem. — Menjen el a fodrászkom­binátba, ott csinálták a ha­ját. — Hogy ez nekem nem ju tott eszembe — csaptam a homlokomra. Irány tehát a női fodrászüzlet. Pár ven­dég, vége a szezonnak, de hiába jött segíteni a kozme­tikus kisasszony is. ők sem tudtak sokat mondami. — Menjen át a Fogas mel­letti férfi fodrász.üzletbe, ott dolgozik Kati, az a barátnője. Férfi fodrászüzlet. Kati még nincs, tíz perc múlva jön. Megvárom, mert nyo­mon vagyok — határoztam el magamban, s érdemes volt várakozni. Kati magas, hosz- szú fekete hajú, nagyon csi­nos kislány, soha nem volt szépségkirálynő barátnője, nem is tudja, kiről van szó. de a szeméből látom, hogy megdicsér az ismerkedési öt­letért! , A kocsi mérgesen dudál, az eső esik, s én magyarázko­dom. Kiszaladok, beülök, már-már indulunk, amikor Kati kiroham és visszahív. — Az egyik kollégám egy utcában lakik az illetővel! — Menjen el az autószer­viz mellett, a Klapka utcába, ott megmondják ... — Onnan jöttem — nyö­göm kétségbeesetten —, azt mondták, hogy ilyen nevűt nem ismernek, akit ajánlot­tak, az nem volt az igazi... — Pedig csak az lehet — erősködnek, . s megígérem, hogy visszamegyünk. Ezúton kérek elnézést a be nem váltott ígéretért, de nem mentünk vissza. Háromórai hajsza után sem sikerült meginterjúvolnom Siófok szé­pét, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Krimit szimatolok az ered­ménytelen nyomozás mögött. De ki j tüntethette el? A zsű­ri? Nem hiszem. Inkább a férje... esik. Feri bácsi feszülten figye­li a pályát, s pontosan vezérli a váltókat, a biztosító beren­dezéseket. Megigazítja a szem­üvegét, földerül az arca, hogy jól vizsgázik a vasút. — No, megállj, most a gyors bejár a pályaudvarra ... S már el is tűnik a szerel­vény az alagútban, hogy pilla­natokon belül a kivilágított ál­lomás első vágányán álljon meg. — Ezt a vasutat más nem is tudja megcsinálni, csak egy nyugdíjas, aki ráér. .. Az ízü­leti gyulladás sokáig ágyhoz, székhez kötött. Kezdtem rajta gondolkodni, ha csak ülök és olvasok, nem lesz jó. Rájöttem, hogy csinálni kell valamit, el­foglalni magamat, mert ez je­lenti számomra az életet, a célt. Ez a vasút az unokámé lesz. Most azonban még csak hároméves, s így a nagypapa meg az aouka játszik vele. — Mindig szerette a vonato­kat? — Gyerekkoromban minder dómét a Közlekedési Múzeum­ban töltöttem. Közel laktunk a ligethez, bármikor elugorhat- tam oda. Most a nyáron meg­néztem a feleségemmel a Köz­lekedési Múzeumot. Az ottani Megesik, hogy némelyek sutba dobnak minden ember­séget, felülkerekedik bennük az értelmetlen bosszúvágy és rosszakarás. Ilyenkor aztán nem gondolnak családra, gyermekekre; fő, hogy őrült tervüket végrehajtsák. Ilyen ember a 38 éves sze- nyéri Márton József is. Bár három gyermeke van, nem becsülte meg családját, gyak­ran italozott, rendszertelen életmódot élt. Felesége'beadta a válókeresetet, két évvel ez­előtt a bíróság ki is mondta a válást. A házat Márton né- nak és három gyermekének ítélte, az asszonynak havi öt­ven forint lakbért kellett fi­zetnie a volt férjnek. Márton Böhönyéről sze- nyérre költözött, azonban se­hogy sem tudott belenyugod­ni, hogy a ház a családjáé lett. Egy idő után nem fizet­te rendszeresen a tartásdíjat, ezek után volt felesége sem küldte a havi ötven forint lak­bért. Márton ez év tavaszán el­határozta, bosszút áll a csalá­don: fölgyújtja a házat. Május 23-án hajtotta végre a tervét. Este tíz óra tájban több pohár ital elfogyasztása után felesége házának közelé­terepasztalon nincs szintkü­lönbség, de nagyon sok a jel­ző. Akkor . kaptam kedvet én is a készítésükre. A héten meg kiállítás volt az állomá­son két pullmankocsiban. Volt ott egy terepasztal. Nem ilyen cifra, mint az enyém, de a tér- közbiztosítása, az igen. Három vonat futott egymás farkában, s mégsem ütköztek össze. Eb­ből is sokat tanultam .. , — Üzemzavar előfordul? — De elő ám . .. Rátettem egy fogót a sínre, s amikor be­kapcsoltam az áramot, levá­gott a terepasztal automatája... Meg aztán, ha elbámészkodik a forgalmista, rosszul állít egy váltót, rögtön kész a baj. Feri bácsi jóízűen nevet, s közben kinéz az ablakon. A Szabadság parkban éppen most gyúltak ki a fények. — Azt mondta a múltkor valaki, hogy programozzam be teljesen a vasutat. S akkor csak beülök a fotelba, olvasom az újságot, a vonat meg magá­tól robog, a váltók is maguk­tól állítódnak... — A válasz mi volt rá? — Akkor mi abban a játék?! Lajos Géza be lopakodott. Megvárta, míg a lakásban kialszik a fény, elcsendesedik a ház. Ezután a kamrába surrant, szalmát ke­resett, és meggyújtotta. Amikor látta, hogy lángra kap a kamra, otthagyta a há­zat. Az asszony hajnali fél há­rom—három óra tájban a te­tő cserepeinek pattogására riadt fel. Első dolga volt ki­menteni a három alvó gyer­meket, ekkora a szomszédok is fölébredtek, s azonnyomban hozzáfogtak a tűz oltásához. Fél óra múlva ott voltak a tűzoltók is, sikerült a lángok tovaterjedését megakadályoz­ni. Azonban így is leégett a tetőszerkezet nagy része és tönkrement a mennyezet is, a kár körülbelül 15—20 000 fo­rint. A tárgyaláson az elvetemült családapa elmondta: annak ellenére, hogy ivott, vagyon is tudta, mit csinál. *A volt fe­leségem is tudja meg, mit je­lent összehozni egy házat!« — hangoztatta. A Kaposvári Járásbíróság Mártont kétévi börtönre ítél­te, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Lézer televízió-összeköttetés Lengyelországban a katonai műszaki akadémia és a var­sói politechnikai intézet sikeres kísérleteket hajtott végre televíziós kapcsolat létesítésére lézerrel. A politechnikai in­tézet munkatársai maguk szerkesztette lézerberendezéssel jelzéseket váltottak a varsói televízióval. Az adó és vevő kö­zötti utat lézersugámyaláb tette meg. Az év elején Lengyel- országban első ízben bonyolítottak le telefonbeszélgetést vö­rös lézerfény révén, egymástól 8 kilométernyire fekvő rész­legek között..i vigyázzák hagyatékát G. Vasziljcva sze, nő után Családfára gyújtotta a Hasat Megvárta, míg minden elcsendesedett A szomszédok is segítettek „... tudja meg, mit jelent...“ Súly Gésa P. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom