Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Vasárnap, 196?. március 3. 5 SOMOGYI NfiPLÍP Citrom a nadrágzsebben ÁRUHÁZI SZARKÁK KAPOSVÁRON A késő délutáni csúcsfor­galomban nagyon sokan meg­fordulnak a Kalinyin lakóte­lep szép, modem, jól fölsze­relt ABC áruházában. A gon­dolákon gazdag választék, az élelmiszerektől az apróbb lakberendezési cikkekig min­den megtalálható ebben az üzletben, öröm itt vásárol­ni, és az örömbe üröm is vegyül, s ha néha azt látjuk, hogy egy-két vásárló lopva és »véletlenül« a kabátzsebbe rak egy-két árut, és »feledé- kenységből« a pénztárnál sem fizeti ki. Bundába épített zseb... — Véletlenül történt... Teljesen elfeledkeztem róla. sünikor fizetni mentem... — ennyire telik csak a lebu­kott »szarkák« magyarázatá­ból. Ezzel védekezett R. Gy.-né .28 éves asszony is. Talán a befejezhe tétlen Sza­bó család egyik adásától kap­ta az ötletet, s bundája bel­sejébe zsebet varrt. Erre-ar­ra sétált az üzletben, ám röpködő pillantásával, óva­toskodásával felhívta magára a figyelmet. Egy üveg ba­rackpálinkát csúsztatott a zsebbe, majd mint aki jól végezte dolgát, a pénztárhoz indult. A pénztáros kérdésé­re sem akart másra emlékez­ni mint ami a kosárban volt. Az irodában aztán eltűnt a magabiztossága. Különféle indokokra hivatkozott, kérte, hadd fizessen háromszoros árat az italért, és ne készít­senek jegyzőkönyvet. Mivel az 'ötven forint értéket meg­haladta a lopás, rendőrt hív­tak. Amire kiérkezett, a nő letépte a zsebet. A nyomokat viszont már nem tudta el­tüntetni. Ha az ember végignézi az áruház jegyzőkönyveit, csak találgatni képes. De nem tud választ találni a kérdésre hogy mi viszi rá ezeket az embereket arra, hogy pár fo­rintért kockára tegyék a be­csületüket Egy pár nylonharisnya és egy Camea kézápoló ke­rült a kosár helyett B. K. egyetemi hallgatónő retiküljé- be. P. L. harminchat éves vasúti munkás a vacsoráját vásárolta meg az áruházban, hozzá az innivalót — egy üveg almabort — viszont a zsebében akarta kivinni az üzletből. G. J.-né ötvenöt éves háztartásbeli asszony neve két Nettodor rúd miatt ke­rült a jegyzőkönyvbe. Az elemeit cikkek nagy része annyira csekély értékű hogy szinte az a gondolata támadhatna az embernek hogy talán sportból csinál­ják Am a tapasztalat saj­nos azt igazolja, hogy kicsi­vel kezdik, aztán egyre me­részebbekké válnak. Ma egy citrom kerül a nadrágzsebbr holnap viszont nagyobb érté akár egy tranzisztoros ráca Erre is volt már példa a áruház megnyitása óta. A héten már másodszor L. I.-né tizennyolc éves fia­talasszony — mint később kiderült — egy hete tartózko­dott Kaposváron. Egy köröm­kefét és egy ajakirt — ára hat forint hatvan fillér — tett a tálkájába. A lopás után még két kávét ivott a pult­nál, édességeket vásárolt, s úgy ment a pénztárhoz. Ami­kor az irodába került, kide­rült, hogy nincs személyi igazolványa. A kihívott rend­őr már ismerősként üdvözöl­te a hölgyet, már találkoztak ugyanilyen ügy kapcsán: Hogyan sikerül elkapni a tolvajokat? Figyel a sze­mélyzet — amennyire a mun­kájából telik —, de figyel­nek a vásárlók is. De ki tud­ja azt felmérni, hogy a le- leplezetteken kívül meny­nyien ússzák meg a. mester­kedést? Fehér Árpád boltvezető­helyettes szavai: — örülnünk kellene min­den egyes lebukásnak, hisz a tolvajok végső soron minket károsítanak meg. Én azon­ban végtelenül szomorú va­gyok minden hasonló alka­lommal, mert az ilyen em­berek a bizalmamból vesznek el... S. M. EZ NEM POLITECHNIKA Mikorra minden munka elfogy, megérkeznek a po- litechnikások. De csak ta­karítani, mosogatnivalót ta­lálnak a termelő cukrászdá­ban. Márpedig erről az ol­daláról aligha lehet megsze­retni a s'al'tná t. Nincs munka, a siófoki gimnázium l. B. osrtál-'ávak tanulói az öltözőben beszélgetnek. Így telik el a délelőtt, plyan is van, hogy szokásból meg- kérde-ik, kell-e . valamit csinálni, de inkább azt, hogy mikor mehetnek ha­za. — Azok voltak a szép idők, amikor ez"k a fehér köpenyek még lokvárfoltO- sak, cuk"rmásrsck voltak — mondja L^dá^yi Judit. Az őss~el, amikor k~~dt"'.k. még voli eoy kis munkánk, aztán semmi. Nem nehéz megérezni a szavukból, szikesen dolgoz­nálak most is, ha tehet­nék. — He. ko~án kell k"lni. az sem lni, cs-lc tolulná­nak valami munkát nekünk. — Azok is szívesen jön­nek — mór ija Kiss Éva —. akik sohasem akarnak cuk­rászok le-vi. Lányoknak váló szakma ez. Nemcsak a politechnikás lányoknak okoznak gondot az elvesztegetett napok, ha­nem a Pannónia Szálloda ás Vendéglátó Vállalat sió- folci termelő cukrászdája vezetőinek is. Hosszú hóna­pokon keresztül korán kez­dik a munkát, reggelre már véaeznek. A rendelések a H szezon között megköze­' ően sem kötik le a cuk­iszüzem kapacitását. A diákok Vyen »foglalkoztatá­sa« többet árt, mint hasz­nál: elidegeníti a tanulókat a szakmától ahelyett, hogy megszerettetné. Arról nem is szólva, hogy a munkára való nevetésnek, azzal a for­májával, hogy a péktanuló az első években csak lisztes zsákokat ciné1 jen,' már ré­gen szakítottunk. F.zért persze wm a cnkrás~ü-em vezetői a hibásak, hiszen a munkáért hczzéju.k forduló lányoknak olyan, elfgotolt- ságot adhatnak, amilyen épven akad. ök is tud fák, hogy a lá­nyok a saját munkájuk után szívesebben mosogatnának. N. J. A koliektí i tanulság'»!* Interjú dr. Beckl Sándorral, a SZOT titkárával ‘zoil^sek i a p :bí*%£ si 1 a tai Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével össz­hangban, 1968. január elseje után sor került a vállalati kollektív szerződések megkö­tésére. Bár a szakszervezetek­nek és a vállalati, gazdasági embereknek kevés tapasztalat állt rendelkezésre ehhez a nagy munkához, ma már el­mondható: okosan élve az ön­állósággal, eredményesen ol­dották meg ezt a bonyolult, újszerű feladatot. E tapaszta­latokról kérdeztük dr. Beckl Sándor elvtársat, a SZOT tit­kárát. 1 — A kollektív szerződések megkötésénél milyen kérdé­sekről volt a leggyakoribb a vita a szakszervezetek és vállalatok között? — A szerződések előkészí­tésénél és megvitatásánál az üzemi szál tszervezeti szervek szinte minden kérdéshez hoz­zászóltak. Egyes témákhoz hevesebben, nagyobb vitakész­séggel. Például: a jutalom­szabadság és egyéb juttatások mértékének meghatározása so­rán vagy a munkaruha keret meghatározása körül alakul­tak ki nagyobb viták. — Ez teljesen érthető, hi­szen az év elején még nagy a bizonytalanság amiatt, hogy a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének gazdasági alapját, a vállalati nyereség erre fordítható ré­szét az év Végéig, a gazdálko­dás eredményeként hogyan s milyen mértékben lehet majd előteremteni. Ez a bizonyta­lanság tükröződött abban, hogy egyik-másik gazdasági vezető a jutalomszábadság és egyéb juttatások mértékének meghatározásakor néha túlzott óvatosságra is törekedett. — Éles volt a vita a része­sedési alap felosztásánál ér­vényesítendő dolgozói kategó­riákba sorolásnál is. Különö­sen az volt problematikus, hogy az adott vállalatnál mely munkakört betöltő dolgozók kerüljenek az I. és a II. ka­tegóriába. — Ezen túl a munkaidő­csökkentéssel, a bérszínvonal növelésével, a felmondási idő mértékének meghatározásával, valamint túlmunka megváltá­sának módjával kapcsolatban vetődtek fel leginkább vita­tott kérdések. — A kollektív szerződések tartalmát illetően milyen kér­dések ‘ szabályozásában ész­lelhető legnagyobb óvatosig ma még a törvényadta lehe­tőségek kihasználásában, s Beckl elvtárs véleménye sze­rint milyen okokra vezethető ez vissza? — Az elkészült kollektív szerződések többsége a válla­latok hatáskörébe utalt kér­déseket — a helyi adottságok és igények, valamint a tör­vényadta lehetőségek figye­lembevételével — reálisan szabályozta. A nem alaptalan óvatosság mellett azonban ta­pasztalható néhány esetben csak részben indokolt óvatos- • ság is. Ezekre egy-egy példát szeretnék említeni. — Mint ismeretes, a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója ju­talomszabadságban részesíthe­ti azokat a vállalati dolgozó­kat, akiket kiemelkedő társa­dalmi, gazdasági tevékenysé­gük és példamutató magatar­tásuk arra érdemessé tesz. Ez­zel a lehetőséggel a vállalatok többsége élt is, és a kollektív szerződésekben szabályozták, hogy a törzs gárda tagok, a szocialista brigádtagok éven­ként hány munkanap pótsza­badságot kapnak. — Az egyik jól gazdálkodó könnyűipari vállalatnál azon­ban úgy határoztak, hogy csak kivételesen indokolt esetben adnak jutalomszabad­ságot A vállalat kollektívája a következők miatt határozott így: a vállalatot 1968. január elsejével csökkentett munka­idő bevezetésére jelölték ki, ami fokozott műszaki-szerve­zési intézkedéseket követel mind a műszakiaktól, mind a fizikai dolgozóktól. A Munka Törvénykönyvében biztosított iutalomszabadság adása azon­ban tovább csökkentené a munkaidőalapot, ez viszont veszélyeztetné a csökkentett munkaidő bevezetésének si­kerét. Ebben az esetben tehát a tapasztalt óvatosság helyén­való, összhangban van a nép­gazdaság és az érintett dolgo­zók érdekeivel. — Viszont az alábbi tapasz­talat a túlzott óvatosságot mu­tatja: A részesedési alap fel­osztásával és a felhasználásá­OOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOC ^yxwvwtX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX; 3COOOCOOOOOOOOOOOCOOO R HOWARD A fiú nem ölt, ha­52 nem elaludt. Este a * gazemberek megöl­ték Córot kapitányt, dr. Bré- tailt és az asszonyt. Pencroft tette vagy Lorsakoff. Iljics- csel elhitették, hogy ö ölte meg kivimámorban a három embert. Ezzel rávették, hogy azt vallja az ügyben, amit Pencroft. Így két tanú mondta el a »féltékenységi« drámát. Aut-Taurirtban is szívesen felhasználták volna Iljicset, aki Pencrofttal együtt a légióba lépett. De azután látták, hogy csödöt mond végképpen a fiú ideg- rendszere, és el tették láb alól. ... Reggel volt. A nap sárga, perzselő sugarai ép­pen szétnyíltak az ablak előtt, és beömlöttek a szo­bába. Ültek, hallgattak, és mindenki fáradt aggyal gon­dolt a szörnyűségekre. — Mozgalmas pár hetünk volt — jegyezte meg csende­sen Galamb, és titokban, a terítő alatt megfogta Madge kezét. — Most adja át a kar­órát, közlegény. Mondja meg, mit kér érte, és Mad­ge Russel is beleszólhat az alkuba — mondta íves őr­nagy. — Elég messzemenő felhatalmazásom van. — Sajnos, az óra elve­szett — felelte Galamb. Rémülten néztek rá. — Mit mond? — kérdezte Delahay a könyökére tá­maszkodva. — Ezt az állítá­sát jól fontolja meg. — Az óra elveszett, de nyomban megkerül — foly­tatta Galamb —, ha engem általános testi gyengeséggel kiszuperálnak, hogy részint a régi famíliámat eltarthas­sam, részint újat alapítsak. Ha ezt nem teljesítik, ak­kor az óra sohasem kerül elő, olyan jól elrejtettem. Ives a homlokát ráncolta, Minden katonai elképzelést meghalad, amit Harrincourt kért. — Rendben van — mond­ta végül. — Mást nem kí­ván? — De igen. Troppauer Hümér költeményeit Ehhez ragaszkodom! — Ezt vártam tőled — re- begte a költő. •' — Troppauer közlegény külön kitüntetésben is fog részesülni a szerzett érde­meiért — szólt közbe Dela­hay. — Azután ha tőlem meg­kapják az órát, természete­sen Madge Russel tói kell megvásárolni. Én csak mint izgatott megtaláló érdemiek jutalmat. — Minden rendben lesz — mondta íves —, jegyző­könyvbe vesszük a feltéte­leket és korlátlan felhatal­mazásom alapján módomban áll a szokatlan kívánságot teljesíteni. Elkészült a jegyzőkönyv. A tisztek aláírták, hogy íves őrnagy a vezérkar D. osztálya ' nevében a fenti kí­vánság teljesítésére ígéretet tett — És most mondja meg, hol a karóra — sürgette íves. — Hol legyen egy kar­óra? — csodálkozott Ga­lamb. — A karon? — Fel­húzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra. Pencroftot egy hajnalon az orani haditörvényszék ud­varán Kobienszkivel együtt kivégezték. Macquart és Lorsakoff ítéletét életfogy­tiglanira változtatták, és Gardone, rangjától megfoszt­va, két év múlva szabadult. Ezzel a dráma befejező­dött. Mielőtt Galamb és a meny­asszonya elhagyták Oránt, még egyszer felkeresték az »elátkozott« Brétail-villát, és szorongó érzéssel járták vé­gig a poros, elhagyott, sír- szagú szobákat... — Az olyan volt mintegy lift — felelte mosolyogva Madge. — Tessék?! — Egy gramafon működött a szobában villanyszerkezet­tel. A tű karját egy kis ké­szülék állandóan Ismét a le­mez elejére tette. Ha a hallban égett a villany, ak­kor bekapcsolódott a gra­mafon, és ha lecsavarták, elhallgatott... — De ha benyitottam? — Ez a lift rendszer! Az ajtón éppúgy, mint a felvo­nónál: érintkezett a két drót! Ha kinyitotta valaki az ajtót, akkor megszakadt az áramkör. Ha becsukta, akkor újra kapcsolt a két drót, és működött a grama­fon. Azért csináltattam ezt a szerkezetet, mert előrelát­ható volt, hogy a gyilkosok visszatérnek a villába, ku­tatni a terv után. A lemez­ről szegény anyám énekelt, és azt hittem, hogy a gyil­kos bizonyára rémülten me­nekül maid a kísértet elől, amely eltűnik, ha rányitják az ajtót. De éppen az egyik gyilkosnak — Grison volt ez — elárultam, amikor odaköltözött... — És még egy... A siva­tagban, amikor eltűnt a lá­bad nyoma... Az hogy le­het? — Ó, te gyerek! Hát egy­szerűen port merítettem a sisakomba, és szépen hátra­felé lépve behintettem a lá­bam nyomát. Galamb a földet nézte. — Mégsem leszek nyomo­zó... — mondta ezután csendesen. A villát lezárták, és el­utaztak OranbóL Miután hazatértek Párizs­ba, és Galamb a kívánt fel­tételeken kívül megkapta a légió becsületrendjét is, így kiáltott fel: — Ezentúl vigyázok az egészségemre. Nem akarok beteg lenni! . ... Az esküvőt két héttel el kellett halasztani, mert Galamb súlyos influenzába esett. Először volt beteg, amióta elment Párizsból! A halál mosolyogva figyelmez­tette, hogy nem szereti a tréfákat De Harrincourt ter­mészete végül győzött, meg­gyógyult, és elvette Madge Russelt Esküvő után a kis család együtt lakott a régi családi házban. A Russel- tervért Madge annyit ka­pott, hogy nemcsak a há­zat, hanem a jövőjüket is tehermentesítették. Harrincourt néhány hold szőlőt vásárolt Párizs kör­nyékén, ahova az unalmas, előkelő úri Ismerősök nem jártak. Furcsa társaság jött' össze a szőlőben elég sű­rűn. Például: egy grófi kül­sejű hóhér, Hlavács »őr­nagy«, a vén Pilotte, Min- kusz, az óriás Nadov, La- touret alhadnagy, Battista őrmester, és valahányszor Párizsban tartózkodott: íves őrnagy. A házigazda ilyen­kor szájharmonikázott, a fe­lesége jóféle vörös chablis- val kínált mindenkit, és a zümmögő »filharmonikus« vidám muzsikájára íves rá­kezd, a többi meg fújja, mint amikor még ott me­neteltek a sárga szaharai porban, a »régi jó idők­ben«, (VÉGE) val kapcsolatos rendeletéit előírják, hogy a kollektiv szerződésben kell szabályozni a munkakörök kategóriába so­rolását, a részesedés egyéb tormáit, elveit és a felhasz­nálás rendszerét. Ennek elle­nére a részesedési alap fel- használását tartalmazó szer­ződésfejezetek többsége hiá­nyos, csak elvétve lehet ta­lálni olyan szabályozást, hogy a részesedés terhére tervez­nélek premizálást, jutalma­zást, bérszínvonal-emelést. En­nek egyik oka, hogy az ide­vonatkozó rendeletek későn jelentek meg, sőt egyes kér­dések még ma sincsenek ren­dezve, (például a bázis-bér­színvonal jóváhagyása a vál­lalatok részére). A másik ok az, hogy most még teljes biz­tonsággal nem látható, hogy az év elején vállalt kötele­zettségek gazdasági alapját milyen mértékben lehet majd előteremteni. Ennek a prob­lémának a megoldása a ne­hézségek ellenére sem volt le­hetetlen. Véleményem szerint a helyesen eljáró vállalatok ezt úgy rendezték, hogy egyes kérdések szabályozása előtt gazdasági számításokat végez­tek, és annak figyelembevé­telével döntöttek az évközbe- ni premizálás, a bérszínvonal növelése és más problémák te­kintetében. I — A kollektív szerződések végrehajtásának állandó el­lenőrzésére milyen gyakorla­ti intézkedéseket tettek va&9 szándékoznak tenni a szak- szervezeti szervek? — Különösen a kezdeti sza­kaszban nagyon lényeges fel­adat, hogy elsősorban a vál­lalati szakszervezeti szervek rendszeresen ellenőrizzék a kollektív szerződések rendel­kezéseinek végrehajtását. Fi­gyelemmel kell kísérni a vál­lalati intézkedéseket, s ha úgy találják, hogy azok tör- vénysértőek, gyors és haté­kony orvoslásra kell töreked­niük. Ha az orvoslás másként nem megy, a dolgozó részére a munkaügyi döntőbizottsági eljárás során kell megadni a segítséget, vagy végső esetben kifogásolási joggal kell élni a dolgozó. érdekében. — Fői kell figyelni arra, hogy a kollektív szerződés egyes rendelkezései hiányosak, félreérthetőek vagy nem egy­értelműek. Ilyen esetekben a koMektív szerződés menet közben történő kiegészítését vagy módosítását, illetőleg el­vi állásfoglalás kidolgozását célszerű kezdeményezni. — A felsőbb szintű szak­szervezeti szervek is közremű­ködnek az ellenőrzésben. A szakszervezeti központok az illetékes minisztériuminál együttműködve valamennyi, a tárca felügyelete alá tartozó vállalat kollektív szerződését megvizsgálják, és a feltárt hiányosságokat rövid űtoe közük a vállalatokkal. A SZOT titkársága és elnöksége la megtárgyalja a kollektív szerződések megkötésének ta­pasztalatait, s az abból levont általános jellegű következte­téseket majd minden érdekelt szakszervezeti szerv rendelke­zésére bocsátja elsősorban ab­ból a célból, hogy a kővetke­ző kollektív szerződések meg­kötésének munkálatait meg­könnyítse és a jó tapasztala­tok felhasználását által ánce- sá tegye. Gy. 1 A Magyar Pa mu ti par Bu­dapest (IV., Üjpest, Erkel u. se.) FÖLVESZ 16. életévüket betöltött lányokat és 18. életévüket betöltött férfiakat Szállást Budapesthez közeli' községben biztosítunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom