Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1968, szeptember 20. Igazságosai A Kaposvári Villamossági Gyárban megváltoztatták a munkaverseny értékelésének rendszerét. A vállalat veze­tői tartalmasabbá akarták tenni a versenyt, igazságo­sabbá az értékelést. Kérdés, sikerült-e? De kezdjük ott, ahol fölvetődött a problé­ma ... A 2-es telep tisztítóbrigád­ja jelezte, nem ért egyet az­zal a levéllel, amelyet az ér­tékelő bizottság az első fél­év végén ragasztott naplójá­ba. Furcsállják — mondták —, hogy az első helyről egy­szerre a tizenhatodikra, azaz az utolsó helyre kerültek — noha nem dolgoztak rosszab­bul, mint korábban. A panasznak utánanézve hallottuk, hogy a Dózsa bri­gád »lecsúszásának« oka a korábbi rossz értékelésben keresendő. Régebben a poli­tikai oktatásban való részvé­telt személyenként pontoz­ták. Mivel a Dózsa a legna­gyobb létszámú brigád a gyárban, az oktatás révén sok pontot gyűjtött össze. Most viszont, hogy másként van, eredményei nem lettek fényesek. Ezek után azt gondoltuk, hogy megbízható értékelés váltotta fel a régebbit. Az idei versenyfelhívást tanul­mányozva azonban nem ta- lálokztunk olyasmivel, ami­nek segítségével alaposab­ban, igazságosabban lehetne elbírálni a körr-'-^ek telje­sítményét. A felhívásnak az értékelés módjára vonatkozó részében sok az általános­ság. s tágabb teret ad a szub­jektivizmusnak, mint a ko­rábbi pontozásos rendszer. Az sem helyeselhető. hogy egészen más körülmények között dolgozó brigádok ered­ményei alapján döntik el, hogy gyári szinten melyik az első, a második stb. Különö­sen akkor nem szerencsés ez, ha — mint a Villamossági Gyárban is — az élvonalban levő közösségek sorrend alavján kapnak pénzjutal­mat. Tudjuk, hogy nagyon ne­héz egv ilyen nagy és sokfé­le részleaael dolgozó gyár­ban megbízható munkaver- seny-értékelést találni. Talán egv naayobb múltú vállalat­nál tett tapasztalatcsere-láto­gatás hozzásegítené a villa­mossági gyáriakat a helyes koncepció kialakításához. Nem szabad sajnálni erre az időt, fáradságot. Ha meg­találják a helyes értékelési elvet, akkor már csak arról kell gondoskodni, hogy a te­lepek, a brigádok kellő idő­ben eljuttassák az adatokat a bizottsághoz. (Egyeseknek ma könyörögni kell, hogy te­gyék meg ezt.) Reméljük, a gyár vezetői a jövőben olyan értékelő rendszert alakítanak ki, amely jobb munkára lel­kesít mindenkit. Ez elsősor­ban az üzem érdeke. Hiszen a jó munkaverseny nemcsak tükre a termelésnek, hanem motorja is. (Szegedi) SZÁRAZFÖLDRŐL VÍZRE... A vezetőt a nemrégen vásá­rolt s a tó közepén dolgozó hatalmas nyugatnémet kotró­gépről hívjuk a partra. Itt éppen megtelik néhány vagon frissen bányászott kaviccsal. Szállítószalag hozza a tóból az értékes építőipari alapanyagot. Az iroda felé indulunk azon lyel ezt a nagy beruházást végzik. — Egyelőre csak egységes anyagot adó osztályozót ho­zunk létre — mondja Ritecz János. — Aztán, ha úgy érez­zük, hogy további szelektálásra is igényt tartanak a vállalatok, majd bővítjük berendezésein­Fogadónapon az országgyűlési képviselővel Kevés' a járadék A Magyar a rá- di Községi Ta­nács kertka­puján belép­ve margaré­ták bólogatnak a lábunk elé. futórózsa öleli körül a pár lépcsőtornácot. Csend van a faluban. A kapuban álldogáló kékkötényes idős bácsi sap­káját levéve üdvözli a -dok­tor urat«, dr. Guba Sándor országgyűlési képviselőt, a Felsőfokú Mezőgazdaság] Technikum igazgatóját. Alig helyezkedünk el az elnök pa­rányi irodájában, máris ko­pog az első panaszos. Nagyot köszönve nyit be az ajtón, s csak a harmadik unszolásra ül le félénken a borozott székre. — Beszéljen, Balogh bácsi! Mi a panasza? Balogh György hetvenéves tsz-tag arról panaszkodik, hogy mint járulékos, de már nyugdíjas korú dolgozó nem tud megélni a havi kétszáz- hatvan forintból. — En kérem, képviselő elv­társ, most is dolgozom —, pa­pírokat kotor elő egy kopott bukszából —, ebben az év­ben is megszereztem már két­száznegyven munkaegységet. — Milyen munkát végez? — Az állatoknál vagyok nappaliőr. Nagyon kérem, drága képviselő úr — úgy látszik, az egyszerű vidéki emberek soha nem tudják le­vetkőzni ezeket a tekintély­félő megszólításokat, pedig Balogh bácsi is kiolvashatta a képviselő szeméből a nemtet­szés elnéző mosolygását —, öreg létemre tíz évet ledol­goztam, kétszázhatvan forin­tot kapok a feleségemmel, se földem, se házam ... — Kedves Balogh bácsi — nyugtatja meg az elkesere­dett embert Guba Sándor —. még a mai nap találkozom Visnyei Mihállyal, a termelő- szövetkezet elnökével, s tisz­tázni fogjuk a problémáját. Biztosíthatom, hogy mindaz, ami törvényesen megjár, azt meg is fogja kapni. Nyugod­jon meg, írásban megküldöm a választ. Az öreg hosszasan gyűröge- ti szakadozott bélésű posztó­sapkáját, aztán megszólal: — Gyenge a feleségem, idős ő is. .. gyomorsüllyedése A szállítószalag ontja a vagonokba a kavicsot. Huszonnégy óra alatt mintegy 3500 köbméter sódert emel ki a tó feneké­ről a hatalmas kotrógép. a földnyelven, amely a két tó között húzódik, üzen vezet a sín is. — A földnyelv jelentősége hamarosan csökkenni fog. Nem lesz ugyanis szükség Iparvá­gányra — halljuk a vezetőtől —, mivel a vízi szállításra tér­nek át. Két, egyenként, 200 tonnás önjáró és önkirakó uszály a tavasszal már meg is kezdi a munkát. A német kot­rógép a tavon állva közvetle­nül az uszályokba rakja a ka­vicsot. Azok viszik el azt a ki­rakodó állomásra. Néhány perc múlva ott va­gyunk, ahol az állomás lesz. Hatalmas földmunka jelzi, hogy már folynak a vízi szál­lításra való áttérés előkészü­letei. — A kavicsot a kirakó állo­máson megtisztítjuk és osztá­lyozzuk — mondja a bányave- zető. — A kelleténél nagyob­bakat összezúzzuk. A megren­delők tehát egészen jó minő­ségű kavicsot kapnak tőlünk. Itt épül fel még az idén a rak­tár, az iparvágány, a műhely — mutatja. Tetszik ez a terv és az a nagy körültekintés is, amely­ket. Nem szeretnénk, ha ki­használatlanul maradna az új létesítmény. A megfontoltság, a takaré­kos szemlélet érződik abból is, amit az iparvágánnyal kap­csolatban tesznek. Megegyez­tek, hogy az osztályozó kiala­kításával egyidőben végzik el a vágányfelújítást, -korszerű­sítést. Sok-sok forint fölösleges ki­adásától mentesülnek —'gon­dolom. Jó érezni, hogy nagy becse van a pénznek. Vigyáz­nak rá. Ami azt illeti, egy ilyen kis üzemben nem is jön valami könnyen. Sz. N. A megyei NEB vizsgálata a szakcsoportokról Az anyanyúlállomány Kaposváron és Kapolyon 1 ojás a keltetőbe és piacra — Tűzzék mapirendre! A Somogy megyei Népi El­lenőrzési Bizottság az utóbbi hónapokban megvizsgálta a fogyasztási (volt földműves) szövetkezeti szakcsoportok 1967. évi működését és gazdál­kodását. A vizsgálódók arra voltak kiváncsiak, hogy a szakcsoportok a rendelkezések szellemében tevékenyked­nek-e, biztositott-e a tagok ér­dekvédelme, s ez az érdekvé­lelem összhangban van-e a népgazdaság érdekeivel. A megvizsgált három nyúl- teny észtő szakcsoport közül egyedül a kaposvári tagságá­nak van jelentősebb anyanyűl- állománya. A kapolyi szakcso­port tevékenysége nem felel meg a célkitűzéseknek. Kevés és vegyes az állománya, az egészségügyi előírásokat nem tartják meg. magas az elhullás. Az ellenőrzött öt tojáster­POSTÁNKBÓL Nagyberek néprajzi emlékei fejlődéssel lassan ga nvar Józsefnek, a honismere­ti bizottságokkal kapcsolatos cik­kéhez szól hozzá levélírónk. Idéz­zük a levél néhány fontosabb rész­letét. »Ordacsehiben lakom, tisz­teletdíjas könyvtárosként és a községi népfrontbizottság tit­káraként tevékenykedem. Évek óta kutatom falum műltját; szeretném megírni Ordacsehi monográfiáját. És mivel Or­dacsehi határán húzódik át a Nagy berek egy része, ennek a műltja is érdekel. Helyeslem a tájegységi honismereti bizott­ságok megalakításának gondo­latát. és ehhez' minden segít­séget igyekszem megadni. Megfigyeltem, hogy turisták gyakran fényképfelvételeket készítettek a berekben. Első­sorban a gémeskutat fényké­pezték. Ügy gondolom, érde­mes volna a Nagyberek egy részén felidézni a múlt emlé­keit, néprajzi hagyományait, amelyek a teljesen eltűnnek, A terület egyik-másik része igen alkalmas volna az egyko­ri népélet és miliő hangulatá­nak visszavarázsolásához. Csak néhány korabeli tárgyi emléket kellene elhelyezni itt. A fonyódligeti vasúti megálló­tól alig egy kilométerre van a Zardavár nevű szigetszerű rész. Itt felállíthatnának egy pásztorkunyhót és egy nyári szállást. Mutatóba esetleg el lehetne itt helyezni a régi ha­lászat emlékeit is. De össze lehetne gyűjteni a berek kör­nyéki falvak eredeti régiségeit, hogy ebből Fonyódon vagy másutt helytörténeti kiállítást rendezzenek be. Én már régóta gyűjtöm a vidék népi anekdo­táit, népköltészeti emlékeit. Szívesen átadnám őket ilyen célokra, és segítenék a népraj­zi tár««ak felkutatásában is.« »égi Ordacsehi AKI KORAN KEL... Tegnap kétszer vert ki az eső a rendből, azért nem si­került levágni ezt a kis ré­tet, de ma már nem fog ki rajtam — fogadkozik kasza- köszörülés közben Keszthelyi Ferenc. A mögötte levő fris­sen vágott rendeket szemlél­ve elég korán kinn érhette a reggel a réten. A könnyű kabátot, alatta a. párától izzadó vizeskorsóval egy fűzfabokor árnyékában hagyta. A pulóvert meg már ott tette le, ahol negyedszer állt be a rendbe. Nyolc óra sincs, de már kigombolt ingben is megizzadt. — Aki sok jószágot tart, annak az idén meg kell fog­ni a kaszanyelet is. A víz­ügyeseknél árokpartkaszálást vállaltam, ezt meg a tsz ad­ta. Feles, de itt is lesz két hosszú kocsira való termés. Lehajol, fűből csavart csu­takkal törli meg a kaszát. — Egy kicsit sásos, de az idén az ilyennek is nagy sze­me lesz. Az eső jót tett ne­ki, amíg nőtt a fű, de most meg már annyi van belőle, hogy megnehezíti majd a szé­na száradását, behordását. Szemben a dombon szarvas­marhacsorda legel, arra felé mutat: — Kettő jár ki, három van otthon. Nekem minden év­ben sok pénzt hoz a jószág. A tavasszal ment el egy fia­tal növendék, tizenhárom­ezer forintért. Meg is kergsi a »zeméyals csordában a sajátjait, és el­mondja, melyik miért érté­kes. — Kapolyon sok koránkelő ember lakik, tartják maguk­ról a szomszéd községekben. A közmondás szerint pedig aki korán kel. .. — Az sokat dolgozik — se­gít ki Keszthelyi Ferenc. A felparcellázott réten nyolcán—tizen is hajladoz­nak a magas sarjúfüben. A nap még a reggeli harmatot sem tüntette el a rétről, de már hat—hét frissen vágott rend sorakozik mögöttük. fíftgy) meló szakcsoport közül a zicsi és a tabi főként azért alakult, hogy a keltetőállomásokat el­lássa tenyésztői ássál. A kapós- fői, a nagyatádi és a ságvári szakcsoport árutojást érteke­sít. A termelők a tenyésztői á- sért darabonként 1—1,10 fo­rinttal is többet kapnak, mint az árutojásért. A kaposföi szakcsoport tojó­állománya meghaladja a má­sik csoportokét, a fogyasztási szövetkezet által felvásárolt tojásmennyiség 30 százalékát a kaposföiek adják. Három szamócatermelő szakcsoportot vizsgáltak meg a népi ellenőrök. Az 1967-ben el­ért eredmények alapján a leg­jobban működők közé tartozik a somogysárdi. ahol a tagság létszáma tizenötszöröse az át­lagosnak, igen nagy a leadott áru mennyisége, ennek ará­nyában kedvezően alakult a bevétel is. A megvizsgált 12 szakcsoport működésében szabályelleneset nem észleltek. Egyedül a so- mogysárdi csoportnál merült fel, hogy egyik-másik termelő­nek a szokottnál nagyobb meg­művelhető területe van. A vizsgált szakcsoportok mind­egyike készített termelési és pénzügyi tervet, ezek megfe­lelnek a rendelkezéseknek: rögzítik a termelésre és az ér­tékelésre vonatkozó fonto­sabb adatokat, s azt is, hogy a bevételből a közös alapba mennyi pénzt helyeznek. A szakcsoportok felénél zár­számadást készítettek és azt a taggyűléseken megvitatták. Egy kimutatásban láttuk, hogy a megyében az említett idő­szakban a fogyasztási szövet­kezetek 238 termelési szakcso­portot tartottak nyilván. A Né­pi Ellenőrzési Bizottság meg­állapításai viszont azt tükrö­zik, hogy működőképesnek ezek közül mindössze 120—130 szakcsoport tekinthető. A megyei NEB a hibák ki­küszöbölésére több javaslatot is tett. Többek között szüksé­gesnék tartja, hogy a MÉSZÖV vizsgálja felül a megyében nyilvántartott szakcsoportok működését, s hasson oda, hogy az alapszabályt megtartsák. A megyei tanács mezőgazdasági osztályát felkérte a NEB. te­gyen intézkedést, hogy a járá­si tanácsod: végrehajtó bizott­sága időnként tűzze napirend­re a működő termelési szak­csoportok vizsgálatát, s az esetleges rendellenességekre hívja fel a fogyasztási szövet­kezetek figyelmét van ... negyvenkilós az egész asszony. — Csak azt mondhatom, amit az előbb — keményedik meg a képviselő hangja —, beszélek az elnökkel, és írás­ban megadom magának a vá­laszt. Az öreg hetvenkét évével ki döcög a szobából. Az utána következő két pa­naszos ugyanezzel a problé­mával kereste föl képviselő­jét. Bertalan Károly és a fér­je nevében Stickel Jánosné elmondják, hogy másfél-két évvel ezelőtt, amikor esedé­kessé vált annak eldöntése, hogy öregségi járadékot vagy nyugdíjat kapjanak-e, akkor az előbbit választották, mert az volt a gyorsabb és a bizto­sabb. Mióta megszületett és tavaly januárban életbe lé­pett az új törvény, mindenki abban reménykedik, hogy si­kerül az öregségi járadék mellé vagy helyette az általá­ban magasabb havi összegű nyugdíjat is n^egszerezni. . . , Szaporán tel­Birkozm ] nek a lapok a kis füzet­ben, s ahogy az órára pil­lantok, nem akarom elhinni, hogy már csaknem két órája ülünk az irodában. A következő két vendég Baksa Sándor tanácselnök és Horváth János vb-titkár. Baksa Sándor elpanaszolja, hogy kilencedikén Mernyén hízóbika-átvétel volt, ahova ő is elvitte két jószágát. Az átvevő minősíthetetlen hangot ütött meg egy idős emberrel szemben, majd amikor az el­nök közbeszólt és felhívta a ■figyelmét, hogy ilyen Juangon nem beszélhet egy idős gaz­dával, vele is összeveszett, megsértette, sőt a vitát el­döntendő, birkózni hívta - az udvariasan kritizáló tanácsel­nököt. — Ügy látszik, a kereskede­lem még mindig, nem tudja megérteni, hogy nem ó-'-.1- van a fogyasztó, hanem dítva — jegyzi mag Guba Sándor, s a tények mellé oda­kerül a cím is, levél megy a mim tmPEX Külkereskedelmi Vállalat igazgatójához, vizs­gáltassa ki az ügyet, az átve­vő az ő dolgozójuk. A panasz után a község gondjaira terelődik a szó. — Rácegresnek nagyon ki­csi boltja van, nem is lehet benne mindent megkapni, aminek egy vegyesboltban lennie kellene, helyette sze­retnénk egy korszerűbbet és italboltot is mellé. A terme­lőszövetkezet vállalja az épít­kezéssel kapcsolatos összes fuvart, telket a tanács ad, a segédmunkákat a lakosság vé­gezné el, tehát csak az anyagköltségekre és a munka­bérre volna gond — mondja Horváth János. — Ez csak Rácegres, de Magyaratá- dot se hagy­juk ki .— fűzi tovább a szót az elnök. Hatodik éve építjük saját erőből a művelődési házat, ötezer folyóméter járda is hiányzik, de a községfejlesz­tési alapból mindenre nem futja. Ravatalozót meg autó­buszvárót is építünk, talán a járási tanács tudna valamit segíteni, a rácegresieken pe­dig az igali fogyasztási szö­vetkezet. — Fölkeresem az illetéke­sekét — ígéri a képviselő —, és megpróbálunk pontot ten­ni az ügy végére. Vége a fogadónapnak A korábbi évekhez viszonyítva kevés volt a panaszos, ami asit is jelenti, hogy kevesebb a gond is, az embereket fo­lyamatosan tájékoztatják az új rendeletekről, törvények­ről. Saly Géza Megépítik as 1919’es páneélvonat másat Borsod megye fiataljai elha­tározták, hogy a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 50. évfor­dulójára elkészítik az 1919'es északi hadjárat páncélvónatá- nak mását

Next

/
Oldalképek
Tartalom