Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

Tasámap, 1968. július 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ AKCIÓ FOLYTATÓDIK 360 KISZ-lakást! Ankét a Somogyi Néplap szerkesztőségében Több, olcsóbb tálcást a fiataloknak! Ez a nagyon idő­szerű és nemes gondolat foglalkoztatja vezető testületein- ket, ez ösztönzi évek óta a KISZ megyei, városi és járási szerveit, ez áll az ifjú közvélemény érdeklődésének közép­pontjában, erről a témáról rendeztünk széles körű ankétot pénteken a Somogyi Néplap szerkesztőségében. A tanács­kozás aktualitását az adta, hogy lassan lezárul a KISZ- lakásépítési akció első periódusa. A három év alatt nagy­szerű eredmények születtek. Kaposváron rövidesen elké­szül a 114. KISZ-lakás is; Nagyatádon, Barcson, Tabon, Siófokon ugyancsak adtak át, illetve építenek KlSZ-laká- sokat. A siker azonban korántsem késztethet megnyugvásra. Az igény hallatlanul nagyra nőtt (különösen a megyeszék­helyen). Mintegy 800—1000 fiatal jogos igényét tartják szá­mon. Az ifjú házasok óriási áldozatokat vállalnának azért, hogy lakáshoz jussanak. Igyekezetüket, törekvésüket tehát becsülni kell, s folytatni az akciót, amelyet még — vall­juk meg — nem sikerült egészen társadalmi üggyé ková­csolni. Pedig a KISZ-lakásépítés megyei lakásprogramunk­nak szerves része, egyre fontosabb alkotóeleme. Különböző szervek képviselőit hívtuk meg az ankétra, azokat, akik szinte a legtöbbet tehetik az akció folytatá­sáért és továbbfejlesztéséért. Az ifjúsági szövetséget Stier Sándor megyei első titkár, Temesi József né városi titkár, Flór László ifjúmunkás-felelős és Kiss Béla, az Építőipari Vállalat KISZ-bizottság titkára, a megyei tanácsot Maróit János főelőadó, a városi tanácsot Thurzó László és dr. Sán­dor Gyula osztályvezetők, Boór Pál csoportvezető, az OTP-t Fehér János osztályvezető, a megyed földhivatalt Sipos Szabó Béla hivatalvezető-helyettes, az Állami Építőipari Vállalatot Gebhardt György főosztályvezető, a kaposmérői ktsz-t Lesnyik Ferenc műszaki vezető, lapunkat Jávori Béla főszerkesztő-helyettes képviselte. Egy asszony a munkásokért Beszélünk-e róluk eleget, megbecsül­jük-e azokat az asszonyo­kat, akikben annyi erő, ki­tartás és lel­kesedés van, hogy a mun­ka, a háztar­tás, f a gyer­meknevelés mellett rend­szeresen ta­nulnak, mű­velődnek, te­vékenyen részt vesznek a közéletben? Azt hiszem, hogy még re­gényirodal­munk is adós korunk asz- szonyhösének a megmintá­zásával. Pe­dig az eltelt két évtized­ÜJSAGIrO: A KISZ rendkívül rokonszenves és hasznos kezde­ményezéséhez szeretnénk kérni önöktől az eddiginél nagyobb erőfeszítést, összefogást és a le" hetőségek jobb kihasználását. Az akció eredményeit ismeri már megyénk közvéleménye. Mi a KISZ további terve, milyen prog­ramot alakított ki a következő három évre? Milyen akadályokat látnak, hogyan lehetne a gon­dolkodás új mechanizmusánirk szellemében gyorsabban és hat­hatósabban segíteni e dologban a fiataloknak? STIER SÁNDOR: Az akció első szakaszáról — bármilyen nehézségek árán valósult is meg a tervünk — kedvező ta­pasztalataink vannak. Nép­szerű és közkedvelt lakásépí­tési formáról van szó, az igény akkora, hogy szinte le­hetetlen kielégíteni. Éppen ezért fokozni akarjuk az ak­ció ütemét. Elhatároztuk, hogy Kaposváron 1971-ig 360 KISZ- lakást építünk fel. Ez azon­ban nem olyan egyszerű. Sze­retnénk a fiatalok költségeit alacsonyabbra szorítani, de erre nem sok reményünk van. Sok szerv összehangoltabb, tervszerűbb munkájára, meg­értésre, jó ötletekre, gon- sabb ügyintézésre — és nem utolsósorban kapacitásra — van szükség ahhoz, hogy el­képzelésünk megvalósuljon. A legtöbb gondunk mindig a telekkijelöléssel van. Most is tartunk tőle, hogy szeptember elején nem kezdhet munká­hoz a ktsz. ÜJSAGÍRO: Ml a véleménye errőJ a városi tanács képviselői­nek? Mit ígérhetnek felelősség­gel, hogyan lehetne egyszer s mindenkorra meggyorsítani a területkijelölést? THURZÓ LÁSZLÓ: Ma már ne keressük, hogy kinek a hi­bájából (a városi tanács is részese), de tény, hogy a ki­sajátítási eljárás, a helykije­lölés nagyon elhúzódott. Leg­utóbb például a telekkönyvi számok azonosítása, problé­mái akoztak gondot. Tárgyal­tunk már a megyei tanáccsal — a papírok tudomásom sze­rint a mezőgazdasági osztá­lyon vannak —, s kértük: so­ron kívül intéznék el az ügyet, hogy a szeptemberi kezdést biztosíthassuk. TEMESI JÓZSEFNE: Érthe­tetlen, hogy a telekkel van mindig a legtöbb bajunk. Előfordult már, hogy a telek­Somogy megyében lakó gépkocsivezetőket és kalauzokat veszünk fel MAVAUT-részlegünkhöz. Jelentkezés munkaügyi osztályunkon. 13. SZ. AKÖV, KAPOSVÁR. (100231 könyvezóst kétszer kellett ren­dezni. Ha az előkészítő mun­kák tovább késnek, az építő­ipar másutt keres munkát BOÓR PÁL: Műszaki osztá­lyunk soron kívüli eljárást kér az igazgatási osztálytól. DR. SÁNDOR GYULA: Ezt megígérhetem. Ha nem ten­ném, csak határozat kellene hozzá, az rám nézve kötelező, hisz tagja vagyok a KISZ- vb-nek. BOÚR PÁL: Sürgős telek­könyvi azonosítást kérünk a földhivataltól... SIPOS SZABÓ BÉLA: Be­jelenthetem, hogy a földhiva­tal — az eddigiekhez hason­lóan — társadalmi munkában vállalja és elvégzi a geodé­ziai, a kitűzési munkákat, és soron kívül elkészíti a kisajá­títási terveket. BOÓR PÁL: A kisajátítási hited biztosítva van. Ha a ha­tározat megszületik, a műsza­ki osztály az Arany utca, Kis­faludy utca, Buzsáki utcai tömbelsöben szeptember 1-re területet ad. ÜJSAG1RO: Mi a véleménye az OTP képviselőjének? Van-e mód az indulási összeg csökkentésére, és tudják-e biztosítani a hitelt a 360 lakáshoz? FEHÉR JÁNOS: Az OTP biztosítja a hitelt a KISZ programjához, a 360 lakás pénzügyi szempontból nem okoz fennakadást. Hozzátehe- tem: ha nagyobb volna az igény, akkor többet is tud­nánk adni — a családiház­építés rovására is —, hisz mindenképpen a magas be­építés a cél. Az OTP a költ­ségvetés 75 százalékát meg­hitelezi. ÜJSAGIRÓ: Mennyibe kerül egy kétszoba-összkomfortos la­kás, mennyibe a telek, mennyit kell induláskor fizetniük a fia­taloknak? FEHÉR JÁNOS: Hagyomá­nyos építkezésnél 145 000, kö­zépblokkos építés esetén 160 000 forintba kerül egy la­kás. Ebből a telekárral és ter­vezéssel együtt körülbelül 40 000 forintot kell befizetni az induláskor. ÜJSAG1RÖ: Ez nagyon megter- heli a fiatalokat, többségük nem is képes ilyen nagy összeget egy­szerre kifizetni. Milyen lehető­ség van a «-belépő« csökkentésé­re? MérsékelhetŐ-e a telekár, ván-e másfajta elképzelés? THURZÓ LÁSZLÓ: A te­lek egységesen 6000 forint. Ebben benne van a közterü­let (járda, úttest, játszótér, parkosítás) kialakításához va­ló hozzájárulás is. Ez az ösz- szeg nem csökkenthető. DR. SÁNDOR GYULA: Ja­vasolunk majd újabb tárgya­lást a tanácson, talán egy- kétezer forinit engedményt el lehet érni, az is sokat segíte­ne a fiatalokon. KISS BÉLA: A vállalatok­nak kellene hozzájárulniuk a fiatalok lakásépítéséhez. En­gedjék meg, hogy ehhez a sa­ját példánkat mondjam el. Az Építőipari Vállalat 150 000 fo- for in töt ad a fiatal jogosul­taknak úgy, hogy tíz—tízezer forinttal járul hozzá az igény­lő KISZ-lakásépítéséhez. Ez igen sokat jelent, de nem­csak a fiataloknak, hanem a vállalatnak is — munkaerő- gazdálkodás szempontjából. A hozzájárulást ugyanis feltétel­hez kötik: az a fiatal, aki tíz­ezer forintot kap, tíz évig nem hagyhatja el a vállala­tot, vagy ha elmegy, az ösz- szeget vissza kell fizetnie. Hasonló ez a szokásos ösz­töndíj-rendszerhez. STIER SÁNDOR: Igen, ez a megoldás kulcsa. Voltaképpen csak a vállalatok tudják csök­kenteni a fiatalok terheit. Rendkívül ésszerű dolog ez. Ha a vállalatnak, mondjuk 400 G00 forintja van lakásra, abból legföljebb kót-három lakást tud építeni — és a la­kó semmivel sem járul hozzá a költségekhez. Ha ugyanezt az összeget KISZ-lakásépffés támogatására fordítja, akkor negyven lakáshoz, negyven if­jú csalál otthonához járul hozzá, és sokkal jobban csök­kenti a város gondjait. Ezen­kívül elképzelhető az is, hogy a vállalatok kamatmentes kölcsönként adják a fiatalok­nak ezt az összeget. Ez is megkönnyítené az indulást. Az építők társadalmi munkát nem fogadnak el, tehát a ré­gebbi megoldásra nem szá­míthatunk. FLÓR LÁSZLÓ: Nagy a lakásigénylők száma a me­gyei kórházban, a Villamos­sági Gyárban és más vállala­toknál is. E járható utat ja­vasoljuk mindenképpen. Váli- lalati igazgatóink e lehetőség kihasználásával járulhatnak hozzá leginkább — saját, üze­mi érdekükben is — a KISZ- lakásépítéshez. A Villamossági Gyár 500 000 forintot kapott e célra, kár lenne ebből, mondjuk, három lakást épí­teni ... TEMESI JÓZSEF NÉ: A Hír­adástechnikai Vállalat máris adott ilyen tízezer forintos hozzájárulást. MARÓT! JÁNOS: Érdemes volna felhívni a vezetők fi­gyelmét a szociális alapra, amit úgysem oszthat fel, s nagyobb vállalatoknál tizen­öt—húsz dolgozót lehetne tá­mogatni belőle. ÜJSÜGIRÖ: Van-e remény ah­hoz, hogy a vezetők, az igazga­tóit megértik és támogatják ezt a nagyon ésszerű elképzelést? STIER SÁNDOR: Nagyon bízunk benne. És ezúton is kérjük őket, könnyítsék meg minél több ifjú házas lakás­építését. Fiataljaink így is sok áldozatot vállalnak, meg­érdemlik, hogy figyeljünk rá­juk és segítsük letelepedésü­ket. Ez mindenképpen közös érdek... ÜJSAGÍRO: Beszélnünk kelle- ne ezután a tervezés és a kivi­telezés gondjairól. Jó lenne újabb javaslatokat hallani, mert úgy tudjuk, hogy nincs elég épí­tőipari kapacitás a program vég­rehajtásához. STIER SÁNDOR: A terve­zéssel nincs gondunk: fiatal mérnökeink továbbra is fé­lig társadalmi úton, határ­időre adják a terveket, s ez egy-egy lakónak mindössze 700 forintjába kerül. A telek- könyvezésnél eddig is soron­kívüliséget ■ biztosítottak a KISZ-nek, jogászaink társa­dalmi munkában vállalják a lakásszerződések elkészítését. Az építőipari kapacitással azonban baj van ... LESNYIK FERENC: A ka­posmérői ktsz rövidesen be­fejezi az előző program utol­só 24 lakásának építését. Mi ezután érvente hatvan KISZ- lakás fölépítését tudjuk vál­lalni. Többre nem futja az erőnkből. ÜJSAGÍRO: Ez csak fele a programnak. Nem érné meg bő­víteni a ktsz kapacitását? LESNYIK FERENC: Sajnos nem tudunk gépesíteni. En- nélkül pedig ... GEBHARDT GYÖRGY: Az Állami Építőipari Vállalat i.970-ig lekötötte a kapacitá­sát. Mi sokat segíteni nem tu­dunk. Építünk egy húszlaká- sos kockaházat saját fiatal­jainknak, ezenkívül blokküze­münk alapanyagából két má­sik húszlakásos ház vázát tudnánk fölépíteni. De a bel­ső válaszfalak megépítéséhez, a szakipari munkákhoz nincs lehetőségünk. FEHÉR JÁNOS: Így pedig nem vállalhatja a KISZ. Ilyenfajta kooperációt még sohasem tudtunk létrehozni. A vállalatok szervezeti föl­építése sem engedi meg, hogy csak szakiparosokat foglal­koztassanak egy időben, mit kezdenének addig a többi munkással? LESNYIK FERENC: A be­fejező munkákat a ktsz sem vállalhatja. Ezek általában bérigényesebbek... TEMESI JÖZSEFNÉ: Jó lenne, ha a vállalat mégis megfontolná a három ház tel­jes fölépítését. Ha az első ket­tőt nem tudja kulcsátadásra elkészíteni, akkor esetleg a harmadikat sem építheti meg fiataljainak, hisz képtelenség, hogy három házon három vál­lalat dolgozzék. ÜJSAGÍRO: Javasoljuk talán közösen az Építőipari Vállalat vezetőinek, hogy vitassák meg még egyszer a .lehetőségeket! Jó szándékú vállalásuk ugyanis fél­megoldás; a tető alá hozott ház­vázzal semmire sem jut az Ifjú­ság, más vállalatot pedig aligha találnak a befejező munkálatok­hoz . .. De ha elkészülne is ez a hatvan lakás az Építőipari Vállalat új, kedvező döntése eredményeként, akkor még min­dig nincs biztosítva 120 lakás megépítése ... LESNYIK FERENC: Ha harminc segédmunkást tud­nának adni valahonnét a ktsz-nek (1300—1800 forintos havi fizetésért), akkor a hat­vanon kívül még tizenöt la­kást tudnánk vállalni éven­te... GEBHARDT GYÖRGY: Mi segítenénk azzal, hogy a kö­zeli telephelyről tranzitbetont adnánk az alapozáshoz. Ez meggyorsítaná a munkát... STIER SÁNDOR: Öröm hallgatni ezeket a nyilatkoza­tokat. Valóban az a helyzet, hogy a kapacitást még nem biztosítottuk az egész prog­ramhoz. A ktsz-ek általában nem készültek föl > *en nagy, emeletes házak építéséhez, az állami, a tanácsi vállalatok meg túlterheltek, jóllehet bí­zunk benne: van mit még »-kereskedni« náluk. Ha meg­értik és olyan fontosnak tart­ják KISZ-lakásépítési prog­ramunkat, mint mi magunk, akkor talán többre is futja erejükből... ben nagyon sok nő jutott olyan magasra, ami a felsza­badulás előtt még álomnak is merész volt. Papp Józsefné egy asszony a sok közül. Élete, küzdelme, pályájának fölfelé ívelése annyira jellemző, hogy akár­melyik író hőséül választ­hatná. S mottónak Demény Ottó költeményéből idézhet­ne: »Nekem a gép csak gép marad, f a boldogulás esz­köze. / Ha él, az én kezemtől él, ■/ ha ver, általam ver szíve. / Általam, aki fény­nyel élek, '/ ha sárt tapodok akkor is. / Szívem varázsla­tokkal terhes / piros ég alatt álmodik.-» A HŰSÉGE. Ez ragadott meg a legjobban. Amikor megindult a textilművek, még Szegeden tanulta a fo­nógépek kezelését. Attól a perctől, hogy fonónőként át­lépte Kaposvár e'ső szo­cialista nagyüzemének ka­puját, örökre hozzákötötte életét és sorsát a gyárhoz. Tapasztaltabb munkatársnői igazították lépteit, ébresztet­ték föl benne az érdeklődést a politika, a közélet iránt. Ma is ezernyi szál köti a gé­pekhez, a fonónőkhöz, pedig régen előléptették. Először munkamódszer-átadó volt, majd a technikum elvégzése után szakoktató előadó. Több mint egy éve a szak­szervezeti bizottság függet­lenített termelési felelőse. Vallomásnak is beillik, amit arra a kérdésre vála­szolt, hogy szereti-e a mun­kásokat. — Nagyon ... Ügy érzem, nem távolodtam el tőlük az­zal, hogy ide kerültem. Most is ugyanolyan a kapcsolatom velük. A napokban szocialis­ta brigádvezetőkkel tanács­koztam. Ahogy körülültük az asztalt, olyanok voltunk, mint egy megértő család. Régen hallottam ilyen sze­retettel beszélni a szocialista brigádról, mint ebben a vi­rágokkal, képekkel ízlésesen földíszített irodában. Amikor az első brigádok alakultak a textilművekben, Pappné még munkamódszer-átadó volt. Sok ötlettel serkentette a mozgalom úttörőinek tevé­kenységét. Ezzel a szeretet­tel, segítőkészséggel karolja fel most is a brigádokat. Amikor például szervezték az üzemi vetélkedőt, erőt és önbizalmat öntött a lányok­ba és az asszonyokba. A kár­toló Zrínyi Ilona szocialista brigádja nem akart benevez­ni. Addig biztatta, bátorítot­ta őket, amíg meg nem kezd­ték a három műszak, az uta­zás és a család mellett a föl­készülést Amikor harmadik helyen végeztek a gyári dön­tőben, jobban örült, mint a brigád. Kifogyhatatlan a történe­tekből. Mindegyik azt bi­zonyítja, hogy egyre több szeretettel, segítökészséggel veszik körül egymást az em­berek a gyárban. Sokkal ön­állóbbak, kezdeményezőbbek a szocialista brigádok, mint azelőtt Tagjaik olyan hatá­rozottan és szenvedélyesen kiállnak egymásért, mint anya a gyermekeiért, idő­sebb testvér a fiatalabbért. Űj erőt és lelkesedést me­rít ezekből a hétköznapi ese­ményekből. Ilyen tiszta szív­vel férfi nem tud örülni. Ö mindenre fölfigyel, mindent észrevesz, a legapróbb ne­mes cselekedetért megdicsé­ri a munkásnőket. Hol azért, mert könyvet, édességet vit­tek a Zója Gyermekotthon­ba, hol azért, mert kirándu­lásra költötték a versenyben elért jó eredmény méltó ju­talmát. MÁSOKÉRT MIN­DENT MEGTESZ. Telefo­nál, tárgyal, minden fóru­mot végigjár. A régiek, akik­kel együtt került a gép mel­lé, gyakran fölkeresik ügyes­bajos dolgaikkal. A hosszú évek alatt megismerték, bíz­nak benne. Tudják róla, hogy akkor is szívesen segített mindenkinek, amikor mű­helybizottsági tag volt, ké­sőbb szintén, amikor párt­titkárnak választották meg. Először a városi, hat év óta pedig a megyei pártbizott­ságban szószólója a munká­soknak. Élete legszebb élmé­nye maradt, hogy küldött­ként ott volt a párt VIII. kongresszusán. Nem könnyű késő estig brigádnaplókat olvasni az irodában, amikor várja ott­hon a vacsorafőzés, a mosás és a vasalás, no meg a ti­zenegy éves fia. Kommunista férje, az Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalat belső ellen­őre megértőén támogatja fe­leségét a munkájában. Együtt kezdték el az esti egyetemet S milyen körülmények kö­zött! A Brassó és a Munkács utca sarkán levő telkükön az ősszel kezdték el a csalá- diház-építést. Alapot ástak és téglái hordtak, meszeltek és szerettek. Sokszor még éjjel kettőkor is építkeztek, lám­pafénynél. S az otthon meg­teremtésének nagy gondjai közepette tanulták a filozó­fiát, vitatták meg esténként a világ és az ország esemé­nyeit, tanulmányozták a munkahelyükről hazahozott rendeleteket és határozato­kat. S hogy mit jelent Pappné- nak az esti egyetem? Talá­lóan beszélt erről, amikor megemlítette, hogy nagyon szeret rádiót hallgatni. — Az ember nem is gon­dolná, mit tesz a politikai képzés. Amíg nem jártam az esti egyetemre, bizony ki­kapcsoltam a rádiót, amikor tudományos előadás kezdő­dött. Most? Odafigyelek, s örülök, hogy továbbtanulok, s most már konyítok ehhez is... EGY VÁGYA VAN. Nyolc évvel ezelőtt eljutott Moszkvába és Leningrádba. Szeretne újra elmenni, hogy saját szemével láthassa, mekkorát fejlődött a szovjet főváros és a forradalom böl­csője. Bízom benne, hogy hama­rosan teljesül Papp József­né álma. A szenvedélyes légkörű vita véget ért. Azt hisszük: minden részvevő megértőén utat, lehetőségeket keresve, jó szándékúan kezelte ezt a mindannyiunk számára fon­tos témát. És felelősséggel! Megígértük, hogy időnként visszatérünk a KISZ-program megvalósításának részle­teire; szeretnénk, ha a közvélemény mindvégig rajt tart­hatná szemét e nagyszerű elképzeléseken. A KISZ veze­tői, munkatársai hallatlanul nagy energiát fordítanak a fiatalok érdekvédelmére, lakáskörülményeinek javításá­ra. Önmaguk azonban elvesznének a tárgyalás, szerve­zés, építés bonyolult rengetegében, s képtelenek lenné­nek megvalósítani elképzeléseiket. Ezért kell hát minden érdekeltnek összefogni, ezért keU össztársadalmi állás- foglalással, biztatással — együtt — hadakozni a program teljes sikeréért. Lajos Gcz*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom