Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

Szerda, 1968. májas 1. 5 SOMOGYI NÉPLAP NYILATKOZIK A VASÚTIGAZGATÓ Tovább folyik a vasút korszerűsítése Változások a menetrendben — Több szociális létesítmény épül — Csökken a vasutasok szolgálati ideje KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSSAL, EGYSÉGES VÁLLALAT­KÉNT DOLGOZIK AZ ÜJ MECHANIZMUSBAN A MÁV. A TERVEKRŐL, A VASÜT TEVÉKENYSÉGÉRŐL ÉS A DOLGOZOK MUNKAKÖRÜLMÉNYEINEK JAVÍTÁSÁRA TETT ERŐFESZÍTÉSEKRŐL KÉRT TÁJÉKOZTATÁST MUNKATÁRSUNK DR. SZABÖ T1BORTÖL, A MÁV PÉ­CSI IGAZGATÓSÁGÁNAK VEZETŐJÉTŐL. —• Milyen főbb változ­tatásokat tervez az igaz­gatóság az idén a sze­mélyszállítás lebonyolí­tásában, mennyivel javul a közlekedés Kaposvár és a Balaton-part között, lesz-e lényeges változás a déli part forgalmában? Csökkenni fog-e a mel­lékvonalak zsúfoltsága? — A május 26-án életbe lé­pő új menetrend-tervezet sze­rint lényegesebb változások csak a Dombóvár—Gyékényes, a Budapest—Nagykanizsa és a Kaposvár—Fonyód közötti vo­nalon várhatók. Egy nemzet­közi megállapodás értelmében beszüntetjük a Dombóvár— Gyékényes között közlekedő ri- jekai gyorsvonatot, s helyette az éjszakai órákban új nem­zetközi gyorsrvonatpárt helye­zünk forgalomba. Ez a vonat Budapest Keleti pályaudvarról 0.40-kor, Gyékényesről pedig 0.15-kor indul. Somogy terüle­tén csak Kaposváron áll meg. Az elmaradó vonatpár helyett új gyorsvonatot indítunk Dom­bóvár—Kaposvár között. En­nek a kocsijait a pécsi gyors­vonattal egyesítve továbbítjuk Budapestre. Ez a vonat Kapos­várról 12.27 órakor indul és 15.54 órakor érkezik vissza. Tovább kívánjuk javítani a kaposvár—fonyódi vonal köz­lekedését. Ennek érdekében Pécs—Keszthely—Tapolca kö­zött december 1-ig közleked­tetünk személyszállító vonato­kat, és jövőre március 2-án in­dulnak meg ismét. Ezek a vo­natok a június 16-tól szeptem­ber 1-ig tartó időszakot kivé­ve Kaposváron is megállnak. A balatoni idényforgalom le­bonyolítása végett Kaposvárról 6.43 órakor indítunk egy vo­natot Tapolcára, s ez Fonyódig nem áll meg. Fonyódról új sze­mélyvonatot állítunk forga­lomba Kaposvárra, Ez 17.49 órakor indul. — A déli parton újdonság lesz a Saxsonia nemzetközi gyorsvonatpár, ezenkívül a íő- idényben munkaszünetes na­pokon új gyorsvonatpárt állí­tunk be Budapest Déli pálya­udvar—Fonyód között. A ba­latoni fővonalon a személy- szállító szerelvények többségét Diesel-mozdonnyal vagy mo­torkocsival továbbítjuk. Sze­mélykocsiparkunkban lénye­ges javulás azonban nem vár­ható, ezért esetenként tovább­ra is számolni kell zsúfoltság­gal. — Hogyan hatott az új gazdasági mechanizmus az áruszállításra? Eddigi tapasztalataik alapján hogyan ítéli meg a ka­posvári körzeti teher­pályaudvar tevékenysé­gét, mennyiben tette ez gyorsabbá az áruszállí­tást, vannak-e már mér­hető költségmegtakarítá­sai? — A teherpályaudvar év eleji megnyitása óta eltelt rö­vid idő nem teszi lehetővé a reális értékelést, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után a vállalatok takarékoskodtak a szállítással. Általánosságban azt mondhat­juk, hogy a MÁV áruszállítási teljesítményei az előző évi szinten mozognak, ü — Milyen korszerűsí­téseket végez a vasút ebben az évben a somo­gyi vonalakon és vasút­állomásokon? — Hogyan halad a Ba- laton-part rekonstruk­ciója, milyen változáso­kat eredményez ez majd elkészülte után a déli part forgalmában? — Ebben az évben a dél-ba­latoni vonal korszerűsítésével eljutunk Balatomboglárig. A nagyobb állomások kivételéve1. 1970-re várható a rekonstruk­ció befejezése. A forgalomszcr- kezetben csak ettől az időpont­tól számíthatunk jelentősebb- változásokra. A Kaposvár— Fonyód közötti vonalon jelen­leg kisebb utómunkálatokat végzünk, a dombóvár—gyéké- nyesi vonalon pedig befejez­zük több állomás és megálló­hely térvilágításának korsze­rűsítését. Korszerű világítótes­teket kap többek között Beleg, Szenta, Bolhás, Porrogszentki rály, Zrínyi-telep. Folytatjuk a gyókényesi állomás bővítésé is. Jelentős összeget költünk több szolgálati hely villanyvi­lágítására. Kiemelem ezek kö­zül Hencse-Hedrehelyt, Bő- szénfát, Kaposhomokot, Bu- zsákot, Várdát és Kaposvár- Textilműveket. Somogyudvar- helyen pedig a tsz kavicsra­kodásának megkönnyítésére meghosszabbítjuk a rakodóvá­gányt. Több létesítményt feje­zünk be, illetve kezdünk meg Somogy területén ebben az év ­ben, hogy kielégítsük dolgo­zóink szociális igényeit. Rövi­desen elkészül Gyékényesen, Somogyszobon és Barcson egy- eev szociális létesítmény, s előreláthatólag megkezdjük a kaposvári központi öltöző-mos­dó építését is. I £ — Milyen intézkedé­sek várhatók a vasutas dolgozók munkakörül­ményeinek javítása vé­gett? Hogyan kívánja csökkenteni az igazgató­ság a magas szolgálati óraszámot? — A MÁV kollektív szerző­dése több vonatkozásban in­tézkedik a dolgozók munkakö­rülményeinek javításáról. En­nek értelmében az utazó szol­gálatot ellátó dolgozóink havi alap munkaidőkerete éves át­lagban 210 óra. Ennél egyelőre még többet töltenek- szolgálat­ban, de a korábbi évekhez vi­szonyítva mégis csökken a terhelésük. Kevesebb lesz a fo­lyamatos szolgálati órák szá­ma is. Azért szerveztük meg Barcson a vonatkísérői telep- állomást, hogy csökkentsük a szolgálati és távolléti órákat. Ezzel mentesíteni tudjuk a környéken lakó dolgozóinkat a legközelebbi — Pécs, Kapos­vár, Gyékényes — telepállomá­sokra való bejárástól. Azok­ban a munkakörökben — for­galmi szolgálattevők, váltóke­zelő, kocsirendező —, amelyek szellemi vagy fizikai vonatko­zásban nagyon igénybe veszik dolgozóinkat, a lehetőségekhez mérten csökkentjük a kötele­ző szolgálati órák számát. Az úgynevezett közbevájtásos rendszer bevezetésével az ed­digi 240 órás havi kötelező munkaidő 228. esetleg 216 órá­ra csökken. Felmérjük, hogy az ipari jellegű munkaterüle­teken hogyan és mikor tudjuk bevezetni a 44 órás munkahe­tet. Erre egyelőre javaslatot dolgozunk ki, hiszen a beve­zetésére hálózati szinten csak a KPM vasúti főosztálya ad­hat engedélyt Kercza Imre 1 A KECSKEMÉT 600 ÉVES. Abból az alkalomból, hogy Kecskemét városa most ün­nepli fenniállásánaik 600. évfor­dulóját, 2 forint névértékű bé­lyeg jelent meg. Betűcsere Nem kötekedni akarok. A világért sem. Hiszen amikor először hallottam ilyet: »Ott jön a főagro- mónus■», magam is moso­lyogtam. Ez a fogalom a nagyüzemi gazdálkodással együtt érkezett a falura. Azóta hosszú évek szalad­tak el, és sok minden meg­változott. Részt vettem egyszer egy kerekasztal- beszélgetésen, ahol gya­korló szakemberek, irá­nyítók panaszolták, hogy néhány helyen még min­dig nem tudják, mi is a szerepe, feladata a főagro- nómusnak. Hallani lehe­tett olyan véleményt: »Szántottunk, vetettünk azelőtt is, termett a föld akkor is, jó, jó, elkészíti a tervet, de hát egyébként?!« Szélsőséges megnyilvánu­lás volt ez — de volt. Em­berileg érthető, hogy idő kellett ahhoz, hogy az új gazdálkodási formával együtt a szakember is megkapta a falu közössé­gében a megfelelő helyet. Ma már sokan tudják mi a szerepe, miért nAlk\ilöz- hetetlen a korszerű nagy­üzem. Egy kicsit elcsépeltnek hangzik, de azt szoktuk mondani: ma már a szak­embernek van becsülete. Aki rászolgált, annak van tekintélye. Igen. Csak ép­pen »főa.gromónus« ma­radt. A rádió, a televízió ha­tására ma már falun is ki­tűnően jártasak az embe­rek a művész-, a sportvi­lágban. Pontosan, precízen tudják az élvonalbeliek vagy kedvenceik nevét. Csak éppen aki minden­nap velük van, aki szak­mailag irányítja egész gazdaságukat, annak a szakmai nevét ejtik még mindig hibásan. Valójában parányi kis dolog ez. De valahogy úgy érzem, ahhoz a tényhez, hogy becsülete van a szak­embernek, egy kicsit hoz­zá tartozik az is, hooy ezek a rakoncátlan betűk vénre a helyükre kerülje­nek. V. M LALI MÁSODIK LETT... Reszkető t kézzel szedi elő a diplomát, mutatja az ok­levelet s a bu­dapesti Royal Szálló első osztályú étter­mében készült fényképet. Né­hány héttel túl van már az eseményen, az azt megelőző szorongó vá­rakozáson, de az emlékektől s a megtisztel­tetéstől még ma is megille- tődve gondol vissza a Buda­pesten történ­tekre Dakos Lali, a kapos­vári Utasellátó Étterem har­madéves fel­szolgáló tanu­lója. Április másodikán délelőtt több tucatnyi, az egész országból tanulótársával izgatottan vára­kozott a Keleti pályaudvar kultúrváróterme előtt. Iskolai eredménye és gyakorlati mun­kája alapján ő kanta a meg­bízást, hogy a kaposvári ét­termet képviselje a fővárosi versenyen. — Arra gondoltam, hogy ezen a versenyen nemcsak én vizsgázom, hanem az étterem és az iskola is, itt az is kide­rül, hogy milyen színvonalon oktattak, neveltek. Tudtam, éreztem, hogy már ezért is be­csületbeli kötelességem leg­jobb tudásom szerint helytáll­ni — mondja most már vala­mivel nyugodtabban. — Szereplése elismeréséül oklevelet kapott. Rajta ez áll: »■Dakos Lajos, a Kaposvári Utasellátó Étterem tanulóia az országos terítési versenyben második lett.« / Ezzel kiérdemelte azt is, hogy tagja lehetett annak a magyar csapatnak, amely a Gellért Szállóban és a Royal Szállóban a vendéglátóipari ta­nulók nemzetközi találkozóján bemutathatta tudását. Kilenc nemzet fiataljai vetélkedtek egymással, hogy melyik fölte­összesereglet1 rített asztal tükrözi leghíveb­ben a nemzeti sajátosságokat, fejezi ki a mai igényeknek leg­jobban megfelelő kulturált vendéglátást. De nemcsak nemzeti, hanem külföldi asztalt is kellett -készí­teni. Mutatja az angol nyelvű étlapot, menükártyát, aztán a diplomát, amelyet bemutatko­zásuk elismeréséül kapott a magyar csapat minden tagja. És ráadásnak egy szép herendi vázát, amelyet a Vendéglátó­ipari Múzeumban őriznek. A Budapestről visszatérő versenyzőket az étterem veze­tője őszinte szeretettel s nem kis büszkeséggel köszöntötte. — Fiacskám^ örülök annak, hogy jó eredménnyel szerepel­tél, s magadnak, az étterem­nek és társaidnak is elismerést szereztél... Azt kérem tőled, hogy a jövőben is ilyen szor­galmasan dolgozzál. S akinek ebédjét vagy va­csoráját Dakos Lali szolgálja fel, az tapasztalhatja: az orszá­gos siker nem tette elblzako- dottá, szerényebb, szorgalma­sabb s talán még udvariasabb a vendégekkel, mint a verseny előtt... (Szalaf) Fényképeztesse gyermekét! Májusban 23 °\0-os árengedmény! 12 db levelezőlap 1 db 18x24 cm-es kép 129 Ft helyett 100 Ft. Műtermeink: Kaposvár, Május 1. u. 24. Telefon 11-191. Tanácsház u. 10. Telefon 11-354» Ady Endre u. 17. Marcali, Rákóczi u. 5. Nagyatád, Széchenyi tér IS. HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK! (7033) FODRÁSZ ÉS FÉNYKÉPÉSZ KTSZ E GYEDŰL Kérjük kedves vevőinket, hogy az 1968. évi mííién $7er7Ddp.$t a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységével PíílJSíS jrlnn StnIHI linocolf inon lOViO IÜ0ÍI Ociui Kossen meg. 1 (8960) L éptei koppanását tom­pán verik vissza a sötét kapualjak, egé­szen a fal mellé húzódva megy, néha megáll, megtörli nedvesen Ténylő homlokát Felöltőjét a kezébe veszd, a kabát egyik ujja az aszfaltra ér. Az inge nyakát kigombol­ta^ a nyakkendőt a zsebébe gyűrve. Szeretne már otthon lenni. Ölommehéznek érzi a lábait, a szeme szárazán ég. Mégsem hazafelé tart, fél az üres lakástól, mindentől, ami őrá emlékeztetett Amióta elment csak a tár­gyaláson látta. Ott nyugalmat próbált magára erőltetni, de nem sikerült Éva kikerülte tekintetét, halkan, de hatá­rozottan beszélt. Mással akar élni. Simán ment a vá­lás, ahogy mondani szokták, kölcsönös beleegyezéssel. A férfi tudta, hiába is ellenkez­ne, ismerte annyira Évát, hogy nem változtat az elha­tározásán.. A folyosón várta már az a másik. A két férfi egy pillanatig végigmérte egymást, inkább érdeklődés­sel, mint haraggal. Aztán el­mentek. Jólesett volna beszélni va­lakivel. Voltak barátai, de sehogy sem tudott a telefon­hoz lépni. A presszóba ment, konyakot kért, kettőt. Egyik cigarettát a másik után nyomta el a hamutálcán, s igyekezett a többi vendégre figyelni. Egy fiatalasszony jött egy kisfiúval, helyet ke­restek, de mivel nem láttak sehcd, kifelé indultak. A kis­fiú rángatta az asszony ka­bátujját, elgörbült szájjal duzzogott valamit Az asz- szony sóhajtott, bocsánatkérő arckifejezéssel a férfi aszta- talához lépett A férfi föl­állt s távozóban fizetett. Az asszony vállat vont, aztán rendelt I smét az utcán találta magát Arra gondolt hogy milyen rémítően magányos tud lenni egy vá­ros, tele emberekkel. Homá­lyos egybeolvadó arcok, egy­forma tekintetek, közönyösek, fáradtak. A parkhoz ért Itt valmivel sötétebb volt, mint az utcán. Majdnem minden pádon ül­tek. A sárga kavicsot nézte meg a dús lombú fákat. Egy­szerre megállt akaratlanul. Aztán a mellette sötétlő pád­ra nézett. Nem ült rajta senki, a karfája épp úgy tele volt vésve, mint a többié. Itt szoktak üldögélni, sok­szor órákon át Mindig jóked- vűek voltak, mókásan beszél­ték meg az aznap történte­ket, a terveket A férfi most is leült, ahová szokott, a deszkába vert nagy vasszög mellé. Jóformán semmijük sem vodt, amikor összeházasodtak. Albérletbe ködtöztek, szeren­cséjük volt. Szép volt a szoba, rendesek a háziak. Kellett a pénz, vasárnap is dolgozott mindig akadt valami »ma­szek« munka. Jól fizető szak­ma az asztalosoké. Így arány­lag hamar összejött a pár ezres. Esténként sóvárogva végignézték a kirakatokat, a a ruhákat, bútort szerettek volna. De az albérletbe ho­gyan vigyék, előbb lakás kel­lene. Éva varrást vállalt, ez is hozott egy keveset a kony­hára. Két év múlva beköltöztek a házba. A sajátjukba. Igaz, sok volt az adósság, de mégis meglett a lakás. Gyermeki örömmel járkáltak egyik szo­bából a másikba, sokáig nem jött álom a szemükre. Teltek a hónapok: bútor, szőnyeg, függöny — lassan berendez­ték a kis hajlékot. Ml zavar­hatná már meg kettőjük bol­dogságát? Egyikük sem féltékeny ter­mészet, mindegyikük bízott a másikban. Az ezernyi apró gond között a férfi nem vette észre, hogy a felesége egyre jobban elkedvetlenedik, alig szól, akkor is csak általános­ságokról beszél. így este aztán üresen találta a lakást. Rend volt, ahogy máskor is. A konyhaasztalom egy kuszáit betűkkel teleírt papírlap. Rajta, hogy Éva mást szeret, s nem jön vissza többé. A férfi nehezen fogta fői, mi történt valójában, de érezte, hogy Évát elvesztette. Nem érdekelte, ki vette ed tőle, nem haragudott rá Egy­szerre úgy érezte hiábavaló volt a küszködés hisz minden a semmibe veszett, értelmet­lenné Lett E‘ Hetekig ki sem mozdult es­ténként. Valami tudatalatti reménykedéssel várta, hogy Éva visszajön. Be kell látnia, hogy csak vele élhet Éva a tárával ásón nem kért semmit, csak a ruháit vitte el. Meg a babakelengyét, amelyet a gyermeknek szán­tak. A férfi hirtelen fedugrott a pádról, hazafelé indult, lá­ba alatt surrogott a kavics. Lépéseit megnyújtotta, szinte szaladt már. A konyhába ment a gáz­tűzhelyhez. Elcsavarta a kapcsolót, a kis helyiség egy­kettőre megtelt édeskés gáz­szaggal. Leült az asztal mel­lé, fejét a karjára hajtotta. A folyosóról hangos beszédet hallott, nevetést Kábultan fölállt, az ablak­hoz lépett. Az utcán idős fér­fit látott,fehér bottal botor­kált. A neon alatt arcát pár pillanatig a fény felé tartotta, aztán ment tovább. A férfi remegő ujjakkal kinyitotta az ablakot. A párkánynak tá­maszkodott. Aztán elzárta a csapot E1 i gy csomóba hányta le magáról a ruhát a vetetlen ágyra fe­küdt. Kis idő múlva fölkelt, s a ruhát a szék karfájára rakta. Az Ing nyaka piszkos volt, a fürdőszobában vizet engedett rá. Reggelig talán még megszárad. Pintér Dezaf

Next

/
Oldalképek
Tartalom