Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

SOMOGYI N fi PE A P

6

Vasárnap, 1968. február IS.

A régi árnyékában — új gondolatokkal küzdve

A

Beszélgetés dr. Kenedi Béla tanácsvezető bíróval

Társaságban, baráti körben a kedvenc beszédtémák közé tartozik megvitatni egy-egy válópert, »-csemegézni-« a részleteken. Valóban, a téma nagyon érdekes, de csak á kívülállónak szórakoztató; a szóban forgó házastársak, illetve volt házastársak életében komoly fordulópontot jelent ez az esemény.

Felkerestük a Kaposvári Járásbíróságon dr. Kenedi Béla tanácsvezető bírót, aki szakavatott ismerője a bontópereknek, hiszen évek hosszú sora óta foglalkozik válóperek tárgyalásával.

— Először talán egy kis történelmi összefoglaló; az idők folyamán hogyan változott * házasság intézménye?

— A jog már több ezer éve szabályozza a nemek együttélésének formáját, mivel a házasság nemcsak természeti, de egyúttal társadalmi viszony is. Innen következik, hogy a magántulajdonon alapuló társadalmi rendek alatt a házasság nem emberi, hanem vagyoni érdekek hordozójává lett. Gondoljunk csak a kapitalista polgári házasságokra,- ahol az asszony és a hozomány fogalma úgyszólván egybeforrott.

A szocialista társadalomban a házasság mentes a vágyom érdekektől, mondhat-1 nánk: a férfi és a nő tartós szerelemre alapozott önkéntes szövetsége. A marxista szemlélet szerint az ellentmondásokkal tűzdelt régi típusú házasság korszerűtlenné vált, korunk társadalmának a szocialista modern házasság elve felel meg.

— Annak ellenére, hogy . mások a szocialista házasság alapjai, nő a válóperek száma. Mi az oka?

— A felszabadulás után a kizsákmányolás megszűntével a régi házassági forrna is megszűnt. így az új viszonyok ’ között életképtelenné váltak az érdekházasságok, ezért aztán tömegével bomlottak föl. Ez az egyik jelentős ok. A másik, hogy az emancipáció során a nőnek is nagyobb lehetősége van a szabad párválasztásra, s ezzel él is. Egyébként a társadalmi átalakulással kapcsolatban még számos bontóperi típus keletkezett. így a vallási, ideológiai nézetkülönbségek miatt is számtalan házasság bomlott fel.

— Gyakran állnak az anyakönyvvezető elé olyan fiatalok, akik bizony még csekély élettapasztalattal rendelkeznek. Emelik-e ők a válási statisztikát?

— Feltétlen. Annak ellenére, hogy a mai fiatalok tájékozottabbak, bizonyos fokon önállóbbak is, a túlságosan fiatal korban kötött házasságok jelentős hányada nem sikerült. A bíróságon aztán kiderül, hogy kellő meggondolás nélkül, a kezdődő szerelmi vonzalom hatására azpnnal házasságra léptek. Sem gazdasági _ alapjuk, sem pedig megfelelő életkörülményeik nincsenek. Gyakori, hogy könnyelműségből, nagyvonalúságból kötnek házasságot a fiatalok. A mának élő életfelfogásukat a házasságkötés után is megtart« ják, anyagi zavarokba kerülnek, bűncselekmények részvevői lesznek. Aztán amilyen gyorsan jött a házasság, olyan gyorsan be is nyújtják a válókeresetet.

—- Az érdemi tárgyalást megelőzi az ún. békéltetési tárgyalás. Milyen a két eljárás kapcsolata?

— A békéltetési eljárások folyamán alapos bírói gyakorlattal el lehet érni, hogy a hibák mérlegelése után a házastársak egyes kérdésekben megállapodjanak, esetleg közös béleegyezéssel kérjék házasságuk felbontását. Az érdemi tárgyaláson egész más tónusban folyik a bizonyítási eljárás. A kétféle bírói eljárás között tehát rendeltetésénél fogva eltérő a tárgyalás levezetése és hangulata is. Abban viszont megegyeznek, hogy a békéltetést az érdemi tárgyaláson is megkísérli a bíróság.

Aki gyakrabban részt vesz bírósági tárgyalásokon, látja, mennyire közrejátszik a tárgyalás további alakulásában egy-egy alkalmas lélektani pillanat »kifogása«. Erre egy .megtörtént esetet mesél el dr. Kenedi Béla.

Nemrég egy fiatalasszony amiatt kérte a házasság felbontását, mivel férje már két hónapja egy idegen nővel élt Hiába volt minden szó, az asszonyka nem akart békülni, elkeseredetten követelte a bontást. A fiatalember kérte a feleségét, bocsásson meg neki, ígérte, többet hasonló eset nem fordul elő, legyen tekintettel az ötéves fiukra. Az asszony továbbra is görcsösen ragaszkodott a váláshoz.

Már kezdték fölvenni az adatokat, amikor a bírónak eszébe jutott jó lenne a kisfiút behozni a folyosóról.

A kisgyerek a tárgyalóteremben azonnal az apjához ment, aki simogatta, becéz- gette, s közben könnyezett. A fiatalasszony egyre jobban zavarba jött, a kérdésekre már alig tudott választ adni. Erre a bíró magához intette a férjet, s erélyes hangon így szólt hozzá: »Most hazaviszi a családját, megbecsüli a feleségét, .többet itt meg ne lássuk!«

A kísérlet eredménnyel járt, hálás tekintettel . mindketten egyszerre nyújtották a kezüket. Ahogy később kiderült, házasságuk rendbe jött.

— Sokszor azonban nem szabad erőltetni, hogy a házastársak a , tárgyaláson bé- küljenek ki, ha elhatározásuk nem szilárd, a megadott gondolkodási időn belül úgy is meggondolják magukat

Egy alkalommal a barátok segítségével sikerült huzamosabb különélés után kibékíteni egy idős házaspárt. A tíz év óta különélő házastársak gyermekük ballagása alkalmából ünnepi ebéden vettek részt, ami olyan jól végződött, hogy elálltak a vái iástól.

— A válás kimondásával a Jlázastársak élete úgy, ahogy . rendeződik. De mi lesz% a gyerekkel?

. — Ez rítindig különböző. A szülők elválasztása gyakran biztosítja a gyermek jövőjét; ez főleg akkor van így, ha a szülők kulturáltsága, intelligenciája megfelelő. De az is igen sokszor megesik, hogy a gyermektartásra kötelezett szülő mindent elkövet, hogy megfordítsa a dolgok állását. Ha küzdelme öncélú, csak fölöslegesen meghurcolja a másik szülőt, illetve a gyereket. Ha a fejek kérik, a bíróság egyúttal ítélkezik a vagyoni kérdésekben is.

Kétségtelen, hogy e társadalomra ható tevékenység során nagy szerepet játszik a bírói öntudat. Mondhatnánk: a bohióperi bírónak a materialista szemlélet birtokában dialektikus szemlélettel kell ítélkeznie.

— Azonkívül, hogy a régi helytelen, antihumánus gyakorlat ejtette sebeket igyekszünk begyógyítani, a bírónak az is a feladata, hogy előmozdítsa az új házassági intézmény megszilárdulását. Nemcsak a tárgyalóteremben, de ismeretterjesztő előadások, beszélgetések során is.

Pintér Dezső

„FŐSZEREPLŐ AZ EGRI VAR

##

Várkonyi Zoltán rendezi majd a Gárdonyi Géza regényéből készülő Egri csillagok című kétrészes cinemascop szuperfilmet. A film felvételeihez fölépítik a korabeli egri várat. A vár makettje már készülőfélben van, amelyet képünkön Várkonyi Zoltánnal, a film rendezőjével együtt mutatunk be.

E

rzsi nénivel véletlenül ismerkedtem meg, s már ekkor elhatároztam, visszatérek az alacsony szobácskába. Esteledett mikor fölkerestem.

— Angyalom, lelkem, csak nem? — csapta össze kezét. Éreztem esetten ölelésén, azt se tudja, mit csináljon, sírjon, vagy jobban magához szorítson. Ennek az asszonynak hónapokra visszahoztam az életkedvét.

— Nocsak, üljön le hamar, rakom is csatával meg a masinát. Jaj, jaj, mit is tegyek hamarabb. — Mondta, mondta, mintha ott se lettem iiolna. Hóna alá kapta a szakajtót és kiment fáért. Az asztalon újságok, némelyik-l bői már csak egy oldal volt meg, ki tudja milyen régi lehetett, de ott voltak a legfrissebbek is. A kis szobában takaros rend. A fedők a fedőtartóban szinte centire eligazítva. A tűzhely meg olyan fényes, mint a tükör. Egyre csak az motoszlcált a fejemben, miért? Miért?

Topogás, csuszogás, benyitott az ajtón.

— No. látja. Mostanában már csődöt mond a tudományom. Ki látott már január közepén nyolc fokot, vagy talán több is van.

Letette a szakajtót, nagy kötényéből is kiöntötte a csutkát, rám se nézett, a tüzet piszkálta.

— Azt mondják, a rómaiak a vadludak költözéséből következtették az idő alakulását. Kimentek egy nagy dombra és lesték a vadluda- kat. Maguk már, leikeim, nem hisznek a magamfajta vénasszonynak, de bizony mondom, láttam északnak húzni a ludakat. Mennek a meleg elől. De hát a mai fene nagy technika mellett nem lehet erre adni. Igaz?

Már a kezét i» megmosta. Aztán levette berlinerkendőjét, megrázta, átpqttintotta a másik oldalára, és visszakötötte. Bámulatos ügyességgel és szépen kötik be fejüket a parasztasszonyok. Két tenyerükkel még elöl elkerekítik, hátul lesimítják és kész.

medt, pupillája kitágult, és a sóhajtás óriássá fújta mellkasát.

— Az unokák? Haj... Harminc kilométernyire innen, a vejem ott kapott állást ...

Megfeszítet nyaka előrebillen, s mint a motolla, morzsol tovább.

— Nem is tudom, milyen a színes ruha, csak a feketét ismerem. Mert hát mivel adózzam nekik, ha nem a

— Na, lelkem, hát elgyütt? — summázta újra, hogy ott vagyok.

— Ehes-e? Tudom, hogy

az. — Ez is szokása minden parasztasszonynak, hogy

megkérdezi, éhes-e a vendég, de választ sem várva trak- tálja az embert. Utánozhatatlan mozdulatok ezek is. A vérükben van, velük születik. Akárcsak a kapafogás vagy a kenyérsütés. Csak Erzsi nérii beszél. Hagyom, hogy beszéljen, hagyom, hogy babusgasson.

— Finom tepertőcske, kenyérkével. Bolti, igaz, nem bírom ám már a strapát. Szóljon angyalom, ha valami nem tetszik.

— Erzsi néni egy angyal, s a tepertő is finom, de azért nincs olyan, mint a házi, ugye? — szóltam végre.

— Tudom én, csakhát nem mertem mondani. Azt ne higgye, bántom a bolti árut, jó az, csakhát a házi az házi.

Ropogtatom a falatokat és azon tűnődöm, mikor beszélhetett utoljára ennyit valakivel.

— Az unokák hogy vannak? — fordítottam másra a szót. Egy pillanatra megderA 26. sz. Állami Építőipari Vállalat pécsi önálló építésvezetősége (irodája a hőerőmű területén) azonnal! belépéssel alkalmaz

kubikosokat — férfi segédmunkásokat

Szállást, napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. Teljesítménybér. Jelentkezés kizárólag a 63. sz. építésvezetőségnél, Pécs, hőerőmű területén.

(6761)

A

kis sámlira ült, a faláda mögé. Csuklójára csatolta a fogas ku- koricamorzsolót és fölvette az első csövet. Morzsolt. Ha valami elviselhetetlenné válik a számukra, hirtelen dolgozni kezdenek. Fürgén pattogtatta le a szemeket. Mint egy megszállott, úgy szaporította a sárga kukoricát a ládában. Pár percig csend volt. De én éppen azt akartam, beszéljen. Mondja el. Könnyebbüljön meg. Szokjon hozzá, legyen túl rajta.

— Hát aztán most magára takarítja a házat, ugye?

— Az ám, magamra. Mi értelme van? No válaszoljon, mert én nem tudom.

Hirtelen a csilogó■ tűzhelyre néztem, meg a katonásan rendezett fedőtartóra.

— Van értelme. Erzsi néni azért takarít, mert szereti a a rendet, mert szeret élni. — Tudtam, hogy így sántít, tudtam, hogy kijavítja. Azt akartam.

— Nem. Mert bármelyik pillanatban visszajöhetnek a gyerekek, hát csak. nem hagyom el magam?

Már egész kupac csupasz csutka hevert egymáson, ő meg bele-beletúrkált a csörgő szemkbe, mérte, mennyit haladt. Hanem hirtelen fölemelte a fejét.

— De azt, árulja el, ha nem titok, van-e már a ráknak ellenszere. Mert az első betűtől az utolsóig elolvasom az újságot, de arról nem hallok én.

Npz rám, látom, várja tőlem, hogy persze, már megoldódott. Igen többen nem , halnak meg benne. Várja. Tekintetével könyörgl Es én érzem, hogy hidegszik a kezem, szorítja valami a torkom, mikor kimondom:

— Nem sok még, amit a rákról tudunk,

gyásszal. Az én anyám kéthetes koromban meghalt. Amióta egyenesen tudtam lépegetni, azóta dolgoztam a mezőn. Ahogy cseperedtem, úgy kezdtek el mesélni az anyámról. Te, Erzsa, olyan szép szál vagy, mint az anyád volt. Pirospozsgás, helyre lány. Izmos, jóringású menyecske. Fénykép nem volt akkoriban, és én mégis láttam az édesanyámat. Hej, méghogy láttam! Tudtam, hogy olyan vagyok, elmentem hát a patakhoz, s kikérdeztem a folyó tükrében mindenről. De mire megismertem az anyámat, meghalt az apám. Megrúgta egy ló, és pár hét alatt elment. Amikor eltemettük, akkor jöttem rá, nem tudom milyen az apám. Amíg él valaki, úgy megyünk el mellette, mintha örökké velünk maradna.

£

r szre sem vettem, hogy ismét kiment. Még akkor is láttam a ráncait, könnybe lábadó szemeit és azt a két bütyköt a mutatóujján, amit a kapa meg a kasza hagyhat emlékül ott.

Lesütött szemmel jött visz- sza és járt-kelt a szobában. Mintha szégyelné, hogy ilyen hosszan mesélt magáról. Talán untatott, talán azt gondolom majd, sajnáltatja magát. Ez is bennük van, ez a belső tiltó tábla.

— Hogy* ment tovább a sorsa, Erzsi néni? ■— lendítettem meg a kereket, oldottam fel lesütött tekintetét.

— Ha érdekli, mondhatom, de aztán... maga tudja.

Velem szemben ült.. A kö-■ zépre lehúzott lámpa rávilágított fáradt arcára. Akkor vettem észre, ez az asszony szenved.

— Árva maradtam. De mint kz ördög, rajtam se fogott lei « munka. Később

annak rendje-módja szerint férjhez mentem. Szerény esküvő volt, jó uram lett. Született egy fiunk. Mondhatom, helyes egy legényke volt. De odamaradt a fronton. Akkoriban esténként csavarta lei a szívemet egy vassisakos kéz. Aztán megszoktam a csavargatást meg a halálát is. Jött a lánykánk. En úgy mondtam mindig, nem rám hasonlít, hanem édesanyámra. És hál? — szipog, kötényét kapja a szeméhez. Igyekszik eltussolni fájdalmát. — És hát, a rák elvitte öt is. Negyvenhat évesen. Két szép unoka maradt utána. És tudja, a drága jó párom hatvan évi házasság után alig két hét múlva költözött az édeslányom után. No, mondom, van világvége. Ez már ’a világvége. Most rámszakad az ég minden csillagostul, mert elpusztulok, mint a galamb a párja után.

Már szárazak a szemei. Ennyire tud parancsolni érzéseinek.

— No. tudta követni, lelkem? ötöt temettem. Egy- szál maradtam, nyolcvanévesen.

— Erős asszony maga, Erzsi néni! — Ennyire futotta, mert olyan szeretetet, olyan végtelen tiszteletet éreztem iránta, hogy legszívesebben magamhoz öleltem volna, és lecsókoltam volna mindenki helyett a könnyeit. De nem. Akkor elszabadul a fájdalom zabolázott lova, és Erzsi néni összeroppan. Csak folytassa, jusson el a munkáig.

— Nem hiszi, én a tsz-ben a legvidámabb öregasszony voltam. Mind körém gyűltek az emberek. Erzsi néni énekeljen, Erzsi néni mondjon egy-két vidám strófát. Nem azért mondom, de a rádióba is felmentem énekelni. .4 Hej, vőlegényt, hej menyasszonyt. Azt mondták, nélkülem hamarább kiveszik a sok szép nóta. Azt meg csak nem engedhetem.

•*| í, ül. Egyszer csak halII kan elkezdi énekelni Hej, vőlegény, hej, menyasszony, Ha férjhez megy, .az már asszony. Apró kis szemei szilva alakúvá húzódtak, nevetett. Ez az az Erzsi néni volt már, akihez mentem. Aki nekem tepertői adott és megjegyezte, hogy a házi az csak házi. En pedig azt. hogy sem az erős akaratnak, sem a. szén- »»désnek nincs mértékegység*. Ban Zsuzsa