Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-24 / 46. szám
Vasárnap, 1968. február 25. 5 SOMOGYI NfiPLAV PÁNTLIKA A KANTARON P ívlek Ferenc elnök lóháton érkezett a közgyűlésre. Megszokta, hiszen négy év óta, mióta ezt a tisztet tölti be Somogy- acsán, mindig így közlekedik a távoli puszta meg a falu között. Akkor is, ha veri az eső, vagy ha a perzselő nyári nap alatt port kavar a ló patája, és akkor is, ha az ügyes- bajos dolgokat meg kell beszélni a falu népével. Eleinte, mikor megválasztották, akadt egynéhány falubeli, aki nem jó szemmel nézte, hogy egy jutompusztai lett az elnök. — Egy pusztai proli lett a vezetőnk — akadt ilyen hang. Valami furcsa gőg indíthatta ezt, és talán még az is fölvetődött bennük: más elnök bezzeg hintával jár, de ennek? Jó ennek a ló is . .. Most négy év után, mint mindig, ismét lóháton jött a zárszámadásra. Az élet, az emberek azóta nagyot változtak. Ám még mindig volt, aki azt mondta: — Na, visszafelé már nem lesz szüksége a lóra... Mert a négy év azt is jelenti, hogy lejárt a mandátum, újra kell választani a vezetőket. Mikor a közgyűlés ehhez a pontjához érkezett, valaki azt javasolta a jelenlevő kétszázhúsz tag közül: ne csináljunk, emberek, titkos szavazást. Minek? Hiszen becsüljük, tiszteljük a vezetőinket, megmondhatjuk azt »közfelkiáltással« is, hogy újabb négy évre vállalják a tisztséget. A nagy többség helyeselt, de nem mindenki. Akadt, aki a módszer ellen — egyébként jogosan — kifogást emelt. Emiatt eztán végül is érvénytelen lett a szavazás. Újabb vezetőségválasztó közgyűlést kellett összehívni. Erre még többen, kétszázötvenegyen jöttek el. S ahogy a szabály előírja, titkosan szavaztak. Az eredmény: egyetlenegy ellenszavazatot kapott a vezetőség. Csak egyet! Jóleső érzést, nagy meglepetést okozott ez. De még nagyobb volt a meglepetés, amikor a közgyűlés végén maguk a tagok vezették elő Pavlek Ferenc lovát. A ló, a hűséges munkatárs nem értette, nem érthette, hogy mit jelent rajta, kantárján a sok színes pántlika, a dísz, amivel fölékesítették. De az elnök és a körülálló tapsoló, ünneplő emberek jól tudták ... — Szükséged lesz erre továbbra is... Ezzel vezették az elnökhöz a feldíszített, s valamikor néhányak által egy kicsit lenézett lovat. Aprócska történet. Egy jellemző és talán egy kicsit megható mozzanat a mai faluról, a mai tisztújításról... r. r. CSÖNDES BESZÉLQETÉS P arasztok ülik körül a fehér asztalt. Szegről-végről mindannyian rokonai egymásnak. Valamennyiüket ismerem. Tudom, hogy van közöttük állatgondozó, takar- mányos, brigádvezető, gyalogmunkás. Zár- számadási vacsora meg más, mai falusi népünnepély rántja így össze az embereket a fehér abrosszal leterített asztalhoz. Az ő asszonyaik hordják fel az ételt, italt. Mint otthon, a vasárnapi ebédnél. Nézem a brotvált arcokat, a fehér ingnyakakat, és nini, nyakkendőt is látok. Van, aki megőszült, megkopaszodott, elhullajtotta a fogait, ráncos lett. Egyszerűen megöregedtek. Csörren a tányéron a villa, a kés. Beszélgetünk erről, arról. Nem tudom, miért, de várok, hogy valamelyikük majd előhozakodik vele: hej, azok voltak ám a régi szép idők, amikor .. De nem beszelnek er'ól. A téma más. Mai. Annyira ez, hogy a rádió legfrisebb híreit kell ismerni a pontos eligazodáshoz. Vietnamról esik a legtöbb szó. És valahogyan így: — Barbárság, amit ott csinálnak. Hogy nem jön meg a józan eszük azoknak az amerikaiaknak. Igen, ahogy elnézem őket, mindegyikük belekóstolt a második világháborúba. Tudják, mi az, rettegni a bomba becsapódásától, emberi testrészek repülését látni a levegőben. Csöndes beszélgetés ez, hosszú szünetekkel. Ki tudja, ki mire gondol, ki milyen emlékekr idéz önmagában. Aztán egyik percről a másikra a szövetkeztre fordul a szó. — Hát úgy látszik, most rendbe jöttek a dolgok. — Persze, még nincs minden a helyén... — Kevés a fiatal, bennünk meg már egyre kevesebb az erő. — No, most majd inkább maradnak. Most már ez is nyugdíjas állás. — Az igaz. De más is kellene ám, hogy maradjanak. — Miért? Nekünk talán volt? Vasárnap kiültünk a padra, vagy összejöttünk egy kártya- partira, néhány üveg bor mellett. Volt, al délután kuglizni ment. És semmi se hiányzott. — De ez már más. A televízióban is mindig van valami érdekes. Meg az újságokban. Mondd, máshol milyenek a szövetkezetek? Erről aztán sokat beszélünk. Kíváncsiak. Dicsekszenek, hogy már mennyi gépük van, Meg új épületek a jószágnak. Egyikük a külföldi útjáról mesél. Csöndes beszélgetés ez, idős emberek beszélgetése a máról. Vajon ők is észrevették hogy mennyire megváltoztak? Hogy ennyire maiakká váltak? Biztosan. Erejük a gyors átállásban van Keresett cikkekkel jelentkezik a piacon a Háziipari Termelőszövetkezet A Kaposvári Háziipari Termelőszövetkezetnél pezsgő élet fogadott. A pezsgés annak köszönhető, hogy a piac igényeinek megfelelően termelnek. Olyan gyermekruházati cikkeket és kötöttárut hoznak forgalomba, amilyeneEet nemigen gyártanak az országban. Van bőven rendelés, s mintegy tízmillió forinttal nő a termelés az idén a múlt évihez viszonyítva. Erdei István elnök elmond ta, hogy két év óta készülődtek az ilyen fajta termelésre, várták, hogy az új gazdasági mechanizmus lehetőséget adjon az elképzelések gyakorlati megvalósítására. — Korábban — mondta, ha valamit megterveztünk, zsűri elé kellett vinni. Mire az véleményt mondott róla, már ki is ment a divatból. Most megállapítjuk, mire van szükség, aztán saját tervezőnk, Lucz Károlyné gyorsan megtervezi, s máris gyártjuk. Erőnk a gyors átállásban s az újra való törekvésben van. Ehhez hozzá lehet tenni: és a fáradhatatlan munlzában meg az utánjárásban. Hiszen a mintegy 250 bedolgozót foglalkoztató és csaknem húszmillió forintos termelési értéket előállító termelőszövetkezetet mindössze tízen irányítják. Még az elnök is vállal piackutatást. Ö az ország egyik, Lucz Károlyné tervező pedig az ország másik részében méri föl a kereskedelem igényeit. Annyit sohasem utaztak még, mint az idén. De a szövetkezet fizikai dolgozói is megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy előmozdítsák a gyors átállást. Megvan tehát a remény arra, hogy igen szép nyereséggel zárják az idei évet, s a következő esztendőben egyre növekvő hírnevük eredményeként még több megrendelést kapnak. Akkor már a jelenleginél jóval korszerűbb körülmények között fogadhatják az ügyfeleket. Sok huzavonával ugyan, de sikerült építési engedélyt kapniuk, s mintegy félmillió forintos költséggel a Május 1. utcában szinte a város egyik legkorszerűbb kisüzemét létrehozniuk. Előreláthatólag április közepére elkészül a modern szabászat, a kötődé, s mintaterem. Szociális helyiségek is lesznek az új létesítményben. Az élen a Május 1. brigád Űj vonásokkal értékelték a munkát a kefeüzemben bővült a verseny A Május 1. brigád három éve tartja az első helyet. A kaposvári Kefeanyag-ki- készítő Vállalatnál értékelték a múlt évi munkaversenyt. Megállapították, hogy a brigádok jelentősen előmozdították a feladatok végrehajtását. A szocialista brigád cím megtartásáért öt brigád szorgoskodott. Közülük a Május 1. lett az első. A kollektíva Kiss Ilona vezetésével három éve tartja már az első helyet. A szocialista cím elnyeréséért küzdő közösségek közül az első helyet a Béke és a Vasbrigád szerezte meg. A kiváló címért folyó versenyben a legjobb eredményt a raktár Munkácsy brigádja érte el. A jó munkájukért járó jutalmat — tiznötezer forintot — április negyedikén osztják ki. A Kefeanyag-kikészítő dolgozói az idén folytatják a versenyt. Űj brigádok is alakultak. A mostani, célkitűzések egy része tavaly nem szerepelt a vállalásokban. Akad köztük olyan is, amelyik módosult némiképpen. Pl. tavaly a brigádok azt vállalták, hogy takarékoskodnak az anyaggal. Ez így túl általános volt, s nem ösztönözte kellően a dolgozókat. Az idén a brigádok megszabták, hogy a normán belül év végéig mennyi anyagot takarítanak meg. A OOOOOCXXX)OOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOCOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXX)OOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>3r üzemnek ahhoz, hogy Jaz idei megnövekedett felRHOWARD 'cí/eff 47. — Takarodjon! — kiáltotta Finley. — Lázadókkal nem tárgyalunk, és valamennyien ... — Csendet kérek! — mondta erélyesen a kapitány. Nem érezte a közvetlen halálveszélyt, ás ez nagyképűvé tette. — Miféle szerepük van az ügyben bizonyos szokota négereknek? — A szokoták útban vannak Aut-Taurirt felé. Az erdei törzs főnökével üzentek, hogy ha az erődöt elfoglaljuk, és így a francia katonaságtól nem kell félniük, akkor ők elvezetnek bennünket egy rejtett úton Angol Guineába. — Menjen iá — felelte Gardone Hildebrandtnak —, és várakozzék a folyosón! Hildebrandt tudta, nogy nyert. Katonásan megfordult és kiment. Kréta dugta be utána a fejét: — Tiszt úr... nem kell lelőni a közlegényt? — Hord el magad! Kréta vigyorgott, és eltűnt. Gardone fensőbbséggel mondta Finleynek: — Kérlek, szerintem diplomáciai érzék kell ehhez az ügyhöz. Itt nem hősködésre van szükség. A helyőrség és az út az első. így szól a parancs. Mentenek hát ezek a zendülők, ahová akarnak. Az erőd pusztulásáért nem vállalom a felelősséget. Gardone felfújta magát, és gőgösen nézett helyettesére. — Csak nem akarod kinyitni a csapot, .kapitány úr? Vagy elárulni a kombináci- H7 — De igen! Ezek jó fiuk, csak elkeseredettek. Egy kis diplomácia, kérlek... Menjenek el... és így legalább megmarad az erőd. Ha felrobbantják a csövet, akkor végeznek a helyőrséggel is... Nem adhatjuk fel ezt a fontos hadászati, stratégiai pontot ... — Nem osztom a véleményedet, kapitány úr — felelte táguló orrcimpákkal, dühösen Finley. — Ügy? Hát ez nem is fontos... Engem azért küldtek ide, mert tudták, hogy kényes feladatról van szó . .. Hadnagy úr, parancsot adok ennek, hogy vezesse a táza- dók követét a csaphoz, és közölje vele a páncélszekrény kombinációját. A tiszt habozás nélkül felelt: — Megtagadom az engedelmességet! — A kardját! Finley rövid, gyors mozdulattal lecsatolta a kardját és az íróasztalra tette. — A szobájába megy, és további parancsomig ott marad. Én fogom megmondani a zár nyitját, és saját felelősségemre kinyitom a vízcsapot ... Közlegény! Minden szó hallatszott a vékony ajtón, úgyhogy Hildebrandt örömmel ugrott a szobába, és Gardone valamit mondani akart, de — ijedten hátralépett. A szemben álló Hildebrandt mellkasából hirtelen kibújt egy szurony ... A katona tágra nyílt szemmel, látott szájjal meredt maga elé... aztán felbukott. Mögötte, puskával a kezében Kréta állt, a fegyver szuronyáról csöpögött a vár. — Ivesn őrnagy vagyok — mondta csendesen, és egyenesen Gardone szemébe nézett. — Kapitány! Adja át a kardját Finleynek! Árulásért letartóztatom... Ezalatt a »-különítmény« szépen tovább tisztogatott, már Hilliers hadnagy vezetésével __ E zután az erődudvaron La- touret beosztotta a szolgálatot, majd így oszlatta fel a sort: — Fiúk! Most mindenki megérdemel egy jó pohár bort Maga, Harrincourt, velem jön kihallgatásra. — Mehetünk, öregem — felelte szokott pongyolaságával, és Latouret-nek megremegett a bajsza, valami leopárdszerű morgást is hallatott, de különben nem szólt semmit... A nap lebukott a sivatag felett, és Kobienszki, a corvée vezetője várta a jeladást: egy kigyúló fényszórót az erőd falán. De* a kis fehér vár némán meredt az alkanyuló sivatagban, mintha elhagyta volna minden élőlény. Valami balsejtelemféle szorongás nehezedett az emberekre. A rabok odagyűltek a műút kezdetére, készenlétben, hogy a fényszóró jeladására egyesüljenek a corvée embereivel. Az állítólagos dr. Borden és a másik két idegen: Lorsakoff és Macquart vezették a rabokat. Kiosztottak néhány fegyvert is, keveset, csak ameny- nyit az autón becsempészhettek magukkal. Ott hevert mellettük két ládában az ekrazit. Hiénák röhögtek bántó hangon, és felragyogtak az első halovány csillagok a Szahara sárga dombjai felett. — Az ördög érti... — mormogta Kobienszki, a néma, ijesztően elhagyatottnak rémlő erőd felé nézve. — Valami baj lehet — mondta az egyik katona. — De mi? Hallgattak. — Kiderül rövidesen — szólt át a rabok felől Lorsakoff —, ha a corvée-t leváltják. Már elmúlt az őrségváltás ideje. És semmi. Sötét este hullott a Szaharára A rabok és a katonák csak szemben álló, ormótlan árnycsomónak látták egymást. Végre nyílt az erőd kapuja. Jól látták a messzeségből is, a belső lámpák kiszűrődő fényénél, hogy az erődből egy katona jön... Egyetlenegy! És a kapu nyomban becsukódott mögötte. A hosszú úton, miközben a porhullámok el-elfedték, lassan, nyugodtan közeledett az árny .. Már csak néhány lépés választotta el a corvée-tól. Most végre felismerték. ' — Troppauer! — kiáltotU az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá * vált, hogy valami történt. — Fiúk! — mondta, amikor az őrséghez ért. — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóba vagyok .. Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meg gondolta a dolgot. A főbű nősöket bezárták, a többi e’ határozta, hogy nem cs' nálja ezt a marhaságot, é megvédi az erődöt... Nagy csend támadt. A;, erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc— tiz reflektor pásztázta egymást, keresztezve a sivatagot... — Ostobaság! — kiáltotta! Lorsakoff. Nem fognak ránk! lőni ... — Azt üzenik a fiuk —< iadatokat — be kell indulnia az 3 áj műszálgyártó üzemnek — el Studja végezni, nagy szüksége Jván a dolgozók helytállására, sversenyére. A műszálüzemben, jegyezte meg Troppauer —.Öahol részben régi, részben új hogy aki fegyvertelenül jön,< azt bebocsátják. Különbeni lőnek. A vízcsapot lezárják! és nem nyitják ki, csak hai mindenki megadta magát.. Döbbent szünet következett. Az erdő felől egy rekedt hangú madár folyton! azt ismételgette: »Kirágá...! kirágá...« Szél rohant át a Szaharán, és zizegve röpüli a por... — Azt üzeni nektek az őr-i nagy, hogy a corvée térjeni vissza az erődbe, a rabok! foglalják el a munkahelyü-] két, és akkor nem vesz tu-i domást arról, amit tervezte-! tek... Csak a vezetőket! bünteti meg — és sóhajtva! tette hozzá. — Magát, Kobi-i enszki, valószínűleg felkö-j tik... De hát ilyen az élet:i egyszer lenn, egyszer fenn. (Folytatjuk) jtagokból alakultak brigádok, IPájer Jánosné többek között jezt mondta: — Én a Harcos brigád tagija voltam a régi üzemben. )Hatan átjöttünk a műszál- ) részlegbe. Három új taggal y gyarapodtunk. Szeretnénk itt íis nagyon jó eredményt elérem. Különösen a hulladék ) csökkentésével és a minőség ! javításával igyekszünk vállalatunk nyereségét jelentőse« ! növelni. Se. Ti. j# ÉLELEM A TENGERBŐL Nemzetközi intézetet alapí- Jtottak anak a kérdésnek a megoldására, hogyan lehetne felhasználni a tengeri planktont az emberiség élelmezé- ísére. A tengerekben hatalmas »tömegben élő moszatok és jázalókoknak csupán 1 százaléka is elegendő lenne az Já2siai éhínség problémájának »megoldására. Minden fehér, minden tisztaULJRA mosókrém a titka! : • |ÍÍS ' EGYESÜLT VEGYIMŰVEK* BUDAPEST (1379)
