Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-30 / 177. szám
Kedd, 19ß8. július 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Melléküzemági és kiegészítő tevékenység, szakemberellátás Beszélgetés a KNEB elnökhelyettesével néhány időszerű tsz-problémáról A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi hónapokban ismét több száz szakember és társadalmi munkatárs közreműködésével folytatott vizsgálatokat. Fölkértük dr. Pálos Gyulát, a KNEB elnökének helyettesét, hogy tájékoztasson bennünket a mezőgazdaságot érintő vizsgálatok eredményeiről. — Mostanában nemcsak a szakembereket s az érintetteket, hanem a közvéleményt is sokat foglalkoztatja a tsz-ek melléküzemági és kiegészítő tevékenysége. Milyen tapasztalatokat tárt fel erről a KNEB vizsgálata? I — A lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a tsz-ek ilyen irányú tevékenysége alapvetően helyes irányban fejlődik: kedvezően befolyásolja a közös gazdaságok jövedelmét, segíti a belső tartalékok feltárását, a munkaerő egyenletesebb foglalkoztatását, s hozzá járul a falusi igények jobb kielégítéséhez. A tevékenységi körök ésszerű bővítéséből származó jövedelmek igen sok szövetkezetben elősegítik a mezőgazdasági alaptevékenység gyorsabb ütemű fejlődését. A takarmánykeverékek előállítása, továbbá a nagyiparral történő kooperációban (esetenként attól függetlenül is) megvalósuló zöldség-, gyümölcs- és szőlőfeldolgozás, a helyi tejfor- galmazás, valamint a tejfel- dolgozás melléktermékeinek hasznosítását szolgáló vállalkozás és minden olyan tevékenység, amely az áru jó minőségének megóvásával és a forgalmi költségek csökkenésével kapcsolatos, gondos szervezés esetén rendszerint jól szolgálja a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Kedvezőek a tapasztalataink a tsz- beruházások önálló kivitelezéséről és a falusi lakosságnak végzett szolgáltatásokról is. A fejlődésnek azonban káros kísérő jelenségei is vannak. Sok tsz-ben például aránytalanul magas jövedel - met értek el a nem szorosan vett mezőgazdasági tevékenységi körben foglalkoztatottak; ezért egyik-másik tsz-ben egészségtelen bér- és jövedelemfeszültség alakult ki egyes ágazatok között. Vizsgálatunk utolsó szakaszában ezen már segített a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté, amely július 1-től a tsz- alkalmazottak munkabérét, az állami szakmai bértételekhez igazítva,, alsó és felső bérhatárok között állapította meg. A káros — és sokat — vitatott — kísérő jelenségek közé tartozott például az is, hogy a szövetkezeti gazdaságok ún. vállalkozói szerződést kötöttek kisiparosokkal vagy volt kisiparosokkal (néha deklasszált vagy rovott múltú emberekkel is) bizonyos munkák elvállalására, elvégzésére. Azon a címen, hogy a beszerzés a tsz részére történik, a kisiparos nemegyszer a kisipar fogalmát jóval meghaladó mennyiségű termelőeszközhöz jutott, és a megengedettnél több munkaerőt foglalkoztatott. A közvetítő ügynökök aránytalanul magas jutalékos díjazása is joggal kelt ellenérzést a lakosság körében. Az ilyen káros kinövéseket minél gyorsabban meg kell szüntetni, mert sértik a szocialista elveket, és aomprommitálják a jó ügyet. Az új gazdasági mechanizmus kibontakozásával módosulnak a mezőgazdasági vállalatok, valamint a felvásárló és feldolgozó nagyipari vállalatok kapcsolatai, és az új munka- megosztás alapján a szükséges kooperáció változatosabb megoldásai lépnek előtérbe. Ezért egyrészről hatékonyan támogatni kell a termelőszövetkezetek tevékenységének ésszerű kiterjesztését, másfelől tanulmányozni kell mindazokat az új problémákat, amelyek a fejlődés során a feldolgozó nagyiparban, az áruforgalomban és a termelőszövetkezetekben — egymással kölcsönhatásban — felvetődnek. A támogatás módjára és a káros jelenségek kiküszöbölésére javaslatainkat már eljuttattuk a megfelelő intézményekhez. — Milyen tapasztalatai vannak a népi ellenőrzésnek a mezőgazdaság szakemberellátásával kapcsolatban? I — Az elmúlt években a szakemberképzéssel foglalkozó országos szervek érdeklődésének középpontjában »a képzési keretszámok« álltak; ezek kialakítása körül folyt a vita. ás eléggé háttérbe szorult a színvonal követelménye. Tisztázatlan kérdések vannak még az új követelményeknek megfelelő iskolatípusok megítélése, az egyes tanintézetek területi elhelyezése és a fejlett nagyüzemi gazdálkodás által igényelt szakképzés specializáció- ja körül. Vizsgálatunk szerint az elhelyezkedési nehézségekből tévedés arra a következtetésre jutni, hogy több szakembert képeznek ki a szükségesnél. E nehézségek nagyrészt abból származnak, hogy ma még a szakvezetői munkakörök jelentős hányadát olyan dolgozók töltik be, akiknek nincs megfelelő szakképzettségük. A volt Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek felső és középfokú szakképzettséget igénylő munkaköreinek jelentős részében dolgozóknak nincs meg az előírt szakképzettségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének éveiben mindez nem okozott társadalmi méretű nehézségeket. A mezőgazdasági nagyüzemekben a gépesítés és a kemizálás gyors ütemben fejlődött, s ez megköveteli, hogy íz irányítást és a technológiai olyamatok . szervezését minien szinten megfelelő szakem- oerek végezzék. Az öntözéses gazdálkodás, a nagyüzemi kertészet, a szőlő-, a gyümölcstermelés és -feldolgozás, valamint az állattenyésztés és -hizlalás ipari jellegének kiszélesedése is jól képzett szakembereket igényel. Mindez — a mérnökök mellett — megkívánja az agrárközgazdászok és üzemgazdászok nagyobb számban, magasabb nívón való képzését és racionális foglalkoztatását; az ••üzemmérnök«-típusú, felsőfokú technikumi felkészültségű középszintű vezetők alkalmazását, nagyszámú technikus brigádvezető működését, százezrekre menő, képzett szakmunkás foglalkoztatását. A szakemberek képzésének feltételei általában jók. A tanintézetek területi elhelyezkedésében — amely a beiskolázás és a szakemberek végleges elhelyezkedése szempont- iából nagyon fontos —, továbbá a tananyagok korszerűsége és a szakképzés minősége tekintetében azonban még sok a tennivaló. (Például a Dunántúlon nincs kertészeti felsőfokú technikum.) — Ügy tudjuk, hogy elkészült a KNEB második félévi ellenőrzési tématerve is. Mi lesz az ellenőrzések fő iránya a második félévben? — A kormány és a KNEB által jóváhagyott munkaprogramunkat a sajtóval már ismertettük. Itt talán csak arra utalok, hogy vizsgálataink nagy része — például a járóbe- teg-ellátás és a lakosságnak végzendő szolgáltatások helyzetének vizsgálata — nagyon közelről érinti a dolgozók élet- körülményeit és igényli a szakemberek, a lakosság aktív támogatását. Vonatkozik ez megyei bizottságaink saját vizsgálataira is. Fontos feladatunk lesz, hogy figyelemmel kísérjük az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának körülményeit, főleg abból a szempontból, hogy egyre javuljanak a megvalósulás feltételei. Feladatunknak tekintjük, hogy a törvény ereiével fellépjünk a felelőtlenek és a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben. Emellett most a szokásosnál nagyobb energiát kell fordítanunk a restség és a bürokratikus akadályok elhárítására, a jó és hasznos kezdeményezések sarkantyúzására, támogatására G. F. ATTALAI PILLANATKÉPEK Épül a művelődési ház — A jó vízért — Öregek forintjai Az országút két oldalán lustán nyújtózik a falu. A hófehérre meszelt kerítések, a színes házak, az udvarokban felhalmozott építőanyag mindmind gondos lakókra, szorgalmas parasztemberekre utal. — Nézzen csak alaposan körül a faluban — biztat Tóth János vb-elnök. — De sétáljunk együtt, elmondok egykét dolgot az emberekről. Az új betonjárdán szaporán koppannak a cipősarkok. Három év alatt öt és fél kilométer járdát építettek Attalá- ban, s a szomszédos Szent- ivánon már csak ötszáz méter hiányzik, hogy ott se okozzon gondot a por és a sár a gyalogosoknak. Nagy munkában van a község. Saját erőből építik föl a művelődési otthont. Régi vágya ez a falu lakosságának. Az emberek második otthona jóformán a kocsma volt, s hiába a rengeteg televízió, rádió, a társadalmi élet csak itt zajlik. Amiko^ elkezdődött az építkezés, az Épül a víztorony Sráz négyzetméter területű, 25 méter magas vízhűtő torony épüi a Nagyatádi Konzervgyárnak, A vízhűtő toronyban a felhasznált forróvizet lehűtik, hogy ismételten felhasználhassák. általános iskolásoktól a hetven éven felüli öregekig mindenki jelentkezett társadalmi munkára, hogy ezzel is gyorsabban épüljön a művelődési otthon. A tanács és a termelőszövetkezet vezetői együtt dolgoztak az emberekkel, s az a tudat, hogy végre saját művelődési házuk lehet, megsokszorozta az önkéntes vállalásokat. A legnagyobb kánikulában fogatosok hordták Iáitokká! a vizet az építkezéshez, eljöttek segíteni a szovjet katonák is, száz köbméter homokot szállítottak ide, nagy terhet véve le a község vezetőinek válláról. — Ez a beszédtéma most mindenütt — mondja az elnök — meg az, hogy sikerül-e november 7-én felavatnunk. Persze az építőanyagok szokásos beszerzési nehézségei .. — legyint — paláért most alkudtam Dombóváron ... Attalán az elmúlt két év alatt a sok-sok új ház mellett fölépítették az autóbuszvárót és az orvoslakást is. A tanács vezetői baszkén mondják, hogy ha egyetértenek az emberekkel, akkor még a fekvő betegek is fölkelnek segíteni, hiszen közös az érdek. A község az utóbbi években — de ezen a nyáron különösen — sokat szenvedett a víz miatt. Kellemetlen ízű, olykor még betegséget is okozott. Minél gyorsabban megoldani ezt a kérdést, — döntött a tanács, s már készülnek is a törpe vízmű tervei. A kutat megfúratták a termelőszövetkezettel, s a művelődési otthon fölépítése után itt az úiabb nagy erőpróba. Tóth János lelkesedéssel beszél az emberek áldozatvállalásáról. Nyirö Ferenc párttitkár veszi át a szót: — Minden évben megrendezzük az öregek napját. A tanács és a termelőszövetkezet megvendégeli az öregeket, pénzjutalmat oszt szét közöttük. Az idén elmaradt az öregek napja, mert az ünnepeltek a rájuk szánt összeget felajánlották a művelődési otthon építéséhez. Saly Géza VIT-KARNEVÁL SZEGEDEN Kilencven fiatal Somogyiról Másodízben rendezte meg az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda, valamint a szegedi városi KISZ-bizottság a szegedi ifjúsági napokat. Ügy is nevezhetnénk ezt a kétnapos találkozót, hogy »kis VIT«, hiszen az ország tizenkilenc megyéjéből csaknem ötezer fiatal érkezett a Tisza-parti városba. S a VIT eseményeivel párhuzamosan zajlott az ifjúsági napok programja is. Szeged utcáin szólt a zene, óriás transzparensek hirdették az ifjúsági napok célját, jelentőségét. S szinte hömpöly- gött a sok fiatal, mellén a találkozó emblémájával. Megyénkből kilencventagú ifjúsági küldöttség vett részt a II. szegedi ifjúsági napok rendezvénysorozatán. A fiatalok szombaton reggel indultak Kaposvárról, illetve Fonyódról. A külön autóbuszjáratokat szegedi KISZ-fiatalok várták, s a két nap alatt egyN\jári vásár július 29-föl Figyelje a kijelölt Óra-Ékszer boltok kirakatait Mos! végszón a sokfajta óra es ajaaáéktárgy közül! Régi ár: ZÁRJ A NŐI KARÓRA 479,— Ft 570,— Ft 8 NAPOS ASZTALIÓRA 430,— Ft Üj ár: 400,— Ft 380,— Ft 330,— Ft NYOLCSZÁZ FORINT Szinte életrajzszerúen sorolja az adatokat Nagy István, a Somogy megyei Húsipari Vállalat szakszervezeti titkára: — Rosszat nem tudok rá mondani. Jó munkaerő, 1953 óta ismerem. Nemcsak én szeretem, mások is becsülik. Azt hiszem, ez a nyolcszáz forint is bizonyíték erre. Bernáth Lászlótól, a szak- szervezeti bizalmitól hallom a következő mondatokati — Tudja, mennyi idő alatt jött össze ez a pénz? — Ha megmondja. — Alig félóra alatt. — Hányán adták össze? — Hatvanan, hetvenen? Nem tudjuk pontosan. Azt hiszem, mindenki adott, aki itt volt. De miért olyan fontos ez? A vállalatnál megszokott dolog, hogy aki bajba jut, azon segítenek a társai. — Ki indítványozta, hogy kalapozzanak? — Én hallottam meg először, így természetesen én mondtam: Hallottátok, milyen szerencsétlenül járt , a Lenkovics Lajos? Aztán már mindenki azon töprengett, hogyan csúszhatott ki a zsebéből a fizetése. Másnap meg bent volt az újságban is. Akkor pedig mindenki megtudta. És azok az emberek is nálunk dolgoztak, akik vasárnap vitték nekik a lakásukra a lisztet. De van ebben valami különös? — Én azt éreztem különösnek, hogy a munkások egyből ugrottak és segítettek, a szakszervezet meg ... — Ha kért volna, segélyt is kaphatott volna — mondta az szb-titkár. De nem kért. Nálunk még nem fordult elő, hogy ne adjunk olyannak, aki nagyon megszorult és kért. Pedig nehogy azt higy- gye, hogy nagy a segélyalapunk. De ilyesmire mindig van pénz. Egyszer végigjártam az üzemet. Láttam, hogyan feszülnek az izmok. Most, hogy meghallottam ezt az önkéntes munkássegélyt, megint a feszülő izmok jutottak eszembe: az emberek itt nagyon egymásra vannak utalva. Ügy látszik, a munka törvénye a magánéletben is törvény maradt: segíteni kell egymáson. Ezt hallom: — Aki nem volt itt, amikor híre futott, hogyan járt a Lenkovics Lajos, feladta postán a pénzt. Mert a Lajos abban a nyolc órában, amit itt tölt a nyárban, csillagos ötösre vizsgázik. Az ember egy süketnéma család feje. Otthon négy gyerek várta a fizetést. — A múlt év végén az egyik asszonynak ezerkétszáz forint jött így össze. Nem újság az ilyen nálunk. — Mit mérlegelnek ilyenkor az emberek? — Azt, hogy ki hogyan dolgozik. — Ilyenkor tehát bizonyítványt állítanak ki a bajba jutott társukról? — így is lehet mondani. Aztán később: — Természetesen, hu szak- szervezeti segélyt kér, ettől függetlenül soron kívül bíráljuk el. Kercza Imre egy ifjúgárdista kalauzolta, kísérte a megyei delegációkat. Az ifjúsági napok vidám, színes karnevállal kezdődött. Szeged főterén, a Széchenyi téren állt a tribün, amely előtt előbb zászlókkal, transzparensekkel fölszerelt motorosok, majd különböző nemzeti viseletbe öltözött fiatalok vonultak el. A csoportok a kilenc VIT egy-egy eseményét jelenítették meg élőképben. A VIT-ek jelentőségéről, az idei szófiai VIT-ről, az ifjúság ■\ a népek békevágyáról beszélt Szabó János, a KISZ központi bizottságának titkára, majd megnyitotta a II. szegedi ifjúsági napokat. Szeged megfiatalodott ezekben az órákban. Az ötezer fiatal különös atmoszférát kölcsönzött a nyugodt, csöndes városnak. Az első nap kiemelkedő eseménye a szabadtéri játékok Bánk bán előadásának megtekintése volt. Vasárnap délelőtt mindenki a várossal ismerkedett. Megnézték a híres szegedi Dómot, a zsinagógát, a múzeumot, és az újszegedi lakótelepet. Délután pedig VIT-koktélon szórakozhattak a küldöttek. Villanyszerelőt, műszerész átképzőst, raktári segédmunkást felvesz a Kaposvári Ruhagyár. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (10311)
