Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

▼».sárnap, 1968. február 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP Néhány meglepő szám Kaposvár jövőjéről Csütörtökön este' a TIT-szók- ház előadótermében városfej­lesztési amkétot rendeztek a város vezetőinek, szakembe­reknek és kívülálló érdeklő­dőknek a részvételével A szakmai vita tulajdonképpeni tárgya az északnyugati — Ka- linyin — városrész új, átdol­gozott fejlesztési terve volt, amelynek megvalósítása a ne­gyedik ötéves tervben kezdő­dik el. A ankét azonban en­nél sokkal szélesebb témakört ölelt fel, a város egész jöven­dő fejlődését. Milyen lesz az új Kaposvár? VAROSFEJLESZTÉSI ANKÉT A TIT-BEN A városrész fejlesztési tervé­nek készítői, a Pécsi Tervező Iroda kollektívája: Kiss Dénes, Gerö Balázs, Szigetvári János és Tillai Ernő ismertették el­képzeléseiket, a tervezés szem­pontjait és céljait. Néhány meglepő szám Ka­posvár jövőjéről: Teljes kifej­lődése után a városnak 100— 140 000 lakosa lesz. A jelenlegi — 1300 hektár — terület há­romszorosát foglalja majd el. A Kalimyin városrész új terve is e távlati fejlődés figyelem- bevételével készült már. Világszerte, így hazánkban is revízió alá veszik az építé­szek az úgynevezett lakótelepi tervezés építészeti elgondolá­sát. A lakóteleprendszerű te­lepülésfejlesztés ma már egy­re kevésbé elégíti ki a modem követelményeket. A jövő a koncentráltabban megépített városrészeké. Nem lakótelepe­ket, hanem új, korszerű város­részeket kell építeni. Miben különbözik az új terv a régitől? Mindenekelőtt sok­kal gazdaságosabb. Ugyanazon a területen az új terv alapján csaknem 1200 lakással többet lehet fölépíteni, másodsorban esztétikai hatása is kedvezőbb, a lakóknak nagyobb kényel­met biztosít, és nem utolsó­sorban a további fejlesztéssel Is számol. A régi terv szalag­A Kalimyin városrész új tervének makettje. A tervet a Pécsi Tervező Iroda kollektívája szerű beépítési elgondolásaival szemben az új tervben előtér­be került a tömbösítés. Ez különböző színtvariációjú egy­séges épületkomplexumokat jelent a hozzájuk csatlakozó üzletekkel, iskolákkal, óvo­dákkal. Ennek alapján résziben már megvalósulhat a város­rész jármű- és gyalogosforgal­mának elválasztása is, sokkal internebb, városiasabb hangu­latú enteriőrök alakíthatók ki, mint a lakótelepi koncepció alapján. Az első és legfonto­sabb szerflpont a gazdaságos­ság. A terv a paneles építési technikára készült, és a terve­zők felhívták az illetékesek fi­gyelmét az építkezés ipari bá­zisának fontosságára. Az ÉVM Állami Építőipari Vállalat sem zárkózott el egy kaposvári pa- nel-poligon üzem létesítése elöl, és ugyanilyen üzemet hoz­nak létre már a közeljövőben Siófokon is. készítette. Huszonnégy szinte« toronyház is épül Az új városrész esztétikailag is minden igényt kielégítő. Sziluettje változatos, a négy­szintes épületektől a tíz-tizen­egy szintes épületmagassá­gokig változik. Sőt a városrész központjában a szolgáltatási központ mellé egy huszonnégy szintes torony házat is tervez­tek az építészek. A Petőfi és a ^ Honvéd utca sarkára pedig három tizenhat szintes torony­házat építenek. A fejlesztési terv legvita­tottabb kérdése a közlekedés. Kaposvár településszerkezeti- leg úgynevezett nyitott szerke­zetű város, és ezt a nyitottsá­got hangsúlyozza a Pécsi Ter­vező Iroda elképzelése is. A tervezők elképzelése szerint a jövőben külön kell választani a helyi személyi forgalomra, a helyi teherforgalomra és a tá­volsági forgalomra szolgáló utakat. Ez körülbelül négy fő­közlekedési útvonal kialakítá­sát tenné szükségessé. A déli részen a helyi személyforgal­mat bonyolítaná le a mai Má­jus 1. utca, ettől északra, de a városközpont közelében menne a városon keresztül a távolsági gyorsforgalmat lebo­nyolító út, még északabbra az új városrészeket és ipartelepe­ket összekötő út, és a város külterületén haladna a nehéz- forgalmat elterelő zártút-rend- szer. A tervezők a távolsági gyorsforgalmat lebonyolító utat a Damjanich utca nyomvona­lában jelölték ki, ezt az el­képzelést azonban a KPM vi­tatja. Az ankét tanulságai szerint az új terv osztatlan elismerést aratott a kaposvári szakembe­rek körében is. Megvalósítá­sának lényeges feltétele azon­ban az egész város összefogása, az egyetakarás. K- G. JOCOOOCKOOOOCÖCXDOOOCOCCOOOCXXXXXXXXiOOOOOCOCÖO^^ XXXXXXXXXXXX — Okos ember, az biztos — mondta Troppauer, mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy... De ennek a Peneroft-Laporter- mek szívesen ütném ki vagy két szemét Csak Spolianskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenleg... Mi bajod? A költő elfogódottan simí­totta meg gorillaállkapcsát. — Tudom, hogy nem szíve­sen válsz meg tőlük... — mondta lesütött szemmel. — De mégis kérlek... a mű­veim, amelyeket rád bíz­tam ... Galamb hallgatott Hogy közölje a szörnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörten. — Légy erős.... — Szent Isten!... — A versek egy viaszosvá­szon táskában voltak, és el­lopták valamennyit... — Hallgattak. A költő sóhajtva állt Galamb megpróbálta vi­gasztald. — A tárcám is meL lette volt... tizenötezer frankkal... — Eh, mit pénz! A versei­met ... akarta a nyomorult. Tudom, hiszen meg akart öl­ni értük... Ó ... ! Egy könny hullott ki a sze­méből ... — Most gyere a kantínba — mondta Galamb, mivel né­hány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert versei­nek elvesztése mennyire le­sújtja. — Játszok neked né­hány szép dalt. De a költő komoran ment mellette, és nagyot sóhajtott« — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az epo­szom is: »Holnap indul a, század csuklógyakorlatra. Ir­ta Troppauer Hümér«. Biz ne­ked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztalhoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmonikájáért. Elámult A harmonika helyett Gri- son tárcáját vette elő, benne volt a titkos szolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az újságcikk... Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Trop­pauer. — Biz volt... a viaszosvá­szon zacskóban.... Ami el­tűnt a század pénzszekrényé­ből ... Most itt van a zse­bemben! / — A verseim! Az is ott volt! — kiáltotta a másik iz­gatottan. — Nézd meg a zse­bed! De hiába kotorászott a zse­bében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Ga­lamb. — Visszaadott min­dent ... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a ti­zenötezer frankot megtartani, amikor ellophatta valameny- nyi eredeti Troppauert. A szója megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan fel­emelkedett. Hohó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül. De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön- táspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Át­ment a konyhán. Egy kis kő­vel körülvett, kertbe ért, ahol törölgetnek, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és cipőt tisztít Elkap la. — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogy került ez a holmi hoz­zád? — Megmondok mindent... csak eressz el... uram ... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből, és befutóit a házba, a konyha melletti keskeny úton. Ga­lamb elkapta a csuklóját... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott Galamb ne­kifeszítette a vállát a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti re­volver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében ... — Ha hozzám nyúl, lelö­vöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villo­gó szemét Azután a kezére nézett. Elzsibbadt az ámulat­tól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, / fehér színű volt és egy háromszögű anyajegy lát­szott! A szellem! Ez nem bar­na arab suhanc, hanem fe­hér nő! Ijedten lépett hátra. — Bocsánat... nem tud­tam ... hogy ... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a kezén a jelet... Ijedten eltakarta. Csend volt. — Milyen ostoba voltam... — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rá­jön, ha visszateszek mindent a zsebébe... — Na hallja — legyintett fölényesen Galamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, ki­csoda ön. Mert kísértetekben csökönyösen nem hiszek... A nö egy másodpercig gon­dolkozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. — Értem ..; ezért hasonlít rá... és az anyajegy.... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy maga ... Például amikor az órát kér­tem ... ott az oázisban. Hi­szen emlékszik? , — Halványan ... — felelte rosszkedvűen, és megtapogat­ta a tarkóját. —■ Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy ma­ga ... egész... rendes és ... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra ... Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mopdjon sem­mit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett — Ja igaz... a karóira, ha parancsolja... — Nem baj... Csak tartsa magánál... de kérem — tet­te hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni ... — De nem teszik! — kiál­totta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takaró dó. — Mikor látom ... ? kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rö­videsen találkozunk ... Nem akadályozhatta me hogy Galamb megcsókolja kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. Különös nyugtalanság Iá szőtt a helyőrség katonái Itt is, ott is csoportok sut­togtak. Kobinszki, ez a ke­gyetlen ember, most komá- zik a bakákkal, és Latouret-t meg Battistát sanda szemmel nézték, morogtak a hátuk mögött Finley este a beteg Fela- haynál beszélt az altisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisz­tek beültek a szobájába egy csésze teára, mert még eb­ben a teljesen legyengült ál­lapotában is Delahay volt a helyőrség lelke. — Így a száraz évszakban mindig nyugtalanok — mond­ta, amikor Finley az altisz­tek jelentéseiről beszámolt. — Az is lehet, hogy dühük­ben megkísérelnek valamit.. — de végre is a vízcsap ... révén ... félnapi szomjazta- tással ebben a pokoli meleg­ben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — je­gyezte meg Gardone —, hogy mégis sikerülhet nekik erő­szakkal feltörni a páncélszek­rényt? ... — Nincs rá... mód — fe­lelte Delahay, és nagyot só­hajtott. — Csak ekrazittal... lehetne felrobbantani... Ép­pen ezért... robbantószer nincs az erőd ... raktárá­ban ... Delahay visszahanyatlott a párnájára: — Itt azon múlik... a si­ker ... hogy melyik esetiben alkalmaztátok... a könyör­telen szigort, és mikor ... hunytok szemet... Ezt tudná kell... Most hagyjatok ... aludni... Fáradtan visszahanyatlott. Az irodában egy szemüve­ges, kövér civil várta a tisz­teket. — Dr. Borden vagyok. Egy vöröskeresztes különítmény- nyeil jöttem Timbuktuból. A Niger-misszió engedélyt ka­pott arra, hogy orvosi: vizs­gálatot tartson a rabok kö­zött Gardone megnézte az írást Szabályszerű engedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidé­kén vérvizsgálatot vesznek, hogy ellenőrizzék az álomkár terjedését — Hányán vannak? — kérdezte fásultan a kapitány. — Hárman. Az erődön kí­vül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam ki- vül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt, és a rabok örültek nekünk, mert hasz­nos dolgokat osztottunk ká közöttük. Gardone aláírta az enge­délyt és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. (Folytatjuk) ......... M inden fehér, minden tiszta- ULTRA mosókrém a titka! SdimWns EGYESÜLT VEGYIMŰVEK* BUDAPEST (1379)

Next

/
Oldalképek
Tartalom