Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Yao&rnap, 1968. AprfTts 14. 5 SOMOOTI Este a Brassó utcában Itt halványabb a lámpák fénye, rosszabb az út, mint a belvárosban. A korom nem száll puha szárnyakon. Szőlőlugasokban, kertek bokrain suhan a hűvöskés esti szél. Ebben az utcában találtam rá Keresztes Kálmánék házára. A kép, amely fogadott, hétköznapi volt. Az udvaron nézelődött a családfő, szerelő fia motort javított egyik barátjának. A konyhában Keresztesné tett-vett, közben komaasszonyával és a betegszabadságon levő lányával beszélgetett. A szőlőből jöttek, kapáltak a hegyen. Kell-e ilyen nyűg olyan család nyakába, amelynek tagjai iparvállalatoknál dolgoznak? No persze, akármilyen nehéz is a szőlőművelés, nagyon jó érzés a vendég elé tenni a saját termésből. Jól láttam ezt, amikor a hegy piros levéből a poharamba töltöttek. És ettől a kedvcsinálótól jobban megeredt a nyelv is. A réseken: az elejtett mondatokon át be-bekukkanthat- tam egy kissé a család múltjába és terveibe is. örültem is neki, mert bármennyire is az a célom, hogy egy este hangulatát örökítsem meg, nem hallgathatok a múltról és a jövőről. Azok így vagy úgy minden esten jelen vannak. Itt van például a nyugalom, a legértékesebb kincse a Keresztes famíliának. Sokszor hallottam tőlük, hogy nyugodtan élnek. Boldogok, hogy befejeződött az a háború amelyet a ház tulajdonosával vívtak hosszú időn át Ez felőrölte az idegeiket Keresztesék csak egyért küzdöttek, azért, hoe» nyugodt otthonuk legyen. És győztek. A Finommechanikai és Gépjavító Vállalat igazgatója állt melléjük elsősorban ebben a küzdelemben. Azért tette, mert a munkáscsalád feje az egyik legtöbbet hozó üzemrész, a kazánosok művezetője, s tíz év óta buzgólko- dik a vállalat felvirágoztatásán, meg ho"""- az asszony is öt esztendeje helytáll becsülettel a tekercselőrészlegben. Tény, hogy övék lett a lakás. Sikerült megvenniük, s vele a békét is. Az álmok: idővel a ház többi részét is szeretnék megvásárolni, s egvszer talán kocsira is futja majd. Hiszik, ho'or elérkezik a pillanat, amikor a komámasszonyéknak azt lehet mondani, köszönjük a helyet a ti kocsitokban. Mától a miénkkel megyünk. No persze, távoli álom ez még. Elég ritkán gondolnak rá. Inkább csak a titkolt gondolatukban él. Nem sürgetik, nem szidnak senkit azért, hogy még nincs közel a megvalósulása. Arra a kérdésemre, hogy mit szeretnének, azt válaszolták, hogy olyan nagyon semmit, elégedettek. Tulajdonképpen mindenünk megvan, ami kell az élethez. Szép pénzük a vállalatnál, nyugalmuk itthon. Az az álom. amit említettem, egyelőre csak játék a gondolatokkal. De jó velük játszani, hiszen álmok, vágyak nélkül az ember olyan, mint a kihűlt csilla" Mábonnan kapja a fényét, neki nincs... összegezem, mi is történt érkezésemtől addig, amíg a -saladot erősebben kezdte hívni az ágv. Sajnálattal állapítottam me" hogy úgyszólván ^emmi. Ültem, beszélgettünk. Közben a Keresztes kislánynak két barátnője iött. A fiú nedig motort nyergeit és belesurrant barátjával együtt a sötétségbe. Ez is szokványos volt: olajos ruhában ment el. semmi jelét sem adta annak, hogy udvarolni indul, mint máskor. Amikor az utcára léptem, feltűnő, volt a homály. A lámpák halványan mutatták az utat. Aki még nem járt itt, azt gondolhatná, hogy errefelé az élet is halványabb. Pedig csalóka a halvány fény a mai váLÁTOGATÁS ros peremen. Szegedi Nándor- Ez a barackfa tó. Öreg tőkék ct dombtetőn . "1 1 a ***. jobbra-balra kanyargó gyalogA SZÖIÖK kÖZÖtt út rezet a dombtetőre. A szélárnyékos szelídebb lankákon virágba borultak a fák, iít- ott már zöldellnek a nbizkebokrok. A szőlőskertek egyhangú vonulatát üdezöld, vékony pázsitszőnyegek szabdalják fel. Itt a domboldalban halványkék és élénksárga virágokat nyit a tavasz. Az emeletes, balatoni villaépületnek is beillő luxuspince szomszédságában meszelt falú, apró présház bújik meg szerényen. A magasra metszett, vén tőkék tövében száraz arcú, idős ember szöszmötöL Metszés, kapálás, karóverés ideje ez a napfényes tavaszelő. Ha egyedül van, úgy jár-kel a riz- ling- és kadarkatőkék között, mint egy gondos, gyógyító kezű orvos. Kétezer-háromszáz négyszögöl szőlő, ez a birodalma. Szép terület, a nap reggeltől estig süti. Jó borszőlőt, mézédes mustot ad. Itt minden barack- vagy körtefának története van, mint egy embernek, nem is akármilyen. Legtöbbjét maga oltotta, szemezte vad suhángba, a rózsaszín virágoktól díszes különlegességre — még Kanadából származik. Egy visszatelepült amerikás hozta magával a magot. Amaz ott az egyetlen »hozatott« a szőlőben, nem akar nekiválni. Nyolc éve pátyolgatom, olyan, mint egy kényes gyerek. Így mondja, és ahogy elnézem az »embemyi« cseresznyefákat, megértem az idős embert. Neki ez a szőlő, ezek a fák jelentik a világot. A batéi Sütő István a vasúttól ment nyugdíjba. Több mint két évtizede »nem dolgozik« — mármint hivatalosan. Felesége most is a tsz-be jár, hetvenéves. Jövőre lesz nyugdíjas. Néhány száz forinttal egészül majd ki az a 758 forint, amit a férjének hoz havonta a postás. Pista bácsi valamikor a legjobban fizetett élőmunkát volt Gyékényes és Dombóvár között Es erre még ma is büszke. Apja is a vasútnál szolgált. Pista bácsi 1908-ban lépett hivatalosan munkába, de egy-egy idényre már iskolás korában is alkalmazták: a többi vasutas gyerekkel paréjt irtottak a sínek között. Később pályamunkás lett, majd kocsifékező, aztán élőmunkái. Ez a telek már akkor megvolt. Ha lejárt a szolgálat, a gyümölcsfák között találta meg a nyugalmát Amíg a szőlőben nézelődünk, a nap közben már elbújt a távoli erdők mögött, a dombon messzire elhallatszik a beszéd, A kapáló asszonyok, a karóverő öregemberek hazafelé mennek. A bor, a jó zamatú olaszrizling “ kadarka megoldja a nyelvet. Az alacsony öregember a gyümölcsfákról beszél, amelyeket úgy dédelget, gondoz, mint orvos a betegeit A könnyű esti szélben az öreg cseresznyefa bimbói ágai igenlően bólogatnak a szavaira. — Sietni kell, indul a vonat — köszönnék már. — Kell, kell — hajtogatja —, megy később is — és a kancsó után nyúl. — Legalább egy pohárral még ebből a kadarkából, hogy ne felejtse el olyan könnyen az izét meg azt, hogy itt járt Nagy József Szabados János műtermében A Somogy megyei képzőművészek XX. kiállításán szereplését díjazták, művei a kiállítás legrangosabb alkotásai közé sorolhatók, Derkovics-ösz- töndíjas, a X. Magyar Képző- művészeti Kiállításra három olajképét és két grafikáját fogadta el a zsűri. Mindez már nmagáhan is elegendő ok lenne, hogy fölkeltse mind az olvasóik, mind az újságíró érdeklődését Szabados János alkotói »-műhelytitkai-« iránt. A művész iránti igazi érdeklődést azonban nem sikeres vagy kevésbé sikeres szerepléseinek, hanem műveinek kell fölkelteni. És ezúttal nem Is ígérem holmi kulisszatitkok fölfedését, mellőzöm a lázas alkotómunka, a festő műtermének aprólékos leírását is. Nem lenne őszinte dolog, hisizen a festő korántsem akkor alkot, így műhelytitkait sem lehet ellesni, amikor kérdéseikkel riporterek tolakodnak személye és a festővászen közé. Én Szabados János gondolatairól szeretnék beszámolni, a problémákról, amelyek izgatják, arról ami műveit ispirál- ta. Beszélgetünk. — Tudom, sokan vannak a városban, akik azt mondják, jobb képeket festettem, mielőtt fölmentem a főiskolára, mint most. Igen, akkor kimentem a Kapós-partra, és akva- rellel megfestettem, amit láttam, kis házakat, fákat, patakpartot. Én is szeretem még ma is ezeket a képeket, de azóta már sokkal nagyobb problémák foglalkoztatnak. Azt is szeretném megfesteni, amit gondolok, nemcsak azt, amit látok — mondja. — Ügy érzem én is, hogy egy képnek valami más, lényegesebb funkciója is van. nemcsak a látvány egyszerű megörökítése. Az a baj, hogy sokan a realizmust a művésztől a látott valósághoz közvetlenül kötődő hűségként kérik számon. — Van egy öreg képkeretező a Róma-hegy tövében. Egyszer ő fogalmazta meg megdöbbentő tömörséggel az igazi műélvezet lényegét: »-Én szeretem a modern képeket is — mondta —, csak az a lényeg, hogy a kép visszianézzen rám« És ezt a visszanézóst nem úgy értette, ahogy jó néhányan emlegetni szokták, amikor külföldről hazatérve beszámolnak a Louvre-ban vagy a Drezdai Képtárban szerzett élményeikről. és Mona Hsáról úgy alkotnak véleményt, hogy az azért jó kép, mert bárhonnan is nézték, úgy érezték, hogii rájuk néz és rájuk mosolyog. Az a fajta visszanézés, amire az öreg kópkeretező gondolt, úgy hiszem, azonos a képpel való gondolati és érzelmi rezonálással. Igen, valahogy így gondolom én is. Szabados János műtermében most a nagy olajképek figurális kompozíciók helyét érdeke«, kísérletszámba menő grafikák foglalják el. Ügy hiszem, ezeket a kísérleteket a művész mintegy pihenésképpen végzi. Nonfiguratív, játékos formai megoldású, papírmetszet és monotipia technikával készült grafikák sorakoznak a falak mellett, a polcokon. — Azt hiszem, a modern grafika lényege nemcsak a hagyományos értelemben vett tusra jzokban, rézkarcokban van. Ezekkel a formai játékokkal kísérletezem, milyen vizuális hatást lehet elérni velük. Több lap tanúsága szerint ?z a kísérlet eredményes, hiszen a változatos felületek, formajátékok valóban nagyon jó vizuális hatást keltenek A képzőművészeti műfajok is polarizálódnak. A hagyományos értelemben vett szobrászat, festészet, grafika mellett megjelent egy új művészeti ág, az úgynevezett ornamentális művészet Nevezhetnénk talán alkalmazott grafikának is. Ez a műíaly helyére téve, értékeinek helyes fölismerésével beilleszthető a modern művészet általános fejlődésébe. Munkáit Szabados János sem értékeli túL — Nem lenne célszerű, ha ezekkel a formákkal egy táblaképen belül kísérletezne a művész. Vallom, hogy a festmények elengedhetetlen lényege az ábrázolás. __ Műfalyi különbségeket k ell tenni. Ha a művész ezeket a formajáíékokat egy nagyobb kompozíción belül akarná megoldani, óhatatlanul lemondana olyan meghódítandó tartományokról, amelyeknek feldolgozása csak az ábrázolás eszközeivel lehetséges. Nem hogy kiszélesítené, leszűkíti művészi eszközeit. Az ornamentális művészet tartománya más, olyan terület, amit a festészet, az ábrázolás eszközeivel nem lehet megragadni. Gondoltál-e arra, hogy ezeket a képeket Is kiállítod valahol? — Igen, kiváncsi vagyok arra is, milyen hatást váltanak ki. A nyáron Siklóson lesz egy kiállítás, oda szeretném beküldeni ezeket a grafikákat. Az ösztöndíj kiírása értelmében február végén volt Szabados János kötelező beszámolója. Híz a beszámoló sikeres volt, a beküldött képek osztatlan tetszést arattak a zsűri körében is. A következő időszakban a művésznek nagyon sok kötelezettségnek kellene eleget tenni. — Valóban, a közeljövőben annyi kiállítás lesz, hogy szinte lehetetlen valamennyin részt venni. Hiába dolgoznék megfeszített tempóval, hajnaltól késő estig, akkor sem sikerülne minden kötelezettségemnek úgy eleget tenni, ahogy szeretnék. Az alkotás nem olyan dolog, hogy minél több időt fordít rá az ember, annál több munkát tud végezni. Erre nagyon jó példa, hogy nemrégiben egy egész hónapot egyedül voltam, és mondhatom, kora hajnaltól késő estig dolgoztam, mégsem lett olyan látszata ennek a megfeszített munkának, mint ahogy szerettem volna. Persze ez a megítélés viszonylagos, csak a kialakult önkontroll mondatja ezt Szabados Jánossal, hiszen mutat egy félig kész képet, figurális kompozíció, amelyet ebben az Időszakban festett. Talán nemsokára a képzőművészeti tárlatok közönsége is megítélheti, hogy ez az egy hónap korántsem volt »eredménytelen«. Rideg Gábor PINTER I STVÁN: ég&mfrff 33. A csecsemő kormányzóról Augusztus 27-én páratlan pompával temetik el Horthy Istvánt, öt is a kenderesi temetőben, a családi kriptában helyezik örök nyugalomra. A temetés napján a Magyar Szó című lap, amelyet a kormányzói családhoz közelálló Meskó Zoltán szerkeszt, első oldalán furcsa tablót közöl: Hunyadi János és Mátyás király az egyik oldalon, Horthy Miklós és Horthy István, a kormányzóhelyettes árvája a másikon. Fi jdapesten a Horthy család hívei azt terjesztik, hogy a kormányzóhelyettest a németek tették el láb alól, mert angolszáz barát volt. A merényletről szóló híresztelést alátámasztani látszik, hogy szeptember 2-án ifj. Károlyi Gyula gróf, aki ugyancsak a légierőknél teljesít szolgálatot, tanulógépével egy kiképző tiszthelyettessel együtt a Dunába zuhan. Holttestét és gépének roncsait csak hoez- szú kutatás után, napokkal később találják meg. A hivatalos vizsgálat újra véletlen szerencsétlenséget állapít meg. A városban azonban arról beszélnek, hogy a fiaital Károlyi volt a legesélyesebb jelölt a gyám! vagy kormányzóhelyettesi tisztségre, s a véletlenek ilyen összejátszása már nem lehet véletlen ... Horthy szinte minden idejét a dinasztiaalapítás körüli tárgyalásokkal tölti. Hazarendeli Dól-Amerikából Miklós fiát is, aki azonban kénytelen a hosszú hetekig tartó hajó- utat válas2rtani. Itthon van azonban Lukács Béla, a főméltósógú asszony családi bizalmasa, aki miniszterelnök akar lenni, s ezért — jóllehet a hercegprímás és mások ellenállása ezt már eleve kilátástalanná teszi — a kormányzó unokájából mégis megpróbál királyt csinálni. A vármegyékben indít pro- pagandahad járatot. S mert az egyik főakadály az árva református vallása, azt terjesztik, hogy a gyerek katolikus. Bizonyságul fényképeket mutogatnak, amelyek a képeslapokban jelentek meg A képen Senédd Jusztináéin egy csecsemőt keresztel, ■ az aktuson ott van Horthy Miklós és felesége is. A képnek bizonyítania kellene: maga a hercegprímás a katolikus vallásban keresztelte meg a Horthyak legifjabb sarját Serédi felháborodottan tiltakozik a propaganda ellen: a fényikép nem Horthy Istvánka keresztelésekor, hanem József Ferenc főherceg gyermekének keresztelőjén készült, ahol a Horthy házaspár vendégeskedett. Horthynak be kell látnia, hogy nem koronáztathatja meg unokáját. Túlságosan nagy ellen állással kellene megküzdenie, s ez ebben a zűrzavaros háborús helyzetben nem sikerülhet. Az uralkodóköröknek a biztos német győzelembe vetett hite a villámháború kudarca után megingott, s az a tekintély, amelyet Horthy országgyarapításával előttük kivívott magának, jócskán csökkent, amikor az ország hadba került a nyugati hatalmakkal. S a kormányzói unokát nemcsak királynak, hanem a kormányzó utódjának sem lehet megválasztani. Kállay, aki mindent megtesz, hogy Horthyt támogassa a dinasztiaalapítás- ban, így foglalja össze kormányzója számára azokat a megfontolásokat, amelyek ezt lehetetlenné teszik: »Egy uralkodó helyett lehet kormányozni, de kis csecsemőt kormányzóvá tenni nem lehet Van rá példa, hogy 16—18 éves fiú gyakorolja a királyi hatalmat, de kormányzó csak az lehet, aki teljes érettségben, meglett korban kormányozni tud. A királyi tekintély alapulhat a legitimitás elvéin, a korona presztízsén, egy dinasztia körül kialakult stabilitáson, de a kormányzó csak saját erejével és képességeivel gyakorolhatja hatalmát. Ebben különbözik lényegesen a királyi, de akér a köztársasági elnöki hatalomkörtől. Ezért nehéz a kormányzó életiében »kér az utód-, akár a helyettesválasztás. Nekünk adatott egy szerencsés lehetőség, mind a kettőre a hősi halott István személyében. A sors elvette tőlünk, és mert egyedüli lehetőség volt, még nehezebbé lett a kibontakozás megtalálása ... Utód választásához újabb törvényt kell hoznunk. Ez magában még nem akadály, de engedje meg, főméi tcságú uram, arra igazán nehezen vállalkoznék, hogy erre javaslatot tegyek, mert minden érzésem tiltakozik az ellen, hogy a boldogult kormányzóhelyettes urat nem tudták vagy nem akarták utódnak megválasztani, ami az egyedüli helyes és észszerű lett volna, akkor most bárkit megválasszunk utódnak? Ezt megtenni nem lehet. De tárgyilag véve is a dolgot — egy utód, ismétlem, ha ez nem a boldogult kormányzóhelyettes lett volna —, magában hordozza a mba csíráját. Mit csinál — hisz hála istennek fomélitóságú uram. minden csapás dacára is egészséges — az utód még 10—IS évig? Ha szerepel, az a baj, főméltóságod nem szeretné, ha beleszól a dolgokba, könnyen egy mellékkormányzat fejlődne ki, ellenségei lennének, és ami még veszélyesebb, folyton nyugtalankodó barátai. Ha nem csinál semmit, és ez a jobbik eset, mire kormányzó lenne, úgy elszíntelenedne, élveszítené pozícióját a közvéleményben, hogy senkinek sem kellene. De különben sem tudok olyan embert, akire azt merném mondani, hogy ma vagy pedig tíz-tizenöt év múlva rábízhatjuk az országot. Lehet, hogy majd felbukkan, ma nincs. Bizalmat pedig előlegezni ebben az esetben nem lehet« (Folytatjuk.)
