Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

8 Vasárnap, 1968. február IS. SOMOOT) NÉPLAP A csurgói gimnázium ••• 0 régészeti gyűjteménye A Nemzeti Múzeum megalapításának és leírva van elhelyezve 3010 db ércpénz és (1802) példájára a szabadságharc után majd.. érem, minden megyében alakultak ún. régészeti és Ezek feloszlattak- történeti társaságok azzal a 'céliall, hogy a • TT , ’ n közigazgatási egységükbe tartozó terület tör- *• H^óp|nZ^sj°^Afritai Amerika és téneü-múzeális értékű anyagát, megmentsék. u- Europa, Ázsia, AtriKa, Ámen ka és a biztos pusztulástól. Ezenkívül a jelentősebb. - Ausztrália régibb és újabb pénzeire.-iskolák történeti szertárai is gyűjtöttek • mú- , III. A római imperatorok pénzeire, végre, zeális értékű anyagot, ezek; elsősorban a ta-ri IV. a) Hazai és b) Külföldi érmekre. nulóifjúság ajándékaiból gyűltek egybe. gimnázium“ szSgyúfte^nye, va®' Sn^^albumb^ emcdSt Ta^k- SK ÄÄ actur^Uárfa, sót. gUÄ Ä“. Az 1863—79 közötti időből csak annyi -tudunk / ° a csurgói történelmi szertárról, hogy tanú- I- Osztrák lók ajándékaiból »-szép számú különlegessé- Magyar szabadságharc gek vágynak egybegyűjtve«. • 1879-től a gim- I*I; Francia forradalom názium évenként megjelenő Értesítői adiiak V *Y- *SZ észak-arn££Íl!a! confoederatio. ide- hírt a gyűjteményanyag évi gyarapodásáról. idejéből való bankjegy található, így például 1881-ben az időszámításunk utá-' C. A régészet más területéről van itt e ni 370-bol származó aranypénzzel1 és Kör* gyűjteményt tartalmazó'szekrényben 48 db. merüli Sándor református,-esperes a hedre- D. Végre ezen gyűjtemény rendezésére, helyi romok elefántcsont (?) ’ciszternájáról leltározására alkalmas rekeszek, eszközök és készített rajzaival, valamint 59 érc- és pa- szakkönyvek« pírpénzzel gyarapodott az .anyag. 1899-ben szétbontotta az éremtárat régi­felad.«, h^ért* „é’kül- “«?*»- J>= |M„t - £,»“ Ä'Äai, Ä­mtézeU és, tanán kötelezettséget, becsülete- . korSzaki, bronz- és vaskorszaki társakat. “ ‘iíH' volt .ez 1887-ig. • . Ezenkívül Vezette lelettárát és irattárát, mely Kal°™aV Endre lett -a történelem. abban idöben országosan is úttörőriek oktatója és egyben a régiségtől- őre, Első dől- volt mondható. Mintegy 15 külföldi régész- ^ az voit, hogy a* éremtár add1? állapoté- , érmész proíesszolTal tartott kapcsolatot, rol és anyagáról leltárt vett föl 1886 decem- bérében. A leltár szerint a csurgói gimnázium gyűjteménye ekkor 83 ezüst, 281 réz, 31 db papír- és 7 db ólom pénzből, 7 db emlék­éremből, valamint 17 db egyéb tárgyból állt. Hamarosan megszerezte a csurgói. szárma­zású, de Portlandban (USA) élő dr. Rosen­• - Erre az időre tehető a csurgói gimnázium éremanyagának katalogizálása. E munka so­drán olyan katalóguscédulát készít, mely a , mai .leírókarton' szinte tökéletes elődje. A ’ kartonon feltüntette a leltári számot, a verető «»u, x-o^onuuan e,o ur. várost’ “ uralkodó vagy híres sze­■pitz Sándor 130 db-ból álló gyűjteményét és mély, híres esemeny nevét, az érem ércet- es nevét, veretési évét. Esetlegesen a terve­' : zőjét, készítőjét. Följegyezte az érem mind két oldalának leírását, nagyságát, súlyát, épsé­2 db éremhatározóját is. ...................v E zenkívül, rriint Kalocsay Endre' följegy- zéséből tudjuk, 1887-ben -A somogyi ref. egyházmegye mint iskolafenntartó egyesület beszerzett a tárgyak elhelyezésére szolgáló' szükséges és alkalmas rekeszekkel ellátott : szekrényt«-gét, ritkaságát, értékét, az ajándékozó nevét és lakóhelyét. A kartonon szerepelt a »-for­rás, amely szerint a meghatározás történt«, esren « A mai modem múzeumi leírókarton csak Gyűjtőmunkája eredményeként 1895-ben ' egy adattal, a fényképnegatív számával va- - - - .... ~ - lammt a pozitív másolat felragasztásával összefoglalta munkásságának történetét, és egyben a gimnázium »Erein és Régiségtárá—- nak rövid történetét is: • ' ' ■/-Hazánk klasszikus föld az emberi mívelő- dést jelző régészeti leletekre nézve. Mennyi­vel inkább az a dunántúli vidék — s ennek , is a Dráva melléke. E helyen azonban nem. az bővült csak! Gyűjtő- és rendszerező munkáját 1917- ben történt nyugdíjazásáig végezte nagy lel­kesedéssel. Közben több értékes dolgozatot is készített, így pl. -A szoros értelembevett Magyarország érmei« c. értekezése, vagy az »Éremtárban található magyarországi híres szólhatunk-'—-legalább, nü-:még nem — ,, , , , , .... . egész, régészet ^mezején feltűnő jelenségekről,- ^mélyek ^ események emlékérméi c.mun-, hanem annak, csupán’íegy, de nevezetes*' ré«.- J3la le en mee. széről: a pénzekről és érmekről. Intézetünk kebelében, amennyiben a hiányos adatok .nyomában kideríthető volt, nem hiányoztak e téren a lelkes gyűjtők' és adományozók mindjárt az intézet megalapítását : követő évtizedekben« — írja a gyűjtemény alapja­inak lerakásáról. ’ •» Ezután beszámol a XIX. sz. elejének fá­radságos munkájáról; majd így folytatja: -Jelenleg a kilencévi gyűjtés eredménye­ként jelenthetem, hogy egy, a régészeti tár­gyak befogadására az első szükségletnek megfelelő szekrény áll. rendelkezésre. -; Ebben. A. rendezve és- nagyrészt az érmészet mai követelményeinek megfelelően meghatározva kája' jélent meg. Az I. világháború után az éremtárt Mar­sall László, Jamrich Béla és dr. Bódi Ferenc : tanárok kezelték. A 30-as évek végén a • gyűjtemény csaknem 7000, a II világháború előtt az, összgyűjteményi anyag több, mint 9000 darabot számlált. A Kalocsay Ferenc ■ után gyűjtött anyag azonban már leltározat- :; lanuk ömlesztve került az éremtárba A II, világháborús események miatt ennek az igen , jelentős gyűjteménynek mintegy fele, külö­nösen a középkori anyag megsemmisült. Igen'jó lenne fölmérni azt, hogy mi maradt , meg az egykor oly híres gyűjteményből. Ez a feladat a hajdani adományozók gyerme­keire, a mostani, csurgói tanárokra és diá­kokra vár. — , ____ Dr. Draveczky Balázs E gy kis nyelvművelés NYEL VI nJEL Farsang táján nemigen le- ’ pőgüink meg rajta, ha este bohócruhás férfit vagy roko­kó dámának öltözött nőt lá­tunk a városi utcán: sejtjük, hogy jelmezbálra igyekszik. Az effajta álruha — ha ízlé­ses, nem elcsépelt, s illik vi­selőjéhez meg az alkalom-- hoz — valóban kellemes vál­tozatosságot, új színfoltot visz a társas szórakozásba. . A nyelvhasználat ezerféle régibb és újabb változata ugyanígy kínálkozik a hoz­záértőnek arra, hogy néha­napján ne saját megszokott hangnemében szóljon, ha- I nem — művészi mondaniva­lójának kiemelésére vagy, legalább hatásos színezésére — másvalakinek a jellegze­tes nyelvi szokását kövesse. Így a városi ember nyelvjá- rásiasan, az öreg fiatalosain, az ifjú aggastyánhoz illően, a költő hivatalnoki stílusban stb. beszélhet — vagy a mai ember valamely régi kor nyelvén. Ez a legutóbbi persze ma­ga is számtalan lehetőséget jelent: lehet apáink, nagy­apáink, de lehet Petőfi, Cso- ■ konai vagy még.régebb5 írók korához illő, s külön utalhat még a divatos világfiak, az iparosok, földművesek, hiva­talnokok stb. szűkebb köré­re is. Maradjunk tehát most e régies — műszódra!: archaizál ó — stílusvál- tozatok kérdéseinél! Az Írót sokféle szándék vezetheti az elavult kifeje­zésmódok alkalmazásában, olykor együttesen — egy­szerre — is. Nézzünk meg néhányat egy-egy szemlélte­tő példán! A történeti művekben az alkotó a régi világ légkörét szeretné olvasói elé varázsol­ni. Nos, a hajdani kifejezé­seknek ilyenkor szintén az a. szerepük, hogy jobban meg- jelenítsék, képzeletünkbe idézzék az ábrázolt kort; Arany János is több elavult szót és szóalakot használ a török elleni honvédő harcok hősi hangulatának és realis­ta festésének fokozására Szondi két apród ja c. költe­ményében. Ilyen a kelevéz, a kopja, az álgyú fegyvernév meg a ragyog vala (értsd: ragyogott) igealak vagy a ,kincs’ jelentésű marha szó stb. , Móricz Zsigmond történeti regénye, az Erdély, szintén valöszerűbben, elhihetőbben ábrázolja a XVII. szazad fe­nekedé vallási és politikai (olykor családi) küzdelmei., ha a szereplők indulata a kor megszokott kifejezései­vel robban ki: ’Rothadna in­kább Homonnay uram a lá­bam alatt a vár setét tömle- cében, kígyók és békák közt, akkor nem volna félelmem... Ügy lennék boldog, ha mind­ezeket a setét fajzatokat itt tudnám s mint tigriseket és hiénákat éhhel veszejtením«. Ady kuruc verseiben saját korának kettős: Bécs és a feudalizmus elleni harcait igyekezett erősíteni a törté­neti párhuzamokkal. Kuruc szegénylegények nevében irt versedben a régies nyelv szintén ennek a költői cél­nak a szolgálatában áll. Az utolsó kuruc c. versben pél­dául így beszél: Súlyos inségimben Se Bécsben Úristen, Se Krisztus Pozsonyban, Se. Szentlélek Tordán, Igazán nem hittenek... A jelmezek közül — tud­juk — kivált az hatásos, amely pontosan egyetlen tör­téneti, mesés vagy irodalmi alakot másol: a tudós Faus­tot vagy Don Quijotét, eset­leg János vitézt vagy a vas- orrú bábát A költészetben is előfordul, hogy a mai poé­ta azzal is megeleveníti mű­vében egy hajdani elődjét, hogy épp annak ismert hang­ján szólal meg- Ilyen pom­pás stüusutánzatok ' • vagy százötven esztendeje vannak a magyar irodalomban is: Kazinczy így másolta Zrínyi nyelvét Petőfi Gvadányié t. Mai költőink közül például Szécsi Margit saját érzéseit ' első rangos költőnőnk, élmé­nyeihez kapcsolva, Az Pet- rőczi Kata Szidónia korábul való énekében az 1700 táji verseket követi: • ' Az ki sólyommadár, szélsebesen járó, csakhamar megölik, ha nem kézreszálló. Egy gazda kezétől eljegyezett ráró, pusztulást vesz attól, mihelyt már nem használló; ' és így tovább. Máskor pusztán kedélyes­kedésre, afféle stilisztikai tolipróbára használják íróink a régies nyelvet 'Móricz Zsigmond például egy Kosz­tolányihoz írt, 1931-i levelé­be múlt századi (petőfies?) kifejezésmódokat sző tréfás kedvében: »kijajgatandja ... lelkének súlyosabb bajait«; -szüksége éreztetik«; -fcöííé- szeink ifjabb népe«; -Sze­retve tisztel Ijarátod, atyám­fia, mint a régiek monda­nák, idvezel*. Az -irodalmi karikatúra« műfaját nálunk főleg Ka- ritnhy Frigyes teremtette meg: egy-egy költő egyéni írásmódját eltúlozva-kariká- rozva, ahogy a karikatúra készítője rajzban is furcsa jellemképpé torzítja a talá­ló vonásokat Az irodalmi torzképek ugyanígy csúfol­ják ki régi költőinket, költői iskoláinkat, s e karikatúrák egyúttal mint archaizálások is művésziek lehetnek. Így Kálnoky László a korai ma­gyar Shakespeare-szövegek dagályos-avíttas nyelvét ér­telmetlen, pusztán hangha­tásával odaillő szók hozzá-, toldásával még találóbban gúnyolta ki: Felség, a franc fold kürvső párlatán elült a hadvasak zadorlata. Bék ül hevély-esomáló Mars helyén; . s a nép, a tél-túl potnát, * csart, sugát, pohontyot vesztő, nyögsanyarta nép tallót subái... Bárány Tamás pedig ...és így írunk mi c. karikatúra­gyűjteményében egypár mo- , dorosan archaizáló regény­írót is ki csúfol. Itt tehát a szándékosan otromba nyelvi ódonság szintén- nem a múl­tat jellemzi, hanem az írói túlzást teszi nevetségessé: -A fokiák (=fáklyáik) elolt- vák-; -Oz jaónak szerivel kajátom Tengri üstén röttö- nötösu átkát fejedre«. Az elavult nyelvi eszközök legművésaibb felhasználásá­nak is természetes előfeltéte- : le azonban, hogy az író és olvasói a szükséges fokig tá­jékozottak legyenek nyel­vünk korábbi változatait il­letően, s hogy az irodalmi közízlés szintén méltányolja az ilyenféle művészi stílus- árnyalást Dr. Tompa József kandidátus, az Akadémia Nyelvtudományi Inté­zetének tudományos főmunkatársa. V ÜLÜNK A VONATON ......... . ■ fi \! ....................... ( Folytatás a 7. oldalról.) mondja, hogy nem nagyon tetszik neked, fájlalod. Ki- ' csikém, ez másképp nem . megy. Most lé kell -mondani, de aztán minden jó lesz...: Ez a felnőtt beszéd a fiúé.; A lány Csak hallgat, mint lei ; szedi magába a szülői neve­lést és az a dolga, hogy meg­fogadja a tanácsokat.' Szem- ;' lesütve hallgat A term és ze- 1 tesnek minden nehézkességé- - vei, valami tudatalatti böl­csességgel és józansággal. A fiú előtt nincs akadály, * minden olyan egyszerű. — Elhozod a háztartási eszközeidet. Azokat te vet­ted, téged illet Senki se tart­hatja vissza. : — Persze — bólint enge­! delmesen a lány. — Te mindig azt mondod, hogy: persze... Meg hogy: igen, meg nem. — Mit mondjak? Persze... — A. lány szája szegletében halvány mosoly nyűik, mig pilláit lehunyva tartja. — Persze... — Ne mondd már! — Hát mit mondjak? Te olyan könnyen beszélsz min-. ;dig. És ilyeneket mondasz: -Én ennyit, keresek, és te , mennyit?« Ez .olyan rossz nekem, mikor ilyenekkel jössz./—' És mosolyog félén­ken.' *' A fiú egy kicsit elveszi a kezét, kisfiús pirosságba hú­zódik. — No jól van — mondja, és • felugrik. — Te, Itt va­gyunk! Kézenfogva ' leereszkednek a vonat lépcsőin a sötétbe. ■ ■ AZ ELKÉSETT Mintha a -nádi átarrend - szer« kieresztené minden melegvizét A kocsi túlontúl . tágas lesz és kihűl, a ho­mályos sarokban egy-egy ho­mályos' emberi lény. Az ab­lakhoz vaksin tapad a kinti _ sötét mint fones or a tükör- üveghez. A kupé gyér fé­nyed nézegetik magukat ben­ne. Magas férfi löki be az aj­tót Bekecsben, fűzős csiz­mában. Kozákos kucsma, sö­tét arc. Belőle villog a sötét, félelmetes szempár. Félelme­tes, mert az ital bizonytalan­ságát olvasom ki belőle, és kihívást ahogy néz, egyre néz. Mind nyugtalanabb ér­zések fognak el. Csak ne lát­na annyi krimit az ember a tévében. Alig merem forgat­ni fejem: van-e itt ember rajtunk kívüL De ha még ■ akad is a homályba burkol­tan, vajon nem az ő szövet­ségesed? így vánszorog el öt perc, tíz perc. S akkor ellöki ma­gát az ajtótól, hol karba tett kézzel támaszkodott engem mustérozván. Egyenest oda­jön, leül szemközt Csupa üres hely, de az neki nem kell. Ide ül. Mint a végzet Cigarettája csonkját eldobja. — Hiába utaztam — azt mondja. — Kétszáz forintot kidobtam. Megszólal az ember, és a szeme máris másnak látszik. Meleg fényű, esendő tekintet néz rám, barátságosan. Ma­gam se zárkózható«! eL — Hosszú volt az út? Hálás pillantás, hogy be­szélhet — Hát elég hosszú ... Ezt megcsináltam... Hogy is csinálhattam. Soha többet... Nem U tudom, most hogy tehettem, máskor mindig le­velet írtam. — Hányszor van, hogy nem tudja az ember, miért is teszi, mégis megteszi. — Én most pontosan így jártam. De ez volt az első és utolsó... Az újságban teg­nap volt benne a hirdetés... Volt kétszáz forintom, vonat­ra ültem. Gondoltaim, ha mkxljárt vonatra ülök, ide­jében ott leszek, a levél meg utazik két napig, öt hold dohányföld, azt felvál­laltam volna... Most is ab­ban vagyok, nem is igen gondoltam volna eljövetelre, csak itt padlós lakást ígér­tek, és azért... Meg aztán. ahol most vagyok, ugyan i megvan most még minden, de előre tudom, hogy a ta­vasszal baj lesz, mert azt a jószágot, azt a csirkét nem köthetem meg, hogy bele ne menjen a földjébe. Amiből' aztán jön a veszekedés, a pereskedés, nem szeretem én ázt, de előre látom ... Gon­doltam, jobb elejét venni. Hiába! Maradunk a régiben1 Sajnálják, félórával előtt kö­tötték meg a szerződést egy illetővel, annyival elkéstem. Így már kidobtam kétszáz fo rintot, meg a fáradságot... Csóválja bánkódva a kucs­mái fejét, mint »aki többé nem törődhet már bele ebbe az útba. Hiszen még tegnap az alkonyattal elindult. S most öreg este újra, döcög ezzel a vonattal hazafelé re­ménye- és számyaszegetten. Sok átszállással hajnali ket­tőkor hazaér. Most legalább talált egy embert, s elmondhatta. A kalauz az én végállo­másom nevét kiáltja. ABLAKBAN (Vágó János Linómetszetei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom