Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Vasárnap, 1968. augusztus 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP Aszály és gazdaságpolitika CSURGÓI PATRIÓTA H azai tapasztalatainkról és törekvé­seinkről szólok majd, előbb azonban egy újsághírre utalok. Ez' azt adja tudtul, hogy Chile mezőgazdaságában a hosz- szan tartó aszály 75 millió dollár kárt oko­zott. A takarmányhiány miatt 300 000 juhot és 12 000 szarvasmarhát kellett levágni. Az aszálykár következtében kereken 130 000 hek­táron nem tudták elvetni a búzát. Az élel­miszerhiány elhárítása megköveteli a köz- beruházások csökkentését, s ennek következ­tében legalább 120 000 ember marad munka nélkül. Olyan országról van szó, amelyben az össztermelés egyharmadát a mezőgazda­ság adja. Nálunk is pusztított az aszály. Érthető hát, hogy az ilyen hírekre a szokottnál jobban odafigyelünk. S ami még fontosabb: az aszálykárok elhárítása nálunk országos hord­erejű közgonddá vált. Sír — nevet alapon mindnyájan élvezzük valamennyi népgazda­sági ág eredményeit, s a sikertelenség terhei­ből bizonyos arányban kinek-kinek részt kell vállalnia. Hosszú hónapokig nem esett eső, s a rendkívüli időjárás következményeit mindenki megérzi. De éppen ez a körülmény magyarázza meg leginkább azt, hogy egész társadalmunk érdekelt abban, hogy a mező- gazdaságban mentsük, ami menthető, pótol­juk, ami pótolható, és a lehető legésszerűb­ben gazdálkodjunk megtermett javainkkal. Ha hazai agrárhelyzetünk részletkérdé­seinek fejtegetésébe nem is bocsátkoznánk, már ebből a szűkszavú összevetésből is ki­világlik: mi nem az említett, más berendez­kedésű, távoli ország módján küzdünk meg aszálygondjainkkal. Az egyértelműség ked­véért hozzáfűzöm: kormányzatunk elkötele­zettséget érez arra, hogy a lakosságot min­den körülmények között ellássa élelemmel. Evégből rendkívül fontosnak tartja, hogy a mezőgazdasági termelés folyamatosságát, az adott szinten való folytatását — az ország jövőbeli élelmezése megalapozásának érde­kében — minden rendelkezésre álló eszköz­zel segítsen biztosítani. Ebből az össztársa­dalmi érdeket szolgáló gazdaságpolitikai alapelvből fakadnak, ennek szellemében hat­nak a gyakorlatban a kormány újabbnál újabb, időszerű, mezőgazdasági intézkedései. Szemléltetésül vegyünk néhány példát. A magyar mezőgazdaság kétségtelenül legna­gyobb aszálygondja a takarmányhiány. En­nek következtében bizonytalanná vált az ál­lattartás. Hangsúlyozom: vannak ugyan az állattenyésztés gazdaságossága további ja­vításában központi tennivalók, de most nem ezek a folyamat meghatározói; nem az éppen az új mechanizmus kapcsán anyagilag meg­növelt tenyésztési kedv lohadt le, hanem a takarmány termés bizonyult elégtelennek. Mi­re alapozhatja állattartását a gazdaember, ha nincs kellő mennyiségű etetnivalója? S a falu kezdte adni a jelzéseket. Márciustól fog­va csökkent a tehenek és üszők megtermé­kenyítésének száma. Ez a körülmény a szarvasmarha-állomány jövőbeli alakulását veszélyezteti. Ugyanezzel a hátránnyal jár az is, hogy az állattartók egyre több és több tény észmarhát kínáltak fel az állami válla­latnak — levágásra is. Látni kellett, hogy ennek nem lesz jó vége. Más tapasztalat. Jú­niusban a szabadpiacra vitt süldőknek és malacoknak csak mintegy 40—45 százalékára akadt vevő. Ha ez az állapot nem változna, vajon mennyi koca maradna — kivált a háztáji ólakban? A kormányzat e kedvezőtlen jelensé­geknek nem maradt tétlen szemlélője. E problémák hangot kaptak a legma­gasabb államhatalmi fórumon, az ország- gyűlésben is. Somogyi képviselő is ismer­tette az állattartók gondjait és kért hathatós központi segítséget az állattenyésztés nehéz­ségeinek áthidalásához a júliusi ülésszakon. S nem sokkal később, július 25-én a Minisz­tertanács határozatot hozott a problémák megoldására. Kimondotta: gondoskodni kell a teljes gazdasági év tartamára az állatok eltartásáról, a tenyésztési kedv és a terme­lési biztonság megőrzéséről. Csak két nap múlott el, és a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban sajtótájékoztatón be­jelentették: kidolgozták és ezúttal meghir­detik a nagyarányú behozatalból származó központi abrakkészlet eladásának új fel­tételeit. Ez a gyors és hathatós intézkedés kedvező fordulatot indíthat el. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek vezetői meg az egyéni állattartók megérthetik az új akciók­ból: nem maradnak magukra takarmányo­zási gondjaikkal. Nehéz helyzetükben segít­ségükre siet az állam. A kormányzat tett és tesz intézkedéseket az állatállomány eltar­tásának biztosítására. Van és lesz abrak; megvesszük külföldön a hazai készlet kiegé­szítéséhez szükséges mennyiséget, és azt az állam hivatalos áron átadja a gazdaságoknak, állattartóknak. Ennél megnyugtatóbb és biz­tonságosabb ígéretet a parasztság nem is várhatott. Az abrakjuttatás megszervezése és biztosí­tása: igen nagy horderejű intézkedés. Né­melyek — bizonyára tájékozatlanságból — mégis helytelenítik mondván: »Abrakimport? Ugyan kinek a terhére? Már megint másnak a rovására segítik a mezőgazdaságot« — hal­latszanak — természetesen nem falun — ilyen és hasonló rosszalló megjegyzések. Ezek nélkülöznek minden valós alapot. A mezőgazdaság segítése nem megy más nép­gazdasági ág rovására, sőt megjelelő fejlesz­tése elősegíti az egész népgazdaság kívánatos erősödését. A behozott abrakból lényegében véve tej és hús válik, ami szintén belekerül a külkereskedelmi forgalmunkba. Vagyis: az abrak kifizeti önmagát, hiszen olyan új ér­ték létrehozását teszi lehetővé, amely egy­részt a. mezőgazdaság egyébként kedvezően »játszó« külkereskedelmi mérlegének egyen­súlyát nem borítja fel, másrészt a tenyész- állomány átmentésével, eltartásával hosszú évek állattenyésztésének biztosít szilárd ala­pot. Ezzel a hús- és tejellátás kedvező lehe­tőségeit továbbra is fenntartja. Abrákimport, de kinek a rovására? — hibás ez a kérdés- felvetés. Kinek az érdekében történik mind­ez? — ebben van a dolog lényege. S válasz nagyon egyértelmű: az állatállomány idei csök­kenésének káros következtményeit egyaránt érezné a jövőben mind a tenyésztő, mind a fo­gyasztó, a hazai piac is, a külkereskedelem is. Ezért szolgálja a mostani gazdaságos abrak­behozatal a népgazdaság, az egész lakosság jól felfogott érdekeit. A takarmányhelyzet valóban elsősorban a termeléssel függ össze. De a termés nem azért kevesebb a kelleténél, mert valamiféle hibás gazdaságpolitikai számítás nem vette figyelembe a tényleges szükségletet; nem is paraszti mulasztás csökkentette a hozamo­kat; még kevésbé helytálló az a nézet, hogy az új mechanizmusból adódó mezőgazdasági gondok nehezednek az országra. Ezeket a ne­hézségeket a rendkívüli mostoha időjárás hozta magával, s ha a döntően nagyüzemi termelésre berendezkedett mezőgazdaságunk mégsem állította az országot az élelmiszer- ellátás tekintetében kilátástalan helyzet elé, az éppen azért van, mert a parasztság minden eddiginél szilárdabb anyagi-műszaki bázisra támaszkodva, szorgalmas munkájá.val mérsé­kelni tudta a kedvezőtlen időjárás termés­csökkentő hatását. Minden szónál ékesebben beszél erről a nagyszerű eredmény: az idén is megtermett az ország kenyere. S van és lesz a kenyér mellé hús is, tej is, zsír is. Ezért jelenthette júliusban az országgyűlésnek a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter: — Élelmiszer-gazdálkodásunk az év első felé­ben is a tervek szerint alakult, sőt egyes ter­mékekből — mint például a hús, a tejter­mék, a tojás — az előirányzatokat megha­ladó készleteink vannak. A termelési kiesések kedvezőtlen hatása a legérzékenyebben a zöldségellátást érintette. Áprilisig, májusig nem volt különösebb probléma, a koraiak elfogadható hozamot adtak, a primőrök termése a várt­nak megfelelően alakult. Űjburgonya, zöld­borsó, zöldbab, uborka, fejes káposzta és gyökér — a konyhakerti növényeknek ez az a köre, amelyet különösen sújtott az aszály. Ha nem termett elegendő, a kelleténél ke­vesebb került a piacra — megemelkedtek, felszöktek az árak, átlagosan 25—30 szá­zalékkal meghaladták az előző évit. Egyik- mási’k termék majdnem kétszeres áron ke­rült a fogyasztókhoz. Semmiképpen sem he­lyes teljes egészében még a szabadáras ter­mékek esetében sem ez a drágulási folyamat. Az egyes kirívó eseteiktől, a túlzásoktól elte- kintve arról van szó, hogy a termelő nem hárítja át az aszálykárt teljesen a fogyasz­tóra, hanem a magasabb árral sem pótol­ható mennyiségi kiesés egy részének megté­rülését igyekszik így biztosítani. Kellemetlen, de tény: a termelő is, a fogyasztó is érzi, hogy hónapokig nem hullott egyetlen csepp eső sem. Gyenge vigasz, mégis meg kell említenem, mert így igaz: az a nélkülözhetetlen cikk a nagyon drága, ami nincs. Ha a szokottnál meg az elfogadhatónál is valamivel többe kerül a zöldség, az a lényeg, hogy van. Tesz róla a kormányzat, hogy ebből is fedezze az igényeket. Szocialista országokhoz fordul­tunk: máris jön a lengyel káposzta meg a román zöldbab. Ha kell, burgonyát is vé­sziünk télire. Jól tudjuk azonban, hogy a köz­ponti készletek megteremtésének nem az im­port, hanem a termelés a fő útja. Most a másodtermesztéshez kell folyamodnunk. A SZÖVOSZ megkezdte az országos szervezést: zöldborsó, zöldbab, uborka, cékla, saláta, ka­ralábé és spenót termesztéséhez ingyenes ve­tőmagot ad. Teljes sikertelenség esetén a ter­melés költségeit a MÉK magára vállalja. Tervezik, hogy a konzervipar is indít ha­sonló akciót. Hiszen csupán zöldbabból csak a 60 százalékát kapta annak, amennyinek a feldolgozására készen áll. Termeltető és ter­melő így tesz együttes erőfeszítéseket a kö­zös feladat megoldásáért — a fogyasztók el­látásáért. Ez az érdekazonosság éppen most, a gazdasági reform fényénél válik még vi­lágosabbá. /-összehasonlítási alapként említettem II írásom elején a chilei helyzetet. Csak megismételhetem, hogy mi az aszály­károk elhárításának, legalábbis erőteljes mérséklésének más útját járjuk. Nálunk az elemek tobzódása nem idézhet elő tömeges állatmészárlást, élelemhiányt, munkanélkü­liséget. Mi megfontolt gazdasági intézkedé­sekkel igyekszünk úrrá lenni váratlanul tá­madt bajainkon. Amit teszünk, gondos mér­legelés alapján és mégis késedelem nélkül tesszük. Ezek az intézkedések teljesen össz­hangban állnak a gazdasági reform céljaival. Kilátásaink azért nem kedvezőtlenek, mert új mechanizmus szerint működő, szocialista népgazdaság az, amit egész társadalmunk el­látási érdekeinek védelmében szembeállít­hatunk a még oly hosszan tartó aszállyal is. Sutas József és nő találjon munkát, meg Ezt a portrét egy évtizede formálgatom, csiszolgatom magamban. Mindig újabb színeket és vonásokat ta­lálok a végle­gesbe rájövök, hogy vatami mégis hiányzik belő­le. Pedig jól ismerem Rad­nóti Lászlót, a csurgói Npp- sugár Ktsz el­nökét. Sok­szor hallottam tárgyalni, lát­tam álmodoz­ni, s még kül­földön is jár­tunk együtt. Lehet, hogy éppen ez a közelség ne­hezíti meg. hogy pontos ké­pet rajzoljak erről a gazda­sági vezetőről, akii mindig úttörőnek és felfedezőnek tartottam. Szinte már legenda a me­gyében, hogy a csurgói el­nök nem ismer lehetetlent, akárhová nyúl, mindig ara­nyat talál. Aki szeret rövi- debben fogalmazni, csak úgy beszél róla: k iv áló üzlet­ember. Mind a legendák­nak, mind a tömör vélemé­nyeknek van alapjuk, csak éppen az a hibájuk, hogy nem a lényeget, a leg fontosabbat tükrözik. Engem mindig az foglalkoztatott, hogy ezt a te­hetséges, energikus, nagy fantáziájú elnököt mi sarkan- tyúzza újabb és újabb álmok megvalósítására. Mint a gyöngyhalász, aki tucatszor lebukik a tenger mélyére, s éppen akkor találja meg a legszebb igazgyöngyöt, ami­kor nem is számít rá, én is a mostani beszélgetéskor fedez­tem föl, mi hajtja, mi lelke­síti Radnóti Lászlót. A szülő­faluja szeretete. Még az ük­apja is csurgói volt, s ezt a vidéket úgy szereti, annyi szál kapcsolja ide, hogy há­romszor annyi fizetésért se menne el máshova, mégha a munkája feleannyi volna is a mostaninak. Ezt az őszinte és mély szeretetet mindig tet­tekkel bizonyította. Tizen­nyolc évvel ezelőtt alakította meg a szövetkezetei huszon­négy kisiparos. Elnöknek a huszonkilenc éves szabósegé­det, Radnóti Lászlót válasz­tották meg. Ettől a perctől olyan szorosan egybeötvöző­dött a szövetkezel és az el­nök sorsa, életútja, hogy kép­telenség elválasztani. Ma már harmincszor annyian dolgoz­nak a Napsugárban, mint az induláskor, az év végére pe­dig meghatvanszorozódik az egykori létszám. Nem kis büszkeséggel mondta az el­nök, hogy hamarosan any- nyian dolgoznak a szövetke­zeiben, mint a Kaposvári Vil­lamossági Gyárban most. Ez a tizennyolc év bebizo­nyította, hogy Radnóti László életcéljának tekinti a szövet­kezeti mozgalom föllendíté­sét, a Napsugár gyarapítását. Minden álmát megvalósítja, tervei, elképzelései kivitelezé­sére magával ragadja vezető társait, a ktsz tagságát. S ha bármilyen akadály áll egy- egy építkezés, gép- és anyag- beszerzés elé, addig telefonál, utazik az ügyben, amíg nem sikerül elintézni. Régebben motoron ment az anyag után, ha éppen állt az üzem. A múltkor sürgős ügyben tár­gyalni kellett valakivel. A találkozót szombaton dél­utánra beszélték meg a Ba­laton partján. Szabadságon volt a gépkocsivezető, fogta, beült a volán mellé, s ő ve­zette a kocsit. A tó tele volt vidáman lubickoló emberek­kel, s neki nem futotta az idejéből a fürdésre, mert olyan fontos üzleti ügyben kellett dűlőre jutnia a ktsz érdekében. Ilyen és ehhez ha­sonló példát nagyon sokat mondhatnék róla. S azt is, hogy azért lett milliomos és háromszorosan kiváló a Nap­sugár, mert mindig felelőssé­get érzett a csurgói járásért. Szeretett volna minél többet adni ennek a tájnak, segíteni azon, hogy minél több férfi élhetést a szülőföldjén, ne vo­natozzon Pécsre, Kanizsára, Kapósba és a fővárosba. — Tudod, hogy mi volt a legjobb mozgatóerő? Ebben a járásban hosszú évekig sem­mi sem épült. En mint ős­csurgói, presztízskérdést csi­náltam belőle, hogy legyen valami. Aztán amikor ez is sikerült meg az is, nem lehe­tett megállni, mert akkor le­marad az ember. Ezt a szel­lemet aztán sikerült átültetni a munkatársaimba is ... A jó gazda büszkeségével beszél a saját nevelésű törzs­gárdáról. Hajdan a mester és a szakmunkás volt a legma­gasabb képzettségű a szövet­kezetben. Ma már tizennégy technikus dolgozik náluk, s nemsokára munkába lép az első mérnök is. Ez az a biztos alap, amelyre mindig építeni lehet. — A nagyobbik fiam szin­tén technikus itt, ő a jobbke­zem — jegyzi meg. Sohasem félt a kockázattól minden fejlesztésbe, üzletbe, exportba belevágott, ha azt hasznosnak ítélte meg a szö­vetkezet, a járás és a megye szempontjából. Amikor ebéd­lőt építtetett, rásütöttek, hogy fekete beruházás, s megbün­tették. Ugyanakkor a fizetését is fölemelték, mert mindenki érezte, hogy okalan ez a bün­tetés a megye legjobb szövet­kezeti elnökével szemben. Ma már mosolyogva beszél ezek­ről az akadályokról: — Régen úgy mondták ró­lunk, hogy túl rugalmasak vagyunk, pedig csak ésszerű volt, amit csináltunk. Most már törvényesen megtehetjük mindazt az új mechanizmus­ban, ami a régiben fekete be­ruházásnak számított. Persze azért most is van gondunn. Például a jogi tisztázatlanság. Nagyon hiányzik a kisipari szövetkezeti törvény. A s~o- vstkezeli alapszabály sok szempontból ellentmond az új mechanizmus szellemének. Nekünk azonban most is kell döntenünk, termelnünk, es terveznünk, ezért kialakítot­tuk az ideiglenes, de azért a legdemokratikusabb formát, s ezért kollektíván vállaljuk a felelősséget. Pontosan rög­zítettük a szövetkezet szerve­zetének alapelveit s e szerint dolgozunk. Sohasem tér haza a Virág utcai családi házába könyv nélkül. Most éppen a vezetés és szervezés Izérdéseivel fog­lalkozó szakirodalmat tanul­mányozza. Elnöki pályafutá­sát eddig is végigkísérte a szüntelen tanulás. A gimná­ziumot fiatal korában elvé­gezte, mint elnök tanulta meg a könyvelést. Két-két évig tanult az elnöki és a műszaki vezetői iskolán. Társalgási fo­kon beszél németül és ango­lul, ha külföldi üzletemberek­kel tárgyal, tolmács nélkül is elboldogul. Irodai szekrényé­ben ott sorakoznak a szótá­rak, hogy egy-egy szakkifeje­zést gyorsan megnézhessen, ha szükséges. Két évvel ez­előtt kezdte meg tanulmá­nyait az esti egyetemen, hogy megfelelő szintű politikai képzettséget szerezzen. A napsugár kommunista el­nöke tagja a járási és a me­gyei pártbizottságnak. Tevé­kenykedik a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai bi­zottságában. Ügy mondja, hogy ezen a területen érzi magát legjobban otthon. A tizennyolc év alatt szerzett gazdag tapasztalatára támasz­kodik, ha egy-egy gazdasági téma tárgyalásakor szót kér a járási vagy a megyei fó­rumon. Véleményére, bírála­tára és javaslatára mind.ig odafigyelnek, hisz a megye legnagyobb és leggyorsabban fejlődő kisipari szövetkezetét képviseli. Nem volna teljes a portré ha nem tenném hozza, hogy csekély szabad idejében gya­logol és bélyeget gyűjt. Ked­venc írója Hemingway, s egyetlen vágya gépkocsit venni, mert nagyon szeret utazni és autót vezetni. Eddig minden népi demokráciában járt már, az idén Harkányban és a Tátrában piheni ki a minden erejét, idegét és ide­jét lekötő elnökösködés fára­dalmait. Lajos Géza VITORLÁSOK, CSÓNAKOK, LADIKOK ÉS MIN­DENFAJTA VtZIJÁRMÜ javítását, karbantartását, bértárolását vállaljuk Vegyesipari Ktsz Balaton lelle, Szabadság út 23. ____________________________________________________(7279) A Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazokat a férfi és női munkavállalókat, akik a fo­lyó évben a répafeldolgozási időszakban munkát kí­vánnak vállalni, felvételük biztosítása végett jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. JELENTKEZÉS CSAK SZEMÉLYESEN TÖRTÉNHET, vidéki dolgozók vasúti és autóbuszköltségét a gyár megtéríti abban az esetben, ha ténylegesen munkába is állnak. f Azoknak a vidéki és helybeli dolgozóknak, akiknek a gyár felszólítást küldött és a válasz-levelezőlapot visz- szakúldték, JELENTKEZNIÜK NEM KELL! ______________________________________________ (7283)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom