Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Vasárnap. 1968. március 3.

3

SOMOGYI NÉPLAP

SÜSS

A megyei tanácsülés napirendjén:

Az iparosítás helyzete és a tanácsi munka

NÉMETH FERENC ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA

A megyei tanács csütörtöki ülésén az idei fejlesztési terven kívül megtárgyalta a megye iparosításának helyzetét, a Politikai Bizottság 1965. január 12—i határozata alapján. A végrehajtó bizottság pedig a múlt évi munkájáról adott számot a tanácsülésnek. A vitában részt vett Németh Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A megye iparosítását két számadat jól* szemlélteti: az első ötéves terv végén Somogy szocialista iparában 8834 ember dolgozott, a múlt évben pedig — az építőiparral együtt — már 33 693 embernek adott kenyeret a somogyi ipar. A fejlődés nem volt mentes ellentmondásoktól.

A megye vezetői azonban nem néztek tétlenül a somogyi ipar- fejlesztés nehézségeit: a megyei pártbizottság irányításával széles körű elemző munka indult meg az ellentmondások okainak feltárására.

E tevékenység eredményeként az MSZMP Politikai Bizottsága 1985. január 12-én megtárgyalta a Somogy megye általános helyzetéről szóló jelentést, és megállapította: *... a megye adottságai lehetővé, az ország és a megye szükséglete indokolttá teszik az ipar eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztését.'*

Ennek a dokumentumnak az alapján készült el a megye fejlesztési programja. A harmadik ötéves tervben megkezdődött a program valóra váltása a Politikai Bizottság meg a megyei pártbizottság Somogy fejlesztésével foglalkozó, 1965. január 22-i ülésének határozata alapján. A terv fő célkitűzései szerint a megyeszékhely iparosítása mellett erőfeszítéseket kell tenni a járási székhelyek iparosítására is. Elkészült a megye munkaerőmérlege, és fölmérték a szakemberszükségletet is. Eszerint az ipartelepítés mellett gondoskodni kell kétszáz mérnökről, ötvenöt közgazdászról és több mint ötszáznyolcvan technikusról, de ki kell alakítani a megfelelő szakmunkásgárdát is.

A harmadik ötéves tervből eddig két év telt eL Az eddigi eredmények kedvezőek: az említett időszak alatt 878 millió forint értékű beruházást kezdtek el Somogybán. Ezek közül már befejeződött a kaposvári- húsüzem és az Országos Baromfiipari Vállalat Kaposvári Gyárának rekonstrukciója; 34,9 millió forintot költöttek a Dél- magyarországi Fűrészek barcsi és csurgói telepére; felépült a tabi kenyérgyár. Befejezés előtt áll a Nagyatádi Konzerv-« gyár 274 millió forintos bővítése, jól halad a Kaposvári Villamossági Gyár építése, és az idén befejeződik a siófoki szikvízüzem építése is.

Ennek a nagymértékű iparosításnak köszönhető, hogy a korábbi évek szomorú tapasztalataival ellentétben 1966-ban már nem csökkent, hanem az előző évihez viszonyítva négyszázzal nőtt a megye népessége. Ezzel megyei szinten kedvezővé váltak a népmozgalmi adatok. Egyik-másik járásból azonban még mindig nagy az elvándorlás, s ez munkaerőfölösleget jelez. Az ingázók csak a lehetőséget várják, hogy másutt telepedjenek le. Gondot okoz — mint erről Berek János, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyárának igazgatója beszélt a megyei tanácsülésen — a megfelelő szakmunkásutánpótlás biztosítása. Főleg lakatos, géplakatos és hegesztő szakmunkásból van kevés. Kevés a jelentkező is ezekre a szakmákra. Ezért is javasolta Szerecz László, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója is, hogy megfelelő koordinációval biztosítsák a szakmunkás-utánpótlást. Kétségkívül sokat enyhít majd a gondokon

az iparitarruló-iskola fölépítése. A vállalatoknak azonban a termelésnövekedést nemcsak létszámemeléssel, hanem a termelékenység növelésével is elő kell segíteniük. Ehhez pedig jól képzett szakmunkásokra van szükség. A Politikai Bi-, zottság határozata alapján kidolgozott iparfejlesztési elképzelések nem változtak meg az új mechanizmus körülményei között sem: továbbra is érvényesek az ipar arányos területi fejlesztésére vonatkozó irányelvek. A jövőben azonban a beruházások többsége a vállalati fejlesztési alapok terhére valósul meg. Ám mivel Somogy az iparilag fejletlen megyék közé tartozik,. kiemelt állami támogatást kap. Azoknak a vállalatoknak pedig, amelyek ide települnek, kedvezőbb bankhitelt nyújtanak. A harmadik ötéves terv ideje alatt megvalósuló ipari beruházásokra költendő összeg nagyobb lesz az eredetileg tervezettnél. Így mód nyílik a járások gyorsabb ütemű iparosítására is. Néhány nagyobb községben is — kísérletképpen — lehetőség lesz 100—200 embert foglalkoztató telephelyek létesítésére. Előnyben részesítik a női munkaerőt foglalkoztató ipari üzemek telepítését. Az új ipartelepítések sok gondot okoznak ezután is, mégsem mondhatunk le róluk. Ezekről beszélt többek között felszólalásában a megyei tanácsülésen Németh elvtárs is.

— Néhány éve Somogybán sem értették meg némelyek az iparosítás fontosságát. Sőt még ma is lehet hallani olyan fölvetéseket, hogy ér- demes-e szorgalmazni az ipar- fejlesztést, amikor más gondok is szorítanak bennünket; lakást kell építeni, kommunális beruházásokat végezni és javítani kell a kulturális ellátottságot is. Sokan mondják, hogy először ezeket oldjuk rpeg, s csak utána iparosítsunk. A megyei pártbizottság a tanáccsal együtt tíz esztendeje igen céltudatosan foglalkozik az ipartelepítéssel. Ennek eredményei most már láthatóak: létrejöttek a somogyi ipar alapjai. Köszönet jár azoknak — több százan vannak —, akik részt vettek ebben a nagy munkában. Az élet azokat igazolta, akik harcoltak az iparosításért — Mondják sokan — közgazdászok is —, hogy a tsz-ekben munkaerőhiány van Igaz, vannak ilyen szövetkezetek, de sok közös gazdaságban már munkaerő-fölösleg mutatkozik. Somogy keresőképes lakosságának 52 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Országos szinten ez a szám 30—32 százalék. Ha nem iparosítanánk, a mező- gazdaságban jelentkező munkaerőfölösleg elmenne a megyéből. Először csak ideiglenesen, ám később el is költöznének. Olyan helyzetet kell tehát teremteni, hogy a Somogybán felszabaduló munkaerőnek itt biztosítsunk munkát. Ahol a tsz-ben munkaerőhiány van, oda menjenek vissza az emberek: hozzák rendbe a gazdaságot De ne felejtsük el, hogy a mezőgazdaságban fokozódik a gépesítés. Ennek foka most 45—50 százalék. Fő törekvésünk, hogy gépesítsük még a betakarítást meg az állattenyésztést is. Ha ezt megtesz- szük, még több munkaerő szabadul fel. — Ne feledjük el — folytatta Németh elvtárs —, hogy a társadalom fejlettségét az iparosítás foka is meghatározza. Tény, hogy kevés a szakemberünk. A járható út az, hogy olyan szakembereket hozzanak ide, akik az ipar alapjainak lerakása mellett a szakmunkás- képzésben is segítenek. Emellett a képzésről sem szabad megfeledkezni. Körülbelül 1200 fiatal jár el a megyén túlra szakközépiskolába. Ez

nem baj. Az viszont igen, hogy az iskola elvégzése után nem jönnek haza. Az ő megnyerésük is az egyik lehetősége annak, hogy gondoskodjunk ipari szakmunkásokról. De ha kell, a gimnáziumok rovására is hozzunk létre több szakközépiskolát, hogy a fejlődő ipar ne küzdjön megoldhatatlan szakembergondokkal. A műszakiakat, közgazdászokat is nekünk kell biztosítani. Erre pedig ne sajnálják a vállalatok az ösztöndíj-alapjukat. Minden támogatást meg kell adni az ipar kibontakoztatására, vállalva a kezdeti ellentmondásokat, nehézségeket is.

A megyei tanácsülésnek jelentésben számolt be a végrehajtó bizottság a múlt évi munkájáról. Ehhez kapcsolódva Németh elvtárs többek között ezeket mondotta:

— Jól ismerjük a vb munkáját Ez a munka véleményünk szerint a tanácsüléstől is több figyelmet érdemelt volna annak ellenére, hogy jól mennek a dolgok, nincsenek nyugtalanító jelenségek. A múlt évben nagyon nagy és eredményes munkát végzett a végrehajtó bizottság. Ezt a munkát érdemben értékelni kell, hiszen a legtöbb ember számára ez jelenti az igazi elismerést ez ad új lendületet feladatainak elvégzéséhez. A vb munkáját eredmények jellemzik, de számtalan kérdésben még nagyobb odaadás kell ahhoz, hogy a megye fejlődése továbbra is jó

ütemben haladjon.

Van javítanivaló a megyei tanács apparátusának munkájában is. Ám nem szabad belenyugodni az olyan jelenségekbe, mint amilyet például a siófoki kórház építése körül tapasztalni. Koncentrálni kell a rendelkezésre álló erőt, hogy elkészüljön ebben az évben. Szó esett itt a marcali kórház rekonstrukciójáról, de amíg a siófoki nem készül el, addig más hasonló feladat megoldásához nem várhatunk hatékony segítséget Több mint egy éve elhatározták, hogy célszerű volna Kaposváron létrehozni az állami gazdaságok mintaboltját, hiszen más megyékben több is van belőle. Ez javítaná a város ellátását, de az aktatologatás már egy éve folyik és még mindig nincs semmi.

— Amikor ezekről a hibákról beszélek, akkor a munka hatékonyabbá tételére gondolok. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik mindent megmagyaráznak. Nem azt kell keresni, hogy hogyan nem lehet, hanem azt: hogyan lehet megoldani a feladatokat. Mindig arra van szükség, hogy teljes erőbedobással dolgozzunk feladataink megoldásán, s színvonalas munkával igyekezzünk megteremteni azt, amiért harcolunk. A nép szolgálatába szegődtünk: ebből következik,; hogy az élet adta feladatokat ezeknek az igényeknek a figyelembevételével nekünk kell megoldani. A tehetetlenségbe nem szabad belenyugodni, hiszen a megyei pártbizottság megítélése szerint a megyei tanácsban, a végrehajtó bizottságban adva vannak a hatékonyabb munka személyi, politikai és tárgyi feltételei. A megyei pártbizottság és a megye pártszervezetei minden támogatást megadnak ahhoz, hogy a tanácsok dolgozói munkájukat még magasabb színvonalon, még eredményesebben végezhessék — fejezte be felszólalását Németh elvtárs.

Fék az ideológiában

3C&döe.&ijmeref/ea bavátú ni,

rßitev !

I

zgalommal és nagy érdeklődéssé olvastam leveledet. Megpróbálok ugyanolyan őszintén és közvetlenül válaszolni rá, ahogy te tetted — barátságunkra hivatkozva. Zavarba hoztál, ugyáin, ment stílusodtól, leveled hangjától, az aláírástól képtelenség megtudni, hogy ki vagy. Péterinek mondod magad, kanettöljes hangod szerint azonban akár Abel iá lehetnél. De nem is ez a fontos. Örülök, hogy' volt véleményed, közölnivalód «•Isteni« színjáték dmű cikkünk kapcsán. Válaszolok, hogy megköszönjem jelentkezésedet, s hogy ezzel együtt — remélem, hogy nem neheztelsz érte — vitassam alapállásod helyességét. ..

Be keld látnom, jó előre védőbástyát építettél magad ködé, de hidd el, ügyetlenül. Szinte túlzott jelzőkkel illetve helyesled a cálkk mondanivalóját, áradozol, hogy azután néhány »■észrevétellel« bizonyítsd: voltaképpen úgy ahogy van, elveted az egészet. Vizsgálódásod alapja más, mint a miénk. S mert úgy érzed, többre nem futja az erőd, hát fékezni próbálod erőfes zítósoinket, az ideológiai harcot;, elméleteket gyártasz, s kényszerű »logikád« önmagád nézeted ellen fordul, mint a bumeráng. Ha a békéről vitatkoznánk, most pacifistának tartanálak, jóllehet még az is jobb a te gyanús belenyugvásodnál. Soraiddal, minden idegszáladdal ideológiai »békére« buzdítasz, s módszered 'megtévesztő. Látszólag ugyanis 'alünfc vagy, jót akarsz, de hidd el, minden, szavadból kitetszik: világnézetünk, céljaink nem azonosak. Elveted, értelmetlennek tartod az ideológiai harcot, ezért vitatkozom hát veled ... így írsz leveled elején:

«■Egész cikked lényege és legfőbb értéke az a bátor kritika, amely az iskolás gyerekek kényszerű kétszínűségét illeti...«

V

ilágnézeti kérdésekről vitatkozunk tehát — bár ezt le nem innád, el nem ismeméá semmiért —, a nevelés problémáiról, s ez az egyik legizgalmasabb kérdés napjainkban. Te is jól tudod, Péter, hogy amikor az ember világnézeti dolgokról nyilatkozik, akkor nemcsak a világról alkotott képét vázolja fel, hanem vallomást tesz önmagáról is. Ezt nem éeled kapcsolatosan mondom, bár nem árt, ha magadra veszed. Gyerekeinkről vain szó! A jövő — mégpedig a szocialista jövő — várományosairól, akiktől azt várjuk, hogy ne csak megtanulják a marxizmust, hanem magukénak vallják, aszerint éljenek, ez tükröződjék mindennapi tevékenységükben, ez határozza meg életük minden mozzanatát és törekvését.

Társadalmi követelmény ez. Hogy harc árán valósul meg? Jól tudjuk mi azt. De mig te azt várod, hogy magukra hagyjuk gyermekeinket (hisz akikor akadálytalanul érvényesülhetne az idealista befolyás), addig mi a realitás, a tudományos és leghaladóbb világnézet talajáról fogjuk kézen őket, igazságunk és szándékunk tisztaságának teljes tudatában. Jóval erősebbek vagyunk, mint a te híveid, lásd be, kérlek. És mégsem erőnek erejével, hanem a felvilágosítás, a tudomány, a társadalmi valóság ábrázolásának eszközével, vitával és meggyőzéssel harcolunk, s akarjulk elérni céljainkat.

Ugye nem haragszol, ha még idézek tőled?

»A szülők túlnyomó többsége tudományos nevelést vár az iskolától, vagyis azt, hogy gyermekeikből művelt, az általános műveltség alapjaival rendelkező, becsületes emberek legyenek. Tehát írást, olvasást, számtant, földrajzot, biológiát stb. De egy anti-hittant, vallásellenes vallás- oktatást nem kívánunk ... «

Mondd, szülő vagy te, Péter? Ha nem, hát kinek a nevében beszelsz? Általánosításodat az élet cáfolja meg, nem én, s fura fogalmaiddal célt érni képtelenség. Lépten-nyomon ellentmondásokba keveredsz. Tudományos nevelésről ágálsz, szaktudományokról beszélsz minduntalan. Mintha ezek tisztán léteznének, s nem volna közük világnézetünkhöz. Pedig'jól tudod — vagy tudnod illene —, hogy a marxista filozófia minden fogalmát és megállapítását éppen e szaktudományok bizonyítják. Tudományosan megalapozott a mi világnézetünk, filozófiánk a világ tapasztalati és elméleti ismereteire támaszkodik. És te mégis ->an- ti-valtásnak« nevezed a marxizmust,

«■vallásellenes vallásoktatásncűc« világnézeti nevelésünket?

Rossz úton jársz, Péter, nyisd föl a szemed!

Ráadásul fölteszed a «szónoki« kérdést: »Mennyiben zavarja a tudományos felkészülést, ha a gyerek esetleg hisz istenben vagy az angyalokban?■* Erre már válaszolnom sem kellene. Az az érzésem, te hiszel istenben, s ehhez jogod van. De vaillod-e vele együtt meggyőződéssel a materialista világnézetet? Kár kérdeznem, hisz nyilvánvaló: nem tudod összeegyeztetni a kettőt. Kétféle világnézete nem lehet az embernek, a tudománytalan idealizmus s a tudományos materializmus két ellenpólus, nem fér meg egymás mellett. Látha'tod, harc van közöttük, s lesz is egészen a materializmus teljes győzelméig.

A világnézetet az emberek anyagi életviszonyai határozzák meg, a gazdasági és osztáiyviszonyok — már bocsáss meg, hogy «kioktatlak.« Nem ón mondom, a filozófiatörténet bizonyítja, hogy a materializmus a haladó társadalmi osztályok érdekeit, törekvéseit és világszemléletét, az idealizmus viszont a konzervatív, a reakciós uralkodó osztályok hatalomfóltését fejezd ki. S te az ideológiai harc fékezésével nem bizonyítasz mást, minthogy ez utóbbi, az elavult, tudománytalan világnézet képviselői közé tartozol. Nem vagy egyedül, tudom. A mi álláspontunk győzelme azonban nem belenyugvás, nem félelemkeltés vagy erőszakos beavatkozás, hanem nagyonis tudatos, türelmes és meggyőző munkával következik be.

Egy gondolatot még, Péter! Azt írod, hogy miért várunk világnézeti állásfoglalást egy tizennégy éves gyerektől, s hogy ne kínozza őket állásfoglalásra se tanító, se plébános.

A »se plébános«-!, tudom, csak megtévesztésből írtad a végére, de azzal egyetértek, hogy »ne kínozzuk«. Nem, Péter, ezt se a tanító, se más materialista világnézetű ember nem teszi. De kérdeznék valamit. Mondd csak: huszonöt évvel ezelőtt miért nem tizennyolc-húszéves korban kezdték tanítani a hiszekegyét, miért nem csak a felnőttektől vártak világnézeti állásfoglalást? Bizonyítsam neked, hogy a gyerek fogékonyabb, hogy egész életére, szemléletére, magatartására kihat az, amit az iskolától kap? Vagy miért nem »■követeled«, hogy tizennyolc éves korban kezdjük tanítani az olvasást, a fezámtant, a történelmet?

Tudom, ezek a kérdések nem győznek meg téged. Dé hogy kiből mi lasz, milyen világnézetet vall magáénak, abban — ugye elismered — nagy szerepe van annak, hogy ki milyen eszmék hatása alatt nevelkedik, milyen ismereteket szerez a társadalomról, a természetről, s melyik osztály életviszonyainak, törekvéseinek megfelelően.

H

a nem vetted volna még észre: szocialista társadalomban élünk, Péter. S ez a társadalom a marxizmus, a materialista világnézet talaján álL Iskoláinkat a szocialista állam működteti, s ennek az államnak nevel szocialista típusú embereket. Ez ellen hadakozni lehet ugyan, de teljesen értelmetlen dolog. S még értelmetlenebb a két eszme, a két világnézet harcában vállalni a fék szerepét, hisz objektív szükségszerűség ez a harc, aminek előre látott kimenetelét — tetszik neked vagy sem — igenis sürgetni akarjuk. Ha elfogadod, ha nem, állásfoglalásra, véleményre késztetjük még gyermekeinket is, jó szóval, tudományos megalapozottsággal, világnézetünk győzelmébe vetett hittel.

Hát ezt akartam elmondaná neked, Péter. S hozzád hasonlóan köszönöm, hogy elolvastál.

járná Béla

K. L