Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

SOMOGYI NfiPLAF 2 Csütörtök, 1968. szeptember 19. Szonda—5 A demilitarízált övezet közelében Stromfeld Aurél A Szovjetunióban szombaton felbocsátott Szonda—5 űrhajó útja világszerte nagy érdeklő­dést keltett. Manchesterben Sir Bemard Lovell, a Jodrell Bank-i rádió­teleszkóp igazgatója szerdái: reggel sajtóértekezletet tar­tott. Elmondotta, hogy a rádió- teleszkóp berendezései az éj­szaka során a Szonda—5-ről érkező 40 perces jól vehető rá­dióadást fogtak fel. Lovell, aki a múltban több ízben is igye­kezett eltalálni a szovjet űrkí­sérletek rendeltetését — hol sikerrel, hol sikertelenül, úgy vélekedett, hogy a Szonda—5 szerdán hajnalban mintegy 1600 kilométeres távolságban elhaladt a Hold mellett és most valószínűleg ismét a Föld felé tart, s esetleg »sima le­szállást« hajt majd végre az űrexpedíció befejeztével. A Reuter angol hírügynök­ség részletesen ismertette Lo­vell kijelentéseit — nem sok­kal később azonban beszámolt arról is, hogy a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője cá­folta a manchesteri találgatá­sokat. A jelentés — mondotta a szóvivő nem felel meg a va­lóságnak. (MTI) lelőtték Chip tábornok helikopterét Kedden Dél-Yietnam északi részében, a l)a Nang-i támaszpont térségé­ben, mindössze 13 kilomé­terre a demilitarízált öve­zet déli határától lezuhant William C. Chip amerikai dandártábornok UH—1 min­tájú helikoptere. A tábor­nok, aki a demilitarízált övezet nyugati részében te­vékenykedő amerikai ten­gerészgyalogos egység pa­rancsnoka, a helikopterről éppen a tengerészgyalogo­sok egyik partizánellenes akcióját irányította. Saigoni hivatalos közlés sze­rint a helikopter lezuhanásá­nak okát nem tudják megál­lapítani, nyugati hírügynöksé­gek azonban felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a térség­ben a dél-vietnami szabad­ságharcosok igen aktív tevé­kenységet fejtenek ki. Mint emlékezetes, az elmúlt 10 napban a dél-vietnami partizánok már lelőtték egy ameri­kai, majd egy dél-vietna­mi tábornok helikopterét is. Chip tábornok súlyos hát­gerinc-sérülést szenvedett, de állapota nem életveszélyes. A gépen szolgálatot teljesítő öt tengerészgyalogos közül négy könnyebben sebesült meg. egvet pedig eltűntnek nyilvá­nítottak. Dél-vietnami partizánok szerdán hajnalban tüzérségi támadást hajtottak végre a Da Nang-i amerikai Támasz­pont ellen. Nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint 122 milliméteres rakéták­kal lölték * támaszpont­hoz tartozó rcnülőtér ki­futópályáit. Az AFP úgy tudja, hogy a partizánok szovjet gyártmá­nyú rakétákat használtak. Ugyancsak megtámadták a partizánok az ország legdé­libb részében fekvő Camau városiba közelében a dél-viet­nami kormánycsapatok egyik állását, valamint Tay Ninh tartományban az amerikaiak egyik tüzérségi támaszpontját. Az utóbbi csata hét óra hosz- szat tartott és hajnalban ért véget. Szórványos összecsapá­sok voltak kedden Da Nang körül több helyen is, vala­mint Saigontól mintegy 654 kilométerre északra. Mint a VNA jelenti, a dél-vietnami hazafiak hétszáz amerikait, illetve dél-vietnami kormányka­tonát semmisítettek meg abban a kétnapos harcban, amely szeptember 13-án és 14-én volt Tay Ninh tarto­mányban. B—52-es amerikai bombá­zók kedden három ízben tá­madták Észak-Vietmam terü­letét. A Fülöp-szigetek „bekebelezte“ Sabahol Ferdinand Marcos íulop-szi- geti elnök aláírásával törvény­re emelt egy a parlamentben nemrégen elfogadott határoza­tot, amelynek értelmében a Fülöp-szigetek kiterjeszti szu­verenitását Sabah területére. Hadgyakorlat az lilSZK-lsan Malaysia és a Fülöp-szige­tek között két hónapja heves vita dúl Borneo szigetnek ezért a 75 000 négyzetkilométernyi területéért. A bangkoki tár­gyalások nem vezettek ered­ményre, mivel Malaysia eluta­sította a területének e részére formált fülöp-szigeti igényeket. A Fülöp-szigetek erre azzal vá­laszolt, hogy törvényhozási úton annektálja papíron Sa­bahot, Marcos elnök a törvény alá­írása után adott nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy orszá­ga semrmesetre sem fog hábo­rúval érvényt szerezni igényé­nek. Tanku Abdul Rahman ma- ' lay.Siai rriiniszterelwök agresz- sztóval • felérő ’ pfövokáci ónak minősítette a Fülöp-szigetek kormányának döntését. Ma­laysia — mondotta a minisz­terelnök — erőszakkal fog válaszolni az erőszakra. Kuala Lumpurban a ma- laysiai kormány rendkívüli ülésén tárgyalja meg a Fü­löp-szigetek döntését, amely a kongresszusi jóváhagyást követően Marcos elnök aláírá­sával szerdán törvényerőre emelkedett. (MTI) (1878—1927) Nagy idők nagy fia volt, élete örök példázat, tetteit nem hervasztja el az idő. Az 1919-es vörös forradalmi hadsereg megszervezése, új­szerű taktikájának kidolgo­zása, stratégiai céljainak megvalósítása mindörökre beírta nevét nemcsak a ma­gyar forradalmi munkás- mozgalom történetébe, ha­nem a dolgozó milliók sza­badságáért, testvériségéért emberi méltóságáért folyó nemzetközi küzdelmek év­könyveibe is. Már életében a forradalom katonájának nevezte őt a magyar proleta­riátus, és amikor a magyar nép végleg felszabadult 1945-ben, megkapta a nem­zetétől a legszebb, legmaga­sabb rangot, amit katonaem- ber elérhet: munkásgemerális lo+t. a. Honvédségi Közlöny 1945. szeptember 17-i számá­ban ezit a tényt a következő sorok dokumentál iák: »Az ideiglenes Nemzetgyűlés El­nöksége a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a hon­véd vezérkar főnöke és a honvédelmi minisztérium po­litikai államtitkárának együt­tes előterjesztésére néhai Stromfeld Aurél volt vezér­kari ezredest, az ezredesi rendfokozatba való visszahe­lyezése mellett 1915. május elsejével vezérezredessé elő­léptette*. A nagy idők nagy fia. aki egykor a k. u. k. hadsereg ezredese volt — a munkás­osztályól kapta meg a tábor­nokok jelvényét, a tölgyfa­lombot és a szívek hálttít. Életpályájának íve maga is egyetlen nagy tarul Kár Anyagi gondokkal küszködő értelmiségi család fiaként született. Elvégezte a Ludo- vika Akadémiát, a bécsi leg­magasabb katonai iskolát, a Kriegschulet, vezérkari szá­zados lett. Szorgalma, tudá­sa. kitűnő katonai erényei egyre följebb vitték, és az első világháborúban mint ez­V. ____________________________ r edes, a 26-ik hadtest had­műveleti főnöke lett. Eré­lyes parancson.: volt, igazsá­gos elöljáró, mei-g szívű em­ber. A világháború szörnyű­ségei döbbentették rá a mi- litarizrnus gyalázatára. A munkásosztály erejétől vájta az utolsó győztes háborút, amely meghozza az örök bé­két az emberiségnek. Káro­lyi idején ezért vállalta, hogy új típusú tiszteket nevel a magyar köztársaságnak. Már nyugdíjban volt, amikor el­érkeztek a március 21-e utá­ni viharos napok. Ekkor vál­lalta a Vörös Hadsereg ve­zérkari főnöki tisztét, s olyan munkatársakkal, mint amilyen Landler és Pogány volt — a diadalok egész so­rát aratta. A fehérterror perbe fogta, 3 évre elítélte, minden ka­tonai érdemétől megfosztot­ta. ö maga sohasem kért ke­gyelmet. a fehérhatalom mégis kénytelen volt bünte­tése lejárta előtt szabadon engedni. Stromfeld 1923-tól az illegális kommunista párttal tartott kapcsolatot. 1924- ben ismét perbe fogták, de hathónapi vizsgálati fog­ság után — bizonyítékok hiá­nyában — fölmentették. 1925- től haláláig a .kommu­nista párt tagja volt. Az élet nagy igazságait ke­reső Stromfeld páratlan hu­manizmusát egyesítette a tiszta hazafisággal, ember- szereteitéí a társadalmi ha­ladás harci feladatainak vál­lalásával. Csodálatos életút volt ez, amelynek belső tör­vényszerűségét Marx így fe­jezte ki: »Az eszmék. a" lyek legyőzik értelmünké:., amelyek meghódítják érzel­mű nket, amel «ekhez érte: - műnk odakovácsolja lelkiis­meretűnket, oly láncok, ame­lyektől szí vsza leadás nélkül nincs menekvés, oly démo­nok ezek, ame1 veket az em­ber csak úgv győzhet 1 ° ■ x meghódol nekik«. F. M. \lagyar írók művei a hungvejpingisták feketelistáján A Lity era túrna ja Gazeta cí­mű szovjet hetilap szerkesztő­ségébe levél érkezett egy Moszkvában tartózkodó, ön­magát megnevezni nem kívá­nó kínai állampolgártól. A. le­vél elmondja, hogyan hordták máglyára a hungvejpingisták annak az intézeti könyvtárnak állományát, ahol a levélíró dolgozott. Először jegyzék alapján válogatták ki a »Mao- Ce-tung gondolatainak el­lentmondó« műveket, majd válogatás nélkül minden könyvet elégettek. A szovjet hetilap a levélír - tói megkapta a »Mao tani - sávai szembeszálló köny > e < feketelistájának eredeti pék nyát, amelyen sok száz r szerepel. A »Magyerors: rovatban ott látni Mikst Kálmán Különös házassá , Veres Péter Próbatétel, to­vábbá Móricz 7 "gmond Vá­logatott elbeszélések című mű­vét. (MTD A Dél-Németországban folyó Fekete oroszlán hadgyakor­lat keretében mélyrepülők vegyi anyagokkal harcképte­lenné tették egy híd feltételezett őrségét. A képen: Gáz­álarcos katonák a támadást követően elfoglalják a hidat. Marad: a kisebbik A külpolitika híreiben szerepelnek: Konszolidáció Politikai nyelvünk számos sza­va, kifejezése származik a latin­ból. Nincs ebben semmi megle­pő, ha meggondoljuk, hogy a római birodalom bukása után még közel másfél évezreden ál maradt meg hol a jogászok, hol a papok, hol a politikusok nyel­vének ez a tulajdonképpen holt nyelv. Hazánkban még a múlt század elején is a latin volt a magyar országgyűlés használatos nyelve. A nyelvújítás idején a latin politikai kifejezések helyébe el­felejtettek — vagy nem tudtak — magyar megfelelőket találni. Megmaradt annyi másközött pél­dául a konszolidáció szó Is, az egy töröl fakadt igéjével (kon­szolidálódik) és jelzőjével (kon­szolidált) . Magyarul annyit jelent, mint rendbe hozni egy ország koráb­ban zilált, válságos politikai vagy gazdasági helyzetét. Kon­szolidáció akkor jelentkezik, ha helyreáll a közrend, megerősödik a hatalom. A megszilárdulás, megerősödés, rendbehozatal stb. magyar főneveink azonban — fejlettebb nyelvérzék birtokában nyomban megérezhetjűk — egy- magukban nem képesek egyszer­re kifejezni azt a sokrétű folya­matot, amelyet a latin eredetű szóval jelölhetünk. A konszolidációt hazánkban is többször emlegették a ma élő generációk, nemzedékek életé­ben. A 20-as évek közepén is, amikor a Horthy-Magyarország urai az első világháborút köve­tő gazdasági, pénzügyi válságból külföldi kölcsönök segítségével próbáltak klevicltélnl, a politikai helyzetet pedig a fehérterror uralma után az elnyomás kevés- ps a«—„-.-„««rá. ,í,. ugyanolyan kemény intézkedéseivel akarták a maguk javára fordítani. Másfajta és igazi konszolidáló­dás indult meg a felszabadulás után, amikor a romokban heve­rő országban újra megindult a termelőmunka, amikor kialakult és megerősödött a népi hatalom. Az 1956-os ellenforradalom ezt a néphaíalmat támadta: az ellen- forradalom leverése után ismét megjelent a konszolidáció kifeje­zés a sajtó hasábjain. Azt jelöl­tük vele, hogy az ellenforrada­lom anyagi, eszmei, erkölcsi és politikai pusztítása után újra megszilárdult a néphatalom, tar­tóssá és állandóvá vált a szocia­lista társadalmi rend, új fejlő­désnek indult népgazdaságunk, eloszlott az ellenforradalom okozta eszmei zavar. Most a súlyos válságon keresz­tülment testvéri Csehszlovákiá­ból érkező tudósításokban buk­kan fel a konszolidáció sző. Ért­hető, hogy egyelőre a konszoli­dálódás feltételeiről, esélyeiről, kezdeti megnyilvánulásairól esik szó. Konszolidált állapotok még nincsenek az állami, társadalmi, gazdasági élet minden területén, de sokasodnak a jelek, amelyek ennek a folyamatnak megindulá­sáról, első eredményeiről valla­nak. A helyzet értékelésére vál­lalkozó politikusok vagy újság­írók Ide sorolhatják a Csehszlo­vák kormány számos Intézkedé­sét csakúgy, mint az első újsá­gok rendszeres megjelenését, a vasúti és légiforgalom megindu­lását. vagy a bmől vásár meg- nvitását. Lehetetlen elsorolni minden körülményt, feltételt, amelyek együttes megjelenése esetén a konszolidációt befele- zettnek lehetne minősíteni: Is- mételiük, hogy ez a politikai ki- felezés nem máról holnapra megtörténő fordulatot, hanem lassú, fokozatos, de határozott irányú folyamatot jelent. Szerencsére választási év­ben vagyunk, s végre valóban választhatunk — írta kora ta­vasszal Walter Lippmamn, Amerika »nemzeti intézmény­nek« nevezett publicistája. S magyarázólag hozzáfűzte, hogy Johnson 1964 utáni pólfordulá- sa valahára méltó választ fog kapni: az elnök és demokratái menthetetlenül kudarcot val­lanak novemberben; Ameriká­nak a kialakult helyzetiben a másik párthoz, a republikánu­sokhoz kell fordulnia. Lipp- mann lényegében megnyitotta Rockefeller korteshadjáratát, mondván: a köztársaságiak nem jelölhetik Nixont, mert 6 nem kínál választási lehetősé­get az országnak, csupán John­son politikájának hasonmását. Nem árt ma felidézni e so­rokat Korántsem azért, hogy Lippmanntól számon kérjük jóslását, annyi váratlan fordu­lat történt az elmúlt félévben az amerikai politikai porondon, hogy jószerivel még az sem tekintheti magát igazolt jós­nak, akinek végül is »kijött« Nixon. Tanulságos viszont idézni Lippmann okfejtését, mert annak fényében kivált­képpen láthatók az amerikai kétpártrendszer és a háttérben — ahogy ott mondják — a »szivarfüstös hátsó szobákban« működő »elnökcsinálók« mani­pulációi. A nekikeseredett öreg pub­licista augusztus végén, a re­publikánusok konvenciója és Nixon Rockefeller fölötti győ­zelme után maga számolt le jóslatával, amely voltaképpen nein volt más, mint Lippmann illúziója az amerikai politikai mechanizmus demokratizmusa iránt. Tavasszal azért örült a választásnak, mert — hitte — Amerika a rosszal szembe tud­ja állítani a jót, lám, hasznos próbának vethető alá, éppen idejében, az amerikai társada­lom. S Rockefeller, a keleti partvidék tőkéseinek embere kellően. kiegyensúlyozottnak tűnt az elnökségre, s arra, amit az amerikai társadalom válsága miatt aggódók úgy várnak: a vietnami kaland le­zárására és a meghasadt, meghasomlott Amerika »egye­sítésére«. S Miami után írta Lippmann: »A legjobb újság­írók megpróbáltak nevetni, at­tól való félelmükben, hogy sír­va fakadnak...« Ekkor már pontosan jövendölt, »elvárta« a demokratáktól, hogy »vi­szontszolgálatot« tesznek a re­publikánusoknak: azok Nixont jelölték, noha Rockefellernek jóval nagyobb elnökválasztási esélyei voltak. Ezt a demokra­ták csak Humphrey jelölésével kompenzálhatják — ironizált keservében Lippmann. Való igaz, a két konvenció két vesztese — Rockefeller és McCarthy — minden közvéle­ménykutatás szerint esélye­sebb volt a mostani jelöltek­nél. Furcsa logikával történt tehát a jelölés: a Köztársasá­giak úgy vélték, hogy bár Rocky valószínű győztes, Ni­xon is nyerhet, s a pártgépezet jobboldali szíve persze Nixo- nért dobogott. A demokraták pedig meg sem próbálták, hogy éppen Nixon ellen — akinek jelölését már ismerték — indítsanak olyan politikust, aki felléphet a vietnami poli­tikai rendezés programjával. Abban szinte mindenki egyet­ért, hogy minél közelebb áll Humphrey Johnson kormány­zatának jelenlegi vonalához, annál kisebbek az esélyei. Vi­szont hogyan is tudna attól el­távolodni?! Humphrey túlsá­gosan »beleásta« magát már a vietnami kudarc-politikába; egy látványos fordulat nehéz dolog lenne a számára. Mindebből egy a lényeg: a két nagy amerikai párt nem­csak egymáshoz hasonlító, választást tehát jóformán nem kínáló politikust indít a no­vemberi párosmérkőzésre, ha­nem mindkét fél szándékosan zárt ki megnyugtatóbb és — ráadásul — kedvezőbb hely­zetben lévő embereket. S hogy ezt nyugodtan megtehették, az éppen óldemokratikus mono­polhelyzetűket leplezi le: ettől vannak most annyira kiábrán­dulva a kaoitalista társadalom meggyőződéses. ám egyben széles látókörű publicistái, köz­tük Walter Lippmann. Antikor McCarthy szenátor indult Johnson, a hivatalban lévő elnök ellen, eleve le­mondva a hivatalos pártgépe- zeLről, amikor a nyáron új párt alapítását, valódi alterna­tíva kínálását ajánlotta Rocke­fellernek, akikor éppen ezt a kétpárti monopolhelyzetet ítél­te el. S a másik oldalon, a szélsőjobbon végeredményben ugyanezt teszi a »harmadik listán« induló fajüldöző Wal­lace is; az ő kiválása a demok­raták soraiból lényegét tekint­ve hasonló bírálat a .pártme­chanizmusról. Csakhogy — sok jel tanúsít­ja — éppen az amerikai fiata­lok tömegeinek okozott nö­vekvő kiábrándulást ez a rendszer. Már McCarthy va­rázsa is főleg abból fakadt a vietnami háború kritikáia mel­lett, hogy őt »kívülá’lóinak«, tehát a pártgépezetektől távol­levőnek tekintették. S-k ame­rikai ért egyet Dick Gregory­val, a néger elnök’el «’’tel, aki egyben híres szín““-: »V’g volt abból, hogy a váltó?'s mind­össze annyi legyen, hogy — »a kisebbik rosszra "’—■azva« — felváltanak ew f «kratát eev republikámisr-’ * z idei választási hadit"""' ményei után a »szerene?--- ' - szíha­tunk« lirtpman— '' " -«t így váltja fel ism** r- •••■«•'•an. ki között lehet itt választani« ki­ábrándulté*5«’ A. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom