Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1P68. márclns S. NÁLA A BŰNTUDAT, A MEGBÁNÁS ISMERETLEN FOGALOM Halálra ítélték a belesi rablógyilkost leit. Természetesen a nagyszü­Olcsóbb, jobb gyártmányok Az idei első megrendelők között Románia Tanműhely, új gépek, kísérleti üzem Izgalomba hozta a megyét, mindenkinek ökölbe szorult a keze, aki tudomást szerzett a kegyetlen bűntettről. Hamis feltételezések, légből kapoU hírek kaptak lábra. A ható­ságok azonban gyorsan dol­goztak, napok alatt kézre ke­rült a hetesi plébánosnak és özvegy édesanyjának gyilko­sa: Répási Tibor hetesi lakos. Répási bűnügyének tárgya­lását a Megyei Bíróság épü-. létében a napokban tartotta az illetékes bíróság. Rendkí­vüli érdeklődés kísérte a tár­gyalás lefolyását, mindenki kiváncsi volt: mi vitte rá a szörnyű tettre a gyilkost, s egyáltalán milyen lehet az az ember, aki hitvány anyagia-. kért képes kioltani két ár­tatlan ember életét. Sokan úgy képzelték, hogy megtört, kínzó lelkiismeretével vívódó fiatalembert látnak majd a vádlottak padján. Répási meg­jelenése s első mondatai utón azonban a tárgyalás részvevői megdöbbenve látták, lelkiis- meret-furdalásról, megbánás­ról szó sincs. A vádlott közömbös arccal lépett a tárgyalóterembe, te­kintete kifejezéstelenül sza­ladt át a részvevőkön, őrzői között ülve kezét ölében tar­totta, látszólag nem vett tu­domást a teremben felmoraj- ló emberekről. Míg a vádiratot olvasták, egyik lábáról ' a másikra állt, egy-egy mondat végén alig észrevehetően bólintott. Nyil­ván az emlékezetét és a ható­ságok által megállapított tény­állást egyeztette. Magatartása akkor sem vál­tozott, amikor azt ismertették, hogyan ölte meg Hollós Bélát és özvegy Hollós Bélánét. De tekintsük át, mi is történt ad­dig, míg Répási elkövette a kettős gyilkosságot? “Bármi áron pénzt szerezni Édesapja sekrestyés és ha­rangozó volt a hetesi plébá­nián, maga is gyakran segített neki az apróbb munkákban, így aztán alaposan megismerte a plébániát, a benne élőket. A Répási család egyébként roppant zilált családi életet élt. Az édesanya betegsége miatt az öt gyerek nevelése teljesen az apára hárult, ö azonban vajmi keveset törő­dött velük. Miután az édesanya 1959-ben meghalt, a családfő ismét megnősült, de a mostoha sem adott sokat az öt gyerek neve­lésére. Répási Tibor akkor fe­jezte be az általános iskolát, ezután Komlón lett ipán tanu­ló. De nem tanulta ki a tető­fedő szakmát, két év múlva otthagyta az ipari iskolát, Ka­posvárra került a postához, ahol mint tanuló szakmunkás dolgozott, tisztességes fizeté­sért. Répási azonban soha nem volt elégedett azzal a pénzzel, amit munkával szerezhetett. Egyre többször fordult meg fe­jében a gondolat, hogy bármi áron is, de sok pénzre tesz szert. Hogy legyen szórakozás­ra, italozásra, léha életmódra. A pénzszerzési lehetőségek kö­zött kutatva — ahogy ezt a tárgyalás során kihallgatott ta­núk is bizonyították -— már 1966-ban felmerült benne a he­tesi plébános kifosztásának gondolata. Azért szemelte ki őt, mert gazdag embernek tar­totta. Már akkor megfordult fejében az őrült gondolat, hogy ha másként nem megy, hát benzinnel leönti és fel­gyújtja a papot, annak édesanyját, a házat, s mindent megtesz, hogy eltün­tesse a rablógyilkosság nyo­mait. Akik hallgatták veszett képzelgéseit, tán nem is gon­dolták, hogy alig több mint egy év múlva Répási elköveti ezt a gyilkosságot. A gyilkosság napja 1967. december másodikán a gyékényesi vonaton utazva is­merős útitársaival közölte, hogy Kaposmérőn leszáll, s meglátogatja itt élő nagyszü­lőkről szóló meséből semmi sem volt igaz, valójában azért szállt itt le, hogy az innen ve­zető földúton belopakodj m Hetesre. Ügy gondolta, ha Ka­posvárról buszon utazik a fa­luba, ismerősökkel találkozik. aMk később esetleg vallomás! .ehetnek rá. Már közel járt Heteshez, amikor egy szőlőkarót fellé­pett a földbő', így jobban biz­tonságba érezte magát. Éjsza­ka fél tizenkettő lehetett, ami­kor a hetesi plébánia épületé­hez ért. Az árnyékban lapulva szemügyre vette a környéket, látta, dolgoznak a szomszédos szeszfőzdében, s hallotta, hogy egy autóbusz motorja túrázik. A plébánia ablakai vakon egy­beolvadnak a sötéttel, ember sehol a környéken. Körülkém­lelte a házat, s miután meg­győződött róla, hogy mncs ku­tya, a hátsó kapun óvatosan beosont az udvarba Megpró­bálta nyitogatni az ablakokat, de kísérletei nem jártak si­kerrel. Ezután a vécé ablaká­hoz ment, annak a rácsát a már előre fölszedett karó se­gítségével fölfeszegette. Mi­után még egyszer meggyőző­dött, hogy senki sem látja, be­mászott az ablakon. Villanyt nem mert gyútjani, minden lépésére ügyelve a konyhába lopódzott. A falióra pont éjfélt mutatott. Leült, cigarettára gyújtott, várt Órák hosszat maradt egy helyben, mígnem hajnali négy óra tájban egy olyan eszköz után kezdett ku­tatni, amivel artu'menianná teheti majd áldozatait. A ter­ve az volt, hogy. •megvárja, amíg fölkelnek a ház lakói, s egyenként végez velük. Egy hetven centiméter hosszúságú, ötkilós tárgyra — egy ostya­sütőre — lelt, azt magához vette, s várt tovább. Az ajtó mögött kezében az ostyasütővel Hat óra után apró zajokat hallott a dolgozószoba felől, itt aludt Hollós Béla. Répási a fo­lyosón, az ajtó mögé allva, az ostyasütöt a feje jóié emelve várta, hogy kilépjen a szobá­ból a plébános. Az, amikor meglátta a fiatalembert, ré­mülten visszahőkölt, védeke­zésre azonban már nem volt ideje. Kezét feje elé kapta, amikor rásújtott a gyilkos. Hollós Béla a földre zuhant, ezután még két ütést kapott. Ezután Répási özvegy Hol­lós Béláné hálószobájának aj­taját tépte föl. A szerencsétlen idős asszony felsikoltotí, de védekezni ő sem tudott, az el­vetemült gyilkos ncgy ütéssel őt is megölte. Még hörgött, vívta haláltusáját, amikor Ré­pási már a plébános fiókjai- oan kutatott. Pénzre nem ta­táit, szivart, cigarettát, ébresz­tőórát vett itt magához. Fel­forgatta a lakást, de a nagy összegre, amire számított se­hol sem lelt. Erre kiforgatta a halott plébános zsebeit is, s azokban körülbelül százhar­minc forintot talált, azt is zsebre vágta. Mivel félt, hogy valaki tetten éri, ugyanúgy, ahogy jött, kimászott a mellék- nelyiség ablakán. A tárgyaláson mindezt ma­ga is elmondja, nyugodtan, vi­lágosan, mintha nem is két ember életéért felelne. Egyál­talán: semmi emberi megnyil­vánulás nem látszik rajta. A tanúk vallomásához hozzáfűz­nivalója nincs, bólint, s közö­nyös arccal hallgatja tovább a tanúkat. Azok elmondják, hogy a gyilkosság reggelén Kaposváron — miután nyu­godtan megreggelizett — meg­látogatta egyik rokonát, eltré­fálkozott, kínálgatta a szivar­ral, amit a papiakból rabolt. Azt mondta, attól a kislány­tól kapta ajándékba, akinek udvarol. Ugyanígy viselke­dett kisbaj omi ■ rokonainál is, akiket szintén meglátogatott Véget érnek a tanúkihallga­tások, lassan kialakul a teljes kép. Kétséget kizáróan meg­állapítják, Répási kegyetlen bűntettét pénzszerzésért kö­rétté el. Semmilyen politikai láttere nincs az ügynek. Ré­pási a pénzért bárkit meggyil- ■kolt volna! Ahogy ezt a vád­irat is aláhúzta, Répási társa­láírói veszélyessége olyan nagyfokú, hogy a legszigorúbb büntetés kiszabása az indo­kolt Társadalmunknak minden erőfeszítése ellenére is — saj­nálatosan — viszonylag sok az élet elleni bűncselekmény; a legdrágábbnak, az életnek a védelme minden illetékes szerv egyik legfontosabb kötelességei közé tartozik. Szocialista tár­sadalmunkban még jobbat! ér­vényt kell szerezni annak az álláspontnak, hogy a legfőbb érték az ember. Éppen ezért, ha úgy szükséges, ennek biz­tosítása érdekében ki kell szabni a legszigorúbb bünte­tést A bíróság a tárgyalás harmadik napján hirdette ki az ítéletet. Répási éppúgy vi­selkedett ekkor is, ahogyan ez idáig, mindenkiben bizonyossá vált: nála a bűntudat, a meg­bánás ismeretlen fogalom. Arc­rezdülés nélkül hallgatta az ítéletet: -A Magyar Népköz- társaság nevében a bíróság Ré­pási Tibort előre kitervelt mó­don, nyereségvágyból és több emberen elkövetett szándékos emberölés miatt halálra ítéli!« Élve a törvényes lehetőség­gel, a Vádlott és a védelem enyhítésért fellebbezett. Készül a »Tentomatic- sátor. Még csak rövid múltra te­kinthet vissza a Tabi Cam­ping Vállalat, de nevét, hírét — gyártmányai révén — ha­tárainkon túl is jól ismerik. Szállítottak már Olaszország­ba, Norvégiába, Kanadába. Régi, tíz-tizenöt éves tapasz­talattal, termelési gyakorlat­tal rendelkező Vállalatoknak lettek méltó versenytársai. Kovács Pál főmérnökkel arról beszélgettünk, mit tesz­nek azért, hogy a már meg­nyert piacot meg is tartsák és a vevők számát tovább nö­veljék. — Nemrégen kötöttünk egy kölcsönösen előnyös szerző­dést a HUNGAROTEX Válla­lattal. Partnerünk szerzi, ku­tatja a piacot, gondoskodik állandó megrendelésről, mi pedig biztosítjuk, hogy minő­ségileg kifogástalan terméke­ket, határidőre szállítunk. Annak a bizonyítására, hogy mennyire kedvező ez a szerződés, a főmérnök el­mondja, hogy most kaptak egy olyan nagy tételű meg­rendelést, amire még nem volt példa: 1800 »Ten torna tie- elnevezésű sátrat készítenek Angliának. Idei, első megren­delőik közé tartozik Románia is, oda 1140, normál típusú Balaton sátrat szállítanak. A Camping Vállalat terve­zői kollektívája arra törek­szik, hogy olcsó, praktikus, többféle célra is használható, tetszetős termékek kerüljenek ki tőlük. Ilyen közös munka eredménye a garázssátor, amely télen-nyáron használ­ható garázsnak, s garázsnak és sátornak is. Az első félév­ben ezer készül belőle. A Vá­ci Hajógyár kérésére pedig csónakra szerelhető és földön is összeállítható vadászsátor mintadarabját készítették el, s még két típust dolgoznak ki. Kidolgozták egy kétszemé­lyes sátor tervét is a terve­zők, és a »Kiskoppány« nevet adták neki. Előnye, hogy nem hagyományos impregnált anyagból készül, hanem po­lietilén fóliával borítják, s mindössze 902 forintba kerül, fele annyiba, mint a régi. Va­lamennyi új terméküket be­mutatják az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron. Mintegy háromszázezer fo­rintot fordítanak gépek, gyorsvarrógép, csehszlovák és NDK gyártmányú gyors, Il­letve kéttűs gépek beszerzé­sére, szakembert fogadnak, aki dolgozóikat ezek haszná­latára kioktatja. Dolgozóik száma szinte napról napra növekszik, év végére eléri a háromszázat. A napokban kezdte meg műkö­dését tanműhelyük, ahol a* új dolgozókat kioktatják a gé­pek kezelésére, megtanítják őket a szabásra is. Szeptem­berben megkezdik az ipari ta­nulók képzését, 1—1,5 évi ta­nulás után szakmunkás-bizo­nyítványt adnak nekik, öt­millió forint felhasználásával tovább bővítik az idén az üze­met, s ez lehetővé teszi, hogy a jelenleg négy személlyel dolgozó kisérleti műhelyüket üzemmé fejlesszék, s itt gyárt­hassák a sátrakhoz szükséges fém alkatrészeket is. A távla­ti terv szerint a kísérleti üzemben a fémcikkeket 150 ember gyártja, a sátorrészleg pedig ötszáz dolgozót foglal­koztat majd. A kísérleti műhelybe már most több gépet, esztergái, hegesztő berendezést stb. sze­rezlek be, s’ egy megállapodás alapján a Váci Hajógyár he­gesztő szakembereket képez számukra. Azért pedig, hogy dolgozóik mielőbb elsajátítsák a nagyüzemi gyakorlatot, rendszeres tapasztalatcsere­kirándulásokat tesznek a Ka­posvári Ruhagyárba. Pintér Dezső . N Olőiísziapúk fg A FORDULAT Idegesen állít be a tsz-irodába egy parasztember. Dühösen vágja oda a cigarettát a kályha előtti bádog­ra, s mint egy gyűlölt férget, olyan energiával tapossa szét. — Mi van, Jóska? — kérdi csöndesen az elnök. — Hát tudod, én elválok az asszonytól. — Nafene ... — Azt már nem lehet bírni, amit ez csinál. Tavaly azért rágta a fülemet, hogy vegyünk egy televíziót. Hát jó. Vegyünk. Alig hazahoztuk, elkezdte mondogatni, azért mégis csak megérdemelné ez a drága készülék, hogy valami érdemesebb asztalon álljon. Addig hajto­gatta, míg meglett a tévéasztal is. Most meg azzal jön, hogy nem passzol a bútorhoz a televízió meg az asz­tal színe! Cseréljük ki a bútort. Érted? Mert nem pasz- szol a színe. És hogy ő már ki is nézte, most éppen van egy kedvére való garnitúra. Hát ezt már nem lehet bírni... — És mit tehetek az érdekedben? — Hát ha lehet — köszörülte meg a torkát és hir­telen hangot változtatott —, adjál holnapra egy von­tatót. — Minek? Tán az asszonyt akarod valahová vég­leg elfuvarozni a háztól? — A, dehogy! Hazahoznánk akkor azt a bútort... © MÁS VILÁG VAN Színházi büfé, előadás kezdete előtt. Szívom a ci­garettát, de az erőteljes hangra odakapom a fejemet. Egy parasztember talpig elegáns feketében. Valakinek magyaráz. — ... Igazán örülök, hogy megismert. Mert mióta nem találkoztunk, sokat változtam én is meg a világ is. A lányom férjhez ment, itt lakik az új városrész­ben. ötezer forintot keresnek havonta. — Szép pénz. — Szép. De én, egyszerű tsz-polgár, hordok nekik a disznótól a tojásig mindent. Nemigen kell azoknak költeni ennivalóra. És mégis! Tudja __, Én mondom m agának: más világ van. Ezeknek mégsincs a hónap végén sohasem pénzük. Ilyen cipő, olyan ruha. Bezzeg a mi időnkben. Ha bejött egy kis pénz a házhoz, ra­kosgattuk, és vettük a földet. Dehát! Legyint. Kis szünetet tart. — Mondja, találkozott már maga itt velem a szín­házban? — Nem ... — Pedig látja, most itt vagyok. Mondom,, hogy más világ van! Vörös Márta _____________________________________J Szalai László A Játioshida és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet megvételre keres állványfa- minőségnek megfelelő fenyőrönköt, árjegyzék szerinti egységáron. Az ajánlatokat Jáncshida, Petőfi Sándor u. 1. sz. címre kérjük. (6832) A KŐOLAJVEZETÉK VÄLLALAT SÜRGŐSEN könyvjóváírással átvesz kb 200 m2 alapterületű MODULB ARAK KOKAT Cím: Kőolajvezeték Vállalat beruházási főosztálya, Siófok, Tanácsház utca 11. Telefon: Siófok 144. ___________________________________(6835) . \

Next

/
Oldalképek
Tartalom