Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

▼hsfersa», 19S8. Jasmát 14, 7 SOMOGYI NÉFLár P<X)OCXXX>CXXX3(XXXX30CXX>DOOCXX>3<XXXXOCX>aOCOOCOOCCOOOOOOQOOOOCXXXXXX300: Harminc nemzedék vallomása Somogyról... Kovács József: A,TÉLI UTCÁN Orbán Ernát KOMFORT A legnagyobb csend és üresség — legalábbis a köz­mondás szerint — a nagy­pénteki mészárszékben ural­kodik. De a fc«i nagyszálló •reprezentatív« éttermének csendje és üressége szombat délután három óra tájban naég ennél is nagyobb. A székek, asztalok már helyre rakva. A pecsétes ab­roszokat is annak rendje és módja szerint megfordítot­ták. A földig éró, csipkefüg­gönye® ablakokon álmosító napsugár szivárog be. Légy is dönog, de már igen-igen bágyadtan és egyre-másra az üvegbe ütközve. Vendég rajtam kívül egy lélek se. Nagyon természe­tes tehát, hogy pincér is csak egy látható a -fedélze­ten: egy nyakigláb, ösztövér, sündisznó-frizurás- fiú. A forgóajtó belső beugrójában húzódik meg. önmagával játszik zsebsakkot Peregnek a percek, de las­sabban és kivárhatatlanab- bul, mint a vadgesztenyék rozsdás lombjai odakünn, ha az aszfaltra vannak levitor- lázóban. Hanem most nicsak: vil­logni kezdenek a forgóajtó fényküllői, és mintha bizony őszi napsugarak szülnék, egy ifjú hölgy jelenik meg a kö­zépső asztalsor végén. De micsoda ifjú hölgy! Termete — Jókai módján szólva — a Júnóénál is jú- nóibb. Tekintete végigpásztázza a termet Ajkát biggyeszti, vállat von, majd puha, hullámzó, de igen céltudatos macska- járással a terem belseje fe­lé induL Hátulról is meg lehet néz­ni. ami azt illeti. Eleven kancsó, gömbölyí­tett delta, lábra kelt sellő: há poéta gyönyörködne ben­ne, tucatjával tolulnának tol­•Részlet a szerző közeljövőben megj elenő novelláskö tétéből, Iára az eredetibbnél erede­tibb hasonlatok. A terem végében — most veszem csak észre — néhány parádésan terített asztal. Friss vágott virág, három- négyféle borospalack, szaJ- vétás kehely és foglaló táb­lácska a közepükön. Az ifjú hölgy egy pilla­natig tétovázik, majd elha­tározásra jut, és letelepszik az egyikhez. A pincér azonban nem mozdul. Se most, se a következő negyedórában, pedig a te­rembe másik három hasonló kaliberű ifjú hölgy is be­lejt, és helyet is ugyanúgy foglal, miként az első. Mozgás azért van. Ó, nem a semmibe vett nőcskék tü­relmetlenkednek. Dehogy. A tálaló szoba lengő ajtaján nyílik minduntalan rés. A konyhalányok leskelődnek be rajta. Es suttognak, vi­tatkoznak is. Ügy látszik, a parádéban felvonult ifjú hölgyek viseletét tárgyalják meg. Csendítek egyet a kávés­kanállal, így hívom asztal­hoz a sündisznó frizurás pincérfiút — Mi készül rtt? — intek a türelmesen üldögélő höl- gyecskék felé. — Divatbe­mutató? A fiú elhúzza a száját — Ebéd — feleli. — Diné. Külföldi pacákokra várnak az aranyosok. — Igazán? — Biz isten! Mióta bejött a vadászat sze­zonja, sűrűn van ez így ná­lunk. A pacák késik, a pipi meg üldögél. Na ja, mert olyan a rend. hogy nemcsak a szarvasbikák lesznek itt fölvezetve, tisztelettel. Női vonalon is telj« az össz­komfort. Nem értem a fiáit és a fü­lemnek se akarok hinni: FODOR ANDRÁS: H ÓHULLASBAN A hóhullásban szépek a lányok: fejüket meghajtva futnak az útra* verdeső pillájuk. szirmok közt billeg, harmatos •csillagok ülnek hajukba. Ügy érzik, mintha az ég sűrűjéből libegne körijük zizegő dallam — 'Járványos arcukon átüt a mámor: v rük, a vig'tilzü rózsa kicsattan. A hóhullásban szép az öregember, amikor egyedül ballag a dombra: süvege, válla a zuhogó szálak rácsait szelíden , tépkedi, bontja, — efncH arcából tág szeme kitartón figyel q pelyheket ringató égre. nyakába, csüngő, ősz haja, ezüstös bajusza fehéret ír a fehérre. — Ügy vegyem, hogy,., szerződ te tték ezeket a lá­nyokat? — Szerződtetés? Minek az? — oktat elnézően a fiú. — Meg ... igazából nem is •olyan« k «nyzók ezek. — Hanem, milyenek? — Hát... dolgoznak. Üz­letben, hivatalban, kerté­szetben. Melyik micsodás, ott Itt van náluk a baj — kopogtatja meg homlokát a fiú. — Arra spekulálnak, hogy ahány külföldi autós vadász, annyi házassági al­kalom. Talpig selyemben, három pappal, három ci­gányzenekarral meg amit akar. — Volt már rá példa? — Házasságra? Volt Ta­valy. Olyan kocsin vitték e! a leányzót hogy hét nyelven beszélt Azóta nő­ben is bő a választék, nem­csak bikában, ha a külföldi nianród szórakozni óhajt — És a szülők? Vagy a__ hatóság? Ebbe senki se szól bele? A fiú gúnyosan nevet: — Már miért szólna, tisz­telettel? Öcska nő, egy •olyan«, ide be se teheti a lábát A szállodai átjáró felől egy köpcös, vérmes, vadász- kosztümös úriember sétál be. Kurtára nyírt haja már teljesen ősz, ás kappanháj is szépecskén mutatkozik rajta. Az első számú ifjú hölgy­höz sétál oda. Vállon simítja, arcon csí­pi. majd a kezére is rácup- pant egy atyás, ajnárazó csó­kot. — Ez etientmond magá­nak, jó fiú — jegyzem meg. — Miért? — Ebből is házasság lesz? Soha! Annak már a lehető­sége is eleve ki volt itt zárva. — Ki hát! — hagyja rám a fiú. — De... majd csak bedob helyette valami kár­pótlást a Herr Direktor. Bo­csánat A fiú elsiet, majd kisvár­tatva egy idős, igen-igen nyá­jas, nagyokat hajlongó kol­léga társaságában a nyugati nimród asztalához járul. Jómaga hűvösen udvarias. Legfeljebb egy-egy kurta biccentéssel írja-nyugtázza a rendelést. Hanem az idős kolléga és a júnói termetű ifjú hölgy?! Valósággal tálcán a szí­vük ... ia«S decemberében csak­nem 60» oldalas terjedelem­ben megjelent Kanyar Jó­zsef torUnc.mi olvitó.duiny- ve. Az előszót Németh Fe­renc elvtársi, az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának első titkára írta, a kiadást a Somogy megy7« Tanács Végrehajtó Bizottsága vál­lalta. A szép kivitelű könyv a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat dolgozóinak jó munkáját dicséri. E sorokkal üdvözölni, méltatni szeretném e gondos, nagy' fi­gyelemmel és hozzáértéssel megírt könyvet, munkását ás munkásait. , Az olvasó­könyv megjelenése szép megnyilatkozása annak a fe­lelősségérzetnek, amely az utóbbi években egyre job­ban kibontakozik és hat a megyénk jobb sorsáért munkálkodók körében. Bi­zonyíték ez a munka arra is, hogy a Tegyünk többet Somogyért!-mozgalom nem frázis, hanem ösztönző erő és nemes cél a gondolkodó emberek sokaságában. Kanyar József ki váló ér­zékkel, nagy odaadással gondolt saját kötelességére, jól rendezett, elmélyült munkájában megalapozza az egészséges patriotizmus kialakításához szükséges is­meretanyagot. S ezzel nagy adósságot törleszt. Eszembe jut Illyés Gyulá­nak az Üj írás 11. számá­ban között rádiónyilatkozata, amelyben elmondja, hogy amikor Párizsból hazatért, elhatározta: -milyen érde­kes írói feladat lesz az, ha visszamegyek szülőföldem­re, és megnézem európai szemmel, hogy ott milyen állapotok vannak; hogyan is él egri boldogtalan, ha­lálra gyötört nép, nem Af­rikában, hanem Európá­ban, (Ez az elhatározás szülte a Puszták népét), hogy a látottakról mégis tudjak valamit beszélni, csak irodalom révén volt lehetséges*. Igen. írói eszközökkel, megrázóan felrajzolni a ma­gyar múlt valóságát, *egy boldogtalan, halálra gyötört nép« életét. A most kiadott somogy- ságj történelemkönyv a jó politikai érzékű történészés levéltáros munkásságát di­cséri. A dokuméntáciörend- szar az embertelen és a rossz megrázó erejű, kö­nyörtelen leleplezése, a né­pet sanyargató, a nemzetet vészéj tő úri osztályok bű­neinek . döbbenetes : képe. Önkéntelenül fölmerül a sorok olvasásakor: milyen mélyen volt a mi agyonsa- nyargatott, boldogtalah né­pünk! Gyötrelmes múltunk villan fel a könyvből,. s ez f-elszikráztatja a •türelmet­len« tenniakarás erkölcsi alapját is. A dokumentu­mok fényesen bizonyítják a Melégületlenség érzését, amelyre mi többet tenni akarással válaszolunk; hisz látjuk, hogy milyen mélyen volt. a mi .népünk, s ez szül­hette az erkölcsi ’ felfogást, a felelősségérzetet, amellyel e nép fölemelkedéséért fá­radozunk. A dokumentum- kötet ismeretében nyilván­valóbbá válik, hogy a. töb­bet tenni akarás mélytar­talmú, szerény megnyilat­kozása erőteljesebb és hi­telesebb. Tudatában vagyunk an­nak, hogy évszázadok mu­lasztásait nem lehet két év­tized alatt pótolni. De art is tudjuk, hogy a jelente-, ginéi igenis lehet többet, ha mindenki egy kicsit töb­bet tesz. Ez önbecsülés dol­ga... Eszembe jut Váci Mihály Még nem elég! című verse: Nem elég jóra várni, a jót akarni keU! Bs nem elég akarni; de tenni, tenni kelti A jó szándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész? Több keU: — az érzelem! Am nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély, Keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég — a Világért! Töbo kell: — a nemzetért! Nem elég — a Hazáért! Több kell most; — népedért!! Nem elég — Igazságért. Küzdj azok igazáért. Kiké a szabadság rég, Csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég! E z a könyv ajtót, ab­lakot, értelmek ér­zelmet nyitott a tenni akarás sodrásához. Idézek a műből: » ... így nyitja ki e gyűjtemény a levéltár századokon keresz­tül vasajtókkal és kőrámák­kal elzárt ajtóit és abla­kait, hogy a múlt esemé­nyei ne legyenek többé tit­kok, hanem napi életünk ható tényezői, hasznos pél­dázatai és előremutató ta­nulságai«. Igen, előremutató tanú­ságai. Nem lehet cél a bá­gyadt kesergés. De legyen cél a tenni akarás, az ösz- szefogás. összefogni min­denkinek, aki őszintén töb­bet akar tenni, mert föl­emelkedni csak együtt te­het, s először azoknak- kell összefogni, akik e mélység­ből a hatalom birtokosai lettek. Kinek az érdeke le­het nagyobb ennél? Ki ért­heti meg a legjobban? Hát nem azok az osztályok, ame­lyeknek szenvedése, kínja, vére, harca árán — ha sú­lyos megpróbáltatásokkal is: de itt tartunk ma?! Forgassuk a leckekor y- vet! Mit mond Baksay Sán­dor?• Ebben az egész me­gyében — még a folyó szá­zad elején sem volt egyet­len város vagy városnak nevezhető hely, amelynek népessége elérte volna a há­romezret, s amelynek ereje vagy ösztöne lett volna va­É lamely magasabb fokú kép­zés szervezésére«. Más helyütt: •Ennek a nemességnek nem voU szüksége városra, mert fényűzési cikkeit az emlí­tett kívül eső piacok szol­gáltatták, s egyébként is egyszerűen élt; a főbb urak Bécsben, sőt Bécsen túl is lakiak«. Itt érdemes egy pillanat­ra megállni és gondolkodni! Ezek az urak alkották a nemzetet, az ezeréves ural­kodó osztályt »Bécsben, sót Bécsen túl«, s így érthető, hogy sem erejük, sem ösz­tönük nem. volt a •maga­sabb fokú képzés szervezé­sére«. Ezek ntán óhatatlanul idekívánkozik a Somogyi Néplap 1967. december 31-i számából Németh Ferenc elvtárs Ev végi számvetés című írása, melynek tény­anyagai önmagukért beszél­nek. Pedig ez mindössze egy munkásév törekvéseit, értékeit összegezi. Az ösz- szehasonlitás aktuális, ki­állja az élet próbáját Az összefogás tanulsága ez, pél­dázza a tenni akarás jogos igényét bizonyítja az ösz- szefogás szükségességét A történelmi hátrányt, az adósságot csak ily módon lehet »törleszteni«. A sok keserűség, a könny, a nyo­mor, a kín átkait csak így tehet végleg eltörölni, s bol­doggá tenni a hazát a né­pet. létünk, szocializ­must építő népünk erős gyökerekből táplálkozik. A nép történel­mi igazságtevésének gyöke­rei ezek, melyek felismeré­sünk és . felelősségünk nyo­mán nép-anyánkból veszik erejüket Egyazon tőből, egyazóm - gyökérből nőhet csak egészséges fa, s azon egészséges .termés. Útközben vagyunk még! Ezért is időszerű ez a »val­latás« megyénk történelmé­ből. De biztató rendezés­nek tartom a jövő útjához is. Segít, tapasztalatot ad a társadalmi elrendeződéshez, segít a bazafiság fogalmá­nak jobb megértéséhez. Ré­gi igényünket elégíti ki áz­zál, - hogy ismertet ós meg­ismertet »E kiadványnak több cél­ja van. Egyebek közt az, hogy elmélyítse a szocia­lista hazaszeretetei, az egész­séges patriotizmust és az internacionalizmust, főként a tanulóifjúságban. Másik célja, hogy történelmet ta­nító pedagógusaink, oktató­gárdánk. honismereti szak­körvezetőink olyan forrás­ra leljenek benne, amely kiegészíti tudásukat a.hely­történet ismereteivel, hogy ezáltal' tartalmasabbá, ered­ményesebbé válhasson mun­kájuk«. Vagyis, hogy ily módon eljusson az ismeretanyag mindenkihez, akinek köze van ehhez a megyéhez, az országhoz, ehhez a néphez, s aid még többet akar ten­ni érte. A, jövő feladata lesz, hogy marxista-leninista politi­kánk alapállásából, a most megjelent mű alapján to­vább faggassuk önmagun­kat, keressük a jövőbe mu­tató aktualitást. A legföb tanulság az összefogás, ar együvétartozás, a tenniaka­rás. a népet szerető és szol­gáló tisztelet A Harminc nemzedék val­lomása Somogyról értékes hozzájárulás ahhoz, hogy rohamosan fejlődő vilá­gunk, s a modernebb gon­dolkodás megalapozottabb legyen. Ismét Illyés Gyulát idé­zem említett nyilatkozatá­ból: -Mi itt ne úgy legyünk modernek, mintha Párizs­ban élnénk. Nem, nekünk ' úgy kell itten modemeknek lennünk, mintha a magyar - sá.g mély rétegeiben, a pusz­tában, a falvakban élnénk« Milyen igaz, mennyire őszinte gondolatok ezek' Mert hát honnan is jöt­tünk, honnan is táplálko­zunk? Mennyire igaz, hogy ha nincs meg az ismeret a múlt és a jelen között, ha nincs meg az összehasonlí­tó képesség, akkor sorra te­nyészhetnek nemzetünk bel­ső leszólói. efejezem azzal, hogy e hasznos összegezéssél, a tör­ténelmi olvasókönyvvel gaz­dagabbak lettünk. Hadd te­gyem hozzá, gazdagabb le­het vele a magyar történe- lemírás is. A mű érdemes arra, hogy a gondolat to­vább fejlődjék, és szolgálja a magyar nép egyetemes haladásának nemes ügyét A jövő útja az, amelyet ma építünk, amelynek alap­jait felszabadult népünk a két évtized alatt lerakta. Nagy érdeklődéssel és jó szívvel várjuk az alapok lerakását dokumentáló kőié tet iá, s kívánjuk, hogy a felszabadulás negyedszáza­dos évfordulóján ez a mű B megjelenjen. Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára B OOCCCOOOOOOCOOOOOOCOCCOOOOCXXXXJOOQOCOOOOOaXlOOCXXXXXXXDOOOOOCOOOOOOO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom