Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

SOMOGYINíPLAT 4 Vasárnap, 1968. augusztus ti. Fiúk a Duna-kanyarban BUDAPESTTŐL HAGY MA KOSIG a Du­na kísért utunkon. A hegyek koszorúja pedig szinte átölel­te a tájat. Kismaros után né­hány száz méterre találtuk meg a diákok készítette pa­pírnyilat: »Építőtábor«. Száz- kilencvenegy somogyi fiú dol­gozik itt a vác—nagymarosi vasútszakasz építésénél. Az útról észre sem vettük a sát­rakat, úgy meghúzódtak a dús lombú gyümölcsfák kö­zött. Amint bekanyarodtunk a keskeny építőtábori útra, ta­licskát toló, lapátoló fiúk egyenesedtek föl; zúzott kö­vet »terítettek«. Az utóbbi napok legmele­gebb délelőttje volt az augusztus 6-t. A Ságvári End­re önkéntes ifjúsági építőtá­bor kapuja is bágyadt csikor­gással tárult ki kocsink előtt. Csendes volt a tábor. Csupán a konyhából hallatszott ki a bárd csattogása, amint az ebédhez való húst aprították a szakácsok. A sátrak közül Benedek Imre táborparancs- nok-helyettes sietett hozzánk. — Mostanában elég sok a vendégünk — mondja. — Kedden a tv-től voltak kint, tegnap a KISZ központi bi­zottságától ... — Akkor ugyancsak pezs­gő élet folyik a táborban. — Ahogy vesszük ... Most, a második héten már egész­séges, jó a hangulat, de kez­detben ezt nem mondhattuk el. A gyerekek, főleg akik először vannak táborban, tel­jesíthetetlen igényekkel lép­tek föl. Pontatlanok voltak, a sorakozás, a fegyelem sem volt olyan, mint az előző tur- nusoknál. Aztán a tv készí­tett egy riportfilmet a fiúk­kal. és bizony sok irreális adat és helytelen vélemény is belecsúszott a riportba. Ezen a héten egy újabb filmben korrigálják majd a múlt ked­di téves tájékoztatást. — Nincsenek tehát megelé­gedve a somogyi fiúk maga­tartásával, munkájával? Közben Körössy Sándor, a tábor parancsnolza is megér­kezett, s bekapcsolódott a beszélgetésbe.-NEM EGÉSZEM ÍGY VA N. Az a vélemé­nyem, hogy az isko1ákban nem volt alapos és szigorú a kiválogatás, s bizony nyolc­tíz elégedetlen hangadó már az egész tábor hangulatát el­rontja. A munkájukkal vi­szont elégedettek a műsza­kiak. Nehezebb munkát vé­geznek, mint az első turnu­sok, ezért számokban talán kevésbbé mutatós az ered­mény. A csurgóiakkal nincs probléma, a fonyódi ötösbri­gád is, a cvkoriparosok is rendes gyerekek, most elsők voltak a versenyben. A bar­csiakra sem panaszkodha­tunk, és a Munkácsy Gimná­zium egyik brigádjára sem. A Dunán a tehervontató hajók tülkölve jelezték a de­let. Nemsokára csoportosan vagy egyenként megérkeztek a fiúk is. Nyakig porosán. Ahogy elmondták, partra föl­felé kell a földet dobálniuk, így jócskán jut a hajukra, há­tukra is a porból. De az éh­ség most győz a tisztaság fö­lött, s úgy ahogy vannak, so­rakoznak az ebédért. Négy fiúval egy padra ültünk le beszélgetni. — Hallottuk, hogy panasz van rátok. Ivusza Tamás, a kaposvári Munkácsy Gimnázium tanu­lója, a tábortanács elnöke kezdi a beszélgetést. — Nem tudom, kezdetben miért romlott el a hangulat. Talán a távolság tette, aztán hogy nincs, csak egy somogyi tanár velünk ... Más az is­merőssel, több a bizalom, na­gyobb a fegyelem. Különben én már negyedszer vagyok táborban, és itt remekül ér­zem magam. — Én azt hiszem — foly­tatja Horváth Ferenc, aki a Cukoripari Technikum diák­jainak brigádvezetöjc —, az volt a baj, hogy csupa rosszat hallottunk azoktól, akik már tavaly is itt voltak, s eleve úgy állítottuk be magunkat. De kellemesen csalódtunk, A kaja is jó és a munka sem kibírhatatlan. — A program is érdekes — veszi át a szót Mátyás Lász­ló, a fonyódiak brigádvezető­je —, különösen tetszett egy ifjúságvédelmi előadás. Na­gyon örültünk a párbajlövé­szetnek. Strandolunk, filmet nézünk, sétahajózunk, kirán­dulunk, táncolni is voltunk már a verőcei Expressz tá­borban. — És a teljesítmények? Balogh Péter, a Gépipari Technikitm tanulója válaszol: — Én egy kicsit nehéznek találom a munkát. Igaz, a bri­gádunk a legutóbbi értékelés­kor a harmadik helyen folt. Második a fonyódiak brigád­ja lett. A SORKÍGYÓ EGY­RE RÖVIDÜL azétel­osztó sátor előtt. Tejfölös karalábéleves és burgonya, pörkölttel a mai menü. Köz­ben a hangszóró azoknak a nevét ismétli, akik levelet kaptak. A tábor lassan dél­utáni hangulatba öltözik. A munkaruhát felváltja a tá­bori »szerelés«, irány Viseg- rád. Azt hiszem, ilyenkor nemigen számolja senki, há­nyat alszik még a hazauta­zásig. Bán Zsuzsa Gondoskodnak takarmányról a csurgói Zrínyi Tsz-ken A mezőgazdaságban ma központi téma, központi prob­léma a takarmányhelyzet. Vo­natkozik ez minden gazda­ságra, de különösképpen azok­ra a nagyüzemekre, melyek­nek — mint például a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezet­nek is — számottevő szarvas­marha-állományuk van. A célnak megfelelően Egy olyan időszakban érte a Zrínyi szövetkezetét az idei kedvezőtlen takarmányter- més, amikor éppen a szarvas­marha-állomány fejlesztésén, minőségi javításán munkál­kodnak. Közeli és távlati ter­veik egyaránt ezt a feladatot határozzák meg számukra Ennek a ténynek a figyelem- bevételével kétszeres, náluk a gond, mert nem csupán egy meghatározott állomány átte- leltetéséről kell gondoskod­niuk, hanem a várható sza­porulatéról is .A jelenlegi 210 darabos tehénlétszámot az év végére 230-ra emelik, s en­nek megfelelően változik a mostani 584 darabos összlét- szám is. Alapos mérlegelések és szá­mítások előzték meg az elha­tározást, a bekövetkezett ne­héz helyzet ellenére sem áll el korábbi célkitűzéseitől a szövetkezet, s a tervezett fej­lesztést végrehajtják az idén is. Ilyen döntéssel és ilyen szellemben láttak hozzá a szükséges takarmánymennyi­ség biztosításához. Több másodvetés A szövetkezetnek feladatai végrehajtásához összesen több mint 780 vagon szálas, zöld- és silótakarmányra van szük­sége. Az 590 hold pillangós területéről és a 134 hold rét­legelőről 60—70 vagonnyi szé­nát takaríthatnak be. Ez a mennyiség a szénaszükséglet kétharmadát fedezi. Viszont van olyan kaszálóia a gazda­ságnak. melyet elhanyagolt­sága miatt évek óta nem hasznosítottak. A kényszerű­ség most arra irányította a figyelmet hogv azokról a te­rületekről, melyek legalább közepes minőségű szénát ad­nak, betakarítsák a termést. Kaszálógépekkel hozzáfogtak a munkához, s ez ideig mint­egy 18 vagon szálas takar­mányt nyertek innen is. Még két-három vagon szénára szá­mítanak, s így takarékosan elég lesz a szükséges mennyi­ség. Ugyancsak kellő időben föl­ismerve a nehéz helyzetet, nagy figyelmet fordítottak a másod- és tarlóvetésekre. A tervezettnél jóval több nap­raforgót és keveréket vetet­tek. Ezzel igyekeznek minél későbbi időpontig kinyújtani a zöldetetést, a fölösleget pe­dig lesilózziák. Nagy előnye a szövetkezetnek, hogy a 154 hold cukorborsó szárából 200 vagon zöldsilót készítettek, s a rövidesen betakarításra ke­rülő silókukoricával, csala- mádéval fedezik az állomány szilázsszükségletet. Igényelt a gazdaság répaszeletet is, ezt a kukoricaszárral együtt si- lózzák le. Az összegezés szerint ezek az előrelátó intézkedések megoldják a nagy gondot. De természetesen szükség van az okszerű takarékos takar­mányozásra. Ezért a korábbi­nál pontosabban, gondosabban járnak el, porciózzák az etet- nivalót. Az egész szövetkezet érdeke Figyelemre méltó körül­mény, hogy a bevezetett bé­rezés, az üzemegységenkénti önálló elszámolás az áttelel- tetés, a takarmányozás vonat­kozásában is kedvezően érez­teti hatását. Ennek a gond­nak a megoldása nem csupán az irányítókra ró feladatot, hanem az egész szövetkezet közügye lett. Ki nem mon­dott versengés indult tpeg az üzemegységek között azért, hogy a kitűzött céljaikat el­érjék. Érthető ez, hiszen az ott dolgozók keresete, jöve­delme függ attól, hogy mi­lyen eredményt érnek el. És helyesen gondolkodtak, ami­kor maguk kezdeményezték, hogy a takarmányalap bizto­sítása érdekében hetőséget ragadjanak meg. Hiszen az állatállomány si­keres, jó átteleltetésétől függ­nek sokban a jövő évi ered­mények is. így tehát közvet­lenül is érdeke mindenkinek, hogy megteremtse ehhez a föltételeket A Zrínyi Termelőszövetke­zetben úgy értékelik, hogy a hozott intézkedésekkel és a betakarított, illetve az ezután betakarítandó takarmánnyal ésszerű gazdálkodás mellett biztosítani tudják szépen fej­lődő szarvasmarha-állomá­nyuk ellátását V. M. üj termékek a Tabi Campingcikk Vállalatnál Újabb partnerekkel kötöttek üzletet (Tudósítónktól.) A Tabi Campingcikk Válla­lat termékei — amellett hogy ezekből egyre több kerül a hazai piacra — ma már több mint harminc országba jut­nak el. A vállalat az első fél­évben 30.3 millió forint érté­kű készterméket gyártott, eb­ből az exportra szállított ter­mékek értéke nyolcmilliót tett ki. A vállalat az első hat hó­napot másfél millió forint nyereséggel zárta. Ponyvaké- szítményeikből a legjelentő­sebb vásárlóik: az Ikarus, a Csepel Autógyár, a Szegedi Kenderfonó Gyár, sátorfélék­ből pedig a TRIÁL (a volt Sport- és Hangszer-nagyke­reskedelmi Vállalat), a hon­védség, illetve a külföldi partnerele megrendelését le­bonyolító TEXÉRT és a HUNGAROTEX. Termékeik választéka évről évre bővül. Sátrakból például már csaknem ötvenféle típust gyártanak, öt színkombiná­cióban. Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron bemutatott leg­újabb három típus közül — a Kis-Koppány elnevezésű kempingsátorból, a pavilonsá­torból és a kombinálható ga­rázs-kemping sátorból — kü­lönösen az első aratott ősz tatlan sikert Ebből a TRIÁL- nak ezer garnitúrát már le is szállítottak, s most tárgyal­nak nyugatnémet partnerek­kel. Az első félévben új meg­rendelőként jelentkezett Ro­mánia, ahova 1140 kemping­sátrat már szintén eljuttat­tak. Osztrák szomszédaink főként a ponyvakészítmé­nyek, jugoszláv partnerek pe­dig tehergépkocsi-ponyvák iránt érdeklődnek. A vállalat legújabb termé­ke a poliuretánhab alapanya­gú matrac és ülőpáma. Ezek­ből augusztus végéig a TRIÁL-nak egymillió forin­tos igényét kell kielégíteniük. A növekvő kereslet kielégí­tése végett a sátorkészítő részleg fejlesztéséhez az idén mintegy 300 000 forint értékű speciális varrógépet szereztek be, s említést érdemel az is, hogy körülbelül 650 000 fo­rint költséggel elkészül a vál­lalat új irodaháza. Kaposvári szerző a táncdalfesztiválon A vegyészhallgató Bolgár vendégek Csurgón Hazánkban üdülő bolgár tu­ristacsoport a napokban Csur­góra látogatott. A vendégek megkoszorúzták a bolgár hő si emlékművet Kisdiák ko­rában a vegyé­szeti szakiro­dalmat bújta a könyvtárban, a zeneiskolában nyolc érig ta­nult hegedülni. Vonzódott a kémiához, utál­ta a hegedű­gyakorlást. A szolfézs — sok diák »imiimu- ea« — a zene­elmélet meg a komoly muzsi­ka viszont ér­dekelte. Beat­zene-rajongó kishúgát oly­kor igen hatá­rozottan »meg­tépte« — »a beat nem ze­ne« jelszóval —, a klassziku­sok védelmé­ben. Tanárai ze­nei pályára ja­vasolták. Mér­nök lesz... Rózsa Pál moszkvai ma­gyar diák. A Nehézipari Mi­nisztérium tár­sadalmi ösz­töndíjasaként a finamkémiai egyetem IV. éves hallgatója. A gumiiparban fog dolgozni. És hogy teljes le­gyen az ellentétpárok egysé­ge, élete másik része: a zene. A beatzene ... Basszusgitáros a kollégium zenekarában. Együttesük a beatzene és a magyar beatszá- mok egyik első moszkvai pro­pagálója volt És talán ez az egyetlen, amire észrevehetően büszke Rózsa Pál vegyészhall­gató. A moszkvai tv »Nem­zetközi diákklub« című adás­sorozatában havonta egyszer szerepelnek. Háromszor volt intervíziós adásuk, több ízben önálló hangversenyük is. Ze­neszerzéssel talán két-három éve foglalkozik. Autodidakta módon. Átrágta magát Darvas Gábor meg Siklósi összhang­zattanán, most pedig az Eszt- rádzenekari hangszerelés cí­mű orosz nyelvű szakkönyvet tanulmányozza. Közben na­Lopni igen — rendesen élni nem Már a házassága első napján... — Dunna meg vánkos a főbérlőtől Ruhatári jegy lopott kabátról Bár alig múlt még huszon­három éves, ám a kaposvári Szeredniczki Mihály már több ízben ült a vádlottak padján. Kétszer ítélte el a bíróság garázdaságért meg lopásért Utolsó börtönbüntetéséből ez év májusában szabadult. De ahogy látszik, nemsokára ismét rács mögé került. Mélabús képpel ül előttem, néha plafonra emelt tekintet­te] nagyokat sóhajt, a szeme sarkából meg a hatást figye­li. Nem lehet túlzottan elé­gedett színészi képességeivel, mert egyik pillanatról a má­sikra más hangnemre vált át Nyoma sincs a megbánásnak, játszani is megunta már. Kérdem, ml értelme volt az újabb lopásoknak. — A feleségem az oka min­dennek. Azt hiszem, ha újból nem nősülök meg, akkor most nem ülök itt. Az az igazság, hogy egy kicsit elhamarkod­tam a házasságot. Amikor ki­kerültem a börtönből, nem­sokára megismerkedtem a fe­leségemmel, három-négy nap múlva már nálunk lakott Albérletbe költöztek, a Honvéd utcába. Mindjárt az első nap magához vette fele­sége fényképezőgépét, • Jó pénzért túladott rajta. Nem sokra rá egyre gyakoribbá váltak a veszekedések, úgy­hogy az asszony június végién el is költözött Kihasználva a felfordulást, Szeredniczki egy bőröndbe összepakolta főbérlője dunná­ját, vánkosát és az egyéb ru­haneműket. A lopott holmit édesanyjához vitte, majd ér­tékesítette. »Megléptetett« a főbérlő lakásából egy rádiót is. — Nem tudom, nem emlék­szem ezekre a dolgokra. Le­het, hogy elvittem, de ugye már régebben történt... Segítek visszaemlékezni: — S júliusban ml volt? Tudja, amikor bemászott a sógora lakásának ablakán. — Bejáratos voltam oda, hisz itt lakott az édesanyám is, így ismertem a járást, összecsomagoltam a szobában talált csizmát, aktatáskát, ing- kabátot meg egyebeket, elvit­tem egy táskarádiót is. Ütja egy használtcikk-kiske- reskedőhöz vezetett, s annak eladta sógora holmiját »Gyűjtőszenvedélyétől« is­merőseit sera kímélte meg. Egyik éjszaka betért a Kapós bárba. Az asztaltól, ahova le­ült, kiment az ismerőse. Sze­redniczki ez idő alatt villám­gyorsan beadta annak orkán­kabátját a ruhatárba. Amikor keresték a kabátot, s a gya­nú rá terelődött, a ruhatári cédulával »igazolta«, hogy övé a kabát. Pár nap múlva a termál­fürdőben lopott el egyik is­merősétől egy karórát, s azt kétszáz forintért eladta. — Nem volt elég pénze, hogy állandóan a máséhoz nyúlt? — De igen. Csak nem tud­tam megállni, hogy ne lop­jak. — Az előző büntetése letöl­tése után nem gondolt arra, hogy nem éri meg ezt az életmódot folytatni? — Abban reménykedtem, hogy nem kapnak el. — Mihez kezd, ha kiszaba­dul? — Elmegyek Kaposvárról, itt már nagyon is ismernek. Szeredniczki Mihály bűnügyét rövidesen tárgyalja a Kaposvári Já­rásbíróság. Pintér Dezső azt hitték, puskázni akarok ...« gyón megszerette a partitúra­olvasást. Kedvencei Bramhs, Schubert és Beethoven. A táncdalfesztivál harmadik elődöntőjén a zsűri 188 pont­tal a hatodik helyre juttatta Egyszer vagy fiatal című szer­zeményét. — Hogyan sikerült eljutni a beatzenéig? — Volt a kollégiumban egy szólógitár. Hegedűfogásokkal pötyögtettem rajta. Láttam* bogy »jé, ez megy...«. Néhány dolgot megmutattak, majd át­váltottam basszua-g; tárra. És zenekart alakítottunk... — Hogyan született ez a fesztiválszám? — Története van... Jó egy éve hatással volt rám Illésék egyik száma. Tényleg — gondoltam — nem mindig »tied a vi­lág« ... Éppen kémiabeszámo­lóm volt. Megkaptam a tételt, helyre mentem, és egyszer csak úgy kijött belőlem a dal szövege. A rímek is mind ké­szen voltak bennem. Gyorsan leskicceltem őket ott, öt perc alatt. Erre azt hitték, puskáz­ni akarok. Alig bírtam tisztáz­ni magam ... Este megírtam az akkordokat. A téli vakációban pedig beküldtem ... — Tetszett-e a Hungária együttes előadásában? — Ők gyorsabbra vették a tempóját. Igazuk van, a dal gondolatát így jobban kifejezi az előadásmód ... — Tervei? Vágyai? — Érdekel a beat stílus hangszeres átalakulása: szere­tem például a fuvolát, a zon­gorát és az orgonát együtt a zenekarban. És nagyzenekari átdolgozások is foglalkoztat­nak ... Kottafüzetet mutat: tizen­hat száma készen van — szö­veg nélkül —, csak hangsze­relni kell őket. Érdekel, va­jon. ha eeyszer »befutna«, hi­vatást változtatna-e? Határo­zott választ kapok: — Nem. Nem leszek zene» szerző ... Persze — mosoly»- dik el — azért a döntőn jé lenne ott lenni... Péntek este megtudtuk: ott lesz a döntőn... Rózsa Pál vegyi szhallgatő huszonkét éves. Először szere­pel zeneszerzőként az orszá­gos nyilvánosság előtt. Egyszer vagy fiatal című táncdala a közönségtől 37 239 szavazatot kapott. Pontjainak száma 240- nel növekedett, így 428 pont­jával a harmadik elődöntő második helyére jutott. Wallinger Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom