Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-05 / 130. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1968. június 8. Lángokban áll Saigon több negyede Súlyos utcai harcok Cholonban A dél-vietnami rezsim fegyveres erőinek tengerész- gyalogos lövészei és ejtőer­nyős osztagai Skyraider tí­pusú zubanóbombázóktól tá­mogatva elkeseredett roha­mokat intéznek a saigoni elnöki palotától mindössze négy kilométernyire a sza­badságharcosok állásai el­len. A DNFF harcoló ala­kulatai állásaikban napok óta eredményesen védekez­nek. A kormánycsapatok va­dászbombázói szakadatla­nul támadják a polgári la­kosság elhagyott negye­deit. Az eltalált épületekből magasra csapnak a lángok, Saigon központjából látni az égre törő koromfekete füstoszlopokat. A saigoni és az amerikai katonai hatóságok izgalmak­ban bővelkedő éjszakát töl­töttek el keddre virradóra. A DNFF reguláris, helyi és ge­rilla csapatai május 5-e óta a legerősebb tűzcsapást mér­ték a főváros több objektu­mára. összesen 40 rakéta- és aknavető-lövedék becsapódá­sát számolták össze. Találat érte az 5-ös számú katonai körzet villamoserőművét, s ennek következtében a város­ra szurokfekete sötétség bo­rult Kedden reggel ismét heves harcok lángoltak fel Cholon­ban, a dél-vietnami főváros egyik legnagyobb negyedében. Az amerikai elitcsapatok meg­megújuló rohamait hősiesen álló mintegy két századnyi szabadság- harcos 82 milliméteres ak­navetőkből és B—4<Pes rakétavetőkből gyilkos tüzet zúdított a táma­dókra. A dél-vietnami kormány- csapatok mellett működő amerikai »tanácsadók« elis­merték, hogy a partizánok a legkitűnőbb műszaki felszere­lés birtokában vannak, s rá­dióösszeköttetést tartanak fenn a tőlük több kilométernyire küzdő bajtársaikkal. A hazafiak helytállására utal az AFP hírügynökségnek az a híre is. amely szerint szombat óta az amerikai és dél-vietnami csapatok hiába próbálkoznak rakétákkal, gáz­gránátokkal, egyre sűrűbb ro­hamokkal és tankokkal, mind­ez ideig nem tudták őket ki­vetni hadállásaikból. ## így igaz testvér! ## Napló a szegények északkeleti menetéről (Boston—New York, 19 SS. június. — A CENTROPRESS telefontudósítása) A szegénység menete csak Washingtonban válik folyam­má. Addig csak patakocskák folynak az ország minden vé­géből — Alabamából, Miss;- sippiből, Georgiából, Illmois- ból... Ahhoz, hogy megért­sük, hogyan ered egy ilyen kis patak, képzeljünk el egy üres telket a Quenns és a Bluehill Avenue sarkán, Booksburyben, Boston néger negyedében. Egy tarka csacsi a kis, zöld színű kordé előtt, színtelenné kopott házak, roz­zant ablakaikon sárga furnér- lemezzel, s egy kis csoport ember — lehetnek vagy öt- venen —, a washingtoni me­net részvevői. Még minden békés és csendes Nincs már remény a Scorpion megtalálására A részvevők az út javaré­szét autóbuszokon teszik meg. A gyaloglás a szamárvontaíta kordé mögött csak jelképes kezdet. Most ez az ötven em­ber — fehérek és feketék — gyalog indul el a kordé mö­gött Bluehillből a város köz­pontja felé. Még minden békés és nyu­godt. A kordéban két néger asz- szony ül meg egy öreg indián, aki Északról utazott ide. Ö is tökéletesen modern ö’ tozéket visel. Csak kiugró pofacsontja, szájának keskeny szöglete és duzzadt szemhéja idézi az aemrikai föld őslakóját. Éppen most faggatták az újságírók, miért határozta el, hogy részt vesz a menetben, hogy vol­taképpen mit is akar. Az öreg indián szűkszavúan, de kész­ségesen, sőt méltóságteljesen válaszol. Célja olyan egyszerű, hogy már-már a naivitás ha­tárát súrolja: azért megy Wa- singtonba, hogy tejet szerez­zen a passmekodi törzs gye­rekeinek. Ez a törzs — alig 1100 ember — Északon él egy rezervátumban, ő, George Francis is onnan jön. A tudó­sítók jegyzik szavait. Valamelyik fotoriporter megkérdi, nincs-e Francisnak indián fejdísze? Van. Fel kell vennie. Francis készségesen felveszi, a fotoriporter meg­csinálja a képet. Francis visszateszi a tollat a zsák­jába. Ma még minden békés és csendes. Provokáció a gyülekezőhelyen Az amerikai haditengeré­szet hajói és repülőgépei lan­kadatlan szorgalommal ku­tatják az Atlanti-óceán rop­pant térségeit az eltűnt Scor­pion nukleáris tengeralattjáró után, de a legújabb távirati jelentések szerint már aligha van remény a 99 főnyi sze­mélyzetével elsüllyedt hajó megtalálására. A mentőakcióban összesen 22 hajó és 27 repülőgép vett részt. Időközben a Connecti­cut állambeli New London tengeralattjáró-múzeumában a korabeli haditengerészeti nap­lókból sikerült azonosítani az amerikai partok közelében megtalált, s kezdetben a Scorpionnak vélt német ten­geralattjárót. Mint a múzeum igazgatója közölte, a búvárok által föl­fedezett hajót, az U. 548-as tengeralattjárót hét nappal a második világháború befeje­zése előtt mélyvízi bombák­kal amerikai rombolók pusz­tították el. (MTI) A törökországi választások végeredménye A kedden közzétett végle­ges eredmények szerint az Igazság Párt a szenátus 52 megüresedett helyéből 38-at szerzett meg. A nemzetgyűlés öt megüresedett mandátumát ugyancsak az Igazság Párt képviselői szerezték meg. Ami a polgármesteri vá­lasztásokat illeti. 37 megüre­sedett polgármesteri tisztsé­get igazságpárti jelölt, 18-at pedig a Köztársasági Nép­párt jelöltjei töltenek be. Az Igazság Párt vezetősége szerint a párt a választások során leadott össz-szavazatok 55 százalékát kapta meg, s ez az eredmény feljogosítja a pártot arra, hogy bizalommal tekintsen a jövő évben sorra kerülő általános választások elé. A szavazásokat kísérő inci­densekben 19-en vesztették életüket. (MTI) Holnap, amikor az emberek ugyanazon a telken gyülekez­nek, hogy felszálljanak az autóbuszokra, korántsem lesz meg a mai nyugalom. Kövér ember érkezik autón: sötét öltönyt, fehér inget vi­sel, nevetséges csokornyak­kendővel. Kikászálódik az autóból és gúnyolódó Diakátot emel a feje fölé. Több ízben is megpróbálják rábeszélni, hogy menjen el innen. De ő nem megy. Plakátjára a kö­vetkező jelmondatot írta: »Inkább menjetek harcolni a helybéli vörösök ellen!« Egy ideig eltűrik a jelenlétét, vé­gül megverik. Alaposan, ö egy ideig ott fekszik majd a járdaszélen, teátrálisan szét­tárva karját a fotóriporterek gépeinek lencséi előtt. Ké­sőbb, amikoi egy kicsit már kifújta magát, feltápászkodik, s »beáll« a kamerák elő, mu­tatva a vért a nyakán és a te­nyerén. A kívánt célt már el is ér­ték. Nem ő, hanem azok, akik ideküldték, akik azért fizetik, hogy verekedést pro­vokáljon. El tudja viselni a verést és a saját aljasságát. (Elvégre is mindenki úgy ke­resi meg a kenyerét és úgy küzd a szegénység ellen, ahogy tud.) Honnan verbuválják az ilyen embereket? A válasz el­ső hallásra talán meglepő, de a'apjában véve logikus. Ö an­nak a lengyel emigráns cso­portnak a tagja, amely ma­gát képmutatóan a »lengyel szabadságharcosok szervezeté­nek« nevezi. Aki saját népét elárulta, az természetesen bárki mást is hajlandó elárul­ni. Tevékenységének eredmé­nyeként a lapokban részletes beszámolók jelennek meg, amelyek szerint a menet rész­vevői megvertek egy fehér embert. »Miféle békemenet ez?« — írják az újságok. Az amerikai indiánok igazságot követelnek. Washington: Az amerikai szegények tüntetéssorozata keretében május 29-én egy csoport amerikai indián vonult a legfelsőbb bíró­ság épülete elé, ahol a bezárt ajtókon dörömbölve követel­tek igazságot jogfosztott népüknek. (Rádiőtelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat.) ,De mi mégis eljutunk Washingtonba.. nathy tiszteletes, Martin Lut­her King utóda, aki inkább hasonlít egy népes család fe­jéhez (valóban az), mint gyű j- tószavú néptribunhoz, az egy­begyűltekhez fordul: — ök majd mindent meg­tesznek, hogy megállítsanak utunkon! — mondja. — Így igaz! így igaz, test­vér! — visszhangozza a tö­meg. — ök mindent megtesznek, hogy visszafordítsanak ben­nünket! — így igaz, testvér! — ök majd mindent meg­tesznek, hogy zűrzavart pro­vokáljanak. De mi mégis el­jutunk Washingtonba és ér­vényt szerzünk követeléseink­nek. És ez lesz majd a mi bé­kés menetünk, békés kísérle­tünk arra, hogy segítsünk gazdag országunk szegényein. Ha pedig a békemenet nem segít... — így igaz! így igaz, test­vér! A kétszáz Északról jött me­netelő az éjszakát egy volt kaszárnyában töltötte New Yorkban. Másnap a férfiak, az asszonyok és a gyerekek vé­gigmentek a néger meg a spanyol gettó utcáin, és éne­keltek: »Csatlakozz! Jöjj velünk! Segíts nekünk!« »Jöjj velünk, mert ez az élet. Gyere velünk kerület! Vagy elég a fele részed: Ke­rület, vár a menet!« Az emberek le-lelépnek a járdáról. Már az úttesten me­netelnek: az első, a második kerület. ' > Mint megáradt patak Útközben Massachusetsből újabb száz ember csatlakozik a bostoni százhoz. S a gyűlé­sen, a városi parkban, már ezren lesznek. Az alacsony, testes Aber­KOZMOSZ—224 A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—224 elnevezé­sű mesterséges holdat. A szputnyikon tudományos mű­szereket helyeztek el a világ­űr kutatásának folytatására. NIGÉRIA Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint, a biafrai kato­nai erők visszafoglalták az afami villanycentrálét, amely egy hónapja a nigériai szövet­ségi kormány csapatainak ke­zén volt. A város visszafogla­lását 48 órás heves harc előz­te meg, amely időnként kézi­tusává fajult. Folytatódnak ax incidensek Jugoszláviában Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden tovább bonyolódott a helyzet Űj-Belgráciban a vasárnap este kirobbant diák- incidensekkel kapcsolatban. Különböző társadalmi, poli­tikai szervezetek zömében reálisnak minősítették az egyetemisták kívánságait, ugyanakkor azonban figyel­meztették a diákokat, hogy a zavargások nem hoznak meg­oldást, a kérdéseket demok­ratikus módon, tanácskozások útján kell rendezni. Ezt feje­zik ki a belgrádi lapok is. A feszültség azonban ennek el­lenére nem enyhül. A tünte­tők megtámadták a belgrádi egyetem több tanszékét, vala­A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 40 ton­nás Tráilerrel vállalja az ország területén nehézgépek és tárgyak fuvarozását A megrendelést Kaposvár, Berzsenyi út 41. szám (szál­lítási csoport) címre kérjük. Telefon: 12-136. Ügyintéző: Horváth József. (9467) mint a rektori hivatalt, s im­már további egyetemek hall­gatói is közölték, hogy be­kapcsolódnak az új-belg­rádiak akcióiba. A tüntetők akcióit irányító bizottság újabb követeléslis­tát állított össze, amely első­sorban a diákok anyagi hely­zetének megjavítását és a munkás-paraszt egyetemi hallgatók számarányának nö­velését sürgeti. A diákok to­vábbra is elítélik a sajtót és a rendőrséget, azt akarják, hogy váltsák le a belgrádi szerkesztőségek vezetőit, va­lamint azokat az újságírókat, akik — szerintük — torzítva adtak hírt a vasárnap esti első incidensekről. A belgrádi egyetem ta­nácsa elhatározta, hogy egy hétre felfüggeszti a tanítást, s egyben közölte Gyurica Jojkiccsal, a szerb kormány elnökével: teljes mértékben támogatja a diákok kívánsá­gait, s javasolja, hogy a rend­zavarások megszüntetése ér­dekében teljesítsék az egyete­misták óhajait. Háztartási gázfogyasztók, figyelem! A 13. sz. AKÖV értesíti a gázfogyasztókat, hogy június 10-től a város területén levő gázkifuvarozás fuvardíját 9,- Ft-ról 7,-Ft-ra csökkenti A csökkentett fuvardíjban a palackok le- és felszerelése is bennfoglaltatik. Megren­deléseiket kérjük továbbra is a 14-179. sz. (7159) telefonon leadni. 13. sz. AKÖV New York-ból már nem két­százan, hanem nyolcszázan indultak tovább; nyolcszáz nagyon különböző ember. Van köztük öreg, fiatal. Asszonyok csecsemőkkel gyerekkocsik­ban, csecsemőkkel a karju­kon, s gyerekekkel, akik a szoknyájukba kapaszkodnak. Az emberek ezt éneklik: »Senki sem téríthet vissza utamról.« Mindenki énekel. S még ezt kiáltják: »Addig járjuk Washington utcáit, amíg meg nem kapjuk, amit akarunk, s amire szükségünk van, vagy ameddig le nem omlanak a Capitólium falai.« Ez nem vers, de az emberek kórusban skandálják a szava­kat. S minden mondat után megismétlik: — így igaz! így igaz, test­Elisabethville-ben a rend­őrség nem akarta megmutatni az utat a szegényekkel teli autóbuszokból álló menetnek. A rendőrség külön figyelmez­tette őket: meg kell állniuk, valahányszor tilosat mutat a közlekedési lámpa! A csapda roppant egyszerű volt: a meg­állás a tilos lámpáknál azt jelentette volna, hogy a kara­vánt darabokra szakítják. A menet szervezői elhatá­rozták: köpnek a rendőrségi lámpákra, köpnek a rendőr­ségre, s majd saját maguk irányítják a forgalmat. így is történt. A rendőrség nem mert nyílt konfliktusba bocsátkoz­ni. A menet pedig — mint megáradt patak — zúdult to­vább ... Fehérek és feketék együtt I . . . Trentownban már nem­csak azokon a negyedeken vo­nultak végig, ahol a szegé­nyek laknak. Végigmentek azokon a negyedeken is, ahol a burzsoázia lakik. Az embe­rek nézték őket az ablakok­ból és összehajoltak, össze­súgtak. »Fehérek és feketék együtt! Fehérek és feketék együtt!« — énekelték később az úttesten menetelők. Már nem kétszázan vannak. Nem is ezren. Az északkeleti menetelésben most már csak­nem kétszázezer ember vesz részt. Ez már nem erecske és nem patak. Ez már hatalmas folyó, amely egyre bővízűbb lesz, mielőtt a folyamba öm­lik. — Azt mondják ők — mondja az egyik menetelő —, hogy mi faji kampányt foly­tatunk. Pedig mi minden sze­gény emberért — feketéért, fehérért, mexikóiért, portori- cóiért, indiánért — egyformán harcolunk. Minden szegény­nek — függetlenül fajától, bőre színétől, velünk kell jönnie. S mi örömmel fogad­juk őket! — így igaz! így igaz, test­vér! Angolul így hangzik a kara­ván refrénje: »That’s right! That’s right, brother!« Mint négy tompa, lassú ütés a nagydobra,. s két gyors ütés a kisebbre. Ennek a mondatnak a ritmusa lett a menet rit­musa. S elérték Washingtont, ahol szikrázik a napfényben a szu­ronyok hegye. — így igaz! így igaz, test­vér! H. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom