Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-05 / 156. szám
c o. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 70 fillér SmwIHMw AZ.MSZMH MEGYEI BIZOTTSÁGA tS « MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXV. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM. PÉNTEK, 1968. JÜLIUS 5. |H : tzc. i ^ ' ) MirAßK Kádár János nyilatkozata a magyar küldöttség útjáról Kádár János, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője a delegáció megérkezése után a repülőtéren nyilatkozott Szepesi Györgynek, a Magyar Rádió és Televízió fömunkatársá nak. Az alábbiakban — némileg rövidítve — közöljük az interjút RIPORTER: Szeretettel köszöntjük újra itthon Kádár János elvtársat. Külön köszönetét szeretnék mondani azért, hogy rögtön megérkezése után fogadott bennünket, itt a Ferihegyi repülőtéren, a televízió rögtönzött stúdiójában és válaszol kérdéseinkre. A televízió jóvoltából figyelemmel kísértük útjulcat Volgográdban, Tallinnban és szinte ott voltunk szerdán a forró hangulatú moszkvai nagygyűlésen. Kérem, Kádár elvtárs, beszéljen benyomásairól, a szovjet emberekkel történt találkozásairól. VÁLASZ: Nagyon köszönöm az üdvözlést. Amikor javasolták, hogy itt találkozzunk önökkel, készséggel beleegyeztem, mert úgy gondolom, erről az útról leket és kell, érdemes is többször és többféle formában beszélni. Fariunknak, dolgozó népünknek, a magyar közvéleménynek nem kell magyarázni, hogy harcaink, jelenünk és jövőnk szempontjából milyen nagy jelentőségű, mennyire fontos a magyar—szovjet viszony, a magyar—szovjet barátság. A Szovjetunióban az emberek — vezetők, közép szintű tisztségek betöltői és a munkásemberek egyaránt _ szám ukra fontos kapcsolatnak tartják a magyar—szovjet barátságot Jólesik ezt hallani és ez így is van; ez a két párt, a két ország, a két nép barátságát tükrözi. Mi természetesen tudjuk, hogy a két ország súlya, nagyságrendje nem azonos, s milyen jólesik a szovjet embereknek az az értékelése, hogy mindkét párt mindkét ország, mindkét nép számára hasznos ez a barátság, gondolom annyira megfelel az igazságnak, hogy a mi számunkra még fontosabb, szinte azt lehetne mondánk életbevágóan fontos. Ennek megfelelően készült a magyar párt- és kormány- küldöttség erre a szovjetunió- beli útra. Meghatározott elgondolással, szándékkal mentünk ki. Párt- és kormány- küldöttségünk mostani útjához hasonló látogatások, tál áldozások voltak már megelőzően is — a szovjet küldöttség járt Magyarországon, magyar küldöttség a Szovjetunióban —-, s a jövőben is lesznek. Ez a látogatás azonban szintén fontos volt, megvolt a maga meghatározott szerepe. A szovjet párt- és állami vezetőkkel rendszeres kapcsolatban állunk. Különböző formák között, különböző alkalmakkor találkozunk, kicseréljük véleményünket, ismertetjük álláspontunkat és beszélünk arról, hogy mit kell együtt tennünk az alapvető nemzetközi kérdésekben. A jelenlegi helyzetben szintén jó és fontos volt ez a látogatás, mert ilyen szintű magyar párt- és kormányküldöttség utoljára 1963-ban járt a Szovjetunióban, s azóta hosszú idő telt el. Az ilyen látogatások — akár magyar küldöttség utazik a Szovjetunióba, akár szovjet küldöttség jár Magyarországon — egyrészt alkalmat adnak fontos, időkérdések megbeszélésére, másrészt a politikai szándékban az is benne van, hogy demonstráljuk barátságunkat, egységünket és együttműködésünket. Ennek megfelelően most az volt a célunk, hogy egyébként is jó, bensőséges kapcsolatainkat tovább erősítsük és kielégítően fejlődő együttműködésünket mind a politikai, mind a gazdasági és a kulturális élet terén tovább szélesítsük és növeljük, mert ez kölcsönösen előnyös országainknak, és — mint már említettem — különösen fontos Magyarország számára. Kádár János ezután hangsúlyozta: — Ezt a munkát is igyekeztünk becsülettel elvégezni és — végiggondolva az egész programot — az a véleményünk, hogy elértük célunkat. Megfelelő megbeszéléseket folytattunk és bensőséges találkozásaink voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kormányküldöttség tagjának, különösen jólesett az a szívélyesség és barátság, amellyel mindenütt találkoztunk, akár amikor Bre zsnyev, Koszigin és Pod- gornij elvtársakkal tárgyaltunk, akár pályaudvarokon, gyárakban és más helyeken, ahol szovjet munkásokkal találkoztunk. Vasárnap Volgográdban olyan helyeken jártunk, ahol sok helybeli ember és sok turista is megfordul, hiszen a város a híres sztálingrádi csata színhelye. Még a kirándulók is rendkívül szívélyességgel köszöntöttek bennünket. Ez azért is nagyon sokat jelentett nekünk, mert jól tudjuk, hogy nem a személyeknek vagy legalábbis nem elsősorban a személyeknek szólt, hanem a Magyar Szo- calista Munkáspártnak, a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, aanelyet a Szovjetunióban tisztelnek, szeretnek és becsülnek. Nagyon jó érzés volt ez számunkra. Egyébként természetesen megragadtuk az alkalmat, hogy közvetlen benyomásokat szerezzünk a szovjet élet fejlődéséről, és sok érdekes élményben volt részünk. RIPORTER: A küldöttség képet alkothatott útján a szovjet ország fejlődésének üteméről, az emberek életéről, a kommunizmust építő munka eredményeiről. Kérném, hogy erről is tájékoztassa hallgatóinkat, nézőinket. VÁLASZ: A Szovjetunió párt- és állami vezetőitől tájékoztatást kaptunk a szovjet élet fejlődésének alapvető, fő jellemzőiről. Tájékoztattak bennünket a volgográdi terület vezetői, valamint a velünk rokon nép hazájában, Észtországban a köztársaság vezetői is. Ezek az adatok, számok örvendetes, erőteljes és lendületes fejlődést mutatnak. Ami az egész Szovjetunió helyzetének alakulását illeti, az elvtársak elmondták, hogy mint bennünket, őket is nagymértékben foglalkoztatják a nemzetközi kérdések. Ez mu- kájuk jelentős része. Emellett azonban nem hanyagolják el az építéssel kapcsolatos feladatokat sem. Ök is most tartanak ötéves tervük közepénél, s a terv időarányos részét túlteljesítették. Ez azt jelenti, hogy az ötéves terv első két esztendejében évi 10 százalékkal növekedett az ipari termelés. A növekedés az idei első félévben is ennek megfelelő arányú volt. Nem akarom és nem is tudnám a számokat sorolni, de az bizonyos, hogy ha a szovjet ipar termelése három év százalékkal növekedik, az már valami; az már komoly meny- nyiséget — és minőségi előrelépést — jelent. Bizonyos összehasonlítást tehettünk Volgográdban is. Jómagam itt már több ízben töltöttem rövddebb időt, utoljára hét évvel ezelőtt. Az azóta bekövetkezett fejlődés óriási. A volgográdi terület vezető elvtársai elmondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés háromszorosára növekedett. Mellesleg megjegyzem, hogy a volgográdi terület jóval nagyobb, mint Magyarország. Szovjet méretekben ez a terület a mi fogalmainknak megfelelően megyét jelent. Híres az erőműve, vannak gépgyárai és egyéb üzemei. Mi a traktorgyárban jártunk, amely több dologról is nevezetes. Először is: az első szovjet traktor 1930-ban ott készült el. Ez ennek a gyárnak a dicsősége. Másodszor — s ezt az egész világ tudja —, amikor a hl tlerfariszták elérték Sztálingrádot, ennek a gyárnak a területéin folytak azok az utolsó harcolt, amelyekben véglegesen megállították, majd megverték és megsemmisítették a német fasiszta csapatokat Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban tett látogatás is. Itt is nagyarányú a fejlődés. Iparuk gyors ütemben fejlődik, s rendkívül magas színvonalú, igen fejlett és egészségesen növekszik a mezőgazdasági kultúra. Más éghajlati viszonyok között dolgoznak, mások a termékeik, északi fekvésű az ország, sok a csapadék. (Folytatás a 2. oldalon) Hazautazott a magyar pártós kormányküldöttség A küldöttség fogadtatása a F erihegyi repülőtéren. Csütörtökön reggel ismét zászlódíszt öltött a vnukovói repülőtér felé vezető út. A moszkvaiak ezrei jöttek el újból a repülőtérre, hogy elbúcsúztassák a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttséget, amely az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban. Az ünnepélyes búcsúztatásra magyar és szovjet zászlókkal díszítették fel a repülőteret. A főépület homlokzatán magyar és orosz nyelvű felirat: »Viszontlátásra, drága barátaink!-« A repülőtér betonján dísz- zászlóalj sorakozott fel a csapatzászlóval, hogy katonai tiszteletadással is búcsúztassa a magas rangú magyar vendégeket. Az ünnepélyes aktuson megjelentek: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Öi- zottságánafc főtitkára, Alek- szej Koszigin, Nyikolaj Podgomij, Mihail Szuszlov, Gen- nagyij Voronov, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai, Viktor Grisin és Jurij Andropov, a politikai bizottság póttagjai, Konsztantyin Katusev, az SZKF Központi Bizottságának titkára. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint a szovjet politikai élet sok más vezető személyisége. Katonai díszjeliel kezdődött a búcsúztatási ünnepség, majd a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a delegáció vezetőjének. A magyar és a szovjet himnusz hangjai közben 21 tüzérségi díszlövés köszöntötte a magyar párt- és kormányküldöttséget. Ezután Kádár János Leonyid Brezsnyev társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt. A magyar vendégek szívélyes búcsút vettek a szovjet Ny ár a tarlón A KOMBÁJNOS Kimerültén dohog a gépóriás a búzatáblán. A nagy forróságban magasra emelkedett a hűtővíz hőfoka. A kombájnos ezt a kis időt is arra használja, hogy itt- ott igazítson egy-egy csavaron, no meg kortyoljon egy kis friss vizet. Négy éve ül fel minden nyáron az arató-cséplőre. Fiatal ember, Hegedűs Józsefnek hívják, a fonyódi Magyar Tenger Termelőszövetkezet korhbájnosa. — Szép ez a búza. Be- zosztája l-es. Ezen a harminc holdas táblán 18—20 mázsás átlagtermés várható. Ügy tudom, ennyit is tervezett a szövetkezet. — Hogy van megelégedve a gépével? — Egy nyolcéves SZK—3- assal dolgozom, különösebb hiba nélkül. Tavaly is ezzel dolgoztam, de akkor még a Lengyeltóti Gépjavító Állomásé volt. Én vettem rá a tsz-elnököt, hogy vásárolják meg, mert megéri. így is történt... — Egyedül kezeli? — Nem kell nekem segítség. Buzsákról járok át mindennap motorral, mert ott lakom. Ma például hajnali háromkor keltem a karbantartás, előkészítés és a kisebb javítások miatt. — Megbecsülik a munkáját, fáradozását? — Elégedett vagyok. Szeretek dolgozni, és különösen ezt a gépet szeretem. Minden nyáron találko- Mttnk. A szövetkezettel ben van minden. Vízhordó gyerek szegődött mellém, ő hozza mindig a friss ebédet is az étteremből. Néha dupla adagot. A szövetkezet fizeti. A hatvan hold őszi árpát négy nap alatt ledörgöltem, már le is húzták a szalmát, szántják a helyét. Ezen a héten álltam a búzába. Az anyagiakkal sincs baj. Rendes munkadíjat kapok, azonfelül minden levágott hold gabona után két kiló szemet célprémiumként. Ennek nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi munka is alapvető feltétele. — Mi a terve a keresetével? — ősszel nősülni szeret- nifc. Mindenki tudja, mis lyen jól jön a pénz, amikor az ember házasodni készül. — Ilyenkor sokan jönnek a Balatonhoz. Maga itt van egy ugrásra a nagy víztől, jut-e ideje fürdésre? — Néha. Este, amikor a gépet bevittem a tsz-major- ba, leszaladok a vízhez. De többnyire otthon fürdőm, mert munka után haza sietek. Most meg? Fürdő ez is itt a tarlón, ahol perzsel a nap, és a kombájnos arcán a csillogó verejtékpatakok olajos, poros csíkot húznak. Átforrósodik a gép vasszerkezete, s ott fent a tető felett remeg a levegő a hőségtől. Avatás van... (Kkeuesfl) vezetőktől, majd elhaladtak az ünnepségen megjelent moszkvaiak hosszú sora előtt, akik magyar és szovjet zászlókkal integetve, éljen kiáltásokkal viszonozták az üdvözlést. Ezután piros sapkás úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjainak. Kádár János, Fock Jenő és a delegáció tagjai még egyszer kezet ráztak Leonyid Brezsnyewel, Aiekszej Koszi- ginnal és a búcsúztatásra megjelent szovjet vezetőkkel. Ott volt a repülőtéren Losoncai Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki évi rendes szabadságának egy részét a Szovjetunióban tölti. A párt- és kormányküldöttséget vivő különrepülőgép moszkvai idő szerint pontosan tíz órakor emelkedett fel a vnukovói repülőtér betonkifutójáról. Fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren Csütörtökön délelőtt hsa®-' érkezett a Szovjetunióból a magyar párt- és kormányküldöttség, amelyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára vezetett A delegáció tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Tímár Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a kormány elnökhelyettese, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Szipka József, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A delegációval együtt visz- szaérkezett F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A párt- és kormányküldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, a Központi Bizottság osztályvezetői, a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen voltak a fogadtatásnál N. N. Szikacsov követtanácsos vezetésével a Szovjetunió budapesti nagy- koaetségének tagjai (MTI)
