Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
\ SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1968. január 7. Szirmay Endre: PRELÜDIUM (EQY KÖLTŐI PÁRBESZÉD NYITÁNYA) Keresem a mértéket szívemnek és agyamnak; latolgatom — mennyit bír el a kéz, tagiskolám — meddig visz el a láb, mérem, hogy szenvedélyeim mit akarnak. Mérték nekem a méreg és a méz, megszűri a szám az ízt és a szót, az idő rengetegében szabad utat nyitnak rámcsodálkozó szempár-villanások, és utamat állja vörös zuhalagával a forró vér lobogó szenvedélye. Nincs maradásom. — Jöttem és megyek, velem mozdulnak a vizek, a hegyek, a felhők alján lapuló sunyi esték, amelyek minden vágyamat kilesték, és bekenték hideg sárral a bőröm — azóta it érzékeimben őrzöm minden anyag kimért harmóniáját, felvettem minden szennyet, minden álmot, megöleltem azt, aki sohase látott sem kést, sem penészes kenyeret, sem tántorgó öreg embereket, sem magános erdei virágot. Tudom, neked nem kell se láz, se panasz, nem vagy folyó, inkább forrás maradsz, és bújsz meleg ölén a földnek, mert tudod, a partok sose jönnek eléd; pedig neked kell tömöd az utat, mégis várod, hogy téged, alvó kutat fölfedezzenek és fölhozzanak a napra, akkor majd arcod a felhők felé tartva fényt akarsz inni, de szemedre korom hull és magány, fekete pernye, s ahogy bizonyságért markol a kezed, nem fogsz semmit; csak az emlékezet tereli eléd, ami volt, és a vágyad biztat, bátorít; nem a halál vágtat veled szemben, csak mérkőző sorsod, te fegyveredet homlokodon hordod, és fényt gyújtasz fönn a sziklagáton, hogy minden megtévedt, balga lélek eligazodjon ezen a világon. • F. Rácz Kálmán: K ezdettől fogva nem volt Macához egyetlen kedves, barátságos szava. Az ő számlázó csoportjához tartozott, s elég volt, ha Maca elvétett valamit egy jelentéktelen tételnél, már bírálgatta. A szobatársak nem tulaj doni tot-» taik jelentőséget a dolognak. Maca nemrég került közéjük: egy jövevénynek mindig meg kell küzdenie a régiek rokonszenvéért. Ha valaki mégis arra célzott: mi kifogása van Maca ellen, miért bánik vele olyan nyersen, csak mosolygott és vállat vont. — Semmi kifogásom ellene. Maca nagyon okos , és használható teremtés. Időközben pedig azt gondolta: hát azt hiszitek, hogy ezt a veszedelmesen csinos nőt leveheti valaki a lábáról holmi kedveskedésekkel, figyelmességekkel? Nem veszitek észre, hogy egyáltalában nem hatódik meg semmiféle bóktól és természetesnek veszi, ha lésegítik a kabátját, ha minden apróságért azonnal ugranak neki? Ahogy például a szegény, hiszékeny Bállá viselkedik. Ez már cirkusz! Mihelyt Maca kér tőle valamit, szinte imádattal függeszti rá a tekintetét, és szólni sem tud, mert megcsuklik a hangja. Micsoda hólyag! Az ilyenek moziba hívják a nőket, utána preszóba, ahol BRANDENBURGI KATALIN MEGKERÜLI FŐKÖTŐJE A kalandos múlt után eredeti ragyogással bámultatja magát a fejedelmi í őkötő. Brandenburgi Katalin gyöngyös főkötője ott csillog végre üveg alatt a Nemzeti Múzeum kiállításán. Valóban fejedelmi darab, fejedelmi leányhoz, a fejedelmi hitveshez illő. Borsónyi igazgyöm- ■*’ gyökét — jó pár ezret — fűztek drótszálra hajdani készítői, kecses, drága virágszirmokat formáztak a gyöngyfüzérekből a XVII. századi mesterek, s smaragdkristályokból, aranyból és zománcból raktak boglárkákat a gyöngyszirmok közepébe. Hamvas gyöngyök fénye, reményzöld smaragdcsillogás, sárgás arany és fehér és fekete zománc hirdeti Bethlen Gábor feleségének, gazdagságát a kiállítás üvegszekrényében, a fejedelemné arannyal hímzett kékbársony ruhája fölött A bársonyruha évtizedek óta a múzeum értékes kincse, a kereskedelmi és rhűvészi értékei miatt egyaránt páratlan főkötő azonban csak rövid ideje az. Húsz esztendeig szerepelt a háborús veszteségek szomorú listáján, s szerencsés véletleneknek, magyar vámosok, művészetszerető ékszerész-szakemberek és múzeumi tüdősök jó munkájának — no meg egy emigráns arisztokrata kényszerű »•közreműködésének« — köszönhető, hogy végre, hosszú története alatt először, mindenki kincsévé válhatott Pályája fényesen indult. Bethlen Gábor, a nagy fejedelem készítette Katalin asz- szonynak, feleségének, akit a brandenburgi választófejedelem udvarából hozott erdélyi udvarába, s akivel 1626. március 2-án lépett frigyre Kassán. Rosszmájú történészek írják, hogy az előkelő származású ara soványka hozománnyal érkezett új országába. s a gazdag uralkodó pazar asszonvi ékességekkel kedveskedett második hitvesének. Ezek — a főkötővel együtt — örökösökről örökösökre szálltak, a kitűnő államférfi jelentéktelenebb arisztokrata leszármazottjaim. A főkötő elszakadt a nagy történelemtől, s megkezdte saját és sajátságos történeti útját. A millenium pompájában lépett egyszer a nyilvánosság elé, mint »Pálffy Miklós hercegnő született Zichy Margit grófnő« tulajdona. Aztán harminc esztendővel később láthatta rövid időre emberi halandó. Károlyi István gróí és Windischgrätz Mária hercegnő esküvője alkalmából. A hercegi-grófi nász után kegyelmes hozzájárulással kiállították rövid időre az Ipar- művészeti Múzeumban. Ott látta — egyetlenegyszer — dr. Mihalik Sándor művészettörténész, a Nemzeti Múzeum mostani főigazgató-helyettese. Sokáig azt hitte, utoljára. A 247,50 gramm súlyú remekmű látszólag nyomtalanul eltűnt A rejtély megoldása 1965. július 2-án kezdődött, amikor kegyeskedett meglátogatni szülőföldjét Károlyi Sándor, a hajdani hercegi-grófi pár argentin állampolgárságú magzata. Hogy milyen tapasztalatokkal távozott volna az országból, nem tudni, de hogy mit vitt volna át kocsija csomagtartójában, arra á vámőrök rájöttek. S minthogy sem a lapuló gyöngyös főkötőre, sem a többi értéktárgyra nem volt kiviteli engedélye, azt tanácsolták neki a rábafüzesi határállomáson,, forduljon vissza, s intézze el a szükséges formaságokat. A kincseket persze visszaadták. A hálás Károlyi két nap múlva, augusztus 2-án ismét megjelent Bába füzesen, ismét főkötőstül, s ismét engedély nélkül, csempészés reményében. A főkötőt most már lefoglalták. A csempészjelölt üres kézzel távozott nyugat felé, s később a bíróság jogerőre emelte az elkobzást Az elkobzott, állami tulajdonba került ékszerek az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat központi raktárába kerülnek mielőtt eladják vagy beolvasztják őket Ennek a modem kincstárnak szerencsére Simon Antal a .vezetője, aki élénk figyelemmel, jó hozzáértéssel ügyeli az ideérkező drágaságokat, s ha műalkotás-gyanús, történeti értékű darab kerül a kezébe, azonnal értesíti a múzeológu- sokat így cselekedett akkor is, amikor elébe került a főkötő, amelyről rögtön látta, hogy fejedelmi darab. Azt is megállapította, hogy stílusa után ítélve XII. századi, s szülőföldje Erdély. Mivel a muzeális értéket külön szabályok óvják, azonnal telefonált a Nemzeti Múzeumba. S minthogy Mihalik főigazgatóhelyettes rögvest a harminc éve nem látott fejedelmi főkötőre gondolt, azonnal megjelent a raktárban. A híres kékbársony ruha és a főkötő együttese, s a történet is így lett teljes. (Stotz Mihály rajza.) két csokoládé flipp mellett akarnak csatát nyerni. Balia is ide szeretne kilyukadni, de még biztatást vár, még egyelőre fél a kockázattól. Ki kellene oktatni: — Nézd, ilyen úton nehezen jutsz ■ el ehhez a nőhöz. Maca elvált asszony, tehát már nem lehetnek különösebb illúziói a férfiak szándéka felől', amellett Öntudatos dolgozó nő, teljes egyenrangúságra törekszik, és még annak a látszatától is irtózhatik, hogy elszédített prédaként hulljon a férfiak ölébe. Ilyenformán csupán az én bevált módszerem érvényesülhet vele szemben. Azaz: látszólag ejtem, úgy kezelem, mintha nem is volna nő, ez idővel vérig sérti, összezsugorítja önbizalmát, s a végén majd mindent elkövet, hogy meggyőzzön engem női mivoltáról. Ide a rozsdás kést, ide az ádámcsutkám mellé, hogy nyert ügyem lesz. T ermészetesen nem oktatta ki Ballát, majd bolond lesz’ A játék tovább folyt. Nem múlt el egy nap, hogy békén hagyta volna Macát. Ha több nem, kijárt neki egy- egy fanyar megjegyzés, gúnyos pillantás, egykedvű vállrándítás. Érzékenyebb nő akárhányszor sírva fakadt volna ezektől a tűszúrásoktól. — Nem is értem' magát — mondta egyszer Macának. — Magát nem lehet kimozdítani a béketűrésből. Alapjában véve örülök, hogy Ilyen, legalább őszinték lehetünk egymáshoz. Például ez az új ruhája nem illik a maga érett alakjához. Talán a gallérja miatt, túl lányos ez a fehér gallér. Magának még igazán nincs szüksége arra, hogy gimnazista lányokat utánozzon. Maca elnézően mosolygott. — Köszönöm a figyelmeztetést. Hamarosan mindent megtudok magamról, most már az ízlésemről is. Eddig csak azt hallottam, hogy nagyon energikus az állam, szememben olyan acélos keménység van, mint egy öttusázóéban, és peckesen járok, mint Merész bácsi, az üzemi főrendész. Az egyszer biztos, * hogy nem mindennapi fantáziája van magának. Ezen mindketten nevettek, a szobatársak is kuncogtak; Bállá kivételével. Azt is megállapította: Bállá változatlan gyöngédséggel veszi körül Macát. Reggelenként kis virágcsokrot csempész a vázájába, porcelán hamutartót szerzett az asztalára, és naponta kínálgatja tízóraival, a zsebkését felnyitva nyújtja át neki. Ha Maca rosszkedvűnek látszik, gondterhelten lesi minden mozdulatát, mintha olvadni szeretne a lelkében. De egy szövőgyár tisztviselőjét nem azért fizetik, hogy a kartársnőinek a lelkében olvasson. A munka nem engedi mindig, hogy észrevétesse magát ezekkel a kisebb-nagyobb figyelmességekkel. Milyen elavult csalétkek! Micsoda hiú erőlködés! Ezzel szemben közöttük már kialakult valamiféle cinkosság. Ízlelgetik egymás természetét, kölcsönösen próbára teszik humorérzéküket, tapintgatják sebezhető pontjaikat. Az üyen előcsatáro- zások csakis eredményhez vezethetnek. Már csak az a kérdés, ki bírja tovább az iramot Maca erősnek látszik, de lehetetlen, hogy egy nap fel ne lázadjon a hiúsága, és akkor egy szép szóra is olyan lesz, mint a kezes bárány. Rádöbben arra, hogy mindig ilyen nőt képzelt el feleségnek. Ilyent, akiért ravaszkodni kell, meg kell küzdeni. Már házasságra is gondolt, de bent a hivatalban még mindig egy felszínes bókja sem volt Macához. Rövidesen azonban azt tapasztalta: Maca már nem veszi fel olyan élénken és visszavágásra készen a feléje dobott kesztyűt, mint azelőtt. Kedélyes vagy csúfon- dáros megjegyzéseire következetesen és jótékonyan elnéz a feje fölött. Áhá, gondolta, itt a fordulat! Maca egy kis ideig még közönyt színlel, hogy aztán az első meghittebb közeledésre teljesen összeomoljék. Hallgatólagos fegyverszünet állt be közöttük. Napokon át csak ritkán szóltak egymáshoz, ha elkerülhetetlen volt a közös munka miatt. Amikor már úgy vélte, hogy a helyzet megérett a következő lépésre, s egy alkalommal az ebédlőben kettesben maradtak, bűnbánó arcot vágva, így szólt Macához: — Az a gyanúm, hogy megbántva érzi magát valamiért. Bevallom, néha csakugyan túlmentem bizonyos határon. Ünnepélyesen megígérem, hogy felhagyok a csipkelődésekkel. Ha kívánja, bocsánatot is kérhetek.. — Ugyan! — vágott szavába Maca kissé sajnálkozó hangon. — Nyugodjon meg: nem bántott meg és nem sértett meg egyszer sem. Én tovább is becsülöm és kedvelem magát. Ha pedig élet- szükséglete a csipkelődés, kö- tekedés, csak ne zavartassa magát, én többet kibírok, mint amennyire számított Nézte Maca arcát, testtartásának szelíd mozdulatlanságát. Maca állta vizsgálódó tekintetét, aztán tréfásan hunyorított, egy-egy kis ránc rajzolódott ki a szeme sarkánál. Mosolyában benne volt: felsültél. Maca váratlan viselkedése mind mélyebb és mélyebb zavarba ejtette, és azon kapta magát: egy valamirevaló ép mondatot sem tudna megfogalmazni. A következő napokban Bállá vonta magára az érdeklődést. Ez a suta és lompos fiatalember fokról fokra magabiztosabb lett, a külsejére is többet ad: ápol- tabb, divatosabb. A nikotin sárgája eltűnt a körméről, orkánkabátot és hetyke kis kalapot vásárolt, a kalap szalagján tucatnyi jelvény. Ez igen! Ha így folytatja, kész huligán lesz belőle. Az utóbbi időben nem is gondolt Ballára, most egyre gyanakvóbban méregette. Ilyen változást csakis egy nő idézhetett elő ezen a mulya alakon. Maca? Nem, ez lehetetlen! Lehetetlen, hogy Maca bedűlt volna a rajongó pillantásoknak és a kis virágcsokroknak. Már féltékenység gyötörte, s ha azok ketten véletlenül összenéztek, bűnös jelbeszéddel vádolta őket magában. Egy délután, a munkából hazafelé menet, bizonyos távolságban a nyomukba szegődött. Egy ideig nem talált semmi kivetni valót a viselkedésükben. Egymás mellett mentek, mint akiknek egy irányba visz az útjulí. Aztán egyszerre csak kiverte a verejték. Mihelyt maguk mögött hagyták a munkahely körzetét, egymáshoz simultak, sőt Bállá átölelte Maca vállát, így sétáltak tovább. Nem kellett több bizonyíték. A látvány teljesen lesújtotta. M ásnap a hivatali folyosón elcsípte Macát, és kertelés nélkül, feldúl- tan szemére vetette, milyen »édes kettesben« látta Baliával. Maca nem is tagadta, higgadtan válaszolt: , ^ — Mi jogon nem tetszik ez magának? Ez az én dolgom és Baliáé, nem tartozik senkire sem. — De hát igazán nem értem magát... — Mit nem ért? — mosolygott Maca. — Azt, hogy nem magát választottam. Elárulhatom, eleinte jobban tetszett nekem, mint Bállá, de magánál is azt tapasztaltam, mint a legtöbb férfinél: nem meri kiadni a célját, hősködik vagy bújócská- zik. Bállá nem hősködött és nem bújócskázott, egyenesen nekivágott a céljának, és még afféle konzervatív hagyományokhoz is ragaszkodott: virágcsokor, figyelmesség, gyöngédség. Ez pedig kell egy nőnek, egy mai nőnek is. Nekem meg különösképpen. Nekem egy-egy kis bók is jólesik. Olyan például: milyen jól áll magának az új ruhája, azzal a kis fehér gallérral. Emlékszik, mit mondott maga az új ruhámra? — Ostoba sz^llemeskedés volt — mondta töredelmesen. — Na, persze, persze, én sem kerítettem nagy feneket a dolognak. De ugye, most már érti, miről van szó? Most már értette. Bényei József: HOSÉQ Én itt akarok megpihenni, ahol a por felszáll a fákig s az elnyújtózott föld felett í szabad szívű szél dudorászik. Nem látszanak a vén hegyek sem, ' a föld az éggel összeolvad s ha fejed szép füvekre dől a mélyben vizel: dorombolnak. itt hosszú útja van a Napnak és éjszakánként több a csillag és édes akácgyökerek fonnak rácsot az álmaimnak. B. Gy.
