Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Vasárnap, 1968. február 18. 7 SOMOGYI NÉPLAP I minden évszakban 1 más-más színű virággal, s méheim: vágyaim idebújnak. ' Ragaszkodó szerelemmel szeretlek v, »---Átkötvei mindig újnak, ílzenót. eve mossa már az Idő hullámverése . s.\a»v. hűségünk gránittömbjeit, ' ■ tizenöt éve alakít , hasonlóvá minket a szerelem, a túrás meg a gond, s úgy tartozunk együvé már, mint élő testben az Idegek között a hús, az inak meg a esont. Picasso: Férfi, spanyol gallérban mű egryflte » 12 Pica£só-!f to gráf iának, amelyet a napok- kapott a Szépművészeti Múzeum, — Szebeüédy Géza felvétele) A farsang a német Fasching szóból származik, és pajkosko­dást jelent. A tréíaüzes, a vi­dámság heteit jelzi, mely víxke- 'reszt napjától húshagyó keddig tart. Velencében, már karácsony másnapján kezdődött a farsan­golás, s az itáliai mulatságok a •római kori szaturnáliák elnlékét őrzik. A farsangot lezáró látvá­nyos felvonulás, a karnevál is az ókori Bómából származó népi ünnepség. Nevét bizonyára a ha­jót ábrázoló hatalmas szekérről kapta — latinul: carrus navalis —, melyet a jelmezekbe öltözött ujjongó tömeg énekelve, tréfál­kozva húzott végig a városon. Néhány derűs farsangi histó­riát elevenítünk fel, kívánva még jobb mulatságot a bálozóknak. A fiatal Rózsahegyi Kál­mán Tiszai Dezső társulatá­hoz szerződött. A próbákra rendszerint frakkban állí­tott be, mert nem volt ide­je átöltözni a délelőtti órá­kig tartó mulatozások után. ' A társulattal csakhamar Debrecenbe került és itt nagyszerű vidám társaságot talált: a jogászokat. Velük mulatozott egész farsang alatt a Bikában. Egy borgő­zös éjszaka mámorában a piacon felfogadott tíz kétke­rekű kocsit, mindegyikre rá­fektetett egy-egy holtrészeg jogászt, és elfuvarozta őket a színház előcsarnokába. A nélkülözhetetlen művészet »A költészet nélfcOJözh eset­len — bár tudnám, mihez-. (Cocteau). francia avantgardista költő mottóként idé­zett paradox meg- a költészetről és értelmezve a mű- nagyon is aktuá- gondolatsor elindítására alkalmat Aktuálisak ezek a gondo­mért új gaz­rendszerünk sok félreértésre adhat alkalmat a művészet helyének, szerepének meg- másrészt, mert a parlamentben nemrég le- költségvetési vitá­ban is ellentmondó véle- hangzottak el a művészetekre várható hatásáról, gletes példa a mű- elytelen társadalmi megítélésére: A Vita hevé­ben a társadalom -dolgozó- tagja ezt vágta egy -nem dolgozó- színész szemébe: -Mii ugrálnak, hiszen mi tartjuk el magukat, örül­jön, hogy játszhat!-* . Ha ez a -dolgozó- azt akarta kifejezni, hogy a művészet nem vesz részt az anyagi javak közvetlen ter­melésében, tehát nem -pro­duktív- tevékenység — ak­kor tökéletesen Igaza van. Ám ha a művészet szükség­telenségére utal előbbi meg- , jegyzése, egy kérdéssel sze­retnék reagálni rá: Vajon ó soha nem részesült a mű­vészek által »megtermelt“ szeüemi javakból? Ha ez így van, őszintén sajnálom mint személyiségében, egyé­ni szabadságában megkáro­sított ■ valakit, aki e károso­dásért csak önmagát vádol­hatja,' . •i Jfo.A művészet nélkülözhetet­len az egyén számára, mint ^személyisége, énje tökélete­sebb megvalósításának esz­köze, és nélkülözhetetlen a társadalom számára, mint a . .tudatformálás egyik haté- fjpcony fegyvere. Ezt a felis­merést tükrözi az ország új költségvetése is, amely ti- zénegymilliárd forintot irá­nyoz elő 1968-ban kulturá­lis célokra. Sőt, a vitában 1 elhangzott javaslatok nyo­món ezt az összeget további milliókkal még meg Is tol­dották. Az új gazdasági mecha­nizmus tehát szép ajándé­kot hozott a tőle oly sok­szor féltett kultúrának. Az .országgyűlés előtt még szűk ^szakmái körökben is olyan inézptelc keltek szárnyra, he­lyesebben lankasztották a ’szárnyalást, hogy új gazda­sági irányító rendszerünk­ben a kultúra, a művésze­ti ügye háttérbe szorul majd a gazdálkodás, a na­gyobb haszon kedvéért. Ezek a vélemények még a parlamentben, Darvas Jó­zsef és Major Tamás vitájá­ban is helyet kaptak. Az írószövetség elnöke a kom­mersz, olcsó művészet min­dent elsöprő előretörésétől féltette az igényesebb és tartalmasabb művészetet, ép­pen a kereslet és kínálat elvének érvényesüléseként. Major Tamás ezzel az érve­léssel szembeszáll va védte meg az úgynevezett szóra­koztató célokat szolgáló könnyűroűfajt, megkülön­böztetve a valóban sekély es, ízlésromboló álművészeitől. E vitából azok az op­timisták kerültek ki győztesen, akik a jó művészetet nem tartják ósz- szeegyeátefchetetlermek az új gazdasági mechanizmussal. De vajon Darvas József ag­gályai, minden alapot nélkü­löztek? És vajon a régi me­chanizmusban nem volt-e lehetőség az ízlésromboló, színvonaltalanul szórakoztató művek terjesztésére és elő­adására? A kérdésekre saj­nos igennel kell válaszolni. Még nem súlyos betegség, csak felszíni tünet, és az új gazdasági mechanizmus helytelen értelmezésének egyik jelensége például jó néhány vidéki színház 1967 —1968-as műsorterve is. (Fővárosi színházak esetében az egymás között kialakult és bevett munkamegosztás miatt ez a jelenség nem olyan kirívó.) Még szembe­tűnőbb e tény, ha az egyes darabok élőadásszámát és »»terítési-“ körzetéit vizsgál­juk. Gyakorló színházi szak­emberek nagyon jól tudjak, hogy a kötelező előadüsszá- mot és bevételi tervet sok­kal könnyebb teljesíteni az Egy csók és más semmi cí­mű operettel, mint például Pirandello Hat szerep ke­res . egy szerzőt című prózai darabjával.­A színházak eddig is je­lentős összegű állami támo­gatást kaptak, a 18 forintos színházjegyekhez még kb. ugyanennyit tett hozzá az állam. És itt egy újabb fel­oldhatatlan (a régi mecha­nizmus szerint feloldhatat­lan) ellentmondással talál­kozunk. Ezek a kulturális intézmények tájprogramjuk­kal, a szocialista kultúra tá­mogatását célzó állami hoz­zájárulással a legintenzíveb­ben olyan darabokat terjesz­tettek, amelyek éppenséggel nem szolgálták e kultúrpoli­tikai, .feladatot.,. Ne értsék félre, nem a szórakoztatás ellen hábor­gók, hiszen ez is feladata a művészetnek, de csak egyik, és nem is a leglényegesebb feladata. A művészetnek, ha nem is szabad elszakadnia, de egy lépéssel mindig meg ke 11 előznie a közönség pil­lanatnyi , igényeit, ízlését, mert csak így képzelhető el a fejlődés, mert csak Így vívhatja ki igazi rangját és megbecsülését a társadalom­ban. A művészet a társa­dalmi cél eszköze. Az or­szággyűlésen is elhangzott ez a gondolat, bár más megfogalmazásban. A kultu­rális költségvetés tetemes összeget fordít a nem ren­tábilisan gazdálkodó kultu­rális intézmények támogatá­sára, de ennek a támoga­tásnak, mint ahogy Vályi Péter pénzügyminiszter mondta, mindig kultúrpoliti­kai céljainkat kell szolgál­nia Csak e kultúrpolitikai célokkal áthatott művészet nélkülözhetetlen és hasznos társadalmunk számára is. E rnst Fischer, marxista esztéta könyvében így ad választ Cocteau paradoxonjára: -A művé­szet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember a világot megismerje és megváltoztas­sa...* — és hadd , tegyem hozzá ehhez, a szerző szelle­mében, hogy a művészet ma­gának az embernek a meg­változtatásához, jobbá .tételé­hez is nélkülözhetetlen. Rideg Gábor A Televízió tnmorábSl TUDÓSKLUB (Vasárnap 18.20). A számítógép és az agy. A második adás a komputerek és az emberi agy viszonyát, hason­lóságaikat és különbségeiket taglalja, a szokott vitaformá­ban. Melyik tud többet— ötlik fel a kérdés; a vitázók erre is megadják a választ. A vita vezető dr. Marx György, a részvevők pedig dr. Adám György, az ÉLTE élettani tan­székének vezetője, dr. Rényi Alfréd, az ELTE matemati­ka professzora, dr. Szentágothay János, az Orvostudomá­nyi Egyetem anatómiai professzora és Hoffmann Tibor, a Vegyiipari Számító Központ tanácsadója. Ott szépen sorba fektette a tíz fiút, mindegyik mellé égő gyertyát állított, és vár­ta a hatást. A hatás nem maradt el: a direktor maga-, hoz hivatta és így szólt: — Kedves öcsém, csalód­tam magában. Maga egy lump fráter, aki az egész társulatot demoralizálja. Szerződését felbontom, cso­magoljon össze és azonnal utazzék eL Rózsahegyi Kálmán ra­jongott a színészetért és egyszerre csak kidobják. Nem mentegetőzött, csoma­golt, nekiindult. De tiszai Dezső utána szólt: — Ha reverzálist ad, hogy soha többé nem késilé el a próbáról és nem állít be farsangkor délelőtt frakkban a színházba, akkor marad­hat. A direktor azonnal meg­fogalmazta az írást. Rózsa­hegyi Kálmán aláírta, s az-' után soha többé nem húzott magára frakkot, csak ha •nagyon kellett... Becsengetett -á■ házba. Csakhamar kijött a " házmes­ter. Ambrus- Zoltán . átadta neki - a kapupénzt, miközben a macska befutott a nyitott kapun keresztül. Az író' tá­vozni akart, mire a házmes­ter, aki nem vette észre a besurranó macskát, ■ csodál­kozva kérdezte:' — Hát az úr néni jön be? Ambrus epy szivart vett ki zsebéből, és átnyújtotta a csodálkozó házmesternek: — Nem, fiam, csak azért csengettem, hogy az a kint rekedt szegény macska be­mehessen. A házmester kiáltozni kez­dett: „ , — Hát mégis!. ’.. Edte tíz óra óta azon fáradoztunk a feleségemmel meg a vicé­vel, hogy attól a macskától meg tudjunk szabadulni... Ambrus Zoltán egyszer farsangi bálról jövet hajnal­tájban a Nagykörúton ha­zafelé tartott. ■ Egyszerre szivettépó gyereksírást hal­lott egy kapuból. Sietve a kapu felé tartott, ahol egy borzos, fekete macska nyi- vákolt keservesen, úgy hogy megesett rajta az író szive. Bródy Sándor égy átmu­latott báli éjszaka után számlálatlan maradék apró­pénzt adott át elegáns moz-1 dulattal fiakkerosa kezébe. — De Sándor, hogy 'le­hetsz ilyen könnyelmű? —. • kérdezték az írótól barátai. Bródy kacsintott: — Csak hagyjatok, frúkáK Kilencvennyolc krajcár volt. A kettőt, ami még jár ne­ki, majd megkapja . legköze­lebb. ’ Divomóban játszották Verdi Az álarcosbál című operáját. Éppen farsang volt, s bár el voltak ragad­tatva Verdi zenéjétől, sokan azt kérdezték, helyénvaló-e, hogy farsang idején ilyen tra­gikus kimenetelű darabot ad­janak elő. Segíteni nem tudtak a dolgon, mert más operát az énekesek nem ta­nultak be, az operaházat • pedig farsang keddjén nem tarthatták zárva. Javában tartott az elő­adás. Az utolsó felvonáshoz érkeztek. Amália, a vétkes­nek tartott asszony keresi ■ Richardot, hogy figyelmez­tesse a veszélyre. Mialatt az utolsó duettel éneklik, és Richard búcsúzik Amáliától, René álarcosán megjelenik és fölemeli a kezét, hogy Richardot leszúrja. De ekkor Renét három ti­tokzatos dominó megragad­tai lefegyverezte és szép szóval, prózában bizonygat- ' ták neki; hogy felesége ár­tatlan, mire Richard és Re- ; né kibékültek egymással. Az opera e váratlan for-1 dulatára a közönség felállva lelkesen tapsolt, s ; a művé­szekkel együtt azt a három derék livornói polgárt is ünnepelte, akik ötletes köz­belépésükkel megakadályoz­ták, hogy a karnevál. nap- ’ ján »gyilkoljanak* a szán- pádon. ' Révész Tibor SOMOSKŐI LAJOS: HULLÁMVERÉSBEN Rozsdásodom vasakkal, viaskodom a világgal, magammal, küszködöm szerelemmel és harggal másokért, magamért. — 1 Téged őrizlek. Arcod, két töprengés között Is el ebem villan, megjelensz félszeg mozdulatomban, utánam szólsz, ha gondolkodva járok, ha egy kirakat előtt néha megállók, itt vagy velem az éber idegekben tőlem távol Is, minden rezzenetben. Örökzöld szépséged nekem virágzik újat iSzeberényi Lehel: 1 .. ÜLÜNK A VONATON MÁT KASÁG Kicserélődik a vonat kö­zönsége. Egy perpre csaknem magam maradok a kocsiban. Azt hiszem, szundikálásra adhatom a fejem. De aztán új zsibongás, új életáram. Mint meleg víz szétárad a radiá tárrendszerben, akkép a kocsik megtelnek új ember- meleggeL Szemben két'1 bájos gyer­mek foglal helyet: egy fiú meg egy lány. Iskolatársak­nak látszanak, akik tele van­nak közös »suliélménnyel“. Ha szolidabbak is némely pajtásuknál, érkezésük in­kább berontás, s helyet fog­lalásuk «“lehuppanás-“. »“Pajtások, sluszpasz« — mondom magamban. A Ma­ri így, a Géza úgy, efféle vonatkozásokat veszek ki a szavukból. Ülnek rendesen egymás mellett, mint két kü­lönböző érdekeltség. Mert azt hamar látom, hogy vala­merre mindkettő érdekelve' va/n. Vadonatúj karikagyűrű ragyog az ujjúkon. A lány félszegen forgatja a magáét. Mindkét keze a térdén, ár­tatlan, gyereklány-ujjak. Ahogy ott a térdélre szépen kirakja, mint egy koca kár­tyás, aki nagyon is átlátszóan, "nyílt lapokkal- játszik. ..... . , A fiú, ujjai^'is, ígérik még csak az erőt, :á csontossá got, izgékonysáiguít a férfias- ha­tározottságot,.:.’. homlokán • a puha, mozgékony redők a ké­sőbbi energikussagot,, a ha- . tározottság és kimúnkált egyéniség erős rajzú baráz­dáit. A fiú-még .félkész, ■ de mindez látszik már. Egy pil­lanatig, se .nyugvó ujján vil­logva röpköd a gyűrű, míg a lány éppen az , ellenkezője, ahogy nyugalmasan, mint egy "■■"»t -éfSt is; ősanya jel kép megül a sa­rokban, a térdén nyugtatott, még kevés munkát látott, en­gedelmes és még nagyon gyönge húsú, pám'ás ujják- .. kai. r ..... . ■ i, Ülnek , egymás meHett és mérhető távolság van közöt­tük, megszakítatlan ’.rés vá- 'riasztja el e két külön »-Orien­tációt-“, ruhájuk szegélye se . találkozik sehol, szavaik iz ‘ szétírányulnak, laza és ud- , varias ..szál . káposolja össze őket, mintha egy ugrókóté.- két végét fognák. . - . A vonat elindul, és min-' ,’den megváltozik. A .'iút . mintha az izgékonyság csúsz­tatná odébb a pádon, szoro­san a lányhoz, hogy az, ha : lehet,-. még beljebb fészkelő--, (dik a sarokba. A lányban semmi idegerA kedés, semmi nyugtalanság. Tartja a kezét a térdén, a fiú tenyerének. Apró pasko- lásokkal kedveskedik e te­nyér, aztán megpihen a lány .térdén. Jobban odafigyelek a sza­vukra, s 'látnom kell, hogv tévedésben voltam, ami az »♦orientációt-“ Illeti. > — Most . összehúzzuk ma­gunkat ... Édesanyád azt (folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom