Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-28 / 306. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA tS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam, 306. szám. Csütörtök, 1961!. december Utazás — viszontagságokkal Ogy esett, hogy december 21-én a Kaposvárról fél kilenckor Siófokra induló vonattal Tabra utaztam. Mindjárt a felszálláskor szomorúan állapítottam meg, hogy hiányzik a mozdony. Az indulási idő után 15 perccel meguntam a várakozást, megkerestem a vonatvezetőt, ö rezignáltam közölte, hogy még jócskán kell várakozni, mcrjr a mozdonyban nincs Tfiz. Felajánlottam, hogy az utasokkal társadalmi munkában annyi vizet hordunk a közeli Malomárokból a mozdomytartályba, hogy elegendő lesz az induláshoz. Végűi is 50 perces vállakózás után megjelent a mozdony, mint később megtudtuk, egy másik mozdonyból szívatták át a vizet a mi masinánkba. Nem is volt semmi baj Kávádig, ott azonban färeiÜlitottak bennünket, meg kellett várni a szembe jövő vonatot. Mire 'babra értünk, a késés már több mint hetven percre nőtt Azt hittem, hogy ezzel vége is a viszontagságos utazásnak. Nem így történt Siófokról vonatunk Daránypusztá- ra menetrendszerűen ért, itt azonban észrevették, hogy egy szög elveszett a mozdonyról, és emiatt csak «■lépésben« tad bejönni Tabra. Türelmesen kivártuk. . Itt új mozdonyt kaptunk, de így is csak félórás késéssel indultunk Kaposvár felé. Karádon isimét várakoznunk kellett mivel megállapították, hogy elfogyott a sízén. Szerencsére Karádon van széntároló, még a vonatvezető is kézbe vette a lapátot gyorsan megtöltötték a mozdony széntartályát. Rér- páspusztánál ismét csalódás ért Közölték, hogy Kaposvár előtt egy vagon leugrott a sínekről, s amíg azt vissza nem helyezik, itt maradunk Répáspusztán. Azonnal az órámra pillantottam, már vettem is a kabátom, és rohantam az állomástól 300 méterre levő buszmegállóhoz. Ugyanis Igái felől ekkor kellett jönni egy járatnak, 7 percem volt az indulásig. Vágtatni kezdtem a jeges országúton, szerencsére csak egyszer vágódtam el, s az autóbuszt sikerült elérnem. Ahogy megtudtam, vonatom több mint két óra múlva ért be Kaposvárra. Most önkéntelenül is azok a nyilatkozatok jutnak eszembe, amelyek megnyugtatták az utazóközönséget, hogy a MÁV jól felkészült a karácsonyi csúcsforgalomra ___ D évai Zoltán Levél Boglárról Csibekeltetés géppel Árusítson hentesárut is a húsbolt A napákban levelet kaptunk Ősze István balaton bogla r i párttitkártól, aki többek között ezeket írja: »Balaton bogláron nagy forgalmat bonyolít le az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 430. sz. búsból t ja. A lakosság elégedett a húsellátással és a kiszolgálással, egy probléma mégis akadt: az üzletben nem lehet kapni hentesárut. Igaz, hogy van egy csemegebolt is, de az nyolc órakor nyit, viszont a község dolgozóinak nagy többsége hat és hét óra között indul munkába, így nem tud reggelire, illetve tízóraira valót vásárolni magának. Éppen ezért kérjük, hogy a más szempontból kifogástalan, jó hírnévnek örvendő 430. sz. húsboltba szállítsanak rendszeresen hentesárut, ezzel sok embernek tennének jÓt.«M ősze elvtárs sorait az Élel- rmszer-Idskereskedelrrri Vállalat figyelmébe ajánljak. Már működik a zákányi Csokonai Termelőszövetkezet esi bekeltető üzeme. Eddig 20 000 tojást helyeztek a gépekbe, s az első kiscsirkék még ebben a hónapban napvilágot látnak. A termelőszövetkezei saját tojóállomá' nyának tojásait használja fel. A jövő évben 400 000 tojást fognak keltetni. Képünkön: özv. Ravrancsics Antal- né átvizsgálja a gépekbe kerülő tojásokat. HUMORRA SZ Q LE THI ff.) Múltból a jel est be Azt szoktak mondani, hogy a humorista hivatására születni kell. Ez irányú kötelezettségemnek 1910. október 7-én tettem eleget. Legalábbis az irataim szerint. A valóságban egy nappal előbb, 6-án láttam napvilágot, de jószüleim nem akarták, hogy a születésnapomon fekete zászlók lengjenek szerte az országban. Visszatekintve életem történetére, megállapíthatom, hogy átéltem a gyermekkort, az ifjúkort, s pillanatnyilag a jelenkornál tartok. Gyermekkorom nagy része a városligeti Fás Kör- ben telt el; nagy betűvel írom, mert fogalom volt. Innen indultak el a legnagyobb magyar futballisták annak idején. És sohasem tartoztam közéjük, bár reggeltől estig futballoztam. Közben, inkább csak vgy kellékesen, nyolc fvet jártam a Barcsay utcai gimnázumba. Gyenge diák voltam. Mindig csak annyit tanultam, amennyi az elégségeshez kellett. Nyolc év alatt mindössze kétszer tévedtem e tekintetben: egyszer megbuktani történelemből. egyszer jelest kaptam magyar nyelv és irodalomból. De az év végére mindkettőt kijavítottam elégségesre Iskolai tanulmányaim elvégzése után tanonc lettem egy gyógy- szerárugyárban (3 hónapig), majd üzletszerző-gyakornokként a Magyar Hollandi Bi> tositó alkalmazott. Fájdalom, teljes egy esztendő alatt sem sikerült üzletet szereznem, főnökeimnek ez feltűnt, és elbocsátottak. Mivel már diákkorom óla foglalkoztam■ rejtvények készítésével, elszegődtem rejtvényrovat-vezetőnek a Nemzeti Sporthoz. Már hónapok óta készítettem a kereszt rejtvén yeket, amikor megtudtam, hogy a lap tulajdonosa a humoros Írásokat jobban fizeti. Így lettem humorista, egyik percről a másikra. Bármit is írni — addig az eszembe se jutott. Azóta viszont egyfolytában ezt teszem. Kezdetben sporthumort és sportriportokat Írtam, később kisregényeket és tárcákat, még később szí ndara bokát, könyveket és szatirikus glosszákat. Jelenleg rövid életrajzomat írom. Sőt már be is fejeztem. Tahi László kai nagy ritkán találkozunk még egy-egy somogyi faluban. A Kapos menti meg a zselici falvakban Luca napján »kotyulnak«; karácsonytájt föl-fölcsendül még egykét eredeti népi játék szövege, és a lagziban is hallani még olykor-olykor frappáns régi násznagyi mondókát, szellemes, szókimondó táncrigmust. Szennában viszont már csak emlékeznek az öregek, hogy legénykorukban húsvét táján narancsot, almát >«po táztak« pirosbarna lányoktól a tavasz illatú réten. A folklór éj elemeivel nemigen találkozunk. A daloknak szerzőjük van, és jobbára nem népdalok, hanem műdalok »nótájára* készülnek ezek. A napjainkban felszikrázó új népszokás pedig már szánté hihetetlen. Pedig van, azaz volt ilyen. De lehetséges, hogy másutt is arra a sorsra jut vagy jutott, mint Balatons zen tgyörgyön a vők bálja. Föllobbant, lángra kapott, aztán elhamvadt. Jó tizenöt éve rendezték meg először a szentgyörgyi vők bálját Farsang idején, amikor nagy illetlenség megharagudni a jó tréfáért. A báli bizottság elnevezése a kópé kedvű Hősemberek »ki- talációja«: »-Elnyomóit vők szabad szákszervezete.« Az egysébe tömörült -szegényes -elnyomott« szentgyörgyi vők megvitatták és összeállították az irányelveiket és követeléseiket az -anyósuralom« ellen. Ezeket találó (de nem sértő) pajzán-tréfás rigmusok formájában sorolták el a bál ünnepélyes megnyitó műsorában. (Ma alighanem protest- songnak neveznénk ezeket a -korabeli« csasztuskákat.) Amikor kellőképpen lerántották már anyósaikról a vizes lepedőt, akkor a -szabad szakszervezet« elnöksége utasította a titkárt, hogy tegyen javaslatot a -kiegyezésre«. Ennek a szellemében ki-ki megkereste a maga anyósát, és ünnepélyesen koccintottak, megitták egymással a békepoharat. Ez a kedves, ötletes szokás divatba jött. Egy darabig minden farsangon megrendezték a vök bálját. Ket-báelvágták volna. Utánaérdeklődtünk: az idén sem terveznek ilyet Kár érte. És kár mindazért az ötletes, érdekes helyi kezrázik és elhamvad, anélkül, hogy szokássá, idővel mai valóságunkat is tükröző hagyománnyá válna. W. E. DISZNÓ PÖRKÖLÉS ' V Ötvennel több lakás Teljesítette tervét az Állami Építőipari Vállalat Az ÉVM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat december 10-re teljesítette a főhatóság által előírt tervét. Az említett időpontig 245 millió forint értékű szerelési munkát végzett el. Ezt az év végéig még mintegy tizenötmillióval megtetézi. December 31-ig a saját ipari termelés értéke a tervezett 19,7 millió forint helyett 22 millió forint lesz, a generál vállalkozók munkájának értéke pedig eléri a 24—25 millió forintot. A vállalatnak év végéig 380 lakást kellett volna átadnia, s 430 lakást készített el. A lakóépületeken kívül az idén készült el több jelentősebb létesítmény, Így a kapós vári termálfürdő, a Dél-magyarországi Fűrészek csurgó telepe, a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat kaposvári foi'gal- mi telepe, a Kapos Szálló, valamint a Kaposvári Villamos- sági Gyár két üzemcsarnoka. A tervtúlteljesítés egyrészt annak köszönhető, hogy volt elég munkaerő, másrészt, hogy több új előregyártott szerkezetet használtunk fel, mint korábban, végül pedig annak, hogy szervezettebben ment az építkezés. Ha nincs anyag hiány, még tízmillió forint értékű munkával többet tudtunk volna végezni — mondta Ze- leznik Sándor, a vállalat igazgatója. Autós történet Türelmetlen autós nyomja a dudát a város egyik utcáján keletkezett forgalmi akadály előtt. Egy járókelő odamegy és rámutat az út melletti jelzőtáblára, amelyen pirossal áthúzott duda díszelgett — Maga nem ismeri ezt a jelzést? — kérdezte az autóstól. — Mit képzel maga? Hogyne ismerném — méltatlankodik az autós. — Azt jelenti, hogy zeneiskola van a közelben. Hibás baílon Születésnapot ünnepeltek a családban. Az emelkedett hangulat közepette egyszer csak fölfigyeltek a lakás legfiatalabb lakója, a hétéves kisfiú túrosa viselkedésére. Nagy riadalommal állapították meg, hogy az ebadta egy óvatlan pillanatban megdézsmálta a U- kőros üveget Az apa megfeledkezett róla, hogy jó néhány pohárka pálinkát megivott, azonnal autóba tette a kisfiút és orvoshoz indult vele. Pedijére útközben megállították a közbiztonsági közegek. Előkerült az ismert ballon, s befújás után színváltozással jelezte, hogy a vezető alkoholt fogyasztott. — Maga ivott! — hangzott a szigorú megállapítás. — Ugyan kiérem, hova' gondolnak — tiltakozott az autós egy hirtelen ötlettől vezérelve. — A ballon rossz! — jelentette ki határozottan. — Próbálják csak ki a gyerekkel — mutatott rá az autó mélyén gubbasztó fiára. A próba megtörtént: s gondolhatjuk milyen eredménnyel. Az ellenőrző közegek fejcsóválva dobták félre a «hibás« ballont, s elnézést kértek a gyanúsításért Gondolatszitánkok — Jobb két úrnak szolgálni, mint egy szolgának. (W. Bruzinszki). — Sajnos, a mi vállalatunknál már minden vezető helyet be töltöttele, most már csak szakembereket alkalmazunk. (C. Sedy). — Annyira igazságos, hogy egyetlen funkciót sem mernek rábízni. (A. StubiaU — Világnézetét jó minőségű bőrkötésben tartja, és rendszeresen leporolja. (T. Janovic). — Leszokott a pirulásról, mert nem akarja, hogy kétszínűséggel vádolhassák. (M. Popin.) Somogyi Néplap Az 1HSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivai ^loknáJ és postáskézbesítoknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca f.
