Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
▼».sárnap, 1968. február 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP Néhány meglepő szám Kaposvár jövőjéről Csütörtökön este' a TIT-szók- ház előadótermében városfejlesztési amkétot rendeztek a város vezetőinek, szakembereknek és kívülálló érdeklődőknek a részvételével A szakmai vita tulajdonképpeni tárgya az északnyugati — Ka- linyin — városrész új, átdolgozott fejlesztési terve volt, amelynek megvalósítása a negyedik ötéves tervben kezdődik el. A ankét azonban ennél sokkal szélesebb témakört ölelt fel, a város egész jövendő fejlődését. Milyen lesz az új Kaposvár? VAROSFEJLESZTÉSI ANKÉT A TIT-BEN A városrész fejlesztési tervének készítői, a Pécsi Tervező Iroda kollektívája: Kiss Dénes, Gerö Balázs, Szigetvári János és Tillai Ernő ismertették elképzeléseiket, a tervezés szempontjait és céljait. Néhány meglepő szám Kaposvár jövőjéről: Teljes kifejlődése után a városnak 100— 140 000 lakosa lesz. A jelenlegi — 1300 hektár — terület háromszorosát foglalja majd el. A Kalimyin városrész új terve is e távlati fejlődés figyelem- bevételével készült már. Világszerte, így hazánkban is revízió alá veszik az építészek az úgynevezett lakótelepi tervezés építészeti elgondolását. A lakóteleprendszerű településfejlesztés ma már egyre kevésbé elégíti ki a modem követelményeket. A jövő a koncentráltabban megépített városrészeké. Nem lakótelepeket, hanem új, korszerű városrészeket kell építeni. Miben különbözik az új terv a régitől? Mindenekelőtt sokkal gazdaságosabb. Ugyanazon a területen az új terv alapján csaknem 1200 lakással többet lehet fölépíteni, másodsorban esztétikai hatása is kedvezőbb, a lakóknak nagyobb kényelmet biztosít, és nem utolsósorban a további fejlesztéssel Is számol. A régi terv szalagA Kalimyin városrész új tervének makettje. A tervet a Pécsi Tervező Iroda kollektívája szerű beépítési elgondolásaival szemben az új tervben előtérbe került a tömbösítés. Ez különböző színtvariációjú egységes épületkomplexumokat jelent a hozzájuk csatlakozó üzletekkel, iskolákkal, óvodákkal. Ennek alapján résziben már megvalósulhat a városrész jármű- és gyalogosforgalmának elválasztása is, sokkal internebb, városiasabb hangulatú enteriőrök alakíthatók ki, mint a lakótelepi koncepció alapján. Az első és legfontosabb szerflpont a gazdaságosság. A terv a paneles építési technikára készült, és a tervezők felhívták az illetékesek figyelmét az építkezés ipari bázisának fontosságára. Az ÉVM Állami Építőipari Vállalat sem zárkózott el egy kaposvári pa- nel-poligon üzem létesítése elöl, és ugyanilyen üzemet hoznak létre már a közeljövőben Siófokon is. készítette. Huszonnégy szinte« toronyház is épül Az új városrész esztétikailag is minden igényt kielégítő. Sziluettje változatos, a négyszintes épületektől a tíz-tizenegy szintes épületmagasságokig változik. Sőt a városrész központjában a szolgáltatási központ mellé egy huszonnégy szintes torony házat is terveztek az építészek. A Petőfi és a ^ Honvéd utca sarkára pedig három tizenhat szintes toronyházat építenek. A fejlesztési terv legvitatottabb kérdése a közlekedés. Kaposvár településszerkezeti- leg úgynevezett nyitott szerkezetű város, és ezt a nyitottságot hangsúlyozza a Pécsi Tervező Iroda elképzelése is. A tervezők elképzelése szerint a jövőben külön kell választani a helyi személyi forgalomra, a helyi teherforgalomra és a távolsági forgalomra szolgáló utakat. Ez körülbelül négy főközlekedési útvonal kialakítását tenné szükségessé. A déli részen a helyi személyforgalmat bonyolítaná le a mai Május 1. utca, ettől északra, de a városközpont közelében menne a városon keresztül a távolsági gyorsforgalmat lebonyolító út, még északabbra az új városrészeket és ipartelepeket összekötő út, és a város külterületén haladna a nehéz- forgalmat elterelő zártút-rend- szer. A tervezők a távolsági gyorsforgalmat lebonyolító utat a Damjanich utca nyomvonalában jelölték ki, ezt az elképzelést azonban a KPM vitatja. Az ankét tanulságai szerint az új terv osztatlan elismerést aratott a kaposvári szakemberek körében is. Megvalósításának lényeges feltétele azonban az egész város összefogása, az egyetakarás. K- G. JOCOOOCKOOOOCÖCXDOOOCOCCOOOCXXXXXXXXiOOOOOCOCÖO^^ XXXXXXXXXXXX — Okos ember, az biztos — mondta Troppauer, mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy... De ennek a Peneroft-Laporter- mek szívesen ütném ki vagy két szemét Csak Spolianskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenleg... Mi bajod? A költő elfogódottan simította meg gorillaállkapcsát. — Tudom, hogy nem szívesen válsz meg tőlük... — mondta lesütött szemmel. — De mégis kérlek... a műveim, amelyeket rád bíztam ... Galamb hallgatott Hogy közölje a szörnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörten. — Légy erős.... — Szent Isten!... — A versek egy viaszosvászon táskában voltak, és ellopták valamennyit... — Hallgattak. A költő sóhajtva állt Galamb megpróbálta vigasztald. — A tárcám is meL lette volt... tizenötezer frankkal... — Eh, mit pénz! A verseimet ... akarta a nyomorult. Tudom, hiszen meg akart ölni értük... Ó ... ! Egy könny hullott ki a szeméből ... — Most gyere a kantínba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert verseinek elvesztése mennyire lesújtja. — Játszok neked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mellette, és nagyot sóhajtott« — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az eposzom is: »Holnap indul a, század csuklógyakorlatra. Irta Troppauer Hümér«. Biz neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztalhoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmonikájáért. Elámult A harmonika helyett Gri- son tárcáját vette elő, benne volt a titkos szolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az újságcikk... Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Biz volt... a viaszosvászon zacskóban.... Ami eltűnt a század pénzszekrényéből ... Most itt van a zsebemben! / — A verseim! Az is ott volt! — kiáltotta a másik izgatottan. — Nézd meg a zsebed! De hiába kotorászott a zsebében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Galamb. — Visszaadott mindent ... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot megtartani, amikor ellophatta valameny- nyi eredeti Troppauert. A szója megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan felemelkedett. Hohó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül. De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön- táspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis kővel körülvett, kertbe ért, ahol törölgetnek, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és cipőt tisztít Elkap la. — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogy került ez a holmi hozzád? — Megmondok mindent... csak eressz el... uram ... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből, és befutóit a házba, a konyha melletti keskeny úton. Galamb elkapta a csuklóját... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott Galamb nekifeszítette a vállát a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti revolver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében ... — Ha hozzám nyúl, lelövöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villogó szemét Azután a kezére nézett. Elzsibbadt az ámulattól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, / fehér színű volt és egy háromszögű anyajegy látszott! A szellem! Ez nem barna arab suhanc, hanem fehér nő! Ijedten lépett hátra. — Bocsánat... nem tudtam ... hogy ... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a kezén a jelet... Ijedten eltakarta. Csend volt. — Milyen ostoba voltam... — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek mindent a zsebébe... — Na hallja — legyintett fölényesen Galamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, kicsoda ön. Mert kísértetekben csökönyösen nem hiszek... A nö egy másodpercig gondolkozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. — Értem ..; ezért hasonlít rá... és az anyajegy.... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy maga ... Például amikor az órát kértem ... ott az oázisban. Hiszen emlékszik? , — Halványan ... — felelte rosszkedvűen, és megtapogatta a tarkóját. —■ Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy maga ... egész... rendes és ... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra ... Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mopdjon semmit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett — Ja igaz... a karóira, ha parancsolja... — Nem baj... Csak tartsa magánál... de kérem — tette hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni ... — De nem teszik! — kiáltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takaró dó. — Mikor látom ... ? kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rövidesen találkozunk ... Nem akadályozhatta me hogy Galamb megcsókolja kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. Különös nyugtalanság Iá szőtt a helyőrség katonái Itt is, ott is csoportok suttogtak. Kobinszki, ez a kegyetlen ember, most komá- zik a bakákkal, és Latouret-t meg Battistát sanda szemmel nézték, morogtak a hátuk mögött Finley este a beteg Fela- haynál beszélt az altisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisztek beültek a szobájába egy csésze teára, mert még ebben a teljesen legyengült állapotában is Delahay volt a helyőrség lelke. — Így a száraz évszakban mindig nyugtalanok — mondta, amikor Finley az altisztek jelentéseiről beszámolt. — Az is lehet, hogy dühükben megkísérelnek valamit.. — de végre is a vízcsap ... révén ... félnapi szomjazta- tással ebben a pokoli melegben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — jegyezte meg Gardone —, hogy mégis sikerülhet nekik erőszakkal feltörni a páncélszekrényt? ... — Nincs rá... mód — felelte Delahay, és nagyot sóhajtott. — Csak ekrazittal... lehetne felrobbantani... Éppen ezért... robbantószer nincs az erőd ... raktárában ... Delahay visszahanyatlott a párnájára: — Itt azon múlik... a siker ... hogy melyik esetiben alkalmaztátok... a könyörtelen szigort, és mikor ... hunytok szemet... Ezt tudná kell... Most hagyjatok ... aludni... Fáradtan visszahanyatlott. Az irodában egy szemüveges, kövér civil várta a tiszteket. — Dr. Borden vagyok. Egy vöröskeresztes különítmény- nyeil jöttem Timbuktuból. A Niger-misszió engedélyt kapott arra, hogy orvosi: vizsgálatot tartson a rabok között Gardone megnézte az írást Szabályszerű engedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidékén vérvizsgálatot vesznek, hogy ellenőrizzék az álomkár terjedését — Hányán vannak? — kérdezte fásultan a kapitány. — Hárman. Az erődön kívül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam ki- vül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt, és a rabok örültek nekünk, mert hasznos dolgokat osztottunk ká közöttük. Gardone aláírta az engedélyt és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. (Folytatjuk) ......... M inden fehér, minden tiszta- ULTRA mosókrém a titka! SdimWns EGYESÜLT VEGYIMŰVEK* BUDAPEST (1379)
