Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Vasárnap. 1968. március 3. 7 SOMOGYI NEPÜAT KONCZ ISTVÁN: Egy marék százas M egállt a nyitott szo­baajtó világos kere­tében: észrevétlenül Jött idáig, gumicsizmája hangját elnyelte a sötét fo­lyosó. A lány nem vette észre; ott guggolt a nyitott szekrény előtt, s egy bőrönd­be pakolta a holmit. — Jó szerencsét... A lány összerezzent a rá- dörrenő köszönéstől. Azonnal felállt Bujtor zsebre dugott kézzel neki támaszkodott a Éélfának, s mosolygott — Rámolunk, kicsikém, rámolunk? A lány nagyot nyelt Ne­hezen jött meg a hangja: — Kérem szépen én... engem a gondnokné... 6 nyitotta ki a szobaajtót Én a Józsi ruháiért jöttem, Kiss József ruháiért meg minden holmijáért, ugyanis... A férfi elnevette magát Tudta, hogy nem bizalom- gerjesztő látvány: négynapos borostával, mocskos ingben, kigombolt pufaj kában, tarkó­jára tolt bőrkobakban, ahogy tegnapelőtt az utolsó műsza­kot éppen abbahagyta... És egyáltalán: az átmulatott két éjszaka után. Elvert több ezer forintot A •Gyémánt-ó­ban az ő vendége volt min­denki, ismerős, ismeretlen, és aztán lehúzott redőny mögött folytatták reggelig. De nem tudott berúgni. — Na jó, az gyulladjon be, akinek nem tiszta a lel­ki ismerete, igaz, kislány? Odament az ágyához, csiz­mástul hanyatt vetette ma­gát a pokrócon. Még két vas­ágy állt a szobában: azok­ról már elvitték a matraco­kat is. — Hát csak pakolj — mondta fektéből. — Külön­ben bejövét találkoztam a gondnoknéval, szólt, tudtam, hogy itt vagy... Lassan, óvatosan mozdult a lány. Fél szemmel figyelte a férfit, mintha minden pil­lanatban felugorhatna. — Honnan tudtad, hogy el kell jönni a Józsi ruhái­ért? — Mondta a kórháziban. Amikor az a baleset történt vele, akkor itt maradt min­den. — Mikor jöhet ki? —■ Még tíz nap. És még otthon hat hét. Mondta, hogy vigyem el, mert felszámol­ják a szállót, mert a bánya is megszűnik ... — Szóval fölszámolják... —> A gondnokné is mondta, hogy a hét végére át kell adni az épületet. — Elköltözött már min­denki aki rendes ember. Egy-két ilyen jómadár lé­zeng itt még mint én. Ezt nem mondta a gondnokné? — Nem, kéremszépen. — Józsi hova megy, ha leveszik róla a gipszet? — Fölveszik a Vegyimű­vekbe. — Aha ... hiába, jó mes­tersége van a te Józsidnak. Bányaelektrolakatos... — tagolta keserű-csúfondároean. — Nem Igazi bányász, csak harmadrészben — bányász. Az ilyet nem veszi be a bá­nya. Jobb is neki, hogy föl­számolják a bányát; legkö­zelebb nem a lábára, hanem a bordáira szakadt volna rá, azt pedig nehéz összegipszel­ni... — A Józsi szobatársa, ugye? — kérdezte a lány. — Az voltán!... Huszon­két év alatt sok mindenki­nek voltam én szobatársa. Most már, látod, senkinek se vagyok... Talán beszélt rólam a Józsi? — Igen. Ugye, Bujtor András bácsi? — Az... — Hm. »■Bá­csi!« Na persze, negyvenhá­rom éves. Vajon miket me­sélhetett még? »Van egy öreg szaki, a szobatársam«, talán csak ennyit. Lezüllött, letették a nőügyei miatt, a feleségétől is elvált, és az íróasztal után újra meg kel­lett fognia a csákánynyelet«. Lehet, hogy azt is hozzátet­te: »Pedig kitűnő bányász, belevaló«. — Mást nem mondott? — Nem, semmit — mond­ta a lány» — Maga mindig szállón lakott? — Nem. Van nekem há­zam. Háromszobás. Otthagy­tam az asszonynak. Legyen vele boldog. Nekem nem kell. Se a ház, se az asz- szorty. — Kivillantotta fog­sorát, de mosoly nélkül. — Hát te kije vagy a Józsi­nak? Húga? — Nem. Együtt jártunk.­— Arcát elfordította. S ahogy épp a felső polcig nyújtózkodott, hasa s csípő­je vonalaiból Bujtor egy­szerre megértett mindent — Elvesz? — kérdezte re­kedten. ■— El! — vágta rá a lány — Már meglett volna az esküvő. Csak közbejött a balesete. — Aha. Ahogy látom, úgy­is megkéstetek vele... — Ha leveszik a lábáról a gipszet, mindjárt megtart­juk. — Lakás lesz? ... Gondo­lom, egy elektrolakatost mindjárt kész lakással vár­nak, mi? — Lakást nem adhatnak, azt megmondták. Szövetke­zetit esetleg, ha ugyan vol­na rá pénzünk, befizetni ... Mindegy, Józsi majd bejár, egy-két évig kihúzzuk vala­hogy anyáméknáL — Hányadik hónapban vagy? Nem válaszolt mindjárt a lány. — A negyedik elején. B ujtor belenyúlt a zse­bébe, hogy gyufát keressen: egy marék százas akadt a kezébe. Ki­tette az éjjeliszekrényre, s elkapta a lány meghökkent tekintetét Eszébe jutott, hogy a belső zsebében' ott a többi, a még érintetlen tíz­ezres köteg meg a másik, amiből már hiányzik. Ki­rakta azt is, mind. Végre rágyújtott fölfelé fújta' a füstöt, és lehunyta a sze­mét Hónapok óta nem volt nőveL ... Kattant a bőrönd zár­ja, a lány már az ajtóban állt — Viszontlátásra... — Várj csak! — kiáltott rá hirtelen Bujtor, s felült az ágyon. Mintha elfelejtet­te volna, mit akar, bután bámult A lány kezében a bőrönddel, féllábbal már odakint tudta magát, mintha visszanyerte volna bizton­ságérzetét és nyugalmát, ar­cáról eltűnt a riadalom. — Látod azt a sok pénzt? — Eátom — mondta rosz- szallóan, de azért moso­lyogva. . — Szeretnéd? . — Bolondokat beszél! —« nevetett őszintén — Tiéd lehetne!... Nek­tek adnám mondjuk, köl­csön, a szövetkezeti lakásra! — Bolondokat beszél... Sokat ivott. — Kivettem a takarékból. Huszonegyezer volt Most már hiányzik belőle. EHt- tam. —• Csak tegye el szépen — mondta a lány. — Kell az magának. C ipősarka már odakinn kopogott szaporán, visszhangzott a fo­lyosó. Bujtor megnézte az óráját: fél nyolc múlt. A szekrény, deszkapolcaival üresen meredt rá: a lány nyitva felejtette az ajtót. Bér lók László: ' ÁDÁM, KAPUN KÍVÜL Osszeroskädt a messzeség, Atlantisz újra víz alatt. Üres kezemig ér az ég, fügét mutat. Itt állok, Ádám kapun kívül, egy álmom maradt, az Éden, de harmincévesen az ember ne meséljen, köpjön ki almát, alamizsnát, és teremtse meg a világot. 4 létre nincs más, emberhez méttd magyarázat. KÖZSÉGFEJLESZTÉST ALAPBÓL emelkedik a táj fölé. Nekilendtk* lünk és a meredek kapaszkodón egy nekifutással érünk fel » csúcsra. Zihálunk, kifogyott » lélegzetünk, és á köd miatt saj­nos semmit sem látunk, pedig azt mondják, hogy a Balaton déli oldalán innen van a leg­szebb kilátás. Sál-vári László egy régi római templom helyét sze­retné megmutatni. 