Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
▼asámap, 1968. augusztus 1. 7 SOMOGYI NÉPLAP Bihari Klára ÍRATLAN TÖRVÉNY ertháné a villany- tűzhelyre tette a levest és hozzálátott, hogy kisüsse a vékonyra kivert hússzeleteket. Élvezettel s teljes odaadással forgolódott a kicsi, fénylőn tiszta konyhában. Pontosan kimért, rövid és gyors mozdulatokkal végezte munkáját, pedig közben nem- esakosak a fülével, hanem egész leikével kifelé figyelt: jön-e már az ura? Hogy nyugtalanságát elviselhetőbbé tegye, időnként kiment a kis előtérbe, gömbölyű könyökével lenyomta a kilincset és benézett a szobába. Odabenn a rend és tisztaság leheletét árasztva állottak a csillogó bútorok. A nagy, több részes szekrény, a szegletes asztal négy zöld kárpi- tozású székkel, a kihúzható rekamié, támlája lapos tetején porcelán meg plüss állatfigurákkal, babákkal és egyéb gyermekjátékokkal, a lépcsős virágállvány és a sarokban a kerek asztalka, kétoldalt egy-egy fotellel. Az asszony gyönyörködő pillantása végigsiklott a csillagokból horgolt asztalterítőn. Az előző napon készült el vele, és ma, amint hazajött a bányából, kimosta, kivasalta, s mindjárt föl is terítette. — Ilyen asszonnyal, mint te, soha nem volt még nekem dolgom ... — súgta neki Lajos, a férje a legbizalmasabb pillanatokban. Zsófinak ilyenkor nagyot dobbant a szíve, fejébe szaladt a vér, s a fájdalomig feszítette az a kívánság, hogy még erősebben és teljesebben odaadhassa magát. Tudta, hogy Lajost nagyon szerették a nők, ezért is nősült későn, huszonnyolc éves korában. Belecsimpaszkodtak, nem akarták 'kiengedni a körmeik közül, mindegyik véglegesen meg akarta tartani. ötödik esztendeje éltek együtt, de a versengés közte és a hajdani asszonyok, lányok között nem szűnt meg. Ha szó esett róluk, vagy valamelyikkel szembetalálkoztak az utcán, barna szemöldöke összerándult, mintha valami érzékenyen megremegett volna benne. Lajos hiába mondta, »mit morcos- kodsz, hiszen te sokkal különb vagy, nekem már ez olyan, mintha egy darab kőre néznék-« — sötét tekintette! elfordult és legföljebb annyit felelt, rekedten, haragosan: »-Hallgass már, hallgass!« A szerelmes dicséret, hogy ő a legkülönb feleség a világon, nemhogy csökkentette volna, de még magasabbra fokozta hevét. Azt, hogy a terítő már elkészült, meglepetésnek szánta. A régivel a fűtőtestet takarta be. De a csipkénél is tovább nézte a szemközti sarokban elhelyezett asztalkát, amely felett egyik ol- dadon a kislányuk, másik oldalon a férje bányászruhás képe függött. Erre jön majd a televízió, amire most már nem kell külön takarékoskodniuk, mert váratlan ajándékképpen megvehetik abból a tizenhatezerből, amit az oldalkocsis motorkerékpárra összegyűjtöttek. Az örömmel teli nyugtalanság újra felcsapott benne. Már a sarokban látta a nagy fadobozt a képernyő homályos üvegével. Egyik vájár ismerősük eladja a fél éve vett motorkerékpárját, és csak tizenkétezret kér érte; az ura talán éppen most olvassa le Pusztainak a pénzt. A fennmaradó négyezret a televízióra szánták. ekitámaszikodott az ajtónak. Egy másodpercre behunyta a szemét, és hosz- szasan sóhajtott, mert valóságos testi jó érzést adott a gyarapodásnak, az óhajok gyors teljesülésének boldogsága. Lemond az új ruháról, mert a televízió nem teli ki teljes egészében a megmaradó négyezer forintból. Odakinn lépések koppan- tak. Gyorsan kiszaladt az előszobába. íiertha éppen akkor lépett be az ajtón. Szokása ellenére nem köszönt. — A gyerek ... hol van? — kérdezte mordul. — Anyádék kérték, hadd maradjon náluk éjszakára is . .. nehezen tudnak megválni tőle ... — felelt Zsófi puha hangon. Könnyen, nesztelenül mozgott az ura körül, elébe tette a kan^sót, poharat, evőeszközöket, és virágos . porcelántányéron a húst meg a burgonyát. Mindjárt észrevette, hogy haragos, s tudta, hogy ilyenkor nem szabad faggatni. Amíg vizet töltött a pohárba, kenyeret szelt és kezére adta a sót- paprikát, le nem vette róla feszült tekintetét, amely megtelt mélységesen komoly, ösztönző várakozással. Bertha az utolsó falat után odébblökte a tányérját, és súlyos öklével olyat vágott az asztalra, hogy a pohár felugorva, a kancsóhoz koccant. — A gazember! A disznó! — tört ki belőle indulatosan. — Kovács Andrásnak adta oda a motort... — Eladta? — kiáltott fel az asszony. Alakja teljes magasságában kinyúlt. — Ezt merte tenni? Neked kínálja, és másnak adja el a gépet? Arca pirosán kezdett tüzelni, szemében gyűlölet szikrázott. Élesen hasított belé a veszteség fájdalma. Nem lehet megvenni a televíziót, és az idő elérhetetlen távolságában siklott a gyermekszoba bútorzata s a hűtőszekrény, amire a mai naptól kezdve akartak gyűjteni. De mindennél jobban égette a sérelem, ami az urát érte. És most az volt a legfontosabb, hogy ezt Lajos is tudja és észrevegye. — A te pénzed nem olyan jó Pusztainak, mint a másé? Hiszen téged kérdezett először, avval, hogy adóssága van, nem akarod-e a motorját. Az isten büntesse meg az ilyen becstelent! Megérdemelné, hogy a szemébe köpjél! ertha fölkelt, és indulatosan le-fel járt a konyhában. A benne dolgozó düh, amit Zsófi még magasabbra szított, szinte szétfeszítette a kicsiny helyiséget. — Ne hagyd magad. Az ilyen megérdemli, hogy kitanítsák! A brigádja előtt köpjed szemen! — hadarta lélegzetnyi szünet nélkül az asszony. — Dehogyis köpök én az arcába. Hogy azt higgye, most tönkretett — vágott közbe az ura izgatottan, és fejét oldalra fordította, mintha egy számára látható lényhez intézné gyűlölködőn keserű szavait. — Mindjárt holnap megveszem a motorbiciklit, hadd lássa, hogy nem szorultam rá, és én tettem volna neki szívességet, nem ő énnekem ... Bertha másnap csakugyan megvette a tizenhatezer forintos gépet. Egy-két napig még szidta, Pusztait, azután elhallgatott. Az asszony azonban, ahányszor a kislánnyal együtt beült az oldalkocsiba, vagy karba font kézzel állt a ház mögött, ahol Bertha a fényesre lakkozott motorkerékpár mellett guggolt, hogy kifogyhatatlan türelemmel babráljon rajta, friss haraggal szidta és átkozta. A televízió elvesztését még meg tudta volna bocsátani, bár ez is elevenen fájt, de az ura kijátszását nem felejthette el. Nyolc—tíz nappal később Bertha ismét rosszkedvűen jött haza a délutáni műszakról. Míg arcát odatartotta Zsófi csókjának, barna szemével elmerüiten és szórakozottan másfelé nézett. Odament a szélesre nyitott, kettős rekamié közepén alvó kislányhoz, megsimogatta szőke fejét, azután a konyhában leült a kitálalt étel elé. Evés közben kérdezősködött erről-arról, de szórakozottsága nem szűnt meg, s gondolatai láthatóan máshol jártak. Az asszony mint mindig, ha Lajos valamilyen okból kikerült az ő hatóköréből, veszélyt sejtett. — Miért vagy kedvetlen? Történt valami? — Semmi... — mormolta az ura, és megrántotta a vállát. — Az a Pusztai... az állat! — Mit csinált már megint? — kérdezte az asszony. Kiegyenesedett, és sötét szemöldöke összerándult. — A brigádja robbantott.. A tíz gyutacs közül csak hét robbant fel — kezdte Bertha. A leomlott meddőben volt egy olyan nyolcvankiló-for- ma kő. Ahelyett, hogy megerőltetné magát és fölemelné, fogja a csákányt és szét akarja ütni, mert az apróbb darabokat már szép kényelmesen föl lehet lapátolni a csillébe. Avval nem törődik, hogy éppen egy gyutacs kerülhet a vas éle alá, és kiverheti mind a két szemét. Láttunk már ilyet... Én éppen náluk voltam, a lőmes- terrel kellett valamit megbeszélni ... Bertha szemében zöldes szikrák gyúltak, hangja eltorzult a haragtól. — Olyat vágtam a karjára. hogy mindjárt elejtette a csákányt. Az asszony kiegyenesedett. — Hagytad volna! Vakult volna meg. Még te segítesz neki, amikor becsapott!? Elveszítettük miatta a televíziót, és ki tudja, mikor vehetjük meg a hűtőszekrényt — kiáltott fel Zsófi indulattól rekedten, arca, homloka pirosán tüzeit. Bertha letette a kanalat. Kissé hátrább húzódott, szeme 'kitágult, s ettől homlokán ráncba szaladt a sima bőr. — Mit mondasz? — kérdezte csodálkozva. — Azt, hogy minek törődtél vele? Érdemel is kíméletet az ilyen utolsó szélhámos, aki téged kilátszott, megcsalt... Verte volna szét azt a követ. — Nem vagy az eszednél.. Három éve Csermely Józsi így vesztette el a bal lábát.. Gergely Ádám is így lett félszemű! — mondta Bertha lassan. — Azokat sajnálom, mert rendes emberek... De Pusztai megkárosított. ertha Zsófira nézett, aki délcegen állt az asztal túlsó oldalán. Tudta, hogy mindez a gyűlölet és harag őmiatta, őérte tört fel ilyen frissen és elevenül. Bár éppen any- nyira neheztelt Pusztaira, mint azelőtt, valami mégis mélyen egybefűzte vele, s ezért sebző, és kegyetlen sértésként hatottak rá Zsófi szavai. Az a különös sejtése támadt, hogy először látja a szép, széles vállú, kemény derekú, eltorzult arcú nőt, s ez nem azonos azzal, aki őt tegnap, tegnapelőtt hazavárta. A tárnában, baj idején, mindig úgy érezte, hogy hideg árad el egymást követő hullámokban a bőre alatt. Most úgyanez a veszélyt jelző hűvösség terült szét benne, s megérttette vele, hogy ezt az ügyes, gyors kezű, kivételesen szorgalmas teremtést, aki mindig fel tudta gyújtani, már nem szereti úgy, mint eddig. Valami, ami forrón és szorosan összekötötte őket, meglazult, s ki tudja, lehet-e még ezen segíteni? — Mit nézel ügy rajtam? — kérdezte a hosszú hallgatástól, s a távoli, felmérő pillantástól furcsa bizonytalansággal az asszony. — Semmit — felelt Bertha. Hogy elrejtse szemét, az üvegtálacska fölé hajolt, és újból kanalazni kezdte a ásom pótok Megszőtték a harmadikat — készül a következő terve A Somogy megyei Tervező Iroda tanácstermében a napokban helyezték faira Honthy Márta új gobelinjét, amely a Konstelláció címet viseli. A fiatal művésznek ez már a harmadik megszótt munkája, Kaposváron található az Évszakok nagyméretű gobelin is, a Hotel Kapósban. A főiskolás több év alatt készítette Honhy Márta a Népek Barátságát jelképező gobelint, amely Budapesten látható. Honthy Márta most egy újabb megbízatást kapott, ennek tervén dolgozik Jelenleg. Az új pártszékház tanácstermét fogja díszíteni a Magdik gobelinjét, BODA ISTVÁN: Hétköznapi glória Itten, közel, az álmok bölcsőhelyéhez lassan ennek a nyárnak is vége. Szelíden és csendes odaadással ráhajlik az árnyék a fák levelére, a házakra hajlik, a régi boronákra, — megtompult fogukat eszi a rozsda — és hétköznapi glóriáját fáradt kezével a tájon szétarany ózza. Csillognak a deres gyalogutak, a csendben áznak a házak. Költöző madarak éneke hállik, nézem az árva fészekpalotákat, a bokrokon selyem pókháló szövetek égnek, s az alkonyt ragyogás olyan a tájon, mint egy csipke enyészet. Port vert egy távoli vontató, habzik a fasorok széle. Aranyló álmai közepette mintha a tengeritábla beszélne. Szelíden, ahogy csak a csend tud, könyörögve, ahogy csak a gyermek képes. Jönnek az asszonyok, s odatérdepelnek ehhez a hegyi beszédhez. S aztán már az 5sz szertartása ßn a fák, a dombok szertartása. Ragyognak a jegenyék örök gyertyafényei, s a mindenség oltára elé magasodnak, s égnek, mint csak a szív tud, ha a hűség egyszerű jelképe sugárzik, az este meg rátűzi mindegyik hegyére a csillagok kinyíló sárga bugáit. *. TÖREDÉKEK l A tejutakon kószál az álom, s nem veszi észre mennyi fűszál nőtt a nyáron. . . n. Nem volt kenyerem sohasem a hízelkedés. Épp ezért vagy éppen ennek ellenére mégis meglesz a kenyerem ... in. Egy anya dorgálja a lányát: Rövid a szoknyád! Kész a bosszú válaszban így: a szoknya rendes, a lábam hosszú rv. Lakásra gyűjtött, azután autóra, maß később garázsra. Spórolt mindenben. Felesége ezért lett teljesen parázna ., I
