Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

1 Vasárnap, 1968. január 21. SOMOGYI NÉPLAP Rutich Jenő emlékezete A kaposvári kórház éle­tében mintegy két emberöltőn át (1870 ■—1935) tartott a két Szi- gethy Gyula: János és fia, Sándor korszaka. Mindket­ten egész életüket kórhá­zunknak szentelték. Az apa működésének megkez­désekor 80 ágy állott a be­tegek gyógyítására, amikor »A stmmáról, különös te­kintettel Pécs városára, Pécs 1926.« Rutich Jenő kiváló elő­adó, lebilincselő modorú, az ifjúságot nagyon szerető és vele mindig szívesen fog­lalkozó kartárs volt, aki a belgyógyászat minden terü­letén otthonosan mozgott. Közvetlen egyéniségével, fi­fia átvette örökét, 377, az ő nőm humorával és szelle­halálakor pedig 479! E számok beszédesen jel­zik a mennyiségi fejlődést. A minőségi fejlődés mara­dandó alapja a kor igényei­nek megfelelő belgyógyásza­ti osztály volt klinikai ve­zetővel. E követelménynek teljes mértékben eleget tett az új belgyógyászati pavi­lon, élén Rutich Jenő fő­orvossal. Rutich Jenő 1889. novem­ber 6-án született Kápolna­pusztán (Zala megye), ahol apja uradalmi jószágfel­ügyelő volt. Iskoláit Keszt­helyen végezte, az ottani fő­gimnáziumban tett érettsé­git 1907-ben, jeles ered­ménnyel. Ezután a Páz­mány Péter egyetem orvos- tudományi karára iratko­zott be. Miután minden szi­gorlatát kitűnően letette, 1912. október 12-én orvos­doktorrá avatták. Már mint ötödéves orvostanhallgató kórbonctani tanulmányokat végzett, és megnyerte az Arányi-pályázat első díját. Dolgozott a pozsonyi egye­temi kórházban, az ótátra- füredi szanatóriumban, majd németországi tanulmányútra ment Hazatérése után fő­orvossá léptették elő, 1934- ben rendkívüli tanári cím­mel tüntették ki. . rx ^ m nisrcius 31—en no— iy n / vezték ki a kapos- y ^ vári kórház igazga­tó-főorvosává és egyúttal a belgyógyászati osztály főor­vosának is. Nagy lendület­tel, szakértelemmel és sze­retettel fogott hozzá új ott­hona berendezéséhez: a pé­csi egyetem szellemének átültetéséhez. Oj élet bon­takozott ki osztályán: Ru­tich gyógyított, mint nagy elődei, oktatott, mint volt tanárai, és elkezdte kutatá­sainak folytatását is. Es ek­kor jött a sors kegyetlen já­téka: a mindenkit gyógyító orvos influenzában megbe­tegedett, és pár nap múlva — 1938. január 21-én tü­dőgyulladásban meghalt, rajta senki sem tudott se­gíteni ... Tudományos művei közül külön említésre méltó ön­állóan megjelent munkája: mes előadásaival nemcsak saját magát, hanem saját szakmáját is megszerettette hallgatóival. A szintén fia­talon tragikusan elhunyt párizsi Laennec-hez hason­lított: szellemük mindig friss, eleven, magasan szár­nyaló és mélyen szántó volt: mindketten a bélgyó­gyászati fizikális diagnosz­tikát helyezték a betegvizs­gálat előterébe. Ma, a gépek világában kezdünk vissza­kanyarodni tanaikhoz. R utich orvosi működé­sét hivatásként látta el, tudásának, lelkiis­meretességének és a bete­gek iránti szeretetének hí­re ma is él! Méltó arra, hogy nevét az első pécsi or­vosi iskola nagyjaival: Entz, Beck, Berde, Fenyve­si, Gorka, Heim, ifj. Imre, Mansfeld, Pékár, Rhorer, Scipiades, Zechmeister nevé­vel együtt említsük. Franki József dr.— Tarján László dr. Napsugara Volga felett Híradás testvérmegyénk fél évszázadáról Szirmay Endre: SZÍVÁTÜLTETÉS «— Fokvárosban egy beteg fehér ember egészséges félvér szívet kapott, az emberiség győztes tudománya újabb nagyszerű diadalt aratott. — Ennyi a hír a szívátültetésről. Kés alszik, fény cseng; és most is úgy dobog a félvér szív a fehér testközegben, mint régen, mert tudja: akkor boldogok az emberek, ha szerelem, szépség és igazság győztes ritmusa dalol, ha szegény, ha gazdag mindegy az a szívnek, tiszta dalt zeng a konok bordák alól. Néha még emlékszik, hogy a másik teste lázas volt, félt, örült vagy lihegett, de ez a test is retteg ujjong, lángol, és szólongatja a győztes életet. A sejtek szigorú köztársaságában minden vágy az ő kérdésére felel, táplálékot, hitet és emléket csak vele küld és általa terel a vér — s a tudat legtávolabb zugában az emberiséget is ö dobogja át \ a réteket a csönd lágyan elringatja, az anya csókjával védi a fiát. — Cseréljetek fácskát! — régen így daloltak a ligetekben játszó gyerekek, most, hogy szívet is cserélhet az ember, senki sem fojtja el a győztes éneket. Tóira L]]: A SÖTÉTHAJÜ NŐHÖZ Az út, na rálépsz, átforrósodik, s ha éjjel egyedül maradsz velem s ruhád lehull, szikrát vet a selyem: kék lángok, sercenők, villannak itt. Amihez érsz, árammal megtelik, így feszül a Tejút fényöve fenn. A teremtő tűz hússá lett — lesem: hogy zúgnak élő vér-forrásaid. A természet titkos erői benned testet öltöttek s új csodát teremnek: virágait az izzó ős-elemnek. öled, szived a mindenség-kohó lángját őrzi: sugárként lobbanó szépségedtől ragyog a földgolyó. Képes Géza fordítása íróasztalomon szép kiál­lítású vastag könyv fek­szik. Az orosz nyelvű mű testvérvárosunk és -me­gyénk ötvenéves fejlődését adja közre a »-Moszkvai munkás« kiadó gondozásá­ban. A Napsugár a Volga felett című könyv egyéb­ként Kalinyinban készült, a nyomdaipari kombinátban. A kötésterv szintén kalinyi- ni képzőművész, A. Korsu- nov munkája. A csaknem négyszáz oldalas könyv sok szeretettel, szívvel, lelkese­déssel és forradalmi hittel megírt negyven tanulmányt, cikket, riportot, dokumen­tumgyűjteményt, költeményt és novellát ad közre. G. Koritkov, az SZKP kalinyi- ni területi bizottságának* el­ső titkára, V. M. Belcsenko és M. A. Karaszev, a bi­zottság titkárai arról szá­molnak be a könyvben, mi­lyen utat tett meg a (tveri) kalinyini pártszervezet, mi­lyen eredményeket ért el a kalinyini terület az ipari és a mezőgazdasági termelés növelésében. Rendkívül ér­dekes A. Lazarev, N. Ma- zurin és E. Novoszelcev elemzése a hajdan csaknem írástudatlan tveriek kultu­rális fölemelkedéséről. Be­szédes számokkal, tények­kel bizonyítják a szerzők, hogyan váltak a hajdani tveriek és utódjaik az okta­tás, a népművelés, a művé­szetek birtokosaivá. Emléket állít a könyv azoknak, akik a forradalom let legfontosabb mezőgazda- te riporteri pályafutását, a sági növénye a len. A róla régi tveri hagyományokról szóló dalok, mondák és írt kedves riportot I. Szo- közmondások is bizonyít- kolov-Nikitov, a nagy orosz ják, mennyire szeretik a író, a szó művésze, aki parasztok. Ezért szentel tér- hosszú ideje a konakovói já- jedelmes cikket P. Ivanov, rásban él, Karacsarovo üdü- J. Lebegyev és V. Szuvorov lő mellett, plasztikus képet az orosz lennek, amelyet fest a kalinyini terület ter­előtt a lenini eszméket tér- ma már egyre inkább gépek mészetvédelméről. S ugyan­j esztették, tevékenyen részt vettek az októberi forrada­lom előkészítésében, majd győzelme után életüket sem kímélve küzdöttek a szov­jethatalom megszilárdítá­sáért. A meleg hangú írás szerzője P. N. Poszpelov művelnek meg. ilyen magas hőfokú A. Gye­Leninröl és Kalinyinról mentyev költeménye a Vol- is megemlékezik a könyv, gáról. A. Rosztkov újságíró adta közre azoknak a visszaemlé­kezéseit, akik találkoztak V. L Leninnel, a világ első szocialista államának meg­akadémikus, a Szovjetunió alapítójávaL Hasznosan égé Tudományos Akadémiája el- * ' nökségének tagja, a kali­nyini terület szülötte. K. Buszlajev a polgárháború és a fegyveres intervenció kor- ^ _________ s zakának hiteles krónikáját a' Yveri "kormányzóság teli boldog pillanatai; a írta meg. Több cikk idézi - -- - *-*"*-*-“- ----«­s zítik ki a beszélgetéseket a föllelhető hasznos és hite­les dokumentumok. Ezek­ből megtudhatjuk, milyen jól ismerte Vlagyimir II­Az egy évvel ezelőtt Le- nin-renddel kitüntetett terü­let múltját és jelenét több mint' száz művészi fotó il­lusztrálja. Csak néhány kie­melkedőt említenék meg kö­zülük. M. I. Kalinyin szülő­falujában Verhnaja Troicá- ban: a fasiszták által lerombolt város megdöbbentő képei, a felszabadulás oröm­dolgozóinak az életét. M. I. Kalinyinról, a város és a terület névadójáról egykori harcostársa és földije, A. Gorkin írt • meleg hangú a Nagy Honvédő Háború éveit, a kalinyini emberek helytállását. Izgalmas olvas­mány V. Kamjanszkij író a ______ V olgától az Elbáig című ri- visszaemlékezést, portja, amelyben a Walinyi- ni területen megszervezett 290. lövész hadosztály harci útját örökíti meg. Gazdagon egészíti ki a tényeket, adatokat, statisz­tikákat, dokumentumokat a területen élő vagy innen el- A mai gondok és örömök származott írók derűs lírá­val átszőtt írása. Borisz Fő­sem hiányoznak a könyv­ből. Cikkek elemzik a száz­éves textilipar, a néhány éves múltra visszatekintő nálunk is jól ismert írója, vegyipar fejlődését. A terű- aki ebben a városban kezd­kitüntetés büszke pillanata? 1966. decemberében A. N. Seljepin fölerősíti a terület zászlójára a Lenin-rendet. Aztán egy másik foto: a vi­lág első űrhajósa, Gagarin Visnyij Volocsokban Valen- tyina Ivanovna Gaganovával. a mozgalmat elindító csele­kedetéről neves fonónővel. Százak és ezrek követték az egyszerű fonónő példáját, amikor megvált kiváló bri­KÉT KÖNYV A NÜRNBERQI PERRŐL A karácsonyi teőnywá- sárra két könyv je­lent meg a háborús főbünö- sök peréről, G. M. Gilbert Nürnbergi naplója és A. I. Poltorak Nürnbergi epiló­gusa. Egyik mű sem a tör­ténettudomány szempontjá­ból dolgozza föl a világtör­ténelem eme egyedülálló jogi esetét Ezt a munkát már részben elvégezték a történészek, a Nyugat-Né- metországban és másutt je­lentkező fasiszta, neonáci veszély politikailag mégis időszerűvé teszi e két köny­vet Gilbert az amerikai hadsereg tisztje volt, a bör­tönben mint pszichológus dolgozott, így a per vádlotta- it az orvos szemszögéből fi­gyelte. Poltorak szovjet jo­gász, a nürnbergi perben mint orosz tolmács vett részt, többet tud a politikai eseményekről, magáról a tárgyalásról, s kevesebbet a börtön belső életéről, a vád­lottak közti viszonyról. A két könyv egyidejű megjelentetése a figyelmes olvasó számára lehetővé tesz bizonyos összehasonlí­tást. Remélem, hogy a két mű ki fogja egészíteni egy­mást: Gilbert Naplója rá­mutat. a vádlottak viselke­désére a börtönben és a tár­gyalás alatt. Poltorak Epiló­gusa pedig hűséggel ismer­teti (ha nem in teljes terje­delemében) a tárgyalást, azok hivatalos részvevőit, s mögöttük a négy nagyhata­lom szövetségének bomlási jeleit Nos, ez többé-ikevésbé megtörtént, viszont rá kell mutatni néhány ismétlődés­re. Természetesen egyik író sem tudhatta, hogy müve magyar nyelven egyidőben jelenik meg egy azohos te­matikájú s hasonló mód­szerrel dolgozó könyvvel. A kiadót kétségtelenül jó szán­dék vezette; hogyan látta a háborús főbűnösök perét egy amerikai és egy szovjet katona. (Mindkét könyv a Magvető Könyvkiadó szín­vonalas gondozásában jelent meg.) Poltorak könyvének olvasása köziben mégis az a benyomásom támadt, mint­ha a szovjet író túlságosan is támaszkodott volna Gil­bert véleményére, jegyzetei­re. Különösen az egyes vád­lottak jellemzésénél érződik ez a törekvés. S noha Polto­rak jól ismerte Gilbertet és naplóját, idézőjellel vagy lábjegyzetben jobban ki kellett volna hangsúlyozni a Nürnbergi epilógusban az átvett részleteket. Ezzel el­kerülhetővé lett volna az a benyomás, hogy Poltorak egyszerűen felasználta az amerikai pszichológus föl­jegy zéseit. P iibent a pszichológus friss benyomásait dol­gozta fel naplójában nem annyira a tárgyalás menetét, politikai rugóit, mint a vád­lottak reakcióit Éppen ezért rendkívül hasznos Almást Já­nos bevezetője, melyben mintegy összegezi a náci Né­metország történetét A második világháború bű­nöseinek ilyen lélektani jel­lemzése mindig is hálás té­ma az olvasók számára; em­lékeztetnék itt Szirmay Rezső A fasiszta lelkek c. könyvé­nek sikerére. Gilbert azonban nem szenzációkat keres, s a náci rendszer ismert vagy is­meretlen szennyeseit teregeti ki, hanem a tudományos meg­figyelésen kívül a per politi­kai hátterére is igyekszik be­csülettel rávilágítani. Köny­vében időrendi sorrendben halad, csak saját benyomá­sait írja le, ezért egységesebb, mint a szovjet író műve, no­ha tartalmilag szegényesebb, miután egy szempontból dol­gozza fel a nürbergli pert. Poltorak több elképzelést igyekszik megvalósítani mű­vében, ezért aztán könyve szétesőbb, lazább szerkeszté­sű. Szeretné bemutatni a per színhelyét, a lerombolt Nüm- berget, a. politikai hangulat változását a tárgyalás ide­jén; a hivatalos részvevőket, bíróikat, ügyészeket, védőket, magatartásuk mozgató rugóit, helyenként későbbi somsukat, magát a tárgyalást, illetve annak egy nósiertét; a vád­lottak viselkedését a náci re­zsimben s a legyőzőitek pad­ján; igyekszik ismertetni a perre vonatkozó jogi nézete­ket, ezek közül is főiként a nyugati reakciós körök elkép­zeléseit, fölvet néhány prob­lémát a per szétágazó szöve­vényéből; végül ismerteti Nürnberg akkori és mostani jelentőségeit. Poltorak tehát sokat akar megvalósítani, de mert személyesen nem volt a per folyamán végig Nürnberg- ben, így természetesen mások véleményére is támaszkodik. Különösen a könyv első na­gyobb egysége tevődik össze ilyen különböző tartalmú mozaiklapocskákból, amelyelv nem illeszkednek szervesen egymáshoz. A továbbiakban egységes részekben tárgyalja Göring, Ribbentrop, Keitel, Jódl, Kaltenbrunner és Schacht perét, majd a német vezérkar bűnösségét felvető tárgyalást. Noha a bíróság nem találta bűnösnek a né­met vezérkart, sem Poltorak, sem Gilbert nem hagy két­séget aziránt, hogy nem Hit­ler teremtette meg ezt a mi­litarista csoportosulást, ha­nem fordítva, s hogy éppoly bűnösök a világháború ki­robbantásában, mint a politi­kusak. levoj, az Egy igaz ember gádjától, s átment egy gyen­gébbe, hogy azokat is ugyanolyan szintre emelje. Híradás ez a könyv test­vérmegyénk magasra szár­nyalásáról. Az ötven év fej­lődését pontosan nyomon lehet követni ebből a műből, amelyet az októberi forra­dalom jubileumának tiszte­letére jelentettek meg bará­taink. Erőt meríthetünk a kalinyini terület példájából, s csak gratulálhatunk az ő történelmi olvasókönyvük­höz. L. G. A könyv befejezésül levon­ja a per tanulságait — ez az, amit Gilbert doktor nem tesz meg. Pedig érdekes lett volna megtudni, hogy egy haladó érzelmű amerikai orvosnak mi a véleménye arról a per­ről, amely jogi precedenst te­remt az amerikaiak Vietnam­ban elkövetett bűneinek ki­vizsgálásában, arról a perről, amely egyszer s < mindenkor­ra lehetetlenné teszi a más népek eilend agresszió bün­tetlen elkövetését. A két mű jelentősége nem is vitatható. Új­ra és újra felhívja a figyel­met a második világháború­ban elkövetett bűnökre, fel­tárja a nácizmus gazdasági- poü ti kai-társadalmi rothadt­ságát. Napjainkban ismét ki­sért a fasizmus veszélye. Az USA agresszív háborút vív Délkelet-Ázsiában, Görögor­szágban a katonai junta a mi­nimális emberi jogoktól is megfosztotta a görög népet Nyugat-Németország pedig lázasan fegyverkezik. Ez a két könyv emlékeztető mind­azok számára, akik szívesen szeretnék elfeledni a haláltá­borokban elpusztultak mil­lióit, figyelmeztető az újabb háborúra készülőknek, hogy többé büntetlenül egyetlen nép ellem sem lehet elkövet­ni agressziót. Rózsai Ágnes PONYVAREGÉNY Kép szöveg nélkül. (Zsoldos Sándor rajza.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom