Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1968. március 8. Mekkora a bálnaborjú? Pereg a dob, száll az ének Minden kezdet nehéz — mondja a közmondás, de aki sohasem kezdi, az sohasem végzi Ha egy-egy ügynek akadnak lelkes szószólói, előbb-utó.bb eredményt is tudnak felmutatni. Két év nem nagy idő, az arany és ezüst oklevél viszont nagy dolog. Balatonfenyves népes község. Sok a fiatal, az is­kolásgyerek. De nemcsak a balatonfenyvesiek tanulnak a helybeli iskolában, a szom­széd falvakból szintén jár­nak be diákok. S amióta ze­nekar alakult, az órák után. is szívesen töltik szabad ide­jüket a tantermekben. — Néha egyik terembe a másikba söpörnek bennün­ket a késő délutáni órákban — mondja viccesen Győré Béla tanár, a zene- és ének­kar vezetője. Győré Béla harmadik éve tanít Bateton- fenyvesen. S amint megis­merkedett az iskolával, a környezettel, máris hozzálá­tott a toborzáshoz. A zene­oktatás lelkes híve. Azt szokták mondani róla anek- dotázva: ahol megjelenik, ott nem «-ússzak meg- ének­vagy zenekar nélkül. Bala- tonfenyvesen is így történt így történt, hogy a falu leg­kedvesebb szórakozása, akár nagyobb ünnepeken, akár a felnőttek vagy a gyerekek összejövetelein: hallgatni az úttörőzenekart — Nehéz igazgatni az együttest Mire összeszok­nánk, mire ' kicsiszolódnánk, addigra elmennek a gyere­kek, tovább tanulnak. Újból és újból elölről kell kezdeni. Győré tanár úr harminc éve kezdi már újból és elöl­ről. De nem fárad. Néhány éve Nagyatádon tanította meg a gyerekeket hallani a zenét most Balatonfenyves figyelmét irányította a ze­ned hangokra. Szervezett zenetanfolyam az utóbbi két évben indult. Hegedű, zongora, klarinét, gordon és szaxofon hangsze­reken. A zenekar tagjai a tanítványai. A szülők lelke­sen támogatják a fiatal együttes munkáját, hiszen gyermekeiket hallhatják, s az eddig összegyűlt tudás sem kallódik el. De az isko­la, az úttörőcsapat, a közsé­gi tanács is szívügyének te­kinti létüket. — Van elég zeneoktató? — Sajnos nincs. A szó szo­ros értelmében itt töltöm az egész napomat. Reggel nyolc­tól este hétig. Aki nem fér bele semmilyen kategóriába már, azt társadalmi munká­ban tanítom. Nekem ez az életem... — Milyen eredménnyel di­csekedhetnek már? — A kulturális szemléken indultunk tavaly. Énekka­runk ezüst okleveles, zene­karunk pedig arany okleve­les. Van, amikor az ének­és zenekar együtt lép fel. — Milyen összetételű a zenekar? — Huszonkét tagból áfl, gordon, klarinét, dob, zon­gora, harmonika, hegedű, metodika, gitár. Hetenként egyszer tartunk összpróbát, aztán a zeneórákon foglalko­zom velük. A két dobosnak különórát adok. Az egyik dobos fiú, Csoór József a nagydobon játszik. — Egy éve tanulok csu­pán. A tangót és a dél-ame­rikai ritmusokat kedvelem, csak elég nehéz tökéletesen dobolni. A kisdobon Miklai József kezeli az ütőket — A dobkotta-iskola és Győré tanító bácsi a meste­reim. Később is szeretnék majd dobon játszani. Mindketten nyolcadikosok. Az egyik hegedűs kislány­nyal is váltottunk néhány szót Kocsis Katalinnak hívják. — ötéves koromtól meto­dikám játszottam, csupán két éve tanulok rendszeresen he­gedülni zeneiskolában. Rop­pant örülünk a zenekarnak, senki sem felejti el, amit megtanult eddig. Megkezdődött a próba. Fel­sorakozott az énekkar, elké­szült a zenekar is. Pereg a dob, száll az ének. A bala- tonfenyvesi gyerekek az idei kulturális szemlére is nagy keddvel, szívesen készülnek. Bán Zsuzsa — Szeret vitatkozni? — Nem mondhatnám. Ha néha mégis tollat fogok csak azért teszem, hogy az olva­sók, bármiről van is szó az újságokban, a valós adatokat ismerjék meg. — Gyakran látni a nevét az újságok, a szakmai lapok hasábjain. Sokat levelez és meglepő, hogy nemcsak szak­májában járatos, hanem a természettudományos kérdé­sekben éppúgy, mint a gaz­dasági élet, az ipar, a mező- gazdasági termelés, a keres­kedelem legkülönbözőbb szak­ágaiban. — Sok minden érdekel. Amíg valamit nem tudok pon- tosan. addig nem vitatkozom. Ami érdekel, annak viszont a végére járok, bármibe kerül is. Legutóbb a Magyarország című hetilapban olvastam a nevét a levelezők között, és azt, hogy a cáfolatát elfogad­ták. Vámosi István, a KPM Köz­úti Igazgatóságán szakasz- mémök-hel.vettes. Értékes új-, ságcyűjteménycben nem ke­vesebb, mint tizenöt jelentős szakíróval való vitáját őrzi. Ezekből a sajtóvitákból min­dig győztesen került ki. Je­lenleg az Élet és Tudomány egyik halbiológiai szakcikké­nek cáfolatán dolgozik. Annak idején, amikor a ke­rekeken gördülő óriás bálna járta az országot, több újság­ban szó esett a tengeri ha­lakról. Többek között a bál­nákról azt írták, hogy az új­szülött bálnaborjú kétszáz kilósán jön a világra. — Először azzal utasítot­tak el, hogy olvasgassam Brehn ide vonatkozó köteteit. Csakhogy Breton régen adta ki azokat a bizonyos kötete­ket, azóta új ismeretekkel gazdagodott az állatvilággal foglalkozó tudomány. De ezt nem írhattam meg, ez nem érv. Külföldi szaktekintélye­ket kerestem meg levélben, és >k segítettek eldönteni a kér­dést, azt, hogy a bálnaborjú nem kétszáz, hanem kétezer kilósán születik. Óriási ismeretanyag kell ah­hoz, hogy olvasás közben első látásra megakadjon a szeme egy-egy téves kitételen vagy számadaton. — Sok újságot olvasok rend­szeresen. A Magyarország, a Somogyi Néplap, az Élet és Tudomány, a Technika, a Pöld és Ég, az Egészség, a Búvár, a Természet világa, a Turista a lakásomra jár. Ezen­kívül megveszem a Volánt, az Autó-motort, az Ütravalót és a Társadalomtudományi Köz­lönyt. Ehhez jön még öt szak­mai folyóirat,, köztük három idegen nyelvű. A napilapok közül pedig csak azt veszem meg, amelyikben a rádió reg­geli lapszemléje alapján ér­dekes olvasmányt találok. — Mikor ér rá ennyi újsá­got elolvasni? — Munkaidő után, az esti és az éjszakai órákban. Átla­gosan napi hat-hét, néha nyolc-tíz ‘ órát töltök olvasás­sal. Mert az újságok után várnak a könyvek. Ha vitat­kozom,, a szaklapokkal úgy ér­zem, hogy az újság tájékoz­tató, felvilágosító munkáját segítem. Sohasem akarok bökdösődni, ha kijavítok va­lamit. — Nálam az olvasás pótol minden szenvedélyt Amit megszerzők, mégsem valami­féle újságműveltség, mert amire a lapok felhívják a fi­gyelmem, azt szakkönyvek­ben is áttanulmányozom. Ha két év kell rá, azt sem saj­nálom. Fedig már elmúltam ötvenéves. Az olvasottság, a szakmai és a szakmán kívüli érdeklő­dés a munkájában is mutat­kozik. Az igazgatóság sza- kaszmérnök-helyettesének tu­dását, újítókedvét két minisz­teri és egy vállalati kitünte­tés is igazolja. Nagy József RUHAGYÁRI TAPASZTALATOK Politikai könyvek a munkapadon Ez a két törtfenet az érdeklő­dést példázza. Szereplői a ruha­gyár muukásasszonyai. Biztosan ma is emlegeti még Szilvási T-ajos író a két évvel ez­előtti találkozót. Olvasói meg­kérték, hogy írjon be néhány sort megvásárolt könyveibe. Minden munkapadon ott volt egy egy regénye. Kétszáz dedi- kációt- adott ezen a napon. Ami­kor elbúcsúzott, csak ennyit mondott: — Sokfelé jártam már, de ilyen még nem fordult elő ... A másik történetben az a csat­tanó, hogy a ruhagyár egyszer lepipálta az Ózdi Vagon- és Gép­gyárat. No, nem a termelésben. A tízkötetes Világtörténet elő­fizetésében. Harminchatan szán­ták el magukat az ^zerhatszáz forintba kerülő sorozat megvá­sárlására. a Száznegyvenegyezer forintért vásároltak könyvet tavaly a ruhagyáriak. Több mint tizen­egyezer forintot költöttek po­litikai irodalom vásárlására. Ahogy Szilvási Lajos író min­den munkapadon talált egy regényt, képletesen elmondhat­juk, hogy mind' az ezerhatszáz dolgozó asztalára jutott más­fél könyv a Kossuth Könyv­kiadó műveiből. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy min­den szalagot, munkatermet át­fogó hálózatot épített ki a tu- 1 hagyár két pártszervezete. Erről beszélgettem Farkas i mre csúcstitkárral. — Üj módszert alkalmaz­tunk a pártirodalom terjeszté­sére. Régebben a bizalmiak foglalkoztak ezzel, most pedig zömében párttagok kapták ezt a megbízatást. Ezüstjelvényes terjesztőnk, Csonka Istvánná a két pártszervezetnek adja to­vább a könyveket. Ott aztán a megbízottak viszik tovább a munkásasszonyokhoz. Ez a módszer az 1-es alapszervezet- ben a tökéletesebb. Ez első­sorban Tallián Ferenc oktatá­si felelős érdeme. Már előbb a pártépitésről is beszélgettünk. A csúcstitkár elmondta, hogy a nyolc új párttag közül hat az 1-es alap­szervezetben tevékenykedik. Mindjárt megérdeklődtem, nincs-e összefüggés a politikai irodalom jó terjesztése és a rendszeres tagfelvétel között. — De, ez következmény. Például az egyik könyvterjesz­tő munkásasszonyunk most kérte a fölvételét. 0 Minden hónapnak megvan a slágere. A pálmát mégis az új mechanizmussal foglalkozó brosúrák és könyvek vittek el. Pillanatok alatt elkapkod­ták a szalagokon. Csonka Istvánná a telefon- központban dolgozik. Hét éve terjeszti a gyárban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő műveket. Ponto­san ismeri az olvasók érdek­lődését. Amikor megérkezik a hatalmas csomag, már egymás­nak adják a kilincset az iro­daiak, kérdezgetik, hogy mit kapott — Szereti ezt a munkát? Csonkáné szerényen moso­lyog. Zavartan lapozgatja a vásárlásokat kimutató füzetet. — Nézze, ha nem szeret­ném, akkor nem csinálnám ennyi éve... Volt, hogy nem ment a terjesztés, egy hóna­pig nem vettek meg egyetlen könyvet sem. Aztán minden jóra fordult, kialakítottuk az olvasói gárdát. Hívtuk az embereket, böngésszenek, for­gassák a könyveket. Amikor megtalálták az őket érdeklő művet, már vitték is. © A legjobb terjeszt» Tallián Ferenc technikus. Nyolc bizo­mányost irányít az 1-es párt- szervezetben. Szívvel és lelke­sedéssel látja el ezt a munkát. Először azt kérdeztem tőle, hogy elégedett-e az emberei­vel. — Hát, leérem szépen a ta­pasztalataim szerint nem mindenki alkalmas erre. Nem elég letenni a könyvet az asz­talra. Ajánlani, az a legfonto­sabb. Ez pedig elolvasás nél­kül nem megy. Föl kell éb­reszteni a munkások érdeklő­dését. Becsapnánk magunkat, ha csak a forintot néznénk. Arra is gondunk van, hogy olvassa el a könyvet, aki meg­vette. Most már minden mun­kateremben van bizományo­sunk. Nagy áldozat részükről ez a tevékenység. — Mi a legnehezebb? — Megtalálni, hogy melyik mű kit érdekel. Ezért ültünk össze a múltkor a könyv ter­jesztés tapasztalatainak meg­beszélésére. Az a tervünk, hogy összehívjuk rendszeres olvasóinkat is. — Ki a legjobb bizomá­nyos? — özvegy Tóth Józsefné. A legtöbb könyvet az ifjúsági szalagon dolgozók veszik tőle. Tudja, ott nagyon jó a szo­cialista brigádmozgatom. Lajos Géza A DTJNANTCU vízügyi építő vállalat . fölve«« raktárost9 női általános adminisztrátort (pénztár, ellátmány, utazási jegyek elszámolására, gép­írástudással). Építőipari gyakorlattal rendelkezők előny­ben. * Felveszünk mélyépítési művezetőt csatornaépítéshez dombóvári munkahelyre. Fizetések megegyezés szerint. Cím: Kaposvár, Jókai Egei. (Termálfürdő mellett.) (6839) í TARSASBAZAK ÉPÍTÉSÉT, SZERVEZÉSÉT VÁLLALATUNK MEGKEZDTE. A Kaposvár belvárosában folyó évben induló tánsasház építkezésekhez társakat keresünk Az építkezéshez állami támogatást biztosítunk Jelentkezés: Somogy megyei Beruházási Vállalat KAPOSVÁR, Beloiannisz n. 20. sz. Dr. Sflvegh Béla jogtanácsosnál. (6841)

Next

/
Oldalképek
Tartalom