Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. február & A hangulat meghitt, családias. Amíg esznek, beszélgetnek. és bármennyire ünnep is a zárszámadás, az öröm nem terelheti el a figyelmet a gondokról. A figyelő csönd néhány pillanatra csaknem parázs vitába csapott át, mikor a hozzászólások a fogathasználati díjakra terelték a gondolatokat. Ezek a szenvedélyes percek arra engedtek következtetni, van még mit megértetni, megkrumplit hámoztak, hagymát vágtak, készülődtek az esti bankettre. — Ügy van az ember, hogy akkor teljes az ünnep, ha van egy kis közös összejövetel is. — Nagyon várták ezt hálunk! Még soha nem volt ilyen, ez lesz az első, ök hárman nem vehettek Délután csendes, néptelen a falu. Ki-ki otthon készülődik, elvégzi az el nem maradható otthon körüli munkákat. A majorba fogat fordul.be, hozza a takarmányt. Papp Jenőné, Koseluk Jánosné a borjúnevelőbe itatáshoz készülődik. HÉTKÖZNAPI ÜNNEP — Te, Gizikém, megraktad a tüzet? — Jaj, ez a mai nap! — jegyzi meg Pappné, vállán hozza a nagy csomó szénát. — Valahogy olyan rosszul esett, mindenki elment a gyűlésre, csak én magam maradtam itt De hát ennyi jószágot nem lehet egyedül hagyni. Jöttem, mentem, megkerültem az épületet, benéztem a tehenekhez, és alig vártam már, hogy jöjjön valaki, elbeszélje, mi volt. Beengedik a borjakat, azok farkasétvággyal esnek neki a takarmánynak. — Végtelenül szeretjük őket... A szomszédos istállóban fejnek. Hegyi Ferencné, az egyik legrégibb dolgozó méri a tejet a borjaknak. Fölnéz. — Azért szép ez a mai nap... Pöttyös, zománcozott bögrében friss tejjel kínál. És amikor besötétedik, megindulnak az emberek a művelődés háza felé. Míg esznek, csendesen beszélgetnek, aztán a jó kőröshegyi bor és a cigányzene megteKinn változatlan, szokatlan ragyogással sütött a nap, és a gyűlés után kisebb csoportok még egy darabig elácso- rogtak, elbeszélgettek. Nem sürgette őket az idő. De nem így voltak a művelődési házban Papp Lajosné, Hartmann Istvánná és Papp Bélá- né. Súrögtek- forogtak a konyhának berendezett kis A parasztembernek mindig vannak olyan kötelességei, amelyeket ünnepnapon sem mulaszthat el. az az igazi, ha a saját fülemmel hallom. Igaz, én nagyon meg vagyok elégedve. Sokat fordult itt a helyzet! És aki dolgozott, annak nem lehet panasza. Belekerül a hús a lábasba. — Mire ez a sok nép megvp.-sorázik, összetakarítunk, és mi is szórakozunk egy kicsit, bizony reggel szí hatását. Kovács András egy rigmust mond a vendégeknek, Papp János meg magyar nótákat énekel. Családias, meghitt itt minden. Egy év munkáját, fáradságát, örömét és bánatát hagyták maguk mögött. A látszólag megszokott hétköznap így lett ünnep ... Vörös Márta Kifényesített csizmák, ünneplő ruha. A gyűlés előtt kinn a mozi előtt c op írtba verődve beszélgetnek. Jólesik a napfény, és ilyenkor mindig van mit mondani egymásnak,.. Hétköznapi ünnep ez a mai. magyarázni; idő kell még ahhoz, hogy az egyéni és a közérdek még harmonikurészt a közgyűlésen, egy kicsit sajnálták is. — Ez is, az is elmondja, , őröshegyen úgy kezdődött ez a nap is, mint a többi. Hajnalban keltek az állatgondozók, még fagyott, kopogós volt az út a lábuk alatt, amikor kisiettek a majorba, hozzáláttak az etetéshez, aztán a fejéshez. A takarmányosok épp úgy befogtak, mint máskor. A különbség talán csak annyi volt, hogy ezen a napon jobban igyekeztek. Legyen idő még a közgyűlés előtt hazaugrani, ruhát váltani. A parasztembernek — -bármilyen ünnepet ül is — vannak olyan kötelességei, amelyeket nem mulaszthat el. Ezért hasonlított ez a nap külsőségeiben a többihez — pedig valójában más volt... A napsütötte utcán, kinn a mozi előtt csoportba verődve beszélgettek a férfiak. Az asszonyok behúzódtak, egymás mellé leültek a széksorokba. Csuti Sándomé meg-megfordul, figyeli, mikor érkezik a férje. — Csak ő dolgozik a szövetkezetben, én nem. — Mégis eljött? — Na hallja! Ez nem akármilyen nap, érdekel engem is! És mire tíz óra lesz, megtelik a mozihelyiség, elcsitul a zsongás, a csendes beszélgetés. — Minden zárszámadás előtt fokozottan megnő az érdeklődés, a szebbért, a jobbért való vágyakozás talán ilyenkor éri el a csúcspontját. Bödök Lajos elnök ott áll a falu népével szemben, és számot ad. Egy esztendő munkájának eredményeiről, örömökről és bánatról, szép teljesítményekről és gondokról. Beszámol nagy vonalakban mindenről, ami jellemezte háromszázhatvanöt napon át a falu népének tevékenységét, életét. Egy számvetés mindenkiben ébreszt ilyen vagy olyan gondolatokat. Nekem az jutott eszembe — és bizonyára nem voltam ezzel egyedül —, hogy éveken keresztül mennyi állami támogatás folyt ide, hogy volt közgyűlés, mikor saját erőből mindössze hét forintot tudott produkálni munkaegységenként ez a közösség, s ahogy később egy felszólaló megfogalmazta: öklüket rázták az emberek, mondván: de a jó mindenit, hát nem lehet ez másként?! lamennyiünk keze.-* És most, két év után a tervezett harminc helyett harminakét forintot osztanak, pedig olyan tartalékaik vannak, hogy ennek tudatában valóban bizakodva nézhetnek a holnap elé. Az arcokat figyelem, milliós számok forognak a beszédben: egy év alatt négymillió-hatszázezer forintról hétmillió- hétszázezerre emelkedett a szövetkezet jövedelme, az állóeszközök értéke csaknem hárommillióval, a fel nem osztható saját vagyon másfél millióval gyarapodott. Szavakkal nehezen mérhető, jellemezhető hosszú út ez. Mint ahogy nehéz kife— Sok mindent megértünk mi már együtt. Gyurikám! — mondja özv. Vida Ferencné Bessenyei György agron ómusnak. A két másik asszony — Gáspár Istvánná és Kálmán Istvánná — helyeslőén bólint hozzá. jezni ezeknek a tényeknek a hatását, a bizalmat, amely mindinkább eltölti az embereket, s aminek talán egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy a közelmúltban csaknem hatvan új tagot vett föl a közösség. De az életnek, a munkának nemcsak napfényes oldala van. Van még tennivaló, van még javítanivaló, minden ember gondolatvilágában. Méltányolni az eredményeket, de nem tagadni a hibákat — nem véletlenül jellemzője ez a számvetésnek. És jó volt hallgatni, amikor a hozzászólásokban itt-ott megcsendült: »Ha máskor is így ment volna a munka, akkor most nem itt tartanánk*; rezekben az eredményekben benne van vaFigyelő arcok — a beszámolóban milliós számok hangzanak A ill helyiségben les*, Fotó; Grábner Gyula
