Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. június i-S, Tapasztalatok és feladatok a pártoktatásban Magasabb szinten folytatódott és tovább erősödött me­gyénkben az emberek marxista nevelésének folyamata — ez a tanulsága a közelmúltban lezárult politikai oktatási évnek. Mintegy ötvenezren — a megye lakosságának tizen- három-tizennégy százaléka — ismerkedtek a marxizmus— leninizmussal, a párt politikájával, a IX. kongresszus mon­danivalójával a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti oktatás­ban. A fejlődés forrása: pártunknak a marxizmus—leniniz- mus eszméit alkotó módon továbbfejlesztő több mint egy évtizedes következetes és töretlen politikája, a pártbizottsá­gok és a pártszervezetek tovább javuló szervező és irányító munkája. Élénk érdeklődés A társadalom érdeklődésé­nek megfelelően alakult és nőtt az oktatásban részt vevők érdeklődése a bel- és külpo­litikai élet kérdései iránt, s ehhez igazodott a pártoktatás szerkezete. Nőtt az oktatásban résírt vevő párttagok és veze­tők száma és aránya. Szélese­dett a tanfolyamok skálája, és tovább differenciálódott az egyes formák tematikája, s ez elősegítette az igények és a kö­vetelmények jobb összehango­lását. Javult a propagandisták fel- készültsége, fejlődött a foglal­kozások vezetésében tartalmi és módszertani tevékenységük. A pártpropagandisták hatvan százalékának van öthónapos vagy ennél magasabb pártis- kolai végzettsége. Eredményesebb volt az egyes témák szemléltetése, to­vábbra is gondot okoz azon­ban a szemléltető eszközök he­lyi elkészítése, felhasználása. Fejlődött a foglalkozások tar­talma, politizálóbbak voltak a viták, nőtt a hallgatók aktivi­tása, a realitás irányában fej­lődött szemléletmódjuk. A feldolgozott témák főbb tapasztalata azt bizonyítja, hogy a hallgatók egyetértenek pártunknak és kormányunk­nak a hazai és a nemzetközi kérdésekben hozott határoza­taival, állásfoglalásaival és értékeléseivel. A legtöbb helyen élénk ér­deklődéssel vitatták meg a nemzetközi helyzetet, a kom­munista- és a munkásmozga­lom időszerű kérdéseit, prob­lémáit. A vitákban számottevő he­lyet foglaltak el belpolitikai életünk aktuális kérdései. Sok szó esett az új gazdasági me­chanizmus működésével kap­csolatos kérdésekről, az ár­képzésről, az árreformról, a tsz- és a földtörvényről, a nyereségérdekeltségi rendszer­ről, a párt-, és a tömegszerve­zetek feladatairól, az új Mun­ka Törvénykönyvéről és a kol­lektív szerződésekről, a de­mokratizmus fejlesztéséről, a szocialista hazafiságról és az internacionalizmusról, a fog­lalkoztatottságról, az erkölcsi kérdésekről, a kispolgári né­zetekről és gyakorlatról. Az a tapasztalat, hogy a gaz­daságpolitikai kérdések iránti érdeklődés egyre inkább az üzem, a tsz helyi feladataira terelődik. Erősödik az a szem­lélet, hogy a vállalatok, üze­mek, tsz-ek sorsa a jövőben nagymértékben attól függ, mennyire ismerik fel jelenle­gi helyzetüket a vezetők és a dolgozók, tudnak-e élni a meg­növekedett önállósággal, mi­lyen irányban és módon fog­ják üzemüket gazdaságosan működtetni. E pozitív tendencia és az e mögött rejlő tenniakarás, jó­szándék azonban önmagában nem elegendő. A vezetőknél és a dolgozóknál egyaránt pá­rosulnia kell a mindenkori kö­vetelményeknek megfelelő po­litikai és szakmai fölkészült­séggel, vezetésbeli ismeretek­kel, szocialista erkölcsi tulaj­donságokkal. Ebből adódik az a feladat, hogy a jövő évek páitoktatásának — a propa­ganda színvonalának és haté­konyságának növelésével egye­temben — mindinkább iga­zodni kell a szocializmus tel­jes fölépítéséért vívott harc elméleti és gyakorlati kérdé­seihez, a vezetőkkel és a dől- I politikai követelmények egyre gozókkal szemben támasztott | eredményesebb kielégítéséhez. Középpontban a gazdasági építőmunka Mindezeket figyelembe véve az 1968/69-es pártoktatási év fő feladatait továbbra is a IX. pártkongresszus határozatai szabják meg. Emellett azon­ban megfelelő figyelmet kí­vánunk fordítani a pártnak az elmúlt időszakban hozott és az év folyamán várható fon­tosabb határozatainak megér­tetésére, végrehajtására. Propagandánk középpontjá­ba továbbra is a gazdasági épí­tőmunka kérdéseit állítjuk. Gazdasági propagandánk alap­vető feladatának azt tartjuk, hogy segítse elő a gazdasági célkitűzések minél teljesebb megvalósítását. Ezért jobban kell foglalkozni a reform he­lyi követelményeivel, a gaz­dasági szabályozók, a nyere­ségérdekeltségi rendszer vál­lalati hatásaival, az évi ter­vek teljesítésével összefüggő gazdasági és termelési felada­tokkal, a tsz-törvény jelentő­ségének sokoldalú ismertetésé­vel, a tsz-ek korszerű gazdál­kodásának követelményeivel és feladataival. Ezekkel összefüggésben fo­kozott figyelmet fordítunk a gazdaság társadalompolitikai kérdéseire, életszínvonal-poli­tikánk magyarázására, az el­osztás szocialista elvének és gyakorlatának összefüggésére, kispolgári felfogásának és megnyilvánulásának bírálatá­ra. A propagandában továbbra is kiemelt feladat annak a magyarázása, hogy a társa­dalmunk előtt álló feladatokat csak a párt irányításávaf, ve­zető szerepének további növe­lésével, a szocialista állam tö­kéletesítésével, a társadalmi és az üzemi demokrácia fej­lesztésével, az egyszemélyi fe­lelősség erősítésével, a szocia­lista munkaerkölcs követel­ményeinek megtartásával tud­juk gyorsabban és hatéko­nyabban megvalósítani. A jövő évek propagandájá­nak bátrabban kell terjeszte­ni a szocialista hazafiság kö­vetelményeit, hatékonyabbá kell tenni a nacionalizmus, az idealista eszmeáramlatok, va­lamint a kispolgári szemlélet és magatartás megnyilvánulá­sai elleni harcot. Indokolt, hogy többet és mélyebben fog­lalkozzunk a honvédelmi ne­velő munka feladataival, az imperialista fellazítás elleni harc kérdéseivel. A politikai oktatás vala­mennyi formájában megfelelő módon meg kell emlékezni a magyar munkásmozgalom idei és jövő évi jelentős évfordu­lóiról. Fokozott figyelmet fordí­tunk a nemzetközi fejlődés főbb tendenciáinak bemutatá­sára, az erőviszonyoknak a szocializmus javára való to­vábbi eltolódásának bizonyí­tására, a szocialista világrend- szer helyzetének bemutatásá­ra, a nemzetközi munkásmoz­galom nagy fontosságú kérdé­seire. Sokrétűbben bizonyítjuk az imperializmus általános válságának további mélyülé­sét, és leleplezzük az imperia­lizmus növekvő agresszivitá­sát. Mindezek mellett a »Te­gyünk többet Somogyért!« mozgalom szellemében na­gyobb teret szánunk a megye és a járások helyzetének, fel­adatainak megismertetésére, elemzésére. Sertésetetőket gyártanak Az Öbudai Gépipari Ktsz marcali telepén megkezdték a ser­tésetetők sorozatgyártását. A kétfajta típusból ebben az év­ben 900 darabot gyártanak az AGROKER részére. Az első 45—45 darabos széria elkészült, s azt a napokban veszi át az AGROKER megbízottja. Az üilő-kultúrfelelősök helye és helytállása Tartalom és módszertan E főbb tartalmi kérdésekkel összhangban a pártoktatásban továbbra is elsősorban a párt­tagság és a vezetők képzését kell biztosítani. A tömegokta­tásban a korábbinál nagyobb figyelmet kívánunk szentelni a párt-, a tömegszervezeti, az állami és a gazdasági alsó és középszintű vezetők politikai képzésére. Javítani kell az ok­Jó hagyományok után, a maguk építette úton A kánikulai hőségben az udvaron beszélgetünk. Szabó Imre, az ország egyik legna­gyobb műszaki erdészetének vezetője kalauzol: — Ahol az a nagy ablakos szerelőcsarnok áll, húsz év­vel ezelőtt csak egy deszka­bódé volt. Amikor eloszor szétnéztünk a telepen, mást nem is találtunk, csak a kö- lábcm álló deszkapajtákat. Az Eszterháziak kazánháza átalakításra várt, de alig találtunk valakit, aki hoz­zá mert volna nyúlni. Az irodák mögött korsze­rű műhelyek sorakoznak, és há a szerelők között akad is néhány húszéves törzsgárda- tag, ők sem a történelemnek számító évekről, hanem a mindennapok feladatairól beszélnek legszívesebben. Pedig volna mit elmonda­niuk a kezdés éveiről is. A telep bővítésére, építésére fordított beruházási, felújí­tási összegek visszamenőleg is megtalálhatók valamilyen papírokon, de azt a társadal­mi munkát, amelynek segít­ségével épületek bújtak elő a földből, semmiféle kimuta­tás sem őrzi• Akkor meg nem is társadalmi munká­nak hívták. Nem tartották nyilván, ki mennyit vállal a dologból, mégsem hiányzott senki. A Dél-somogyi Álla­mi Erdőgazdaságnak tíz er­dészete van, a tizenegyedik a műszaki erdészet. 1963 óta önálló egységnek számít. Magas- és mélyépítő részle­tet, gépjavító műhely* kai hoztak létre, hogy megköny- nyítsék a dél-somogyi erdé­szetek munkáját. Dombóvártól Nagykani­zsáig, Barcstól Mernyéig ez a működési területük, de or­szágosan is ismerik a dél­somogyi műszaki erdészet munkáját. Évente harminc- negyven pótkocsi vas- és fa­része készül itt a telepen az ország különböző gazdasá­gainak. A magasépítő részleg idei legjelentősebb munkája a bőszénfai fagyártmánytelep új szárítóüzemének elkészí­tése lesz. Ezenkívül rájuk vár az erdőgazdasági épüle­tek javítása, karbantartása is. Azért, hogy az erdei szállításokat ne akadályozza az időjárás, a mélyépítők tesznek a legtöbbet. Évente nyolc-tíz kilométer hosszú kövesutat adnak át. Az idén Pogányszentpéteren, Lipótfa és Denna között építenek egy öt és egy három kilométeres szakaszt. A szakszervezeti bizottság és a műszaki erdészet veze­tői felmérések alapján jól ismerik a telephelytől, a családtól távol dolgozó mű­szakiak, útépítők helyzetét. A kőművesek tavaly 22 he­lyen dolgoztak. — Igyekeztünk mindent megtenni, hogy szakembe­reink minél jobb körülmé­nyek között végezhessék munkájukat — mondja Be­bes Tibor szb-titkár. _ A megfelelő anyagi elismerés ■tellett táeebb-nagyobb vezményeket is biztosítunk számukra. A távol dolgozó munkacsapatok javító vagy építőcsoportja egytől egyig táskarádiót kapott. — Két egymást követő év­ben elértük a kiváló üzem címet. Ügy érezzük, hogy azok, akik ezért a legtöbbet tették, megérdemlik a meg­becsülést az erdőgazdaságtól — folytatja az szb-titkár gondolatát Szabó Imre. — Négy szocialista brigá­dunk van, közülük három már a negyedik éve teljesíti minden vállalását. ök dol­goznak a legtöbbet, őket il­leti meg a legtöbb kedvez­mény is. Néhány kivétellel csak szakemberek dolgoznak nálunk. Szezon vagy kampány nincs, az év minden szakában egyformán sok a munka. Ötszáz gép karbantartása, több tízezer hold erdő minden műszaki gondja a miénk. A gépesített erdészeti mun­kák nagyságáról fogalmat alkothat az ember, ha a mű­szaki erdészet 31 millió fo­rintos tavalyi teljesítménye mögött 270 szakember igye­kezetét keresi. A dél-somo­gyi erdőgazdaság a segítsé­gükkel teljesítheti évi 200 000 köbméteres fakitermelési ter­vét, $ munkájukra számot tart valamennyi erdészet. ■— A műszaki erdészet dol­gozói mindenhova eljutnak, ahol szülcség van rájuk. Többnyire a maguk építet­te úton. tatásban részt vevő munkások, tsz-tagok. nők arányát, több figyelmet igényel a kereske­delmi dolgozók politikai kép­zése is. Lényeges feladat a tanfolya­mok tartalmának és a foglal­kozások módszertanának fej­lesztése. A művelődési szer­vek — iskolák, könyvtárak, művelődési otthonok hatéko­nyabban járuljanak hozzá a tömegtanfolyamok módszerta­nának, szemléltetési eszközei­nek fejlesztéséhez. A propagandistákkal szem­ben támasztott növekvő kö­vetelmények szükségessé te­szik, hogy az eddigieknél fi­gyelmesebben foglalkozzunk a különféle 'káderképzőn vég­zett hallgatóknak a propagan­damunkába való bevonásával. Növekvő politikai követel­mény az is, hogy a gazdasági és állami vezetők az agrár-, a műszaki és az igazságügyi ér­telmiségiek, pedagógusok és orvosok nagyobb számban vállaljanak propagandamun­kát. Ugyanakkor indokolt a propagandisták munkájának nagyobb társadalmi megbecsü­lése és elismerése is. A társadalom igényei és kö vetelményei egyaránt szüksé­gessé teszik, hogy a tömeg­szervezetek is fejlesszék és ja­vítsák politikai nevelő munká­jukat. A KISZ, a szakszerve­zet, a nőtanács és a Hazafias Népfront szervei és szerveze­tei vállaljanak nagyobb részt a társadalmi rétegek további felvilágosításában és politikai képzésében. A párt- és a tömegszerve zeti oktatás formáinak tárhá­za jó lehetőséget ad arra, hogy mindenki azon a fokon és formán tanuljon, ahol po­litikai szükségleteit a társada­lom igényeivel összhangban leghatékonyabban kielégíthe­ti. Mindezeknek a feladatoknak az eredményes megvalósítása fokozott követelményeket tá­maszt a párt- és a tömegszer­vezetekkel szemben. A párt­ós tömegszervezeteink az or­szágos, megyei és a helyi fel­adatok és igények ismereté­ben már most 'kezdjenek hoz­zá az 1968/69-es politikai ok­tatási év megalapozásához, elő­készítéséhez. Király György, * a megyei pártbizottság propaganda Hagy József és műv. osztályának munkatársa. E mlékszünk még az egy- ' szeri kultúrfelelősre? Ott volt mindenütt és sehol. Kényszerű előadásokat, kelletlen kirándulásokat szer­vezett inkább terhűnkre, mint segítségünkre, hasznunkra, ö volt az, aki olcsó közhelyek­kel próbálta feloldani a fe- szélyezettséget és jóakaraté buzgósággal — ismerkedés cí­mén — ránk erőltette a bár­gyú »fakanalas« meg »sep- rűs« táncot. És nem volt me­nekvés. Fakanállal a kezében, esetleg gyufaskatulyával az orrán »ismerkedett« a húsz­éves ózdi bányász csakúgy, mint a hatvanéves nyelvész professzor. Ez a típus a múlté — sze­rencsére. Legalábbis az a törekvés, hogy mindinkább a múlté legyen. Az emberek­nek mindinkább belső igé­nye, hogy értelmesen töltsék el idejüket, hogy üdülésük alatt hasznos, tartalmas is­mereteket szerezzenek. Maga­sabbak a követelmények ön­magunkkal és a kulturális szolgáltatásokkal szemben csakúgy, mint ahogyan igé­nyesebb a mércénk a szabad idő hasznos, kulturált eltölté­sében az okos, célszerű pihe­nésben is. Ahol az emberek két héten át csak pihennek, ott különösképpen érdemes komolyan vennünk a koráb­ban ugyan megszürkült, agyoncsépelt szó, a »kultúrfe- lelős« utótagját is. Valóban legyen felelős személy az üdü­lő kultúrfelelőse. Népművelő a szó legnemesebb értelmé­ben. Korszerű marxista tájé­kozottsággal, népművelési szemlélettel és kellő intelli­genciával, rátermettséggel. Felkészültségében kulturális politikánk alapos ismereté­vel készségei közt e politika megismertetésének, érvényre juttatásának nagyon is dif­ferenciált módszereivel. N emrég Somogyvári Im- ,rénével, a siófoki Bányász Üdülő kultu rosával beszélgettem. Ügy gondolom, figyelemre méltó az a céltudatos szervező mun­ka, amit társaival, a siófoki üdülők kultúrfelelőseivel bri­gádban végeznek. Néhány pél­da, néhány tapasztalat: Munkájuk két alapvető cél ja közül az egyik: segíteni az üdülő vendégeinek minden- denben. Anélkül, hogy ez bár­kinek is terhes volna. A má­sik: a kulturális nevelő mun­ka. Anélkül, hogy bárki is »direkt« nevelő munkának érezhetné. A Bányász Üdülő programja rendkívül széles körű szórakozási, kirándulási és nevelési programot nyújt, önmagában is érdeklődést kelt. Ismeretterjesztő tudat­alakító, ízlésformáló előadás- sorozat áll a tervszerűen ki­munkált program első he­lyén. Témája a Balaton: hely- történeti, földrajzi, irodalmi, zenei, népművészeti szempont­ból és nem utolsósorban: Mit jelent nekünk a Balaton? címmel, határozott politikai célkitűzéssel. A rangos művészeti rendez­vények, változatos kirándulá­sok és klubszerű összejövete­lek; a tv-műsorhoz vagy az időszerű eseményekhez kap­csolódó viták számos lehető­séget adnak a kultúrfelelős- nek. A többi között a hazai táj bemutatására, ízlésnevelő beszélgetésekre, vitákra a kis­polgári nézetekkel és politi­kai állásfoglalásra, tudatalakí­tó véleményalkotásra. Ehhez szükséges az a fel- készültség, intelligencia és szé­les horizontú marxista mű­veltség, amivel bármilyen szi­tuációkban sikeresen helytáll­hat posztján a kultúrfaielős. És amiben — korábbi tapasz­talataink szerint — van pó­tolnivalónk még. Szándékosan a legjobb pél­dát említettem Siófokról, mi­vel örvendetesnek tartom, hogy az illetékesek figyelme, igényessége a mércét egyre magasabbra emeli. De vajon elképzelhető-e másként? Az üdülő kultúrfelelősi posztja a művelődésügy, a kulturális nevelő munka exponált he­lye. ilván ez vezette az illetékeseket már ta­valy nyáron is, ami­kor értelmes, fiatal bölcsész­hallgatókat szerződtettek több Balaton menti üdülőnkbe. Kétségtelenül fejlődés volt már ez is. Igaz, nem problé­mamentes. A fiatal egyete­misták érdeklődési területe jobbára egyirányú, szakmai volt. Vizsgaidőszakban pedig (kb. július derekáig) inkább tanulmányaikkal törődtek, mint az üdülőkkel. Viszont az idei szezonban a Balatonon működő kultúrfelelősök mint­egy nyolcvan százaléka már elvégezte az egyetemet, és többségük élethivatásnak kí­vánja választani ezt a mun­kát. így remélhetjük, hogy er­re a posztra lassan mindenütt megfelelő ember kerül. Az üdülő vendégei pedig kellemesen csalódhatnak: fa­kanalas »szórakozás« helyett színvonalas programot • kap­hatnak pihenésükhöz. N Ballinger Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom