Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

Hétfő, 1968. angnszfas Ml

Dávid József:

KtJEGYZÉ

A

zt írja az Édes: mii szólnék ahhoz, ha ő férjhez menne? Van a faluban egy igen jóravaló öz- vegyember. Talán még emlékszem is rá. Egy bizonyos Kő Antal nevezetű. Ott lakik a Kakas-domb alatt. Darabka szőlője, fél háza is van. De ami a legfőbb, nyugdíjképes tsz-gazda. Már kétszer is járt nálunk. De ő — mármint az édesanyám — csak elküldözgeti, mondván: a fiam tudja ezt. . . Hát mondanám meg, hogy mi legyen?

Azonnal expressz levelet küldtem, amibén áldásom adtam rájuk.

Három nap múlva jött a válasz:

Ha tehetem, menjek haza. Akkor Kő Antal tiszteletét tenné nálunk.

Derültem egy kicsit, de aztán elröstelltem magam és gyorsan táviratot küldtem: vasárnap otthon leszek.

Anyám az állomáson várt Reszkető kézéi csimpaszkodott a nyakamba, s még ki sam bontakoztunk az ölelésből. máris mondta: v

— Ugye, édes fiam... azért... nem vetel meg, hogy vénsé- gemre...

Szerettem volna ölbe kapni és dalolva, fütyülve szaladni vele végig a falun, hogy lássák: az én édesanyám nem is 68 éves, hanem egy viruló arcú kis menyasszony. Hogy a fekete delinkendője tulajdonképpen hófehér fátyol.

— Majd megismered. Derék ember. Ángyod is azt mondja, jól járnék vele. Megcsinál az mindent. A nyáron szőlőt is oltott nekem. Megreperálta a kaput, a disznóólát... hiszen tudod, hogy pocsékba volt a ház körül minden. Megfizettem én neki. Kínáljam egy kis borral. Hát csak megült... Mondogatta a sorsát, én meg az enyémet No, jó, jó. Félre ne értsd ... Igaz, hogy mondtad, menjek. Hívtatok. De ugye, mit is csinálnék én abban a városiban? Itt szeretek én lenni csak a hegy alatt Aztán hát Antal is mehetne ... Nagy gyerekei vannak... Ki erre, ki arra. Azt mondja: amíg a kezét fel tudja emelni, nem szorul ő egyik gyerekére sem De még azután is meglesz, mert ugye, most nyugdíjat fog kapni... nekem is küldik azt a 260 forintot. Meg a kis szőlő... Ez, az, valahogy meglepnénk ...

— Hát én enek csak örülni tudok, édesanyám — mondtam őszinte lelkesedéssel, ahogy hazaértünk.

Repdesett körülöttem, és szaladt a kamrába, pincébe. Terítette az asztalt.

nkéntelenül is édes- f A apámra gondoltam, V J akit jószerint nem is ismertem, mert négyéves sem voltam, mikor elvitte tőlünk a halál. Anyám éppen gyerek-, ágyas volt a harmadik húgommal. Később többször is férjhez mehetett volna, hiszen jó dolgos és szép asszony volt, de nem! Az ő gyerekeit ne lökdösse mostoha. Negyvenhárom évig hordta az özvegységet. Mii meg — amikor keservesen fölnevelt — csak szétrebbentünk, mint a kitollaso- dott madarak a fészekből. Pedig hogy fogadtam én is: nőjek csak meg, édes. Majd aranyba, bársonyba öltöztetem én. Mosolygott. Tudta ő jól, hogy mire a magunk gazdái leszünk, legföljebb egy kar- tonszoknya ha lesz abból a bársonyból. Aranynak meg ott lesznek az unokák.

— Talán csak nincs valami bajod? — töltött a poharamba, s ijedten pislogott. Könnyes lett a szeme. Kötényéhez kaha csak leragasztották volna a nyelvem. Anyám mentette a helyzetet, aki borral kínálta leendő mostohám, s közömbös dolgokról kezdett beszélni.

Pár perc múlva már politizáltunk, de hogy kifogyott a bor, invitáltam,- 'hogy jöjjön le ő is a pincéb^.

Kő Antal aztán ott lent a pincében elkezdte:

— Mondom anyádnak még a nyáron, búcsú előtt való nap, hogy egy fedél alatt tán mindkettőnknek jobb lenne. Hát csak rám csap azzal, hogy mit gondolok én? Mondom, ahogy dukál. Akkor meg. hogy húztam volna maiamra tisztességesebb o-úpvát — mert ugye. műnkéből hazn+elé iöttem — aztán lennek; józan. Mert biztos telisét iv~-’rím n-jutgm a veiem ni-i-.Vv^n Pedig hidd el. fiam. még víz sem igen volt akkor nao a számban. De mit' tehettem volna? Még székkel sem kínált ez a te ka*-- dos. jó anyád. Azért csak idevett a szívem. Már neked úgy mondom el. a hoy van volt. lesz, egv kicsit érződött rajtam az ital. Búcsú volt. Kaptam^ én megint. Azt mondta, hogii megírja neked. Miért nem harvom én őt békén?

Koccintottunk. Aztán még folvtat+a volna de anyám le szólt. ho°v hűvös van, megfázunk. Hát feliöttünk.

pott, aztán mintha csak védekezne:

— A jázminbokor már megint kiszáradt a sírján. Pedig azt szerette, szegény, nyugodjon. A tavasszal rózsafát ültettem. Már virított is a nyáron. Mert ugye. loc.solgatom... ne félj ... azért kijárogatok én majd oda.

Hirtelen elhallgatott. Kopogtak az ajtón.

Ügy elpirult, mint egy hajadon. Kezét a szájához kanta, majd kötényén igazgatott s riadtan nézett rám.

Hangosan mondtam, hogy: szabad!

Bizony én már meg nem ismertem volna Kő Antalt, aki kezet szorított velem. Amikor anyám helyet mutatott neki a karos ládán, kérdezte, hogy vagyok. Én meg mintha csak megnémultam volna.

Dühös voltam magamra, .mert a vonatban szépen elgondoltam, hogy kedvesen, melegen fogom köszönten! a kérőt, dicsérem okos elhatározását, meg efféléket, de mintAz udvaron megállt, s a doror.gfarakásra mutatott:

— Ezt is én szereztem neki. Fuvarral együtt 400 forint. Kecskés, a szomszédiból mindjárt mondta, hogy adna érte 600-at is. Van esze a csipásnak. Többet ér ez majd nekünk. Négy culáo kijön belőle. aztán egy csomó karó. Lesz ebből vagy háromszáz karó is. Meyb p sogatom én azt. . .

épett vagy_ hármat, aztán a házra intett:

— Ezt is rendibe kell hozni, fiam. Már majdnem mindenkié ia- karos a faluban. Ez se legyen itt csúfságnak. Mert még az éjszakába sem tud elbújni, hiszen villany ég a kaputok előtt. Ügy gondoltuk anyáddal, hogy az én fél házrészemet eladnám, ő meg a szőlőt. Elég nekünk az is, ami az enyémben terem. Aztán rendbe tesz- szük a házat. Van nékem egy jő kőművesmester cimborám a szomszéd faluban, megcsinálja az szépen ...

■ — ^ Tabi László:

Szánalom

Etuska hirtelen az orrom alá tartotta a jobb kezét, öt lilavörös, cinegetojás nagyságú és formájú foltot láttam. Higgadtabban szemügyre véve, könnyűszerrel megállapíthattam, hogy Etuska körmeivel állok szemben.

— Szép? — kérdezte, s hangjában annyi vidámság csengett, hogy

azonnal megérez- tem: csak igennel felelhetek.

— Nem! — mondtam határozottan.

A világért sem akarom azzal áltatni az olvasót, hogy az őszinteség bajnoka vagyok. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy bizonyos helyzetekben képtelen vagyok füllenteni. A szánalom például gyakorta térít le az igazmondás útjáról. A félelem, va^y akárcsak az opportunizmus sohasem. Sőt. Ha az igazmondás — mint a fent említett esetben is — _ bátorságot igényel,

\

________________

v

alósággal szenvedélyemmé válik. Már sokak barátságát veszítettem el emiatt.

— Ez nem szép? — kiáltott fel Etuska, s hangjába a diadalmas vidámság helyett imár' gúnyos felháborodás vegyült.

Nem voltunk annyira közeli ismerősök, hogy szó nélkül faképnél hagyott volna. Ezért nyugalmat erőlte-. tett magára s ezt kérdezte:

— Nem mondaná meg, hogy miért nem szép?

— Szívesen, Etuska. Azért, mert nem tetszik nekem. Természetellenes. Feltűnő. A magam részéről a köröm fehérjét is reklamálom tisztelettel. Hol a fehérje?

Persze, hiába akartam 1 tréfára fordítani a dolgot, a »-nem-K, amelyet oly kegyetlenül ki- mondtam, elejét vette minden tréfának.

— Maga különc ... — mondta, de láttam rajta, hogy legszívesebben félkegyelműnek mondott volna. Már ezt persze nem hagytam. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy...

— Ügy... Hát ha én különc vagyok, akkor különc a férfiak kilenctized része. Nem ismerek férfit, akinek az ilyen véres karmok tetszenek. Miska barátom, kedves, ízléses ember egyébként, s a legjobb családapa, már csomagolt a múltkor, amikor a felesége végre lemosta « körmeit.

— Szegény asz- szony....

— Én Miskát sajnáltam. De nézze csak, Etuska ... Köztudomású, hogy maguk, nők, egymás számára öltözködnek és egymás számára festik a körmüket is. Miért viselkednek úgy, mintha érdekelné magukat a mi véleményünk? Maguk

csak használjanak lila körömlakkot, mi majd bosszankodunk miatta, s az élet megy tovább.

— Téved —

mondta szelíden —» minket igenis érdekel a maguk véleménye. De csak akkor, ha egyezik a miénkkel.

— S a Gyuszi? A férje? Neki tetszik?

__ Az 6 véleménye sem érdekel.

I

smét az orrom alá tartotta a kezét. Körmein szikrázott a napsugár.

— Napokig szaladgáltam ilyen lakk után —mondta szomorúan —, * a megtakarított pénzem egy része ráment. Csakugyan nem szép?

— Csak vicceltem, Etuska. Hiszen tudja, hogy milyen tréfás kedvű ember vagyok. Hát hogtfne volna szép. Mutassa a másik kezét is.

— Tessék.

— Nagyon szép. Igazán nagyon szép... — bólogattam, mert erőt vett rajtam a szánalom.

— Akar ilyet venni a feleségének?

— Köszönöm. Etuska. Ö is ezt használja.

— Gyertek már — hívogatott

anyám az ajtóból, de Kő Antal még befelé menet elmondta, hogy az öreg félig elszáradt körtefát is kiveszi. Helyébe barackot ültet. Az hamar terem... ,

Ott bent, ílz asztalnál — amíg ettünk — eínézegettem egy kicsit. Magas, kissé görnyedt hátú, szikár öregember. Olyan, mirit amilyen az apám lehetett volna, ha élne. Szájára csüngő deres bajuszáról kezefejével törölgette az ételmaradékot. Amikor a poharát emelte, anyámra nézett, s kínálta.

Anyám durcáökodott, adta a rátartit. Fejével nemet intett. Mondta, hogy -szédül tőle. Nekünk is elég lenne már, s mintha a szeme fényével bátorítaná is jövendő emberét — szólj már: Kezd el, ahogy illik, hiszen azért jött haza a fiam.

— Csak beszélgetünk — néz engesztelő tekintettel édesanyámra, és újabb mondókéba kezd.

G

onosz nevethetné- kem támad. De anyám int. Ki kell azt várni türelmesen, amíg Kő Antal szabályosan megkéri a kezét.

Ez a pillanat sem várat sokáig magára:

— Akkor — kezdi az öreg felállva és ünnepélyes hangon — mit szólnál hozzá fiam? Mert én .. . ugye, tetőled kérhetem meg.

Bizony én nem tudtam szólni. Megölelgettem őket, és kezüket egymásba fontam.

c íiHfit vsJm 20.

Gerő János:

fyarjú főalázs

A szövetkezetben az a hír

járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott És ebben az volt az érdekes, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sőt olyan örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna belőle.

A Varjú család a tanyavilágban a legnépesebb és legelesettebb família volt Tizenegy gyerek, mint az orgonasípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. A legidősebb nyolcadik osztályba járt, a legkisebb még alig totyogott Egy nádfedeles. sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobába összezsúfolva. Leggyakrabban babot, paprikáskrumplit meg galuskát ettek. A Varjú gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföldeket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Gabona fejadagjuk elfogyott már tavaszra, hiszen naponta ötszőr is vágni kellett a kenyérből, s mindig tizenhárom karéjt.

Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkereisédett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra:

— N... ne üvöltsetek, meg... megsiketülök. Anyátok mind ... mindjárt főz galuskát.

Ezzel lehetett legjobban elcsendesíteni a zsibongó apróságokat. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát:

— Gyere S... Sanyi, megetetjük a di ... disznókat.

A termelőszövetkezet huszonkét anyakocáját ugyanis Varjú Balázs gondjaira bízták.

Azelőtt sok panasz hangzott cl n munkáidra, nem is alaptalanul. Az ólban ör*»g pókhálók csüngtek, a trágyát

nem hordta ki időben, bűz és piszok nyomta rá bélyegét a sertésólra. Hiába szólták meg érte, Varjú Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert a kevés jövedelem miatt senki nem akarta vállalni a ka- nászságot Ez a világ azonban már elmúlt. Az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gvakran felkelt megnézni, melvik koca alatt sivalkodik a megszorított kismalac. Mindezt egy ko- molv ígéretért tette. Egy hónapig dúlt előtte a harc, de végül az ígéret megszületett.

Így történt — ami azelőtt sohasem —, hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött.

Egyik napon az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta:

— Balázs, részeljük a malacokat.

És jött a segítség, több, mint kellett volna. Az asz- szony a négy nagyobb gyerekkel futott oda a hírre. Az apróságok izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett:

— Az a kajlafülü! Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte...

Várnagy bácsi szólt rájuk, mert a fiatal agronómusnak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először.

— Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz.

Sivalkodtak a malacok, de a gverekek is az ól előtt. Később odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek:

— ... hét .. nyolc ... kilenc ... ez a tizedik! Egyem ni"* a szívét, hogy meg van iiedve. Kis ka ni — Betuszkolták a rózsaszínű rekeszbe, és máris folytatták tovább: — Egy ... kettő... hadd jöjjenek, hajtsad őket. Balázs .. kapd el gyerek, vidd a tietekhez.

— Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta később Sanyi gyerek boldogsággal a hangjában. Oda óvatoskodott a kis süldőhöz, megsimogatta a hátát... És a jószágok szaporodtak a kutricában, egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ekkor így szólt:

— Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál megint folytatjuk. A munkaegysége mellé mindig megkapja a prémiumot is.

A sértésgondozó a kézét kereste, meg akarta szorítani.

— K . .. köszönöm v... vezető kartárs.

— Ne nekem köszönje — hárította el a hálálkodást Bujdosó, az agronómus. — Megérdemli, . megdolgozott érte.

— Apám, itt van a kajlafülű is, ez megér kétszáz forintot — kiáltotta Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja karját, odahúzta az elre- kesztett jószágokhoz. Az asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik mát

, mond. Már ecsetet is kerítettek, és fekete festékkel megjelölték mind a húsz malacot. Balázs pedig az első vevőkikel máris alkudozott.

Az agronómusék észrevétlen elkötötték a hátas- lovakat, tovább indultak. Bujdosó elvtárs! — szólt csendesen a brigádvézető, amikor már messze elmaradt mögöttük a major —, tavaly többszöröse elhullott annak, amennyit most Balázsnak résziben kiadtunk.

— Ilyen az élet — felelte az agronómus, és zavartan a lova nyakát veregette. Érezte, valami mást, szebb szavakat kellene mondani, de nem jutott eszébe más, mert még mindig a sok, boldogan zajoneó Varjú gyereket lá*- ta maga előtt.

I