Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1968, Jűthw IS. (Folytatás az 1. oldalról) zások gyorsabb befejezését. Csak így érhető el, hogy a be­ruházási eszközöket koncent­ráltan használjuk fel, s hogy a már befektetett eszközök mi­előbb a kínálatot növeljék és ne a beruházási javak iránti keresletet. A hitelkereteken belül ki­elégíthető beruházási hiteligé­nyek körülbelül 60 százalékát a folyamatban levő beruházá­sok kötik le A fennmaradó 40 százalékot lehet tehát az uj beruházásokhoz felhasználni. A bő vállalati hiteligények is lehetővé teszik a hitelpolitika szelektív hatásának érvényesí­tését, vagyis csak a gazdaságo­sabb, gyorsabban megtérülő, a külkereskedelmi célokat is szolgáló hiteligényeket elégít­jük ki. Az 1968. évi állami költség- vetésről végeredményben meg­állapítható, hogy az első öt­havi teljesítés igazolta azokat a korábbi számításokat, me­lyek szerint a kiadások meg­haladják a bevételeket. A hiány fedezésére kívánjuk igénybe venni az 1967. évi költségvetés többletét Emel­lett az év további részében a vállalati nyereség emelkedése és szigorú kiadási politikánk következtében a költségvetés egyensúlyi helyzetének javu­lását reméljük. Tisztelt országgyűlés! A gazdasági mechanizmus reformjának első évét a vál­lalatok felkészülten kezdhet­ték meg. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer jogi rende­zését célzó szabályok túlnyo­mó többsége idejekorán meg­jelent Az új órak is általában időben ismertek voltak, de néhány árjegyzék későn ke­rült a vállalatokhoz. Az in- formció — áramlás átmeneti akadozása miatt az első hó­napokban a szerződéskötések egy része elhúzódott. Helyen­ként nehézkes volt a fizetési feltételekben való megállapo­dás is. Mindezek a tényezők általános jellegű problémákat vagy zökkenőt nem okoztak, de késleltették azt az egyéb­ként sem rövid és egyszerű folyamatot, hogy a vállalatok megismerjék az új helyzetet, s tevékenységüket ennek meg­felelően alakítsák. Ma már a gazdasági egysé­gek igyekeznek alkalmazkodni a közgazdasági szabályzók ál­tal teremtett viszonyokhoz. A vállalatok egymás közötti kap­csolataikban keresik az új­szerű, helyes formákat, növe­kedett a kezdeményező kész­ség. A hiánycikkek körének szűkítésére és az áruválasz­ték növelésére számos helyen létrejött a kiskereskedelmi vállalatok és a termelők köz­vetlen kapcsolata. Valame­lyest fokozódott a verseny, s ennek már gazdasági előnyei is megmutatkoznak — mon­dotta, majd a tapasztalt kedvezőtlen jelenségek ismer­tetése után így folytatta: — A gazdasági reform elő­készítésének időszakában az is célunk volt, hogy az élet- színvonal továbbra is folya­matosan nőjjön és a fogyasz­tói piacon nyugodt, jó a jö­vedelmekkel egyensúlyban le­vő ellátást biztosítsunk. A lakossági ossz-pénzbevé­telek 1968. első öt hónapjá­ban 10 százalékkal voltak na­gyobbak, mint 1967 első öt hónapjában. Munkabérekre 5,5 százalékkal többet fizettek ki, mint a tavalyi év meg­felelő időszakában. Az egyéb bérjellegű kifizetések — el­sősorban a nagy nyereségré- szesecíesek miatt — 19 száza­lékkal voltak magasabbak. A termelőszövetkezeti tagok pénzbeli részesedése ugyan­ilyen arányban nőtt, az önel­látás további lassú mérséklő­dése mellett. Ez évben a pénzjövetíelmek felhasználásával változás kö­vetkezett be. Lassabban nőt­tek az áruvásárlások, viszont a lakossági takarékbetétek 1968. május 31-ig 3,3 milliárd forinttal emelkedtek. Ebben közrejátszottak — a városi la­kosság betételhelyezése mel­lett — a múlt évit jóval meg­haladó paraszti megtakarítá­sok is. Ez is bizonyítja, hogy a lakosságnak az új mechaniz­musba vetett bizalma megerő­södött, hogy a fogyasztási ja­vak piacán nyugalom van. A jelentős takarékbetét-növeke dés a fogyasztód piacra kedve­:ilc az országgyűlés Kádár János a parlament üléstermében képviselőtársaival beszélget. zően hat és jelzi, van mire és miből takarékoskodnia az or­szág népének, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az áru­alapok bővítésénél milyen irányba menjünk. A kiskereskedelmi áruforga­lom az első öt hónapban össze­hasonlítható árszinten kb. 8—9 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Kereskedelmünk jól felkészült a gazdaságirá­nyítás új rendszerének beveze­tésére. A lakosság élelmiszer- ellátása kielégítő volt, amit elősegített a mezőgazdasági felhozatal megélénkülése. Saj­nos a rendkívüli időjárás! megérzi a kertészeti termesz­tés és ezért a zöldség és gyű moles piaci ára az előző éviek­nél magasabb szinten alakul. A pénzügyminiszter végező tül összefoglalta a reform ta­pasztalatait, majd kérte a múlt évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslat elfogadását. • * • Az első napirend vitájában tegnap szót kapott Valter Imre Somogy megyei képvi­selő, a balatonszabadi No­vember 7. Tsz elnöke Is. Az alábbiakban ismertetjük fel­szólalását. VALTER IMRE: Feladatok a mezőgazdasági üzemek önállóságának fejlesztésében Bevezetőben a népgazdaság 1967. évi költségvetésének tel­jesítéséről elhangzott beszá­molóhoz és a kiadott írásos anyaghoz szóit hozzá, majd így folytatta: — Ezek után rátérek a me­zőgazdasági jellegű kérdések­re, amelyeknek felvetése, úgy gondolom, nem érdektelen. Gondolataimat két pontban foglalom össze: a mezőgazda- sági üzemek önállósága és a velük kapcsolatba kerülő ipa­ri, kereskedelmi vállalatok; a mezőgazdasági üzemek és a piac kapcsolata az üzemi In­formáció kérdésével összefüg­gésben. Tisztában vagyok azzal, hogy mindkét téma tág, szer­teágazó tudományos probléma, és távol áll tőlem, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek­kel konkuráljak. De egy me­zőgazdasági üzem vezetője számára ma ezek a kérdések nagyon is gyakoriak, lépten- nyomon beléjük ütközik, ha tetszik, ha nem. Szándékosan beszélek mezőgazdasági üzem­ről és nem termelőszövetke­zetről, mert úgy érzem, hogy ezekben a kérdésekben az ál­lami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek egyre inkább egyforma cipőben járnak. A törvény kimondja: a mezőgaz­dasági üzem gazdaságilag és jogilag önálló szervezet, s a gazdálkodásban csak partne­rei lehetnek. Ezt az elvet a mezőgazdasági üzem vezetője úgy értelmezi, hogy azt ter­mel és annyit, amennyit meg­ítélése szerint az üzem érde­ked megkívánnak, s hogy megválogatja, kinek adja el terményeit, válogat azok kö­zött, akiktől vásárol és na­gyon megnézi, hogy mit és mennyiért vásárol — mon­dotta, majd így folytatta: Vizsgáljunk csak meg egy át­lagos szerkezetű mezőgazdasá­gi üzemet, hogy termékeit mi­lyen arányban értékesítheti saját elhatározása szerint és milyen arányban attól teljesen függetlenül. Ha a növényi ter­mékek összességét értékesülési lehetőség szerint osztályozom, három csoportba foglalhatók: ipari növények és vetőmag­vak; takarmánynövények; to­vábbá zöldség és gyümölcs. Az ipari növények — ide sorolva a búzát is — a szántóterület mintegy 50 százalékát, a ta­karmánynövények másik 50 százalékát foglalják el. Ahol van zöldség és gyümölcs, ott az üzemek nagy részében a te­rületarány nem több 10—20 százaléknál, az előző két cso­port rovására. Ha elfogadjuk tipikusan azt, hogy a mezőgaz­dasági üzem a takarmányokat állati termékek előállítására használja fel, akkor a kép a következő: a mezőgazdasági üzem termékeinek és termé­nyeinek 80 százalékával nem mehet tHacra, nem válogathat a vevők között, vásárlóként csak az országos nagyvállala­tok jöhetnek szóba. Éspedig egyfajta termék esetében csak egy vállalat Például gabona a gabonaforgalmi vállalatnak, hízóállat az állatforgalmi vál­lalatnak, vetőmag a vetőmag termeltetőnek és így tovább. Marad tehát a zöldség és gyü­mölcs, amivel a termelőszövet­kezed piacra mehet, ha akar és tud. Figyelembe véve az előb­bi megosztást, termékeinek te­hát 20 százalékával keresi a lehetőleg ésszerűbb, kifizetöbb megoldásokat Nyilvánvaló, hogy ezzel alapvetően nem tudja meghatározni, megerősí­teni sem anyagi helyzetét, sem piaci pozícióit Tudom, hogy a korszerű gaz­daságban feltétlenül szükség van kereskedelmi, felvásárló vállalatokra. Szó sem lehet arról, hogy minden termeiő- üzem saját maga keresgéljen fogyasztót a legkülönbözőbb termékeire. Ez éppen a terme­lőüzemnek okozna kárt, mi­után lekötné szellemi és anya­gi erejének azt a jelentős ré­szét amelyet a termelésre kell koncentrálnia. Érdemes erről beszélni, mert sokan vannak, akik éppen ezt a szél­sőséges állapotot — elárusító bódék, pavilonok, felállítását — javasolták a tsz-eknek, a Balaton mellett például elő­fordul, hogy az ilyen pavilo­nok csak egy szezonban van­nak a tsz-ek üzemeltetésében, mert a következő évben a szö­vetkezet — az előbb említett, nagyon érthető ok miatt — igyekszik megszabadulni tőle. Nem vitás tehát hogy a me­zőgazdasági termények, termé­kek útja — zömmel — a jövő­ben is csak a kereskedelmi há­lózaton keresztül vezet a fo­gyasztóhoz. Nem mindegy azonban, hogy ez a kereske­delmi hálózat milyen tagozó- dású, mennyire mozgékony és mennyire igazodik a termelő-. hoz. Ez az a pont, ahol nyilván­valóvá válik, hogy miért sorol­tam az eddigi érveket: az üze­mi vezetők véleménye, szerint ugyanis az országos vállalatok, trösztök mai szervezete nem segíti elő az egészséges piaci kapcsolatok kialakulását és sok esetben gátolja a mező- gazdasági üzemek önállósulási törekvéseit. Az ok kézenfekvő: ha egy termék forgalmazásá­val egyetlen vállalat foglalko­zik, akkor szükségszerűen dik­tálja is a forgalom feltételeit. Tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben — tudomásom sze­rint — a jávoré vonatkozóan hivatalos álláspont nem hang­zott el, szeretnék tájékoztatást kapni arra, hogy van-e elkép­zelés a mezőgazdasági felvá­sárló szervezet decentralizálá­sára, s ha van, milyen formá­ban képzelhető ez el, továbbá, hogy folyamatban van-e az ál­latforgalmi vállalat és a hús­ipar összevonása, s ha igen, mi indokolja? Természtesen az értékesítés és felvásárlás kérdése a prob­lémának csak az egyik oldalát jelenti. Legalább ugyanilyen jelentőségű a mezőgazdasági üzemek számára az ipari ere­detű termékek beszerzése. Eb­ben a kérdésben csak megis­mételni tudom mindazt, amit az előbbiekben elmondtam. Egy-egy mezőgazdasági üzem vezetője az ujjam össze tudja számolná, hogy hány vállalat foglalkozik azokkal a cikkek­kel, amelyek az ő számára alapvetően fontosak a terme­lésben. Arról nem is beszélve, hogy egy-két vállalat vevőként és eladóként Is funkcionál. Például a gabonaforgalma vál­lalat kizárólagos felvásárlója a gabonának, ugyanakkor kizáró­lagos forgalmazója az ipari ta­karmánynak, tápoknak. Vajon elképzelhető-e, hogy a hasonló helyzetek egyértel­műen a jobb és színvonala­sabb, partner érdekeit messze­menően figyelembe vevő mun­kára ösztönözzenek? Én ezt nem tudom elképzelni. Hadd idézzek egyetlen esetet, amely ebben az évben történt meg. Közismert, hogy nitrogén mű­trágyából nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A mezőgazda­sági üzem rendel ugyan az AGROKER-től, de csak annyit kap, amennyi éppen jut. Ezt tudomásul kell venni, ha nincs, üiMHfc D* mi ♦aji+foa.iir közben? Nasszer tárgyalásai Brioniban Csütörtökön délelőtt Brion- niban megkezdődtek a tárgya­lások a Nasszer vezette egyip­tomi és a Tito vezette jugosz­láv küldöttség között. Nasz- szer elnök kíséretében, csak­úgy, mint Moszkvában, most is ott van Anvar Szódat, az EAK nemzetgyűlésének elnö­ke és Mahmud Riad külügy­miniszter. A csütörtöki jugoszláv la­pok hangsúlyozzák a közel- keleti rendezés fontosságát és sürgősségét. A Borba arról ír, hogy Nasszer elnök kíséretének tagjai elmondták Br^gjiiban: Moszkvában részletesen ele­mezték a Szovjetunió ás aa EAK együttműködésének küy lönböző vonatkozásait és egész sor elképzelést vizsgál­tak meg a közel-keleti vál­sággal kapcsolatban. Egyipto­mi részről elégedettek a tár­gyalásokkal és kifejezik azt a meggyőződésültet, hogy a két ország legmagasabb szin­tű vezetőinek tárgyalásai nyo­mán született megegyezések bizonyára jó szolgálatot tesz­nek majd az agresszió áldo­zatainak, elősegítik érdekeik megvédését és az igazságos béke megteremtését a forron­gó Közel-Keleten — hangoz­tatja a Borba. (MTI) n görög aUtotmínylsrvezet szerint erélyesen megnyirbálják 3 király és a parlament jogkörét A görög katonai kormány csütörtökön nyilvánosságra hozta az új alkotmánjtierve­zetet, amelyet jóváhagyás cél­jából népszavazásra bocsáta­nak. A népszavazás időpont­ját eredetileg szeptember 1-re terveztek, de — mint azt Pa- padopulosz miniszterelnök csütörtökön bejelentette — szeptember 29-re halasztották el. A tervezet nyilvánosságra hozatalát már néhány héttel korábbra várták, de annak végleges formája csak most készült el, hír szerint a jun­tán belül felmerült komoly nézeteltérések miatt. Hírügynökségi ismertetések szerint az új alkotmány eré­lyesen megnyirbálja a király és a parlament hatalmát, il­letve jogkörét. Így például a jövőben a királynak nem lesz joga miniszterelnökök kineve­zésére és felmentésére. A mi­niszterelnököt az a politikai párt nevezi majd ki, amely a parlamentben abszolút több­séget szerez. A kormány tag­jait az új alkotmány értelmé­ben nem a parlamenti képvi­selők közül fogják kiválaszta­ni. A parlament tagjainak szá­mát az 1967. évi katonai puccsot megelőző idők 300 képviselőjéről 150-re csökken­tik és csak arra lesz jogúit, hogy kisebb jelentőségű tör­vények meghozatalánál hal­lassák szavukat. A kormány viszont felhatalmazást kap arra, hogy rendeletek útján kormányozzon és maga dönt­sön a fontosabb törvények meghozataláról. Az alkotmány több más in­tézkedés között előirányozza még egy úgynevezett nemzeti tanács, mint a király tanács­adó testület« felállítását, a minisztertanács tagjai számá­nak csökkentését 20-ra, a par­lamenti mandátumok érvé­nyességének csökkentesét öt évről négy évre, végül kije­lenti, hogy továbbra sem en- <móélvpzik a kommunista párt működését. Jön a gabonaforgalmi vállalat és azt mondja: adok nitrogén műtrágyát, ha ennyi meg ennyi kukorica értékesítésére leszer­ződsz velem. Hát mégis van nitrogén műtrágya? De hogyan kerül akkor az a gabonaforgal- mihoz? Ügy, hogy azt is az AGROKER szállítja, de a ga­bonaforgalmi rendelkezése sze­rint, — mert a két nagy vál­lalat könnyen megegyezik egy­mással. íme, a monopolhelyzet tipikus következménye. Az informálás, tájékoztatás problémáiról szólva a továb­biakban kijelentette, hogy a mezőgazdasági üzemek jelen­leg még alapvető kérdésekben is hiányosan tájékozottak. En­gedjék meg — folytatta —, hogy csak egy kérdést említ­sek a sok közül, ami még nyi­tott számunkra. 1968. január 1-e óta 70 százalékos ártámo­gatást >tapnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sertés- és szarvasmarha-férőhelyek beru­házási költségeinek fedezésére. Jelentős ez a támogatás, s eb­ből arra következtetünk, hogy sertésből és szarvasmarhából biztosított a növekvő kereslet. Meglepően ellentmond viszont ennek az a tény, hogy néhány hónapja zavarok mutatkoznak mind a hízott sertés, mind a szarvasmarha eladásában. Nem tudjuk, hogy melyik hatásnak higgyünk: fejlesszünk vagy ne fejlesszünk. Ezzel a lényeges dologgal én még a hozzánk érkező infor­mációs anyagok egyikében sem találkoztam, ezek az informá­ciók, tájékoztatók ma még vagy elvontak a mi számunkra, vagy olyan dolgokat tartalmaznak, amiket ml már amúgy Is is­merünk. Az az érzésem, hogy az informátorok még sokat rá­gódnak azon, hogy mit árulja­nak el a tsz elnökeinek és mit ne. Pedig a gazdasági informá­ció csali akkor lehet célrave­zető, ha tartalmában teljesség­re törekszik, s ha vizsgálódá­sainak nemcsak bizonyos kö­vetkeztetéseit, hanem annak anyagát is hozzáférhetővé te­szi. Szeretnénk tehát, ha az üzemekbe egyre nagyobb mennyiségű és egyre jobb mi­nőségű információ áramlana, amelyből tetszés szerint ki­emelhetnénk a minket érdek­lőket, ha ezek a tanulmányok elevenek, jól követik a gazda­sági folyamatokat, akkor a be­lőlük származó haszon nem­csak az üzemek, hanem a nép­gazdaság számára is biztosí­tott * • • Az országgyűlés ma foly­ta!, ja tanácskozását. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Ka­posvári Gyára felvesz általános lakatosokat, géplakatosokat és hegesztőket Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés a munka- (9963) ügyi osztályon. Kaposvár, Mező Imre u. 22. sz. nap alatt Megtekintheti a Balaton nevezetességeit! Naponta kétszer indul autóbuszjárat Balatonvi- lágosról Tihanyon át Keszthelyre és vissza, va­lamint Siófokon, Fonyódon át Hévízre és vissza. KELLEMES UTAZÄST KÍVÁN AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI TRÖSZT <m____________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom