Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

SOMOGYI NÉPLAP MMW«—————— 4 Vasárnap, 1968. augusztus l Polcz Lajoséknakmegéri... A nagycsepelyi termelőszö­vetkezet a múlt évi gazdálko­dási eredmények értékelése alapján a leggyengébb volt a siófoki járás közös gazdaságai között. Ismerem a szövetkezet múltját. Jártam náluk, amikor — vagy fél évtizeddel ezelőtt — látva, érezve gyengeségü­ket, a jobban járható utat ke­resték az emberek. Aztán meg­hallgattam egy közgyűlést, amikor a kérdések ott feszül­tek az emberekben, de senki sem szólt. Csöndesen hallgat­tak, pedig beszélniük kellett volna ... — Egyetlen olyan eszten­dőnk volt, amikor elégedettek lehettünk a munkaegység ér­tékével. Ez még a Fehér Gyula elnöksége alatt volt. Több mint harminc forintot ért akkor az egység... Szalai Imre szerelővel és társaival beszélgetünk az ut­cán. — Elmemnek az emberek, egyik a másik után int búcsút a falujának. — Miért? — Panaszolják a megélhe­tést Látta volna, reggel meny­nyien indultak el innen mun­kába az állami gazdasághoz, az erdészethez meg a Balaton- parti üdülőkbe. A férfiak szűkszavúak, most mégis egymás szavába vágnak. Ideges türelmetlenség a rugó­ja minden mondatnak. — Elmennek. Mit tehetünk? Egyre kevesebben leszünk a földhöz, amit a tagok behoztak a megalakuláskor ... Ükös János elnök hozzáte­szi: — Nagyon kevesen vagyunk. Az újságíró elvtárs megkér­dezte, hány olyan család van &Í % '■ *' v '' :..fc ' \; ■Mp "'ií'N- '< fial C;í i Polcz Lajos. a szövetkezetben, ahonnan minden munkabíró családtag a közösben dolgozik. Hát szá­moljuk csak össze ... És a kezükön számolják. Szalai Imrééknél a feleség az irodán dolgozik, az anyós a ba­romfitenyésztésben. Az elnö­kéknél az egész család a kö­zösből várja a megélhetést, pedig a fiú tehergépkocsit ve­zethetne valamelyik vállalat­nál, és minden bizonnyal töb­bet keresne havi hatszáznál... — Rajtunk kívül három­négy ilyen család van még a szövetkezetben. Ezek az emberek bizakod- iSStevi: nak. Hisznek abban, hogy lesz ez a gazdaság még erősebb is, s akkor majd többet fizethet a .agjainak. De hát úgy nem le­het erősíteni, fejleszteni a kö­zöst, ha némelyek otthagynak csapot-papot, és mennek a szélrózsa minden irányába, keresni a boldogulást. Akik maradtak és maradnak, azok szeretik a falujukat, a termő­földet, amely mindig elegen­dő kenyeret és mellé valót adott a nagycsepelyie! neHa most is összetartanának, és senki sem futamodra meg a vékony boríték láttán, hanem bizakodna... — Előbbre lennénk, és nem lógnánk ki a járás szövetkeze­teinek sorából — mondja az elnök. Üj, piros téglás ház húzód5k meg az utcasorban. Akkora, amekkora egy kis családnak való. A lakórészhez hozzáépí­tették a gazdasági épületet. A tulajdonos: Polcz Lajos tsz-tag. vezetőségének tagja. — Ha az ember igazán sze­reti a mezei munkát, nem for­dít hátat a földnek — vallja az idős gazda. — Eszembe se jutott még, hogy elmenjek in­nen. Én gyalogmunkás vagyok a feleségem a kertészetben dolgozik, és ott van a munka­helye az unokámnak is. A kis­lány tizenhét éves, de több egysége volt tavaly, mint a fe­leségemnek ... Ha megtakarít bennünket, az övé lesz ez a ház. Nagyon szeretjük íróinkét. Polczné három évvel ezelőtt írta alá a belépési nyilatkoza­tot, azelőtt bedolgozó volt. öt­venöt éves, tagja a szövetke­zet vezetőségének. Reggel a kertészetben találkoztunk vele. — Éjszaka hajnali öt óráig a baromfiakat gyűjtöttük ösz- sze a telepen, néhány órai al­vás, és máris munkába álltam ismét... Hogy megtalálom-e Polcz Lajosné, a szövetkezet í számításomat? Mondjuk, az dón nem számíthatunk magas részesedésre, de jövőre majd biztosan több lesz. Amink van, azt mind a közösből meg a háztájiból kapott jövedelem­ből építettük, vettük. Nem szabad arra adni, hogy ez az év nem sikerül úgy, ahogyan vártuk. Rossz volt az időjárás. Talán a jövő év jobban ked­vez. Bizakodással beszél. Minden oka megvan rá, hogy remény­kedjen, hiszen a parasztembert mindig a föld nagyobb hoza­mába vetett hit segítette át a szűkös esztendő okozta c~üg- gedésen. Bizonyos, ha többen követnék Polczék példáját Nagycsepelyen, előbb érkezne el ez a várva várt esztendő... Hernesz Ferenc MARKA A PULT ALÓL Nagyon megörültem néhány hónapja a hírnek, hogy az il- latszerboltok ismét forgalom­ba hozzák a Gilette Silver pengét, ezt a — ne fukarkod­junk a jelzőkkel — világmár­kát. Forgalomba hozták? Igen, de nem mindenütt a megfele­lő módon «-forgalmazzák«. Pél­dául a kaposvári Opera illat­szerboltban. Kérésemre az el­adó unott arccal felelte: — Sajnos nincs Silver pen­génk. Hogy mikor lesz? Nem tudom kérem ... Meglehetősen megnvúlt kép­ijei léptem az utcára. Ám meg­érkezett a -mentőangyal«, egy régi ismerősöm személyében. Türelmesen meghallgatott, és . csak ennyit mondott: — Menj egy kicsit lejjebb, J öregem, és várj. Engem itt is- 4) mernek... Valóban ismerték, sőt Sil- vert is kapott. Miután átnyúj- < tóttá, hat forint ötven fillér * ellenében, a jótett boldog tu- 1 datával távozott. Én pedig el- szomorodtam, hisz engem itt f nem ismernek, és mi le6Z, ha egyszer elhasználódik a drága acél? Elhatároztam, hogy tovább próbálkozom, és betértem a Carmen illatszerboltba. — Mennyit parancsol? — itt ez volt a válasz. Ezúton mondok köszönetét a kedves eladónak és a régi ismerős­nek. Az operabeli kartársnőtől pedig elnézést kérek, amiért zord idegenséggel, csak úgy ismeretlenül vásárolni próbál­tam, s az ismeretség érdeké­ben előzőleg nem meséltem a gyerekkoromról, és azért is, hogy a hangulatom »szőrös« maradt T. T. AKTATOLOGATÁS Igaza van, de még sincs? Négy fórumot is megjárt a panasz, mire szakértő mond­ta ki a véleményét arról a néhány mázsa mészről, ame­lyet Kovács Pál kaposhomo- ki lakos még ez év május 23-án vásárolt a TÜZÉP- től. A történet röviden eny- nyi: megvette a meszet, ki­fizette érte a 421,50 forintot és hazavitte. Otthon próba- oltást végzett, s akkor vet­te észre, hogy a mész nem jó. Reklamált a TtlZÉP-nél. Hiába. A vállalat még arra sem méltatta a panaszt, hogy mintát vegyen az ud­varon heverő mészből s megvizsgáltassa: vajon igaza van-e a vásárlónak? Az ügy pedig tovább gyűrűzött: el­jutott országos fórumokhoz, onnan pedig vissza a me­gyei tanács kereskedelmi osztályára. A vásárló pedig — nyil­ván azért vett meszet, mert szüksége volt rá — félretet­te ezt az árut, másikat vett és megoltotta. A kereskedel­mi osztály szakértővel vizs­gáltatta meg a félretett árut, s megállapították, hogy rossz: mindössze ötven—hat­van százaléka ad mésztejet, holott valamennyinek föl kellene oldódnia a vízben. S ami ezután következik, az már nem egyéb packá- zásnál: a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya felszólí­totta a TtlZÉP-et, hogy a szakértői vélemény alapján fizesse vissza a mész árát. A vállalat képviselője erre azt felelte: ők már egyszer úgy döntöttek, hogy nem fizetik ki, ezért most sem fizetnek. Az ügy persze nem ma­radt annyiban. A kereske­delmi osztály fölkérte a Belkereskedelmi Miniszté­riumot: utasítsa a kaposvári TÜZÉP-et az összeg vissza­fizetésére. Minden valószí­nűség szerint ezután már megkapja a pénzt a vásárló. Az ügy mellett azonban mégsem lehet szó nélkül el­menni, mert nem kereske­delmi szemléletet tükröz, hanem azt, hogy a vállalat a monopolhelyzetét felhasz­nálva packázik a vásárlók­kal. S ez nem jellemző — és nem is lehet az — a keres­kedelemre. K. I. ROMANTIKA YAN - VENDÉG KELLENE AZ ATÁDl „KOLOSTORBA“ Kevés járási székhely büsz­kélkedhet olyan romantikus étteremmel, szállodával, mint Nagyatád. Az egykori kolos­torból átalakított szálló és ét­terem a Park nevet kapta, a helybeliek azonban csak Ko­lostornak nevezik. Színvonala olyan, hogy Kaposváron is szí­vesen látnánk. Jó a konyha is, nem csupán az ilyen éttermekben megszo­kott, ételeket rendelhet a ven­dég, hanem olyan különleges­ségeket is, amire éppen kedve támad. Hét végén alig vannak ... — Sajnoß kevés az ilyen vendégünk ... Naponta átla­gosan 2000 forint forgalmat érünk el, hét végén azonban alig van vendégünk. Előfor­dult már, hogy a húst, halat meg kellett semmisíteni, mert nem volt kinek elkészíteni. Most bevezettük a közétkezte­tést, naponta hatvanan étkez­nek itt — mondja Koródi Gyu­la üzletvezető. A szálloda vezetője sem di­csekedhet nagy forgalommal. A nyitástól eltelt több mint egy hónap alatt összesen két- S7.ázötven vendége volt csak a szállodának. A tizenöt szépen berendezett szoba még egyszer 'em volt teljesen kihasználva. Voltak németek, angolok, esy amerikai házaspár — ottiár- tunkkor érmen jugoszláv cso- oortnt vártak —. de olvan ven­dégük még nem volt, aki a kö­zeli fürdőt kívánta isénvbe venni, s ezért érkezett volna Negvatádra. Nagyobb reklámot, zenét A jövő kecsegtet csak némi biztatással. Napirenden van a fürdőnek gyógyfürdőhellyé va­ló nyilvánítása, talán akkor megváltozik a jelenlegi hely­zet. A barcsi Dráva-híd meg­nyitását is nagyon várják, mert a Nagyatádon keresztül­vivő nemzetközi útvonal vár­hatóan megnöveli majd a ven­dégek számát. De addig is tenni kellene valamit, hogy az étterem és a szálloda ne áll­jon üresen. Elsősorban a mostaninál sokkal narvobb reklámra, pro­pagandára volna szükség. A csokonyavisontai gyógyfürdő­nél és a forgalmasabb utak mentén táblákkal hívhatnák fel a figyelmet a nagyatádi Park Hotelre és étteremre, az olcsó árakra. Hamarosan itt az ősz, kez­dődik a vadászati szezon. A szálloda a hazai és a külföldi vadászoknak is nagyszerű el­helyezést kínál, s rendezhet­nének az étteremben hangula­tos vadászvacsorákat, hiszen a közelben vadban gazdag erdő­ségek vannak. Télen pedig buszkirándulásokat szervez­hetnének ide disznótoros va­csorára. Közös összefogást! Nagyon hiányzik ebből az étteremből a zene. Ma már nem szívesen mennek az em­berek oda, ahol nincs. Növel­né az étterem hangulatát, ro­mantikáját egy hárfás vagy egy cimbalmos. S akkor bizo­nyára nemcsak a nagyatádiak, hanem a környékbeliek is szí­vesebben fölkeresnék estén­ként vagy hétvégeken az atádi »kojostor« éttermet, szállodát. Az étterem a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalaté, a szálloda viszont az Idegenfor­galmi Hivatal kezelésében van. Fogjon össze a két gaz­da, közösen reklámozzon, irrt az érdekeket nem lehet kü­lönválasztani. Szalai László Részeg Földünk A Föld, akár csak egy kissé spicces ember, ingadozik a tengelye körül: évente mint- e«y 21 méternyit a földrajzi Északi-sark körül. De miért? Ennek eldöntésére négy nem­zet — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Japán és Olasz­ország — 67 esztendő óta min­den politikai viszályt félreté­ve közös megfigyelési progra­mot hajt végre: A feltehető okok között szerepel a sarki jég olvadása, a kontinentális tömegek egyenlőtlen elosztása, az óceánok mozgása, sőt oka lehet a tántorgásnak a belső földáram is. A Alkalmi, 'állított örül Pénztárgépek, lapmásolók és könyvtári adatfeldolgozó gépek előnyös vétele Jp—041 típusú pénztárgép JP—041 típusú pénztárgép Copyphot lapmásoló Könyvtári adatfeldolgozógép, lyukasztóval együtt Régi ár: 18 000 50 %-°s 8000 3800 70 000 Üj ár: 12 000 7000 3500 65 000 Csak korlátozott mennyiségben. Most lehet megvásá­rolni a Pécsi Vegyesipari Vállalat Finommechanikai részlegénéL Pécs, Lotz Károly utca 1. Telefon: 52-49/4 mellék. (50524) táncdalszerzőket gyakran vá­dolják plágiummal, sok eset- oen nem is alaptalanul. Azt hiszem, így van a Mein Berlin eseté­ben is. Dallama veszedelmesen hason­lít a Nathaliera, amely már — Juliet Greco és Gilbert Becaud jóvoltából — világhírű. En mégis megszerettem a Mein Berlint, mert eszembe juttatja Wolfgangot, s így részesévé lett ba­rátságunknak is. Wolfgang építészmérnök Berlinben, szenvedélye a fényképezés, szereti az ódon utcák hangulatát. És hogy ez a hevenyészett portré teljesebb legyen: nagyon félti az új meggypiros Skodát. Óvatosan, de élvezettel vezette a pécsi szerpentinen, és elmesélte, hogy ezt a várost náluk Fünfkirchének hívják. Az öt templom városa. Nagyszerű fo­tótémákat találtunk Veszprémben is. A műemlékké öregedett házak között sétálgatva> stílszerűen a kódexíró szer­zetesekről szerettem volna beszélni, ám az ilyen »igényes« téma komoly nehézség elé állította nyelvtudásomat. Egy délutánunk maradt. Kimen­tünk a szőlőbe, hogy megkóstoljuk a somogyi bort és elbeszélgessünk. Meg­álltunk a horhón a cigányoknál. Később megkérdezték: — Miért mutattad meg a putrikat? — Arro vitt az út. És neki meg­mutathattam. Elhangzott a jogos kérdés, hogy miért? Miért mutathattam neki meg azt, ami már múlt, és ami nem tu­ristáknak való látványosság. Erre pró­bálok felelni, hiszen ez felelet egyben arra is, hogy miért lettünk barátok. Wolfgang nem a prospektusok fel­kiáltójelei alapján állította össze prog­ramját. Már járt nálunk egy tervező- csoporttal Dunaújváros építésekor. Nem ismerkedni, hanem megismerni jött ide. Nem elégedett meg a bala- tonföldvári Kukorica csárda lekenye- rező. népies eleganciájával. Megmoso­lyogta ő is, és ami igaz az igaz, itt ettük a legjobb halászlét. Egyik délelőtt Harkányba indul­tunk. A kocsi poros volt, de tudtam, hogy a termelőszövetkeatet kertészeté­WOLFGANG ben, az öntözöszivattyúnál megmos­hatjuk. — öí forintért. — Ez a ter­melőszövetkezet egyik mellékjövedel­me — nevetett a kertészeti brigád ve­zetője —, a mi »háztáji« szervizünk. Tört németséggel beszédbe elegyedett Wolfganggál. Aztán elindultak az ágy ások között. Wolfgang nem törő­dött azzal, hogy sáros lesz a cipője. Az öntözőfejek szökőkútszerűen szór­ták szét a vizet, és kis tócsákban csillogott az úton is. — Nagyszerű ember ez a kertész — mondta másfél-két óra múlva a ko­csiban —, szinte pillanatok alatt át­rakta embereivel az egész csőrend­szert. Nagyon érti a dolgát. Kölnben volt hadifogoly, és ott tanult meg né­metül. Büszke lehet a kertre, és ez a paprika nálunk »fogalom«. Es még »szerviz« is — mosolygott —> ügyesen gazdálkodnak. A harkányi útból már semmi sem lett, mert ebédidő volt, mire a kertészettől a faluba értünk. Az egyik legkellemesebb meglepetés akkor ért, amikor a Balatonra ménét megálltunk a Togliatti könyvtárnál, Kaposváron. Én öt perc alatt elintéz­tem a könyvcserét, rá még húsz per­cet kellett várni. Sétált az előcsarnok­ban, fényképezett, kérdezett. Sajnos én nem sokat értek a könyvtárak speciá­lis architektúrájához, de tőle megtud­tam, hogy itt a legkorszerűbb szint­megoldásokat alkalmazták. Megmutat­tam az olvasótermeket, körbejártunk a polcok között, neki a gyermekolvasó tetszett legjobban. Megállt és felírt valamit a zsebkönyvébe; — Nemcsak a jó pap, hanem a jó mérnök is holtig tanul. Es az utolsó délután megálltunk a cigányoknál. Négy-ot putriból állt a telep. Wolfgang témát talált. A fal elé állított egy cigányasszonyt, kar­ján av^vekkel. Nagyszerű kontrasztot alkotott a fehér felület és a sötét bő­rű nő. — Madonna di Katahegy. Eltette a Practica Novát, és kér­dezgetett a telepről. Megértette, hogy ennek a »rezervátumnak« a napjai meg vannak számlálva. Néhány éve még kisebb falunak hatott a szőlős­dombok alatt, ma már kuriózum. Szo­morú kuriózum. Ott lesz a képe Wolf­gang albumában, talán a Hotel Anna­bella mellett, mint múlt és jövő. Vagy inkább mint múlt és jelen. Mert Wolfgang tudja, hogy a legkényesebb ízlést is kielégítő hotel nem csoda ma mar, és tudja, hogy a »Hotel Anna­bellák« egyre szaporodnak. Építész, aki a szakember szemével méri és mérlegeli eredményeinket, érti a gya­rapodás okát, és a barátság melegével gratulált hozzá. A horhón hamar kiértünk a szőlő­be. Leültünk a diófa alá, tüzet rak­tunk. Elővette az autótérképet, lát­tam, utazik ismét; városokat, embere­ket képekben, élményekben visz haza. — Szép a te országod. — A tied is. — Elnevettük ma­gunkat, egy kicsit komikusnak, egy kicsit udvariaskodásnak hatott. De mindketten éreztük, hogy őszinteség is. Énekelte a Mein Berlint és elszo­morodott. — Az első konzerthaus, amit ter­veztem, odaát van. Tíz éve nem lát« tam. Elmondta, hogy hamarosan Drezdái* ba kerül. Tervezőcsoportjának az 0 feladata, hogy a még vak szemmet bámuló külvárosi házak, a háború utolsó »műemlékei« helyére új lakóte­lepet tervezzen. Másnap elbúcsúzott. Meghívott, látogassam meg, nézzem meg új épületeit, Drezdában a sixtusi Madonnát, és egy hasonló délután hallgassuk meg lemezről a Mein Ber­lint. Tröszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom