Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
/ Hétfő, 1968, augusztus 19. SOMOGYI NÉPLAP BERTHA : A FOLYO KÖZEPÉN A ugusztus második felében egyik napról a másikra megcsappant a fürdőélet. Az időjárás látszólag alig változott, derült nappalok és csillagfányes éjszakák követték egymást. A reap mindössze húsz perccel kelt később, mint a hónap elején, de most már minden reggel párafelhőt talált a Duna felett, melyen csak ügy- gyel-bajjal tudtak áttörni a sugarai. A köd kilenc óra tájban mindig eloszlott, és délig átforrósodott a föveny mindenütt. Az éjszakai harmat azonban az árterület sűrű füzeseiben és a környező völgyek mélyén már nem száradt fel. Az erdők nyirkos lehelete még a déli verőfény idején is érezhető volt. Hűvösödtek a délutánok, és a fürdés helyett sokan csak szemlélődték á vízparton. Késő délután, amikor az utolsó fürdőző is partra mászott és sorra csapódtak a kabinajtók, Brüll Ancsa Káli csónakjába szállt. A lány haza készülődött, de ez soha nem számított végleges célnak. Káli Gyula délutánonként szívesen rohangászott a horgonyzó hajók között, s Brüll Ancsát közben hol partra tette, hol nem. — Ahogy a csónak eltávolodott a strand deszfkamólóiától, és völgymenetben könnyed nvargalásba kezdett, a lánv étmászott a középső ülésen és megcsókolta Káli Gvulát. A kis motoros e közben egyensúlyát vesztette és csaknem feibbrult. — Szeretlek, arany Gvu- la . . . — mondta hízelkedve, és igyekezett a fiú lábánál véglegesen elhelyezkedni. — Kisanyám, felborítod a csónakot.. . — Nem baj, majd jön a mentős és kiúszik, velem a partra. Megcsókolsz, vagy felborítom a hajódat. — Boszorkány — mondta Káli Gyula, és sietve megcsókolta Brüll Ancsát, aki ezek után nevetgélve visszamászott a csónak orrába. — Szomorú hírt kell közölnöm ... — mondta Káli. — Tudom . .. Szeretsz ... — Rosszabb ... Elvesztettelek. Kártyán ... — Nem Is tudsz kártyázni. — Azért veszítettelek el. Ott az a nagy indiai haió. Egv maharadzsa lakik a fedélzetén. Most oda kell költöznöd. . . — Hazudsz, az a Tolna. Káli ekkor megpillantotta a folyó közepén imbolygó kompot. Azonnal fordított a kormányon, és célba vette a hazatérő parasztokkal és jószágaikkal telezsúfolt hajót. Szénásszekerek, lovak, tehenek, biciklis postás, egy pótkocsis vontató zsákokkal, kosaras asszonyok, férfiak szorongtak egymás mellett. Olyan volt az egész, mint egy úszó falu ... Káli pontosan a »■falu*' közepének tartott. — Istenem, nekimész a kompnak — sóhajtott a lány. — Megjavultam — közölte Káli —, nem adlak a maharadzsának. Inkább elcserélték egy kisborjúért. — Szörnyeteg' — mondta Brüll Ancsa, és ügyes arcmimikával eljátszotta a gyűlölködő. kétségbeesett asszonyt. K áli gondosan tartotta az eredeti irányt, így a part felé tartó komphajó lassan kiúszott az összeütközési zónából. Amikor elrohantak az «-úszó falu« mögött, a kormányos feltartotta a kezét,' és nevetve integetett Káli Gyulának. Káli visszaintett neki, és folytatta rohanását. — A jelek szerint én egy boci vagyok. Búúú ... — szólalt meg a lány. — Hohó .. . Azt ki ketl érdemelni. — Elcseréltél, nem? Ha igen, akkor itt most egy boci üldögél, és mivel Eszterék nem látnak el eddig, a boci rágyújt egy cigarettára. A csónak lendületesen nekiiramodott az alkonyi víznek. Az apró hajócska nyomdokvizében vörösen olvado- zott a lenyugvó nap. A partok mentén vékony ködréteg ült a vizen úgy, mint a lebegő benzingőz vagy füst, de ahogy a parti szél magával hordta, érezni lehetett a nyers páraíllatot. — Hová rohanunk ilyen eszeveszetten? Mindjárt besötétedik — szólalt meg csendesen a lány. — Elmegyünk innen. Jó? — Hová mehetnénk? — Föl a Dunán.. . Talán Budapestre. Dolgozunk majd és együtt lakunk. A lány megérezte a fiú hangján, hogy ez már nem játék. Elkomorodott. — De arany Gyula . . . Miért kell nekünk innen elmenni’’ Olyan jó itt minden. — Én maid bajnok leszek és talán gépész. Te pedig, valami nagvon szép... — De mi? — Megtanulsz angolul és lefordítod az újságokat. Fori" t * I ♦ I Tankovich Ferenc: ÖRÖK-ŰZŐ HARC Megüzentem a bús emberiségnek: arcunkra játszva fest új orcát az erő. egyensúly, bátorság, — szürcsölve titkos forrását a létnek. Nemcsak, mikor támadnak vagy ha védnek ha mohó lángra gyűl a száraz elme — Vallom, hogy a lét egyetlen értelme: a végső gyöngy, amelyhez nem fűz érdek. Ha bárhonnan lángvesszűkkel űznétek: utamat én akkor is végig futnám, ilyen a vállalt sors a költők útján — Az én dolgom a szeretetben ébredt igazság, még a halálban is élet — eszmény s valóság örök-űző harcán. Szepesi Attila: AUGUSZTUS röppen a za’o augusztus messzi mezőkön a gyermek játszik a búzavirág-mosolyú aratókkal aki voltam a gyermek homloka mennybolt lába a rét jaj aki voltam most a szívem kö arcom a város játszhatok itt már nem lelem azt aki voltam a lengő zöldtüzű tájakon át aki villámlott falovacskán lobban az év rőt augusztus vas-szeptember s örök-álmos október nem ahogy rég szánka-november s bethlehemes tünde karácsony a felnőtt homloka horgod gyermek-e még vagy már csak az álomi órák ébresztik szivében a kőfolyosóra a kongó messzi szobába suhant kis kölyköt akit ott keresek minden mosolyomban teste a testem mégis homloka mennybolt lába a rét s most arcom a város. dítónő leszel. De ha nem akarsz velem jönni, megmondhatod ... Lassított a csónak futásán és hideg, kérdő arccal a lányra meredt. — Szeretlek, arany Gyula... Nem örülSk ennek a Vándorlásnak, de veled megyek ... El sem búcsúztunk... Sze’gény Eszter, mennyire megdöbben majd. Odaimegyek és megcsókollak, jó? — Nem... Most nem lehet. A motorcsónak egyenletesen duruzsolt az al'konyi Dunán . . . Harangszót hordott az esti szél. Csakhamar egészen besötétedett. Némán ültek a csónakban, alig látták egymást. Arc nélküli árnyakká váltak. Ismeretlen 'kanyarok következtek a folyón. Lámpájuk nesm volt, vakon rohantak az ismeretlenbe. Néhol előbukkantak a lefelé tartó hajók helyzetlámpái, aztán sorra azok is elenyésztek. A csillagok már beragyogták az eget, és a Duna két partja lassan kibontakozott a homályból. Egyenesebb .szakasz következett a folyón. Akadozni kezdett a motor. Visszavette a gázt, majd újra riadta, hogy kitisztulhasson a porlasztó. A motornak ez a manőver semmit sem használt. Fulladozva robbant még néhányat, aztán teljesen leállt. A csónak lendületéből mindössze nébáov méterre futotta még. .Megállt, lassan ke- resztbefordult. és a föl vő sodrának engedeimpskerlve elindult lefelé. Káli Gvula tehetetlenül gubbasztott a motor mellett, meg sem kísérelte az elindítását. T"lán Hz is elmúlt, mire fáké. jellegtelen hangon mogszólatt' — Kifogyott a benzin. rüll Ancsa igyekezett eltitkolni örömét. Sóhajtozott egy ideig, majd óvatosan átkecmergett az üléseken, és a fiúhoz simult, mint egy macska. — Szeretlek Gyula . .. — Ülj le, angyalkám, mert az isten sem halász ki ebből a vízből, ha belepottyansz. — Jó ... De most odaülhetek, ugye? Káli Gyula megcsókolta a lányt, aztán maga is a fenékdeszkára' ült. Jobb kézzel a csónakot kormányozta, ballal átölelte a lényt. — Úgy szeretem, hogy ilyeneket csinálsz — szólalt meg a lány. •— Milyeneket? — Száguldozol a folyón, világgá mész, meg ilyesmi . . . | Ha nem fogy ki a benzin, is- f ten tudja, mi lett volna ve- * lünk. Te képes lettél volna i Pestre menni. .. t — Ancsa, tudod mi szeret- | nék lenni? : — mí? : — Hajó. J — Szegénykém, meghü- í lyülsz ... * í — A révkapitány mesélt. t nekem egv hajóról, a.melvik i a Sandv-fok közelében vilá- | gítótoronvként szolgál. Le- | horgonyozták a zátony végé- i nél és otthagyták. B — Most már döntsd el véglegesen, hogy mi akarsz lenni? Bajnok vagy hajó? Egy órája még bajnoknak készültél.. . — Egyik sem, inkább örök- labda. — Az mi? — Labda, ami elpattan a vörös salakról és örökké repül. Soha többet nem esik le. A játékosok pedig csodálkozva állnak a pályán. — Megcsókollak, hogy ne tudj beszélni — mondta Ancsa és a fiú szájára tapadt. Káli elengedte a kormányt, és a lányt szorosan magához vonta. A csónak bizonytalanul bukdácsolt a sodorvonal és a part között, aztán az egvik folyókanyarban egészen kisodródott, s elakadt a gyökerek 'között. Sokáig feküdtek összefonódva. • — Megeszel — sóhajtott Ancsa fáradtan. — Egyetlen megoldás ... — mondta a fiú. Este tíz óra tájban érkeztek meg a Brüll-féle vendéglő stégje mellé. A keskeny kikötőhídon egy árnyék sóhajtozott: — Gyerekek, ti megőrültetek ... Menyus már kétszer elszámolta magát az idegességtől, alig tud kiszolgálni. — Kifogyott a benzin — mondta Ancsa, és kimászott a famólóra. Az anyja rápillantott, aztán ironikus, fakó hangon sóhajtozott tovább: — A benzin ...? Hogy erre nem gondoltunk ... Persze. kislányom, kifogyott a benzin ... Na, gyertek be.... A bádog borítású konyha- asztal mellett ültek. Az asztalon egy wmaflás« üveg állt, félig borral. Sült keszeget ettek. Brüll Menyhért is megjelent. A süllyesztett fali szekrényből kivett egy üveg angol whiskyt, és az asztalra tette. — Ez erősebb ... Biztosan megfáztatok ... — Dehogy, Menyus bácsi — mondta Káli Gyula. — Egészen megkékültetek, igyatok csak, ez jót tesz . :. Nekem vissza 'kell mennem a söntésbe. — Tudod Eszter, Gyula szegénykém megbolondult — szólalt meg Ancsa. — .Fejébe vette, hogy Pestre kell mennünk, de szerencsére kifogyott a benzin. — Pestre? — Hát csak felugrani egyet.. . Kirándulni... Tudod milyen bolondos. K áli Gyula érezte, hogy Brüllné alaposan megnézi. Mintha most látná életében először. Mintha gyanakodna, vagy kutatna valamilyen titok után... Ez a nézés Káli Gyulát örökre elkísérte. Másnap is magán érezte és harmadnap is. Egyébként semmi sem változott. Kedvesek maradtak hozzá és jóságosak. A konyhaasztal sem változott. Mindig volt rajt valamilyen étel és ital. Ancsával esténként az ablakhoz ültek és nézték a vonuló hajókat. Képes Géza: EZ A FÖLD Ez a föld a tied bár nincs rajta egy nadrágszíjnyi hely mit magadénak mondhatsz s nincs egy kunyhó, akár • csipetnyi, ahol, ha ég a nyári nap, pár napra meg tudnál pihenni — De itt de itt a börtönőrök is testvéreid itt vannak barátaid itt vannak ellenségeid Itt ha valamit írsz amilyet csak te írhatsz egész sereg arc felderül egész sereg arc elborul sokan örülnek sokan dühöngnek szeretnek és gyűlölnek Mehetnél máshová hol tárt kapuk • és percekig tán tárt karok ♦ fogadnak { szerezhetnél { villát kocsit magadnak kaphatnál pénzt S kemény valutát } fontot • dollárt • : márkát J koronát ; s tán hónapokon át i elszédíthetne a siker % Mindezt megkaphatod — | Mi kell t niég? . J X ♦ Megyek már. Vár a földem. ; Ezt örököltem s gyermekeimnek ezt hagyoml örökségképpen s a golyóstollam s egy életen át szétvert írógépem. i A művész három arca Ábrahám-hegyi villájában látogattuk meg Somogy nagy szülöttét, Bernáth Aurél Kossuth-dijas festőművészt. A hetvenhárom éves Európa-hírv. mesterről beszélgetés közben készült portrésorozat három darabját mutatjuk be olvasóinknak. Fotó: Jávori Béla
