Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Vasárnap, 1968. április 88. 3 SOMOGYINÉPLAÍ A Kaposmérői Építőipari Ktsz központi telephelyének műhelyei az idén már négymillió forint értékű munkát végeznek. A telepen főként a nehezen beszerezhető faszerkeze- tek és lakatosáruk készítésére rendezkedtek be. Az új irodaház mögött fokozatosan kialakul a telep végleges formája. RÉGI GRAFIKON — ÚJ ÖTLETEK A helyi államigazgatási szervek növekvő felelősségéről DR. DALLOS FERENC NYILATKOZATA A HIVATALI SZOBA falán felejtett grafikon felett ugyancsak elszaladt az idő. A termelési értékek alakulását jelző vastag piros vonal 1965- nél elérte a táblázat felső határát, nem vezették tovább, nem is vezethették volna a tábla kitoldása nélkül. Amikor tervezték, még a 9—10 millió forint volt az a terv. Mint ahogy nyolc—tíz évvel ezelőtt azt sem sejtették a Kaposvári Asztalosipari Ktsz- nél, hogy 1908-ban már jobbára korszerű gépek segítenek a szakiparoeoknak; hogy külföldön is szívesen vásárolják majd az általuk készített termékeket, a szebbnél szebb bútordarabokat, -garnitúrákat A ktsz elnökének szobájában az alapozó évekre emlékeztető grafikonon kívül a legújabb bú tor tervek sokasága lepi meg a belépőt: Ceruzaskiccek, elnagyolt vázlatok, mutatós, újszerű bútor garnitúrák tervei. — Tizenhét év alatt összesen nem készült annyi bútorterv a szövetkezetnél, mint amennyi az idén. Nem mintha bármelyik bútorunk iránt is csökkent volna a kereslet, csak még szebb és olcsóbb, korszerűbb termékeket szeretnénk a piacra vinni. Ezért törjük a fejünket. Korábban próbálkoztunk egy fővárosi bútortervező vállalatnál, de az általa készített tervek megvalósítása igen költséges lett volna. — Kik tervezik az új bútorokat? — Magunk, a ktsz vezetői. Főként a szabad idejéből csíp el erre valamit az ember. Hiszen munkakörünk ellátása bőven kitölti a napi nyolc órát. A TERVEZÉS alapjául a beszerezhető szakmai irodalom szolgál. A bútorkészítés, -tervezés körülményei megváltoztak, eljutnak a ktsz- hez a vásárlók minőségi igényei, kérései is. Így aztán a divat, a korszerűség, a praktikum figyelembevételével, az egyéni ötletek hozzáadásával kerülnek asztalra a tervek. Így született meg a ktsz legújabb bútorgarnitúrája, a Fenyves. Erről beszél legszívesebben a szövetkezet elnöke. A Pécs lakószoba helyett gyártják majd, ennek a kárpitos részét a tavalyi 5800 forint helyett — az árváltozások ellenére — 5037 forintért állítják elő. — Ez a már ismerős, talán mondhatná megszokott garnitúra a második negyedév végéig fokozatosan kifut, hogy szalagra kerülhessen a Fenyves. Amíg a prototípus elkészült, sokat számoltak a ktsz-nél, és a számolás végeredményeképpen megállapították, hogy az olcsó, kényelmes és tetszetős garnitúra minden valószínűség szerint versenyképes lesz. Persze ehhez még az is kell, hogy a vásárlók tetszését is elnyerje. — Arra törekszünk — mondja Vincze Károly '■—, hogy nagy legyen a választék. A tavaly gyártott Somogy dolgozószoba-garnitúrából-pél- dául nem győzünk eleget készíteni. Emellett az idén beállítottunk egy új dolgozószoba-bútort is, a Siót A Széchenyi téri bemutatóterem átalakítása után már szép számmal kerülnek új termékek a kirakatba. EZ MAR MIND AZ IDEI ÉV EREDMÉNYE. A tavalyiból is hadd álljon itt néhány: pár ezer forint híján 24 millió forintra teljesítették az 1967. évi tervüket, ötmillió forinttal termeltek többet a tervezettnél. A megye tizennégy, nem építőipari tevékenységet folytató kisipari szövetkezete közül tavalyi eredményeik alapján az első helyre kerültek, és másodszor nyerték el a kiváló kisipari szövetkezetnek járó vándorzászlót. Az új gazdasági mechanizmus körülményei új követelményeket támasztanak a tanácsokkal s a tanácsi apparátusban dolgozókkal szemben is. Ezekről az új követelményekről, feladatokról beszélgettünk dr. Dallas Ferenc elvtárssal, a Minisztertanács Tanácssaervek Osztályának vezetőjével. — A helyi államigazgatásnak — mondotta — szervezetében, szemléletében, munkastílusában egyaránt az új körülményekhez kell igazodnia. Ezt elsősorban az teszi szükségessé, hogy az új gazdasági mechanizmus gazdasági és politikai hatásának kiteljesedésében nagy feladatok hárulnak a tanácsokra. Mire gondolok? A tanácsok az országos költségvetés csupán mintegy 20 százalékával gazdálkodnak. Mégis — helyzetüknél fogva — nagy lehetőségeik vannak, hiszen városuk, községük fejlődése érdekében mozgósíthatják a területükön működő üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények gazdasági és szellemi erőit is. A tanácsok e tevékenységéhez hivatalosan is jó lehetőséget biztosít a kormány^ által kezükbe adott koordinációs jogkör. Az anyaid eszközök koncentrált fel- használásával gyors urbanizációs folyamatot indíthatnak el; ennek pedig elsősorban a lakosság veszi hasznát. — Hogyan tudják a feladatokhoz igazítani, megfelelően fejleszteni a tanácsok igazgatási, szervezeti rendszerét? — Nagyobb átszervezéseket nem tervezünk, legföljebb bizonyos, az új helyzethez igazodó korrekciók lesznek. Ezek kiindulópontja az, hogy elsősorban a városok, a járási székhelyű községek és a nagyközségek tanácsi apparátusát kívánjuk fejleszteni. Azt szeretnénk, hogy ezek kapjanak meg minden olyan jogkört, amely az előttük álló legfontosabb egészségügyi, szociális. közigazgatási, kulturális feladatok jó ellátásához nélkülözhetetlen. Mindezt belső, folyamatos átcsoportosítással kívánjuk végrehajtani. Ezért a megyék, a járások tanácsi vezetőinek jól át kell tekinteniük, milyen béralap- és létszám átcsoportosítással tudnák segíteni a városokait, községeket. Egyébként szánté valamennyi megye adott már át létszámot és béralapot a városok megerősítésere, tapasztalataink szerint azonban itt még sok további kiaknázható lehetőség van. I —' Milyen területen I kell elsősorban erősíteni a tanácsok apparátusát? — Az ellátás, a városfejlesztés, a lakásépítés, a közművesítés, a szolgáltató tevékenység minél jobb megoldása érdekében a városokban és nagyközségekben elsősorban a műszaki apparátust, a közgazdasági szervezetet kell erősíteni; ezeknél a legnagyobb ugyanis a lemaradás. Mint ismeretes, július 1-től országszerte létrejönnek az egységes községi szakigazgatási szervek, vagyis a községben dolgozó szakigazgatási tisztviselők egységes, közös amelynek egyszemélyi felelős vezetője a tanácstitkár lesz. — Ügy gondoljuk, hogy itt a munkastílus megjavításáról is szó van. Mi a véleménye erről? — Elengedhetetlen, hogy a magasabb szintű tanácsok úgy fejlesszék, tökéletesítsék munkájukat, hogy az operatív fel adatokat adják le, maguknak pedig az átfogó irányítást, a távlati tervezést, a legfőbb anyagi eszközök elosztása fölötti jogkört tartsák meg. Persze a fejlődés e kívánt útja nem következhet be egyik napról a másikra s minden zökkenő nélkül. A változtatás bizalom kérdése is. Véleményem szerint az alsófokú tanácsok érettek már az új feladatokra, és társadalmunk aktivitása is az ilyenfajta decentralizálást indokolja. E fejlődés nem egyszerűen elhatározás kérdése, hanem folyamat, amely fokozatosan, néhány év alatt megy majd végbe. Különösen gazdasági téren kell hozzá türelem és idő. Ne feledjük el azt sem, hogy községeink között — a 200—300 telkesektől a 25—30 ezresekig rendkívül nagy az eltérés lélekszám tekintetében is. Ezért elsősorban a városok, a járási központok, majd a nagyközségek következnek. A kormány azt tervezi, hogy a járási székhelyeknek külön anyagi, támogatást biztosít a fejlesztés ütemének meggyorsításához. Ugyancsak a feladatok jobb elvégzését segíti ez az elhatározás, amely a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb hatáskört biztosít a tanácsoknak a bérgazdálkodási, valamint a létszámkérdésekben. Ha a tanácsok jól élnek ezzel a lehetőséggel (minden bérmegtakarítás teljes összege a tanácsoknál marad, s ez a bérezési problémák orvoslására, illetve jutalmazására fordítható), akkor a legfontosabb szakterületeken lényegesen megerősíthetik az apparátust Ha egy-egy város vagy község vezetői elsősorban a gazdasági vezetők összefognak és érzik, hogy övék a város, a község, amelynek arculatát ők maguk is formálhatják, szépíthetik, akkor hazánkban jelentősen meggyorsul a városiasodás folyamata — mondta befejezésül dr. Dallos Ferenc elvtárs. (Nagy) apparátusba szerveződnek, Kérjük kedves vevőinket, hogy az 1968. évi műjégszerződést A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységével rövid időn beül kössék meg. (8960) 17. L. „ Kiköltözött“ a falu — Itt akár közgyűlést is tehetne tartani! — Lehetne hát! De nem érünk rá ... — Maradt egyáltalán otthon valaki? — Hát most tényleg csak az öregek meg a betegek vannak otthon. Mert aki mozogni tud, az mind itt van a dombon... Van valami megkapó, mondhatnám felemelő abban, hogy ennek a falunak, Kötésének a népe így együtt dolgozik. Százkilehcvenen vannak vagy kétszázhúszan? Nehéz lenne összeszámolni. A domb mögül ide látszik néhány ház a faluból. Napfényben fürdő házak, ahonnan tényleg mindenki kijött, akinek a keze még elbírja a kapát, a dereka a naphosszat való hajladozást. — Ritka alkalom ez, és tényleg csak ilyen munkánál fordul elő, hogy egy helyen együtt vagyunk mindnyájan. A szavak, hogy sok ember együtt nagy dolgokra képes — itt szemmel látható bizonyossággá válnak. Szinte nehéz követni a szemnek a gyorsaságot, ahogy rakják a földbe a gyökeres rizling szilvánit. Itt egymás mellett sorba állva pillanatok alatt rakják a porhanyó-puha földbe a vesz- szőt, utánuk máris húzzák kapával rá a földet, és egymás után szaporodnak a munka elkészültét jelző kúpsorok. — Tizenhét méter elkészítéséért jár egy munkaegység. — Egy ember mennyit tud naponta elvégezni? — Hazudnék, mint a mu- zsikaszó, ha ezt én most tudnám. Te, mennyi is vofí tegnap? — fordul a mellette állóhoz az egyik asszony. — Negyvenhét méter fejenként. — Szóval van benne pénz, lehet vele keresni. — Csak a szőlészbrigád nem bírna vele. Máshol meg nemigen van még ilyen közös munka. Jön a teherautó, hozza az újabb láda vesszőt. — Ezt csinálja egész nap másodmagával együtt, de alig győzik hordani nekünk. — Mennyit raknak el? — Másfél milliót összesen. Ennek nyolc nap alatt el kell készülni, ennyi időt szánt rá a vezetőség. Ami tőlünk függ, azt mi megtesszük! — egyenesedik föl egy pillanatra az egyik. Nem könnyű reggel héttől hétrét hajolva öt centire egymás mellé a földbe dugni a szőlővesszőket. — Cseréljük ám egymást. Rakjuk is, bekapáljuk, befedjük is. Változatosabb így a munka, meg nem is fárad úgy el az ember. — Szóváltás? Dehogy vasal Ha arra pazarolnánk az erőnket, hol tartanánk?! Pedig csakhogynem az egész falu itt van. Egyik láda ürül a másik után, szaporodnak a frissen »épített« kúpos halmok. Fehér virágba borult almafák integetnek a szomszédos dombról. A messzi kék égen egyetlen felhöfoltocska sem látszik. Lenn a völgyben, a vízgyűjtőnél már az öntözéshez készülődnek. — Mert ennek most az kell, nedvesség. S amikor váüukra emelt kapával hazatér a falu népe, a finom permetet hintő szórófejekből megindul a nevelő, éltető víz. És élni kezd a halmok alatt a holnap nagy értéke, a milliónyi szölövesz- sző. V. M. Hozzanak létre országos gyermekvédelmi bizottságot — javasolja a minisztérium képviselője A gyermekvédelem időszerű kérdéseiről tájékoztatta az MTI munkatársát László József, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője. Elmondotta, hogy az elmúlt években országosan sokat javult a gyermekvédelmi munka, különösen a megelőzésben. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi négy esztendőben, az előző időszakhoz képest, országos átlagban hatvan százalékkal emelkedett a megelőző intézkedések száma. Időszerű feladat a gyermekvédelemben érdekéit állami és társadalmi szervek munkájának fokozottabb összehangolása. Ügy véljük, egy országos gyermekvédelmi munka- bizottság létrehozása és működése előmozdítaná e szervek tevékenységének hatékonyabbá tételét. Az említett bizottság életrehívásával tehetővé válna például a gyermekvédelemben érdekelt állami és társadalmi szervek egységes szemléletének kialakítása és az, hogy minden szinten ösz- szehangolt tervet állítsanak össze a gyermekvédelmi intézmények fejlesztésére.