1942-ben ezt is visszatemették. Keresgél, de már pontosan nem tudja, hol is lehet. Valahol ott a frissen szántott föld közepén. Visszafe­lé indulunk. A szelídebb lankán egy szolőskert mellett haladunk el. — A gazda egyszer magán- szorgalomból itt ásni kezdett Leástak egy darabon, aztán kőhöz koccant az ásó. Ami­kor megkopogtatták, tompán dongott a hegy belseje. A nép azt tartja, hogy a hegy gyomrában, sziklabörtön van. Ügy mondják, hogy ez hor­dott hegy, mivel olyan sza­bályos — magyarázza Sárvári László. KÚT A TÓ ÄSA TÁSOK TRICCIANA ÚJRAÉLED Siófoktól nyolc fcílomóter- ra van Ságvár. Nem nagy tá­volság, a magyar tengerpart­ján nyaraló idegen percek alatt megteheti az utat A külföldi útikönyvekben itt nagy látványosságot ígérnek. Több ezer éves ósi települést, a rómaiak erődvárosát Trie- ciánát. Aztán? Aztán az ide­tévedt külföldi csalódottan fordulhat vissza, mert Ság­vár látszólag ugyanúgy éli a somogyi kisközségek békés, hétköznapi életét mint bár­melyik társa. Ez azonban csak a felszín. Csak a rövid időre idetévedt idegennek mutatja a község ezt az arcát. De lépjünk bel­jebb az udvarokba, sétáljunk végig a Tömlöc-hegy felé ve­zető úton, és kincsekre buk­kanunk. # A községi népfront-bizott­ság elnöke. Sárvári László kalauzol bennünket A re­formátus templom előtt meg­állunk. A földből alig kilát­szó kövek régi városfalat sej­tetnek^ A fel átszeli az utat és eltűnik a házak között — Gyerekkoromban ezt a részt egyszer kiásták. Em­lékszem, sokat játszottunk itt A templomnál egy alagút bejáratára bukkantak, a le­gények azon virtuskodtak egymással, ki mer bemenni rajta. A régészek azt mond­ják, hogy az innen induló alagút körbefut a falun, egész a Tömlöc-hegyig — mondja Sárvári László. — Mikor volt ez? — Ügy harminchét—har­mincnyolcban. 1337—1*42 között a Nemzeti Mti- zeum munkatársai valóban meg­kezdték a romok feltárását. De voltaképpen mit is találtak itt, mi keltette föl az érdeklődésüket. A tanácsházán Inotai György vb-elnök az Aeta Archeologicae (az MTA régészeti közlönyének) egy 1966-os angol nyelvű számát mutatta, Brügel Aliz tanulmá­nyát a triccianai leletekről. A római erődítményvárost időszá­mítás után a harmadik század­ban, feltehetően Nagy Constan­tinus császár uralkodása idején alapították, de igazi virágzásnak csak második Constantinus alatt indult a település, amelynek magja egy kétszázhatvanszor háromszáz méteres fallal körül­vett terület volt. A falak, a sar­kokon levő körbástyák arról ta­núskodnak, hogy valószínűleg főpapi székhely lehetett, sőt csá­szár is megtisztelte látogatásá­val. A ságvári lelet legértékesebb része a temető, mintegy négy­száz negyedik századi feltárt sír­ral. Aztán lőtt a bábord, és 1942-ben visszatemették a fal­maradványokat, a régi templo­mokat. A föld jobban megőrzi majd — vélték — az utókornak. Ságvár azonban híres lett a régészek körében, sajnos annál kevésbé ismert a lát­ványra éhes, a régi korok emlékeit kutató laikusok előtt. A sírok leleteit a Nem­zeti Múzeumban és a kapos­vári Rippl-Rónai Múzeum­ban őrzik, de Tricciánáról, a légiók városáról egy kicsit megfeledkeztek. SZARKOFÁG AZ UDVARON A református templom magaslaton van. A dombol­daláról nagy esőzések idején lezúduló víz néha érméket mos ki a földbőL — A gyerekek még most is sokszor találnak régi pénze­ket, meg van itt még a fa­luban egyéb is. Ha érdekli magukat, néhány dolgot szí­vesen megmutatok — ajánl­kozik kísérőnk. Nem messze onnan, ahol a régi fal eltűnik, a házak kö­zött bemegyünk egy udvar­ba. A gazdát nem találjuk, de Sárvári László ismerős­ként mozog. Hátul a régi gazdasági épületek helyén egy élére állított római szarkofág álL Az istálló egyik tartópillére volt. Közben a házigazda is előkerül. Kíván­csiságból megkérdezem, mit tud Tricciánáról. Sárvári Lászlóval együtt ő is itt gyé- rekeskedett, ismerős neki a téma. A szarkofágra akkor bukkant rá, amikor lebon­totta a gazdasági épületeket, A régi tulajdonos valószínű­leg a Tömlöc-hegyről hozta ide a koporsót. — Szántás köziben még ma is nagyon sok kő kerül elő a kertek alatt itt fordul el ugyanis derékszögben a fal. Aliz tanulmánya szerint idő­számítás után 379-ben Gra- tiánius császár látogatott el Triccianába. Talán az ő ne­vel rejti Horváthék kútja? Elbúcsúztunk. A házigazda a kapuig kísér. A kúthoz ve­zető járda fúgázott római tégla. A sírokat fedték le ve­le a régiek. — Ha nem félnek egy kis gyaloglástól, megmutatom a CSÁSZÁR Á KÜTBAN VALAMI KONG Beszélgetünk. Mondják, hogy egy Horváth nevű em­ber portáján a kútba beépít­ve van egy kő, amelyre egy császár nevét vésték rá. Ke­resték már, de még eddig nem találták meg. Vajon ki lehetett ez a császár? Brügel A vb-elnök, Inotai György szobájában a tervekről be­szélgetünk. v — Szeretnénk többet mu­tatni a látogatóknak. Ezért elhatároztuk, hogy saját erő­ből is támogatjuk a feltárást. Novemberben volt itt egy megbeszélés, amelyen részt vettek a Nemzeti Múzeum és a Rippl-Rónai Múzeum kép­viselői is, akkor állapodtunk meg, hogy április végén meg­kezdődnek a próbaásatások. Tömilöc-hegyet is. Megéri a fáradságot — mondja Sárvári László. Nemsokára kiérünk a faluból. A Jaba patak partján a csonka fűzfák a ködben mereven őrt álló római légionistáknak tet­szenek, Megragadott bennünket Tricciána varázsa. Szinte már azon sem lepődnénk meg, ha hirtelen vágtató harci szekér tűnne fel az úton, tarajos sisa­kos katonákkal. A Tömlöc-hegy mint egy szabályos cukorsüveg A szakmai irányítást a Nem­zeti Múzeum szakembered látják el, mi pedig 25—30 000 forintot községfejlesztésd alap­ból fizetünk a napszámos­munkáért. — Tehát már gondoltak ar­ra, hogy a község nevezetes­ségeit idegenforgalmi szem­pontból is hasznosítják. — Igen. Beszélgettünk er­ről a Vendéglátóipari Válla­lattal is, fölmerült, hogy jó volna építeni az út mentén egy úgynevezett Tricciána Presszót. Ügy gondoltuk, a Vendéglátóipari Vállalattal közösen többre megyünk, mintha csak az ásót forgat­nánk. — A próbaásatások után körülbelül mikor indulhat meg a tényleges feltárás? — Ez még odébb lesz. Ügy mondják, hogy 1970-ben ka­punk egy nagyobb összeget, de addig sem akarunk tét­lenkedni. Amit tudunk, a szakemberek segítségével megtesszük. Különös, de így van. A községfejlesztési alapot nem­csak a falu jelenének, ha­nem múltjának megszépítésé­re is okosan föl lehet hasz­nálni. És évek múlva ez a be­fektetés bőségesen megtérül Vnajd a falunak. Rideg Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom